Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-22 / 95. szám
—------ BOTRÁNYKÖVEK \ ÁV 1992. április 22., szerda Mentő kérdés — csak mentősöknek? Kávéhajtású A mentőkérdés lényege, hogy többnyire egy bólintással is megválaszolható. Az Országos Mentőszolgálat egyik vezetőjének nyilatkozata után — melyben feltárta a szervezet megdöbbentően súlyos anyagi helyzetét — megkérdeztük a megyei mentőszolgálat vezető főorvosát, hogy a megye is nehéz helyzetben van, ugye? Meglepetésünkre tulajdonképpen megnyugtatott bennünket. Ám ezzel mentős berkekben fel is borította a nyugalmasnak vélt viszonyokat. Kollégáinak alapvetően más a véleménye a mentőszolgálat „eleresztettségéről”, azon pedig alaposan feldühödtek, hogy a saját zsebből tankolás egyik okaként főnökük a mentősofőrök trehányságát jelölte meg. A megyei főnöknek felkínált mentő kérdésünk így alakult át valódi mentőkérdéssé. Találomra kerestünk meg egy-két mentőállomást. Valódi felfedező utak voltak ezek. Ki hitte volna, hogy ez a naponta a szemünk előtt tevékenykedő szervezet a társadalomban szinte fehér foltként létezik. Igaz megszoktuk, hogy akkor vegyük észre őket, ha bajban vagyunk. Ilyenkor pedig kit érdekel, hogy a hordágyunkat ci- pelőknek vannak-e napi gondjaik vagy sem. Vannak. Dől a panasz a mentősökből. Enyhén szólva kétségbe vonják megyei főnökük egyes állításait. — Havonta 5 és fél ezer liter benzint használunk fel — tájékoztat a gyulai mentőállomás gondnoknője. — Ez sokáig havi 350 ezer forintot jelentett. A pénzt két részletben kaptuk. Az augusztusi benzináremelést követően a félhavi ellátmány többnyire nem tartott ki a ciklus végéig. Egyszer mínuszba kerültünk, s a hiány utána már csak göngyölődött. —Miből tankoltak ilyenkor? — A kávépénzből, a gépkocsivezetők saját jövedelméből, sőt megesett, hogy a dolgozók már összegyűjtött havi ebédpénzéből. —Hogyhogy belementek ilyesmibe a gépkocsivezetők? — Megesett, hogy bejött hozzám egyikük, akinek benzinhiány miatt le kellett volna állítani a kocsiját: „Bejöhetnék-e holnap dolgozni, ha saját pénzemből teletankolom a mentőautót?” Azért volt fontos ez a számára, mert ha nem dolgozhat, az állás miatt elesik illetménye egy részétől. — Egy-egy ilyen kéthetes ciklusban mennyi benzinpénzt kellett saját zsebből előteremteniük? — Átlagban 40 ezer forintot. Most áprilisban szűnt meg ez a helyzet, amikor a havi ellátmányunk 500 ezerre emelkedett. Az érintettek „szondázása” eredményeként kiderül: azok a gépkocsivezetők, akik naponta a volán mögé ültek, havi 10-12 ezer kékfényesek forintjukat fektették be a mentőszolgálat működésben tartására. A 24 órás szolgálatban dolgozók között valamelyest megoszlott a teher: nekik fejenként 2-3 ezer forintjuk bánta. Aki jobban állt anyagilag, többet tett be. Persze, a „jobb anyagi helyzet” épp oly viszonylagos, mint máshol. Erről még elmondják véleményüket mentőseink. —Tudott minderről a megyei vezetésük? Sűrűn bólogatnak a jelenlévők: folyamatosan tájékoztatták a megyei gazdasági ügyvezetőt. О lehetőség szerint igyekezett is átcsoportosítani némi pénzt más mentőállomásokról. Tőle hallották: türelmet kémek Budapestről. —Mennyi ideig kellett benzinbefektetve tartani a saját pénzüket? — Általában egy hétig, s ez augusztustól kéthetenként ismétlődött. —Egyáltalán: mennyit keresnek manapság a mentősök? Ezt nem kellett volna kérdeznem, bár látszólag mosolyt csaltam vele az arcokra. Igaz, nem a boldogság ragyogását. Farkas Imre nem kertel: — Húsz éve vagyok mentős, egészségügyi főiskolát végeztem, mentőtisztként foglalkoztatnak, s bruttó 16 ezer 900 forintot kapok. A mentőtisztek bére 15-18 ezer forint között mozog. S ez a Bumbera főorvos úr által említett 10 százalékos idei béremelés utáni összeg! Az egyik szakápolónk, aki 1963-tól dolgozik itt, bruttó 15 ezer forintot kap. A 8-10 év óta szakápolóként foglalkoztatottak a mostani emelés után kapnak bruttó 13 ezret. A gépkocsivezetők garázs- mester-helyettese, aki 12 éve dolgozik itt, 13 ezer 400 forintot keres. —Mennyi munkavégzéssel? —Az alapfizetésért 173 órát kell teljesíteni. Most túlórával 190 órát dolgozunk, nyáron, a szabadságolások miatt ez felmegy 240 órára is. A túlóra azt eredményezi, hogy a bruttó bérünknek megfelelő összeget tudunk hazavinni. Elet- és munkakörülményeik felől érdeklődöm. Egyik ámulatból a másikba esem. Kiderül, hogy a készenléti szolgálat színes tévéjére a dolgozók „dobták össze” a pénzt. Ok fizetik az előfizetési díjat, s a javítások árát is. Persze a lényeg az, hogy a rászorulók terhére, kockázatára ne takarékoskodjanak. Az állomások rádiókapcsolatban állnak, crossbar rendszerű telefon az ügyeletes kezeügyében. — Csak góckörzeten belül tudunk hívni vele, azaz a békéscsabai mentőállomást, például Mezőkovácsházát már nem. Ha Budapesttel akarunk beszélni, kézi kapcsolásos hívást kell kezdeményeznünk — ábrándít ki Pálfi Attila állomásvezető mentőtiszt. S akkor bonyolódjunk bele a részletekbe. Gyulán a nap 24 órájában 2 kocsi 2 ápolóval áll készenlétben. Egy esetkocsi a nappal 12 órájában üzemel. Ez a mentőautó a többinél lényegesen komolyabb felszereléssel ellátott, s mentőtiszt teljesít szolgálatot rajta. „Felkészültsége” a rohamkocsiéhoz hasonló. — S miért csak nappal adatik meg számunkra a túlélés európai esélye? — Tavaly július l-jétől 7 hónapig éjjel-nappal tudtuk üzemeltetni az esetkocsit. A bérköltségek felét-felét a megyei önkormányzat, illetve a helyi önkormányzatok állták. Éjjelente 3-4-szer ki is kellett vonulnunk vele. Az önkormányzatok azonban nem vállalhatják át a társadalombiztosítás szerepét. Most a mentőszolgálat átvállalta a mentőtiszt bérének fedezését. Ugyanakkor ellensúlyozásként a harmadik szállítókocsit ki kellett vennünk az éjszakai szolgálatból. Tavalyelőtt egy igen súlyos karácsonyi baleset indította az önkormányzatokat a támogatásra. A gyulai kórháztól néhány száz méterre történt halálos baleset helyszínéről Békéscsabáról küldött mentőkocsinak kellett néhány utcasarokkal odébb vinni a sérülteket. Újabb áldozatokra várunk?! A gyulai mentőállomás ellátási területe Kö- rösnagyharsánytól Kevermesig terjed: 21 település lakosainak jelentenek mástól nem várható segítséget, reményt. — A mentőtisztek feleségei kivétel nélkül többet keresnek férjüknél — mondja Farkas Imre. — Szabad időnkben kénytelenek vagyunk más jövedelemforrás után nézni. A szolgálatba lépéskor a mentősök fáradtak, se idejük, se pénzük, hogy a méregdrága szakfolyóiratokat tanulmányozzák. Saját pénzünkön kellene mentőkonferenciákra mennünk, esetenként 15 ezer forintért. A zsebbe nyúló mentősök egy másik része Mezókovácsházán szolgál. Elmentünk egy olyan állomásra is, ahol kiegyensúlyozottabbnak tűnnek a viszonyok. — Egy-két éve kikapcsolták a mentőállomás crossbar központjából a más körzetek hívásának lehetőségét — mondja Litauszky Zoltán, a szarvasi mentőállomás vezető mentőtisztje. — Ha telefonálni akarunk, vagy jegyeztetjük — s ez azonnal 50 forint alapdíj jegyzésével jár —, vagy rádión szólunk a békéscsabai központnak, hogy hívjanak bennünket telefonon. Az esetkocsi nálunk is reggel héttől este ötig teljesít szolgálátot. 22 órától reggel 6-ig egyetlen szállítókocsival tudunk kivonulni. A legközelSbbi kórházak Szarvastól 40-50 kilométerre találhatók. Ha onnan kell kocsit hívni, két óra is eltelhet, miredcórházba kerül a beteg. Ráadásul az ápolók gyér felszereléssel avatkozhatnak be, infúziót és injekciót nem alkalmazhatnak. Esetkocsi kellene és mentőtiszt. Ennek közel három és fél milliós költségét eddig nem sikerült előteremtenünk. — Ha jól sejtem, meglehetősen lassan áramlanak önöknél az információk. —Többnyire a Szomszédok című tévésorozat Magenheim doktorától tudjuk meg, hogy mi történik vagy mi várható a mentőszolgálatnál... Igyekszünk segíteni magunkon. Van egy alapítványunk, mely elkülönül a megyeitől. A befizetések már meghaladták a 400 ezer forintot. Nem értettünk egyet azzal, hogy a megyei alapítványról jutalmaznak is. A bérek pedig semmivel nem különböznek a többi állomáson fizetettektől. Az idei tízszázalékos emeléssel kerekedett bruttó 16 ezer 900-ra ál lomás vezető mentőtiszti illetményem. Szarvason talán már nincs tízezer forint alatti fizetés. Költséges „hobbi” manapság mentősnek lenni. A mentősök szerint az illetékesek visszaélnek azzal, hogy e munkának varázsa van. legtöbbjük megszerette ezt a hivatást. Aki 2-3 év után' itt ragad, képtelen elmenni. Tudnak olyan „dezertórökről”, akik évekkel eltávozásuk után is mentőautóval álmodnak... Amíg az esetkocsi esetét boncolgatjuk, igazi „gyöngyszemre” bukkanunk. A miniszterelnök közelmúltbeli Békés megyei látogatásakor két-két órára kivonták a szokásos szolgálatból a szarvasi, a békéscsabai és a gyulai mentőállomás egyetlen esetkocsiját. Mentő- állomásonként több tízezer ember maradt életmentésre valóban alkalmas eszköz nélkül erre az időre. Talán ésszerűbben is megszervezhető lenne egy-egy nagyon fontos személy biztonsága... Kiss A. János A mentőszolgálat és dolgozóinak helyzete, ahogyan az érintettek látják Fotó: Lehoczky Péter Az iskola és a szülő közlései Az iskola és a szülő közlései NAPRA— NA Április 15. „A helyzet jó, de nem reménytelen” — erre a következtetésre jutottam a Magyar Demokrata Fórum tegnapi sajtótájékoztatója után. A tulipánosok parlamenti frakciójának vezetője ezúttal tiszta tekintetét nemcsak az országhatáron belüli állapotokra, az ide száműzött 10 millió ember létezésének egzisztenciájára, tengernyi gondjára, bajára vetette, hanem felhívta a figyelmet arra is, hogy a nemzet a megújulási programjának fontos része a külföldön élő magyarság mielőbbi és minél szélesebb körben történő bekapcsolása. A politikus ezzel nemcsak a magyarság szétszóródásának tragikus folyamatát kívánja megállítani, hanem megadná a lehetőséget a vastagabb pénztárcájú idegenbe szakadt hazánkfiának, hogy dollárjaival segítse az anyaországot. Bár ezt eddig is megtehette volna, mint ahogy jó néhány honfitársunk áldozott is az üzlet oltárán, de ha tétovázott volna, a jövőben megszabadulhat az őt mardosó lelki- ismeret-furdalástól, mert (ál- lam?)kötvény kerül kibocsátásra, amelynek vásárlásával finanszírozhatja egykori hazáját. Ha megátalkodottan cinikus újságíró lennék, akkor azt mondanám: csak nem ez az ára annak a sokadszor felmerülő szándéknak, miszerint felül kell vizsgálni a külföldön élő magyar állampolgárok választójogát... Április 17. Pletykásak vagyunk, valljuk be. S ha már egyszer elindultak a rossz hírek, természetükből adódóan addig köröznek, duruzsolnak körülöttünk, mígnem akaratunk ellenére beteljesednek. Csak reménykedem, hogy nem ez történik a devizabetétek kamatának megadóztatásáról elterjedt sus- mussal, s nem kell féltenünk azt a több tucat dollárt, amit trükkösen lecsippentettünk az utazásra kapott fejpénzünkből, s balga módon magyar bankokba helyeztük el. Igazából optimista vagyok és nem aggódok. Hiszen a pénzügyi kormányzat — élén Kupa doktorral — nem lehet annyira szűklátókörű, annyira reménytelenül dilettáns, hogy hagyja megadóztatni a betéteket. Egy-két hónapja még piros-fehér-zöld téglával verte a mellét az egész tárca vezetése, hogy lám-lám, mennyire nagy a bizalom a nemzetgazdaság iránt, amit fényesen bizonyított a deviza betétállomány jelentős növekedése. Ám az isten mentse meg ezt a pénzügyi kabinetet, ha hozzányúl az adópréshez, ami csak arra jó, hogy a költségvetés feneketlen zsákjába tegye a jobb sorsa érdemes forrásokat. Mert ebhen a helyzetben pillanatokon belül megpróbálják kisöpömi a betétesek a bankokat, követelve a bizalom eddigi kemény zálogát. S mi lesz, ha nem teljesítik nyomatékos kérésüket?! Vajon hogyan fog azután megbízni bennünk a Nyugat? КоЪа1пй Endre
