Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-21 / 94. szám

MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVE 1992. április 21., kedd Ha a munkavállaló jogvitát kezde­ményez, annak jogerős elbírálásáig fel kell függeszteni az állásából. Rendkívüli felmondás esetén nem érvényesülnek a rendes felmondás sza­bályai. Amennyiben a munkavállaló így szünteti meg a munkaviszonyát, a munkáltató nem követelheti tőle a fel­mondási idő letöltését, viszont nem jo­gosult sem a végkielégítésre, sem a felmentési és a felmondási időre, to­vábbá a felmondási tilalmak sem érvé­nyesülnek. Amennyiben a munkáltató súlyos kötelezettségszegése előzi meg a munkavállaló részéről történt rend­kívüli felmondást, akkor a munkaadó köteles kifizetni a munkavállalónak az átlagkereset és a végkielégítés szerint járó juttatásokat. —Kinek jár végkielégítés? Mindazokat a munkavállalókat meg­illeti a végkielégítés, akiknek a munka- viszonya a munkáltató részéről történt rendes felmondással, vagy jogutód nélkül szűnik meg. Nem jár végkielégí­tés azoknak, akik nyugellátásra szerez­tek jogosultságot vagy korengedmé­nyes nyugdíjat állapítottak meg részük­re. A végkielégítés mértéke a követke­zőképpen alakul: három év esetén egy havi öt év esetén két havi tíz év esetén három havi tizenöt év esetén négy havi húsz év esetén öt havi huszonöt év esetén hat havi átlagkereset összege. A végkielégítés mértéke három havi átlagkeresetnek az összegével emelke­dik akkor, ha a munkaviszony az öreg­ségi nyugdíjkorhatár betöltését meg­előző öt éven belül szűnik meg. — Milyen változások történtek a ta­nulmányi szerződéskötések körül? A munkáltatónak alapvető érdeke, hogy felkészült szakembergárdával rendelkezzen. Ezért a jogszabály bizo­nyos esetekben lehetőséget biztosít ta­nulmányi szerződés kötésére. A szer­ződésnek tartalmaznia kell a támogatás formáját és mértékét, továbbá a támo­gatás mértékének arányában a munkál­tatónál kötelezően munkaviszonyban töltendő idő tartamát, amely öt évnél hosszabb nem lehet. Biztosítani kell az iskolarendszerű képzésben résztvevők részére a tanul­mányokhoz szükséges szabadidőt. A nem iskolarendszerű képzésben részt­vevők számára csak akkor jár a munka­időkedvezmény, ha azt a tanulmányi szerződésben előzetesen kikötötték. A tanulmányi munkaidőkedvezmény mértékét az oktatási intézmény igazo­lása alapján a munkáltató állapítja meg. — Hogyan szabályozza a munkajog a munkaidőt és a pihenőidőt? A törvény a teljes munkaidőt napi nyolc órában rögzíti, de lehetőséget biztosít arra, hogy a munkaszerződés­ben nyolc óránál rövidebb vagy hosszabb — maximum 12 óra — idő­ben állapodjon meg a munkaadó és a munkavállaló. Az egészségre fokozottan ártalmas és veszélyes tevékenység esetén a jog­szabály, illetve a kollektív szerződés legfeljebb napi hat órában korlátozhat­ja a munkaidőt. Terhes nőt, kisgyermekes anyát gyermekének egyéves koráig, valamint fiatalkorút éjszakai munkára nem lehet alkalmazni. A napi munka befejezése és a másna­pi munka újrakezdése között a törvény szerint legalább 11 óra pihenőidőt kell biztosítani. Tiltja a törvény a túlmunka végzését terhes nőnek, kisgyermekes anyának gyermeke egyéves koráig, 16 éven aluli fiatalkorúnak, valamint az egészségre ártalmas munkakörben dolgozóknak. A gyermeküket egyedül nevelő munka- vállalókkal gyermekük négyéves korá­ig csak beleegyezéssel lehet túlmunkát végeztetni. —Hogyan változik a szabadságolás rendszere? A jövőben a rendes szabadság alap- és pótszabadságból áll. Az alapszabad­ság tekintetében a korábbinál kedve­zőbb helyzetbe kerülnek a munkaválla­lók, mert az a korábbi 15 munkanapról húszra emelkedett. Az életkor előreha­ladtával a napok száma fokozatosan emelkedik, maximumát — a 30 napot — a munkavállaló 45. életévének be­töltésekor éri el. így a szabadság a mun­kavállaló 25. évétől 28. évétől 31. évétől 33. évétől 35. évétől 37. évétől 21 munkanap 22 munkanap 23 munkanap 24 munkanap 25 munkanap 26 munkanap 39. évétől 27 munkanap 41. évétől 2 8 munkanap 43. évétől 29 munkanap 45. évétől 30 munkanap. A jogszabály kiemeli azokat az ese­teket, amikor a munkaviszony szüne­teltetésének az időtartamára is jár a sza­badság. Ezek: a szülési szabadság, a táppénz ideje, a 10 éven aluli gyermek gondozása, ápolása céljára igénybe vett fizetésnélküli szabadság első éve, a 30 napot meg nem haladó fizetésnélküli szabadság ideje, a tartalékos katonai szolgálat ideje, valamint minden olyan munkában nem töltött idő, amelyre a dolgozót átlagkeresete illeti meg. Pótszabadság az életkor szerint, gyermeknevelés, fogyatékosság és egészségi ártalom címén jár. Évente öt nap pótszabadság illeti meg a fiatalko­rút ( 18 éven aluli) és a vak munkaválla­lót. A szülők döntése alapján a gyerme­ke nevelésében nagyobb szerepet be­töltő munkavállalót vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt évenként a tizen­hat évesnél fiatalabb egy gyermek után 2 nap két gyermek után 4 nap kettőnél több gyermek után összesen 7 nap pótszabadság illeti meg. Először a gyermek születésének az évében, utol­jára abban az évben, amelyben a gyer­mek betölti a 16. életévét. A föld alatt vagy ionizáló sugárzás­nak kitett munkahelyen dolgozók pót- szabadságáról a kollektív, illetve a munkaszerződés rendelkezik. A többféle címen járó pótszabadság együttesen is megilleti a munkaválla­lót. A szabadság kiadásának az idő­pontját — a dolgozó előzetes meghall­gatása után — a munkáltató határozza meg. Az alapszabadság egynegyedével viszont a dolgozó rendelkezik. — Mikor adható ki a betegszabad­ság? A munkavállalónak betegsége idejé­re — orvosi igazolás alapján —- évente 10 munkanap betegszabadság jár. Nem kell a keresőképtelenséget igazolni évente egy alkalommal legfeljebb há­romnapos betegszabadság esetén. Erre az időre az átlagkereset 75 százaléka jár. — Milyen címen kaphat munkaidő­kedvezményt a munkavállaló az új Munka Törvénykönyv szerint? A terhes nőnek 24 heti szülési sza­badság jár, s ebből négy hetet a szülés előtt köteles kiadni a munkáltató. A szülési szabadság letelte után, a gyer­mek hároméves koráig, tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek tíz­éves koráig, valamint a tíz évén aluli gyermek betegsége esetén a betegség idejére a munkaadó — amennyiben azt a munkavállaló igényli — fizetés­nélküli szabadságot köteles adni. Kisgyermekes anyának a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy óra, a kilencedik hónapig pedig egy óra munkaidő-kedvezmény jár. Fizetésnélküli szabadságot kell adni — legfeljebb két évet — a munkaválla­ló közeli hozzátartozójának ápolására vagy gondozására. Egy év fizetés­nélküli szabadság vehető igénybe ma­gánerős lakásépítkezés esetén. —Szabályozza-e a törvény és milyen módon a munkabért, és mit mond a rendkívüli munkavégzés díjazásáról? A munkavállalónak mindenkor a munkaszerződésben kikötött — közös megállapodáson nyugvó — személyi alapbért kell fizetni. A munkabér összegét a felek közösen állapítják meg. A jogszabály személyi alapbér­ként, illetve teljesítménybérként garan­tálja a mindenkori legkisebb munka­bért, a minimálbért. Éjszakai munkavégzés esetén 15 százalékos bérpótlék illeti meg a dolgo­zót. Több műszakos és folyamatos mun­karendben dolgozók részére délutáni és éjszakai műszakpótlékot kell fizetni. A délutáni műszakpótlék mértéke 15, az éjszakai műszakpótlék 30 százalék. A folyamatos munkarendben dolgozókat a délutáni műszak után további 5, az éjszakai után 10 százalékos műszak- pótlék illet meg. » Túlmunkáért 50 százalékos bérpót­lékot kell fizetni a munkavállalónak. Megállapodás szerint a bérpótlék he­lyett szabadidő is adható, ez azonban nem lehet kevesebb a végzett munka időtartamánál. Munkaszüneti napon munkavégzés­re kötelezett dolgozónak a munkabérén felül az átlagkeresetet is kell fizetni. Készenlétért a személyi alapbér leg­alább 25 százalékának megfelelő mun­kabért, állásidőre pedig a kiesett mun­kaidő függvényében személyi alapbért kell fizetni. — Milyen esetekben igényelhető költségtérítés és hogyan alakul a kikül­detési díj? A jogszabály költségtérítési kötele­zettséget ír elő a munkáltató számára minden olyan esetben, amikor a dolgo­zó munkájával kapcsolatos kötelezett­ségek teljesítése során többletköltségre kényszerül. Ilyen lehet például a többi között a képzésre kötelezett munkavál­laló tanfolyami díja, odautazásának, szállásának költsége... A kiküldetési és a külszolgálati, illet­ve a munkábajárással összefüggő költ­ségek térítéséről külön jogszabály ren­delkezik. —Milyen szociális juttatásokat kap­hatunk a jövőben? A munkáltató támogathatja — a jog­szabály nem írja elő számára kötelező­en — dolgozóinak kulturális, jóléti, egészségügyi szükségleteinek kielégí­tését, életkörülményeinek javítását. A támogatások formáját és mértékét a kollektív szerződés rögzíti. A munkál­tató — ha gazdasági érdekei indokolják — a kollektív szerződésben rögzítette­ken túlmenően is adhat támogatást. Indokolt esetben a munkáltató köte­les dolgozója részére munkaruhát biz­tosítani. — Miként rendelkezik a törvény a kártérítési felelősségről? A munkavállaló a munkaviszonyá­ból eredő kötelezettségek vétkes meg­szegésével okozott kárért kártérítési fe­lelősséggel tartozik. A vétkességet azonban a munkaadónak kell bizonyí­tania. Gondatlan károkozásért a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a dolgozó félhavi átlagkeresetét. A kollektív szer­ződésben, illetve a munkaszerződés­ben — a vétkesség fokát, a károkozás jellegét, gyakoriságát figyelembe véve — ettől magasabb mértékű kártérítés is megállapítható, de a munkaszerződés legfeljebb másfél havi, a kollektív szer­ződés pedig maximum félévi átlagkere­setben szabhatja mega kártérítés össze­gét. Szándékos rongálás esetén a munka- vállaló a teljes kárt köteles megfizetni. A törvény feljogosítja a munkáltatót, hogy a dolgozó által okozott kárigényét a bíróságon érvényesítse. A munkáltató — vétkességre való tekintet nélkül — teljes mértékben felel a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárért. Men­tesül viszont a munkaadó a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy nem volt vét­kes a kár bekövetkeztében, vagy ha kizárólag a károsult dolgozó elhárítha­tatlan magatartása okozta a bajt. — Munkaügyi vita esetén hová lehet fordulni jogorvoslatért ? A munkáltató és az üzemi tanács, illetve a munkáltató és a szakszervezet között felmerülő érdekvitában egyezte­tési kötelezettséget ír elő a törvény. A konfliktus rendezéséhez független sze­mély közvetítését vehetik igénybe a fe­lek. A munkaügyi vita rendezéséhez — közös megállapodással — döntőbíró is igénybe vehető. A döntőbíró és a köz­vetítő közötti lényeges különbség, hogy ha a felek előzetes írásbeli nyilat­kozat alapján ennek alávetették magu­kat, a döntőbíró döntése rájuk nézve kötelező. A munkavállaló, a szakszervezet, il­letve áz üzemi tanács a munkáltató munkaviszonnyal kapcsolatos jogelle­nes intézkedése (mulasztása) ellen munkaügyi jogvitát kezdeményezhet. A munkaadó is kezdeményezhet jogvi­tát a munkaviszonnyal kapcsolatos igé­nyének érvényesítéséért. A munkaügyi jogvitában a bíróság dönt. A munkáltató saját mérlegelési jog­körében hozott döntésével szemben munkaügyi jogvita csak abban az eset­ben kezdeményezhető, ha a munkaadó a döntések kialakítására irányadó sza­bályokat megsértette, például nem kér­te ki az üzemi tanács véleményét. Mivel az új törvény megszünteti az előzetes és kötelező munkaügyi, döntő- bizottsági (MDB) eljárást, így a felek kötelezettségévé teszi, hogy a bírósági eljárást megelőzően egyeztessenek, kí­séreljék meg feloldani az ellentéteket. Az egyeztetés során a felek között létre­jött megállapodás egyezségnek mi­nősül. A munkáltató sérelmes intézkedése esetén az egyeztetést az intézkedés megtételét követő tizenöt napon belül kell írásban kezdeményezni. É határidő elmulasztása esetén, vagy ha a másik fél nem fogadja el a határidőt, hat hóna­pon belül bírósághoz lehet fordulni.-—Mi a sorsuk a munkaügyi döntőbi­zottságok előtt a törvény hatályba lépé­sekor folyamatban lévő vitáknak? A munkaügyi vitát meg kell szüntet­VVjS:*.:::­Pillanatkép a Békéscsabai István Malomból О ni. A vitát kezdeményező fél a meg­szüntetéstől számított 30 napon belül jogosult igényének érvényesítéséért a bírósághoz fordulni. Ha a munkáltató sérelmesnek tartott intézkedésével kapcsolatban, illetve a munkavállaló vagy munkáltató igényének érvényesí­tése céljából még nem indult jogvita, a keresetet már az új törvénynek megfe­lelően kell előterjeszteni. — Az új törvénykönyv megszüntette a fegyelmi eljárást. Mi történik a folya­matban lévő fegyelmi eljárásokkal? A folyamatban lévő fegyelmi eljárá­sokat, illetve a munkáltató fegyelmi ha­tározatával összefüggő munkaügyi pert meg kell szüntetni. Kivétel ez alól, ha a munkaügyi per fegyelmi elbocsátás mi­att folyik. Ekkor a kereset elbírálásánál a rendkívüli felmondás szabályait kell alkalmazni. Ugyancsak megszünteti a törvény a határozott időre szóló fegyel­mi eljárást és a fegyelmi büntetés hatá­lyát. — Milyen jogai és kötelességei van­nak a munkahelyi vezetőnek? A törvény szerint vezetőnek számít nemcsak a munkáltató szervezet veze­tője, hanem annak helyettese, sőt az is, akit a tulajdonos vagy a tulajdonosi szervezeti jogokat gyakorló szervezet annak minősít. Mivel a vezető beosztá­súak piaci kiszolgáltatottsága nem jel­lemző, a vezetőre a kollektív szerződés hatálya nem terjed ki, munkaviszonyát elsősorban a tulajdonossal kötött mun­kaszerződés szabályozza. Nem vonat­kozik rá a Munka Törvénykönyvének az a tilalma sem, hogy a határozott idejű munkaviszony ideje nem haladhatja meg az öt évet. Az a szabály sem vonat­kozik a vezetőre, amely szerint felmon­dás esetén a munkáltató köteles megje­lölni—és igény esetén bizonyítani—a felmondás okát. A munkaadó a tör­vényben meghatározott tilalmak és ál­talános korlátozások nélkül felmond­hat a vezetőnek. A vezetői megbízatással járó meg­kötöttség, hogy a vezető — eltérő meg­állapodás hiányában — nem létesíthet további munkaviszonyt, tudományos, oktatói, illetve szervezői jogi védelem alá eső tevékenységet azonban folytat­hat. Korlátozó rendelkezés az is, hogy a vezető — ha csak nem állapodik meg a munkáltatóval ettől eltérő módon — nem köthet saját nevében a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyletet, nem lehet tagja a munkáltatóéhoz ha­sonló tevékenységet folytató vagy a munkaadóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaság­nak, állami vállalat felügyelő bizottsá­gának. Az új Munka Törvénykönyvének fontos rendelkezése, hogy a vezető — a munkaszerződésben foglaltak szerint — maga állapítja meg munkaidejének időbeosztását és pihenőidejének, sza­badságának igénybe vételét. A vezető­nek — eltérő megállapodás hiányában — nem jár díjazás a rendkívüli munka­időben végzett munkáért. —Mi a működési bizonyítvány és az igazolás? Az elmúlt időszakban a munkáltató részéről gyakran felmerült az igény, hogy a korábbi munkáltató minősítse, értékelje volt dolgozójának a munkáját. A most életbelépő jogszabály kimond­ja, hogy a munkaviszony megszünteté­sekor, illetve megszűnésekor, s az azt követő egy éven belül, ha a dolgozó kéri, a munkáltató köteles részére mű­ködési bizonyítványt kiállítani. E bizo­nyítvány a dolgozó által korábbi mun­kahelyén betöltött munkakört és mun­kájának értékelését tartalmazza. Más dokumentum az igazolás, amelynek kiadását viszont kötelezővé teszi a törvény mirfden munkaadó ré­szére, minden olyan esetben, ha dolgo­zója munkaviszonya megszűnt, illetve megszüntették. Az igazolásnak tartal­maznia kell a munkáltatónál munkavi­szonyban töltött idő tartamát, valamint a dolgozó béréből letiltandó tartozást, illetve azt, hogy bérét nem terheli tarto­zás. — Létesíthet-e a dolgozó főállásán kívül más munkaviszonyt? A törvény értelmében lehetősége van a dolgozónak további munkavi­szonyt létesíteni, de a munkáltató gaz­dasági érdeke megköveteli, hogy arról tudomása legyen. így a munkavállaló további munkaviszonyát köteles beje­lenteni munkáltatójának. Ha e további munkaviszony létesítése jogszabályba ütközik, akkor a munkáltató megtilthat­ja, illetve kötelezheti a dolgozót annak megszüntetésére. Összeállította: Újvári Gizella Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents