Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-21 / 94. szám

1992. április 21., kedd HAZAI TÜKÖR S Afész a privatizációs folyamatban A hazai fogyasztási és értéke­sítési szövetkezetek legtöbbje még jelenleg is nyereségesnek mondható. Megtörtént a szövet­kezetekben a vagyonnevesítés, s ennek során mintegy 22-25 milli­árd forint értékű vagyonnak lett valódi tulajdonosa, az az egymil­lió ember, aki jelenleg is áfész- tag hazánkban. A március végén és április elején tartott küldött- közgyűléseken pedig már előké­szítették a nyári tisztújító fóru­mokat, ahol elfogadják a szövet­kezetek alapszabályait. Ezzel lé­zárul az áfészek legitimációs kor­szaka: most már nyilvánvaló, hogy ezek a szövetkezetek to­vábbra is jelentős gazdasági té­nyezőként lesznek jelen a vidék életében. Annál is inkább, mivel az átalakult szövetkezetek, ma­gántulajdonon alapuló társas vál­lalkozásokként, részt kívánnak venni a privatizációs folyamat­ban. Ezt az alaptevékenység fela­dása nélkül — vagyis a fogyasztá­si és értékesítési funkció megtar­tásával, esetleg kibővítésével — kívánják megtenni. Főként nem­zeti tőkét szeretnének bevonni, és saját vagyonukat mobilizálva kí­vánják fejleszteni a vidéki ellá­tást. Tervezik egy saját üzleteik ellátását szolgáló nagybani elosz­tó hálózat kiépítését is. (MTI) A felsőoktatás programja Immár másodízben találkozott Kupa Mihály pénzügyminiszter a Rektori Konferencia, valamint a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium képviselőivel. A pén­teki megbeszélések témája a ma­gyar felsőoktatás 2000-ig terve­zett fejlesztésének koncepcióját tartalmazó tanulmány összefog­lalója volt. Lényege, hogy a felső- oktatásban részt vevő hallgatók számát jelentősen, a kiadott dip­lomákat pedig kisebb mértékben növelni kell. Bővülnek ugyanis a felsőfokú képzés formái. Átala­kulnak a képzés szintbeli és sza­kok szerinti arányai. Változnak az oktatás olyan összetevői, mint például a bekerülés, a szakválasz­tás, az átjárhatóság, a kilépési le­hetőségek és a pályakorrekció. Az oktatók egy részét viszont ki kell cserélni. A koncepció megvalósításá­nak eszköze egyszeri beruházás, amelyet a célfeladatok teljesítése függvényében lehet finanszíroz­ni. Megállapodás történt arról, hogy május végére a tanulmány továbbfejlesztése keretében programvázlat készül el. (MTI) A főszerkesztő hatvan esztendeje Szebedinszky Jenő anno... Bé­késcsabán „Aki újságírásra adta a fejét, annak nem szabad érzékeny­kednie. Vonatkozik ez rám is, aki észrevétlenül ugrottam át egy olyan évfordulót, amit biz­tos nem tudok megismételni. Megtörtént, hogy 1931. január 1-jétól 1991 jan. 1-jéig kereken 60 esztendő futott át a fejem fölött. Ugyanis 1931. újév nap­ján kiléptem a rendes emberek sorából és Békéscsabán a Kö­rösvidék c. keresztény politikai napilap szerkesztőségében író­asztalt kaptam, első főszerkesz­tőm, Migend Dezső felügyelete alatt. Persze elmúltak az évtize­dek. Hat egymásután. És már magam sem tudom, hogy a cca. 18 pesti (korabeli napilapra gon­dol a főszerkesztő. A szerk. megjegyzése) napilap közül hányban volt ott a „szejö” írás, csak annyi biztos, hogy például a Népszava nem volt köztük. Hogyisne, a csabai újságban bolsevizmus cím alatt püföltem a marxistákat...” A fentieket a Magyarság cí­mű amerikai magyar nyelven megjelenő újságból tallóztuk. Szebedinszky Jenő 86 éves. Messzire sodorta sorsa Békés­csabától. De mielőtt Ameriká­ban letelepedett volna, mint az egyetlen magyar újságíró kere­ken 4500 kilométeres úton vo­naton, hajón, autón és repülőgé­pen bejárta a finn—orosz frontot Ivalától a Ladoga-tóig és Hel­sinkin keresztül Turkuig. Aztán végleges otthonra talált South Bandben. 1950. január l-jétől szerkeszti a Magyarság című la­pot, amely nem csak az USA egész területére, de a világ min­den tájára eljut. Szebedinszky Jenőnek még most is élnek rokonai Békéscsa­bán, akikkel szoros kapcsolatot tart fenn. Városából kívánunk neki további jó egészséget és jó lapot! B.V. Futó(fű)tűz A minap Békéscsabáról tar­tottunk Szabadkígyós irányába, amikor az út szélén hatalmas füstre és abból ki-kibukkanó tűzoltókra figyeltünk fel. — Ismét gaztűzhöz riasztot­tak bennünket — tárta szét kar­jait Szendi Géza békéscsabai tűzoltóparancsnok. — Akadt olyan napunk is, amikor 8-10 ilyen esethez mentünk ki. Most a KPM-esek szóltak be, hogy a tűz veszélyezteti a forgalmat. — Sokan azzal indokolják az árokparti égetést, hogy aztán jobban nő a fű. — Nincs is azzal gond, ha világos nappal, szélcsendben, felügyelet mellett, másokat nem zavarva végzik ezt. Találkoz­tunk azonban már olyan esettel is, hogy a szomszéd kerítése is leégett, tanyát veszélyeztetett, másnak a telkére terjedt át a tűz, vagy 80-100 összegyűjtött nád- köteg lett a lángok martaléka. Felelős persze a legritkább eset­ben akad. Ny. L. Veszélyeket rejt a gazégetés Fotó:Fazekas Ferenc Postázták a kiegészítő MÁV-ny ugdíj akat Mint annak idején hírül ad­tuk, az Országos Társadalom- biztosítási Főigazgatóság ápri­lis 6-án és 7-én postára adta több mint két és fél millió nyugdíjas három hónapra esedékes, meg­emelt nyugdíját. Az áprilisi jut­tatást pedig egy összegben és a szokott időben kapják kézhez az érintettek — mondta akkor ér­deklődésünkre a Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóság főosztályveze­tője. Az utóbbi napokban viszont elterjedt a hír, hogy a MÁV­nyugdíjasok a legnagyobb ma­gyar vállalat pénzügyi nehézsé­gei miatt csak az első félév vé­gén kapják meg az első negyed­évre esedékes emelés összegét. A híresztelésre a MÁV Nyugdíjfolyósító Igazgatóságá­tól kértünk választ. Az egyik ve­zető beosztású munkatárstól megnyugtató tartalmú felvilá­gosítást kaptunk. Elmondta, hogy a vasutasok nyugdíjának kifizetése nincs összefüggésben az államvasutak pénzügyi hely­zetével. A több mint 130 ezer vasutas nyugdíjas pénzét idejé­ben megkapták az OTP-tól. Az áprilisi nyugdíjakat már az eme­lésekkel együtt postázták, a há­rom hónapra esedékes összeg utalványait viszont csak április 13-án tudták átadni a postának. Elképzelhető, hogy a szerencsé­sebbek még húsvét előtt átve­hették pénzüket a kézbesítőtől, viszont lesznek olyanok is, akik csak az ünnepek után kapják meg a várva várt emelést. — sz — FEB ............ „ Iftfrét íreffem ... s vérem adtam " 10. Tisztul a kép? A Budapesti Rendőr-főkapi­tányság vizsgálati osztálya Bu­dán, a Gyorskocsi utcában egy böhöm nagy vöröstéglás régi épületben található. Földszintjét jókora ablakok, vasajtók törik meg, a legfelső emeleteken pe­dig ugyancsak ablakok sorakoz­nak, ám azok már egytől egyik rácsosak és persze sokkal kes­kenyebbek. Ott lehetnek a cel­lák. Úgy ágaskodnak azok a 16- réslyukszerű valamik egymás mellett, mint sok-sok felkiáltó­jel. Mintha figyelmeztetni sze­retnék az arra járókat: vigyázza­tok, nehogy ti is ide jussatok! Itt morzsolgatja napjait mos­tanában Kiss Mihály. Előzetes letartóztatásban van. Innen nemcsak kijutni nehéz, de úgy látszik, hogy befelé sem sokkal könnyebb. Itt nem nyargalász- hat úgy az ember, mint szél a határban. Hisz az eligazítóban, miután elmondom, hogy kit ke­resek, elkérik a személyimet, s az asztalnál ülő hölgy akkurátu­sán kiírja adataimat és mondja, hogy várjak. Eltelik vagy jó tíz perc, mire megérkezik a főhad­nagy: — Kecskés Zoltán vagyok — nyújt kezet a magas, szökés, hát­rafésült hajú fiatalember, s felkí­sér a szobájába. Miután helyet foglalunk, belevágok a közepé­be. —Főhadnagy úr, végül is mi­kor vallotta be Kiss Mihály, hogy köze van Jónás Mátyás el­tűnéséhez? — Február 14-én jegyző­könyvbe mondta azt a történetet, amit az újságok is megírtak. — Hallani, hogy bevetették a hazugságvizsgáló gépet, a po­li gráfot is. — Igen, de Kiss úr is bele­egyezett. Ez egy műszeres vizs­gálat — teszi hozzá még. —Ha jól tudom, az ily módon „kicsikart” vallomásokat a bí­róság nem fogadja el bizonyí­tékként. — Valóban. De ezzel Kiss Mihály is tisztában volt. Kér­dezte is, hogy mi szükség van erre, amikor a bíróságon ezt úgysem veszik figyelembe. Meg is beszéltük vele, hogy ha így van, akkor miért ne vetné magát alá egy ilyen vizsgálat­nak. Végül is beleegyezett... — A dolgok mostani állása szerint, mit gondol, mennyi idő múlva kezdődhet a bírósági tár­gyalás? Gondolkodik a főhadnagy, s aztán így válaszol: — Szerintem ez az ügy itt lesz még két, két és fél, esetleg há­rom hónapig. Az már akkor ugye a nyári időszak..., szóval úgy saccolom, hogy október— november táján lesz meg az első tárgyalás. A néhány bemelegítő kérdés után a részletek felől kezdek el érdeklődni. — Találtak-e azonosítható vérnyomokat a garázsban? — A luminolos eljárás segít­ségével nagy mennyiségű vért fedeztünk fel — magyarázza. — Ezzel a szerrel a technikusok befújták az egész garázst. Az eljárás lényege, hogy vér­szennyeződés hatására a vegy­szer kékes-foszforeszkáló fénnyel világít. —És mondja, az ott talált vér egyezett az áldozatéval? — Nem lehetett azonosítani, mert olyan keveset tudtunk biz­tosítani gézre, hogy az nem lett elég az eljárás lefolytatásához. Egyik dolog az, hogy van-e vér, a másik pedig, hogy olyan mennyiségben fordul-e elő, amit azonosítani is tudunk — fűzi hozzá a miheztartás végett a főhadnagy. — A garázs betonján fedez­tek-e föl ütésre utaló nyomokat? — teszem fel az újabb kérdést. — Nem, nem. Ilyet nem talál­tunk — rázza fejét tagadólag a fiatal nyomozó. —Az ügy szempontjából nem fontos az áldozat ruhája? Ugyanis azt, ha jól tudom, még nem hozták föl a szolnoki cukor­gyári tóból. — Lényeges lenne, ám amK kor februárban ott voltunk, a bú­várok idegileg annyira kikészül­tek, hogy nem mentek vissza érte. Pedig én kértem őket, de azt mondták, hogy esetleg egy ké­sőbbi időpontban szó lehet róla. Viszont itt menet közben már mérlegelgettük, hogy érdemes- e azért a pár cuccért még lemen­ni. Szóval, ez még a jövő titka... hisz van már úgyis annyi tárgyi bizonyíték, ami éppen elég, Jó­Olvasóink írják En így látom Király Bélát! Meglepetten olvasom Király Béla nyilatkozatát a keddi megyei hírlapban. Azt mondja, hogy ha ő’56-ról szól, akkor „arra hallgatni kellene". A kérdés az, hogy kinek? Radikális reformjavaslatai lennének a hadsereggel kapcsolatban. Pont neki, aki annyiszor váltott már csákót és köpönyeget. Ha az 1992. február 27-ei Magyar Fórumban Kubinyi Ferenc cikkének csak a fele igaz és bizonyítható, akkor Király Bélának még a parlamentből is távoznia kell! - , Rövid pályafutása és kitüntetései: először Horthy Miklós főhad­nagya, majd Szálasi századosa, utána Rákosi Mátyás vezérőrnagya, a továbbiakban Nagy Imre tábornoka. 1956 után az USA professzo­ra. Jelenleg pedig Göncz Árpád vezérezredese. Horthy a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki, Mus­solini az Olasz Koronarend Lovagkeresztjével, Adolf Hitler a Má­sodosztályú Vaskereszttel. Majd a nemzetvezető Szálasi a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével díszítette fel. Szép és töretlen „pálya­futás” ! Valószínű, erre szeretné feltenni a koronát, hogy a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere legyen? Érthetetlen számomra, hogy a Kubinyi által immár folytatásokban közölt vádakra Király Béla a szóbeli felületes tiltakozáson kívül semmit sem tesz. Ha őt ez igazán sérti és ezeket az állításokat hazugságnak tartja, már régen a bírósághoz kellett volna fordulnia, hogy „tiszti becsületét” tisztára mossa! Vajon miért nem teszi? Talán nem is valótlan vádak ezek. hanem ez maga az igazság?! Kiss László, Békéscsaba Igazi reformokat az oktatásban is! A magyar oktatás sok gonddal küzd. A problémák gyökere a kedvezőtlen anyagi helyzetben és a rossz pedagógiai módszerben kereshető. Ez utóbbi döntően befolyásolhatja a tanuló egész további életét. Már általános iskolákban nem értelemszerűen, hanem mago­lásra építően kezdik el tanítani a gyerekeket. Ennek következménye az, hogy a szerencsétlen diák tanul, de azt sem tudja, hogy mit. Pedig mind a humán, mind a reá! tárgyaknál olyan érdekes előadásokra van szükség, melyekJielkeltik a tanulók érdeklődését. Ehelyett unal­mas, a fegyelmezést előtérbe helyező órák vannak, a diákok már az első években megutálják a tanulást. Valóban vannak tehetséges diákok is, de szerintem bármelyik iskolaérett gyerekből, megfelelő neveléssel ki lehet hozni a maximumot. Ez nagyrészt az alapfokú oktatáson múlik. Sajnos az általános iskolákból kikerülő tanulók csak papíron rendelkeznek általános műveltséggel. Helyesírásuk, matematikai logikájuk, történelmi ismeretük botrányos. A középis­kolákba tanulmányi csőddel érkező diákok újabb gondba ütköznek. Egyszerűen értetlenül nézik a magasabb követelményrendszert. Szerencsére az országban már több helyen is elindultak oktatási reformok. Egyik legjelentősebb ilyen vállalkozás a Gáspár-féle sarkadi iskolakísérlet. Ennek lényege, hogy a tanár-diák partneri kapcsolatra, valamint a közös munkára épül. Vannak akik kudarc­nak könyvelik el a kísérlet néhány évét, pedig csak arról van szó, hogy a diákok akár csak más iskolába, úgy Sarkadra is hiányos tudással érkeznek. A jövő mindenképpen egy emberközpontú iskola- rendszeré. Ennek megvalósításához pénz kell, méghozzá sok pénz. A kormányzat az Európához való csatlakozást hangoztatja. Viszont jó lenne elgondolkodni azon, hogy ilyen oktatási feltételek mellett hogyan tartsunk lépést a szintén fejlődő nyugattal. Jó lenne, ha azt is belátnák, hogy magyar oktatási reformok nélkül nincs magyar jövő. Susánszki Imre, Gyula nás Mátyás személyi igazolvá­nyára, gyűrűjére, nyakláncára gondolok — sorolja a főhad­nagy. — Én nemrégiben beszéltem a búvárokkal is, s ők azt állítják, hogy olyan tájékoztatást kaptak a rendőrségtől, miszerint a test­részek egytől egyik be vannak csomagolva. — Ez félreértés vagy csak el- hallás lehetett — vágja rá be­szélgetőtársam. —És ha nem? — Nézze, tudom, mire gon­dol. Ha azt akarja sejtetni, hogy Kiss mellett más vagy mások is benne lehetnek ebben az ügy­ben, akkor ki kell hogy ábrándít­sam. Ugyanis a kötözési mód teljesen egyértelművé tette, hogy 6 csinálta... Hisz február 14-én jegyzőkönyvbe Kiss úr el­mondta, hány drótot kötözött egy-egy testrészre, hogy cso­mózta össze azokat, és miként fűzte át rajtuk a téglát. S rá há­rom napra, vagyis február 17-én pontosan úgy vették ki a holt­test-maradványokat a búvárok a tóból. —Mondja, Kiss Mihály elme­orvosi vizsgálata megtörtént már? — Igen — bólint Kecskés Zol­tán. —Teljesen beszámítható. —Mit mutat a fegyverszakér­tői vizsgálat? Arra lennék kí­váncsi, hogy abból a pisztolyból lőtték-e ki azt a töltényt, ami Jónás Mátyás halálát okoz­ta? — Erre nem tudok még vála­szolni, mert az ez irányú vizsgá­latok javában tartanak. — A helyszínen, ott Ecser alatt, egyáltalán megtalálták a lőszert vagy a töltényhüvelyt? — Még nem. — Pedig az is fontos lenne... — Valóban, de mivel ez az eset ugye este történt, egy elha­gyatott, sötét helyen, Kiss úr a helyszínelés során igaz hogy megmutatott egy helyet, hogy igen, et volt az, és rábökött egy kék nejlonzsákra. Persze elkép­zelhető, hogy ott volt, de nem tartom kizártnak, hogy attól a ponttól öt méterrel feljebb vagy tíz méterrel lejjebb dördült el a lövés. Ettől függetlenül a techni­kusok fémkeresővel átvizsgál­tak ott egy jókora területet, de nem találták meg a hüvelyt. S így ennek felkutatása a további nyomozás feladata még. Idáig jutunk a beszélgetés­ben, amikor a főhadnagy íróasz­talán megcsörren a telefon... Nagy Tibor (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents