Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-13 / 88. szám
1992. április 13., hétfő HAZAI TÜKÖR Szakmunkásképzők fellebbezés előtt Ónszerveződő közösség Szakmai tapasztalatcserén vett részt az önkormányzatok támogatásával a Békés Megyei Cigány lakosok Egyesülete szervezésében a megye 16 településében élő 25 cigányszármazású önkormányzati képviselő, szószóló, aktivista. A kétnapos út során Tisza- vasváriban és Sátoraljaúhelyen találkoztak a helyi cigánylakosokkal, egyesületi vezetőkkel, illetve ellátogattak a Hegyalja történelmi emlékhelyeire. Hevesi József A legkönnyebb fogyókúra Egy francia láplálkozástudós, Nadine Montquillot olyan újfajta diétát fejlesztett ki, melyben a fogyni vágyó kedve szerint ehet, csupán a szervezet biológiai ritmusához kell alkalmazkodnia. A nap folyamán különfajta tevékenységeket végzünk, táplálkozásunknak is ehhez kell igazodnia. A fehérje, a zsír és a szénhidrát a nap különböző szakaszaiban nem egyformán dolgozódik fel. Éjjel például az alapanyagcsere biztosításához a szervezet elsősorban cukrot használ fel, mert ez bomlik a legkönnyebben. A táplálékkal bevitt zsírt „félreteszi”, tartalékolja, ez pedig a nemkívánatos zsírpárnák kialakulásához vezet. Reggel épp ellenkezőleg, újult energiával kell feltölteni a testet, az ilyenkor fogyasztott táplálék a nap folyamán elég, nem raktározódik. Reggel ezért fogyaszthatunk szénhidrátot. Célszerű a napot viszonylag bőséges reggelivel kezdeni, az ekkor fogyasztott kalóriákat napi tevékenységünk folyamán felhasználjuk. A napi táplálék összeállításakor a következő szabályokat tartsuk be: Reggelire szénhidrátot, tehát kenyeret, péksüteményt, gabonaféléket (müzli, pelyhek) és fehérjét (tej, joghurt, sajt, tojás, sonka) fogyasszunk. Ebédünket vegyes élelmiszerekből állíthatjuk össze, mindössze a zsíros és cukros dolgokat kell kerülnünk. Vacsorára viszont se zsiradékot, se szénhidrátot ne fogyasz- szunk, este sovány fehérjét (csirke, hal, sovány felvágott) és nyers zöldségféléket, salátákat ehetünk. Piros Christa, FEB Harmadik „fordulójához” közeledik a középfokú intézményekbe történő beiskolázás. (Akiket ugyanis elutasítottak az első két helyen megjelölt középiskolából, április 25-éig kell hogy döntsenek további sorsukról.) Először Békéscsabán érdeklődtünk, Csepelényiné Fekete Mária, az oktatási iroda vezetője volt a beszélgetőpartnerünk. — Nem jelentettek az iskolák semmiféle komolyabb problémát a felvételik kapcsán. Egyet biztosan tudunk: minden tanulni vágyó gyereket elhelyezünk! Lassan-lassan csordogálnak már a fellebezések hozzánk. Az iskoláktól április 28-áig várjuk a Óriási sikerrel szerepelt a finn Mikkeli Gimnázium énekkara tegnap délelőtt a békéscsabai Tanítóképző Főiskolán. A testvérvárosi kapcsolat keretében a finn gyerekek mostani útjukkal viszonozták a magyar kórus téli látogatását. Az egyhetes program keretében a környező városokban adnak majd koncertet a zenét kedvelő közönségnek. Az javaslatokat, elképzeléseket, a diákok további sorsáról 30-áig döntünk. A fellebbezéseket a jegyzőnek címezve, de az iskolának küldjék a szülők! — kérte befejezésképpen Csepelényiné Fekete Mária. A szakmunkások mai „furcsa” helyzete ismert mindannyiunk számára. Úgy véltük, érdemes megérdeklődnünk: mi a helyzet a békéscsabai 611. Számú Szakmunkásképző Intézetben. Az iskola 460 helyet hirdetett meg — kaptuk a tájékoztatást —, de csak 380-an adták be jelentkezési lapjukat. Azaz még 80 diákot szívesen látnának az ötvenfős, gimnazistákból álló vegyeskar a ’70-es években alakult — tájékoztatott Sirkka- Lüsa Huuhtanen, a kórus vezetője, a gyerekek zenetanára. Elmondta, hogy évente többször is fellépnek, s műsorukkal jártak már külföldön is. A közel egyórás koncert keretében vidám hangulatú finn és magyar népdalok szerepeltek, iskola és a tanműhely falai között. Természetesen az úgynevezett divatszakmák már beteltek, de például a csatornamű- kezelő, köszörűs, marós, központifű- tés-, gáz-és vízvezeték-szerelő számára bőven van még hely. Hasonló a helyzet a gyulai 613. Számú Szakmunkásképző Intézetben is. Négyszázhúszan jelentkeztek összesen, de akár 100 helyet is tudnának még biztosítani. (A nagy szám ellenére, volt, akit elutasítottak gyenge tanulmányi eredménye miatt.) A lányoknál már minden hely betelt, a fiúknál az autószerelő és bútorasztalos szakmák kivételével 5-10 tanulót fel tudnak venni. Sz. Cs. melyet a hallgatóság kitartó lelkesedéssel fogadott. A ráadások után a főiskola nevében Szabó Julianna, a művészeti tanszék vezetője adta át Lonovics László festőművész grafikáját a kórus részére. A finn vendégek városuk zászlajával és a kórus nagylemezével ajándékozták meg vendéglátóikat. M.K. A kórus különböző finn népviseletbe öltözve adta koncertjét, melyet hatalmas lelkesedéssel fogadtak a hazai főiskolás hallgatók Fotó: Kovács Erzsébet Finn testvérkórus a tanítóképzőn A mozgáskorlátozottak új támogatási rendszeréről Mint ismeretes, a kormány nemrégiben újra szabályozta a mozgáskorlátozottak támogatásának rendszerét. A rendeletét még nem hirdették ki, így sokan kiváncsiak, milyen kedvezmények illetik meg az érintetteket. A Népjóléti Minisztériumban dr. Garai Agnes osztályvezetőtől megtudtuk, hogy a mozgás- korlátozottak gépkocsivásárláshoz, már meglévő autójuk átalakításához, közlekedési költségeik térítéséhez, a kötelező gépjármű-biztosításhoz és egyéb közlekedéssel kapcsolatos kiadásaikhoz — például a parkoló jegy fizetéshez is — igényelhetnek támogatást. Az ügyek intézését az önkormányzatjegyzőjénél kell kezdeni. Amennyiben a kérelmezőről egyértelmően megállapítható, hogy tömegközlekedési eszközt nem tud igénybe venni, és szociális helyzete is indokolttá teszi, a jegyző a megyei tiszti főorvosi hivatalhoz továbbítja az iratokat. Az ott hozott határozat birtokában van mód gépkocsi kedvezményes vásárlására. Az autókereskedő hivatalos számlája ellenében benzines autók esetében 2000, dizel kocsiknál 2500 köbcenti űrtartalomig maximálisan 240 ezer forint támogatás adható. Ezt a pénz — a megfelelő igazolások bemutatása után — a Népjóléti Minisztérium 15 napon belül megküldi az érintettnek. A rendelet értelmében a már meglévő gépkocsik speciális átalakításához — különlegesen kialakított fékek beszereléséhez, a sebességváltó átalakításához — legfeljebb 30 ezer forint támogatást adhat a szaktárca a rászorulóknak. Amennyiben az önkormányzat jegyzője nem tudja egyértelműen eldönteni, hogy a kérelmező igénybe tudja-e venni a tömegközlekedési eszközöket vagy sem, a társadalombiztosítás orvosszakértői bizottságának kell véleményt mondania, de természetesen ebben az esetben is figyelembe kell venni a kérelmező szociális hátterét. Kedvezményekre, támogatásra ugyanis csak az jogosult, akinek jövedelme az előző évben nem haladta meg az öregségi nyugdíj mindenkori minimumának két és félszeresét. Most ez az érvényes határ: 14 250 forint. Mindazok a rokkantak, akiknek igazolásuk van arról, hogy tömegközlekedési eszközt nem tudnak igénybe venni és jövedelmük nem haladja meg a fenti összeget, évente 12 ezer forint támogatást kapnak az önkormányzattól. Aki már ebben az évben felvette a korábban érvényes 5 ezer forintos támogatást, természetesen a két összeg közötti különbséget megkapja a polgármesteri hivataltól. A település jegyzőjének csak 850 köbcentis felső határig van joga kifizetni a havonként esedékes kötelező felelősségbiztosítási díjat a rokkantak járműveire. E fölött kinek-kinek magának kell vállalnia ezt a költséget. A biztosítási támogatást megkaphatja a mozgáskorlátozottal egy háztartásban élő közvetlen hozzátartozója is, ameny- nyiben írásbeli nyilatkozatot tesz, hogy az illetőt rendszeresen ő szokta fuvarozni. A mozgáskorlátozottak egyesülete szerint mintegy 80 ezer sorstársuk kap az újraszabályozás szerint állami támogatást. (szabó) FEB Kinek a pap, kinek a papné Kaptam a fejemre. Na, nem március 15-én, viszont az utcán és a tévé miatt. Bár nem Hankiss mester lemondását követelte tőlem a két harcias hölgy, de mégis a műsorral volt bajuk és hogy azt nem írtam meg a múltkor. Mint régi jó ismerősök arra rá se rántottak, hogy nem tudtam semmit arról, ami nekik fáj. így aztán vígan zúdították rám indulataik hevét. S újfent meg kellett állapítanom, ha van valami ebben az országban, amit komolyan vesz a nép, az az egyénenkénti, testre szabott műsor összeállítása. Az indulatos hölgyek egyike a Pécsi Sándor-emlékműsort kifogásolta, mert főidőre tették. A másik meg a már csak a Pest környékén látható reggeli adást hiányolta azzal a nyomatékkai, hogy már Antall Józsefnek szándékszik megírni: micsoda dolog ez?! Szóhoz se hagytak jutni, hogy mentségemre valamit mondjak, nagy nehezen annyit sikerült elrebegni: kinek a pap, kinek a papné tetszik. Kinek megafia, lánya és egyéb retyerutyája. ízlés szerint. y_ ]yi_ 6. Kivetkőzött... vagy kivetköztették? Szűcs Tibor rendrőr főhadnagy, a Szolnoki Városi Rendőrkapitányság közlekedési alosztályvezetője nagyon jól emlékszik egykori munkatársára, Kiss Mihály főtörzsőrmesterre. Amit mond, tán még egyféle pozitív jellemrajzként is felfogható. — 1981 márciusában szerelt fel — meséli. — Nagyon rövid ideig volt a közrendvédelmi szolgálatnál, mert pár hónap után átkerült ide, a közlekedési alosztályhoz. Amikor én forgalomellenőrzőjárőr lettem, akkor ő már itt dolgozott. Nagyon ritkán — talán mindössze kétszer- háromszor — teljesítettünk együtt szolgálatot. Már akkor is az volt a véleményem, hogy rendes ember, s később, vagyis ’86- tól, amikor a parancsnoka lettem, nem olyannak ismertem meg, aki agresszívan vagy durván viselkedett volna. Sőt. Intézkedései mindig abszolút differenciáltak és megalapozottak voltak. О sohasem ment bele olyan dolgokba, amiknek nem látta a végét. Ha túlórázni kellett, elsőnek jelentkezett. — Szóval jó rendőr volt... — Igen. Nagyon jó. Hisz a rábízott feladatokat maradéktalanul elvégezte, kinézetre sem volt soha topis, sokkal inkább pedánsnak látszott. Persze eléggé visszahúzódó meg szerény volt, de ugyanakkor kapcsolata járőrtársaival kifogástalannak mondható. Vele mindenki szeretett szolgálatba járni. Időközben — emlékszem — meghalt az édesapja, s az egy kicsit visz- szavetette. — Meg történt egy balesete is, ugye? — így van. 1988. augusztus 1-jén Szajol és Törökszentmik- lós között a traffipaxos kocsijával —ugyanis azzal járt—fron- tálisan ütközött egy busz mögül szabálytalanul kielőző Trabanttal. A trabantos sajnos meghalt, de nem a Misi volt a hibás. Akkor nagyon súlyos sérülései lettek, s utána körülbelül négy-öt hónapig vagy talán még annál is tovább nyomta az ágyat. —Amikor visszajött, nem vettek észre rajta valamilyen változást? — Nem. A munkáját ugyanolyan jól végezte, mint a balesete előtt. Szerényen, visszavonultan élt, egészen 1990. december 31-éig, amikor is leszerelt innen. — Illetve azt beszélik, hogy nem önszántából döntött így, hanem mennie kellett, mivel a rossz nyelvek szerint hómosze- xuális kapcsolataira fény derült. — Erről azt tudom mondani, hogy 1990 novembere körül az akkori városi rendőrkapitány felhívott engem telefonon, hogy menjek át hozzá. így is történt, s ahogy megérkeztem, pár percre rá megjelent Kiss Mihály főtörzsőrmester is. S miután leült, csak ennyit kérdezett tőle a kapitány: Misi, a magánéletedben van-e olyan változás, ami gondként jelentkezik és nem egyeztethető össze a rendőri szolgálat ellátásával? Erre először Kiss főtörzs nem szólt semrnit, majd némi gondolkodás után, valahogy így válaszolt: Igen, van. Történt ilyen változás. — Akkor vond le a szükséges konzekvenciát — mondta a kapitány. — Hát ennyi hangzott el azon a beszélgetésen — áll fel az asztaltól Szűcs Tibor—, és december első napjaiban Misi önként be is adta leszerelési kérelmét, melyben magánéletbeli dolgaira hivatkozott, s ’90 legvégén itthagyta a rendőrséget. (Természetesen megkerestem dr. Rubos Mihályt, az akkori városi rendőrkapitányt is, aki ■megerősítette a hírt, miszerint Kiss Mihálynak valóban azért kellett leszerelnie, mert parancsnokai tudomására jutott, hogy férfiakkal közelebbi kapcsolatot tart fenn — a szerző.) — Mit szólnak ehhez, amivel most gyanúsítják egykori kollégájukat? — kérdeztem a főhadnagytól elmenőben. — Teljes a megdöbbenés — feleli —, mert senki sem tudta volna elképzelni róla, hogy ilyesmire képes. * * * Nos, Kiss Mihály miután leszerel a rendőrségtől, a mentőknél köt ki. Természetesen ott is érdeklődőm felőle. — 1991. február 11 -én került ide a Misi — böngész a papírok között dr. Lückl Jenő, a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Mentő Szervezet vezető főorvosa — és nem egészen egy évet dolgozott nálunk. Előbbi életéről annyit tudunk, hogy rendőr volt. Ismertük mindannyian, mert traffipaxos kocsival járt. Egyszer aztán beállított hozzánk, hogy szeretne itt dolgozni. Akkor kértünk róla információkat és mindenhol azt mondták, hogy nyugodtan vegyük föl, nincs vele semmiféle gond. — Tényleg nagyon rendes volt:— szól közbe dr. Imre Anikó, a szolnoki mentőállomás vezető főorvosa. О Kiss Mihály közvetlen főnöke volt. — Nem lehet rá mondani semmi rosszat — folytatja. — Sőt, én örültem, amikor a rohamkocsira került, mert szolgálatkész embernek ismertük, olyannak, aki minden helyzetben föltalálja magát. Sohasem mondta azt, hogy nem. Szilveszterkor még vele dolgoztam, de semmi változást nem lehetett látni rajta. — Rá mindig lehetett számítani — veszi vissza a szót dr. Lückl Jenő. — Ha valaki nem jött be dolgozni és kitelefonáltunk neki, azonnal ugrott, csinálta, amit kellett. Sohasem késett el, sohasem voll mulasztása. Meg lehetett vele bárhol jelenni, tudott viselkedni. S amikor a főorvos észreveszi kétkedő pillantásaimat, még hozzáteszi: — Higgye el, nem bírok róla rosszat mondani. Sőt, az egyik legjobb emberünk volt. Osszekavarodom. Hisz Kiss Mihályról eddig ugye mindenki csak szuperlatívuszokban beszélt, miközben mégiscsak egyre valószínűbb, hogy gyilkolt egy autóért. Vajon milyen állomásokon át juthatott el odáig? Nem hagy nyugodni a kérdés. Persze még emellett is nagy a kuszaság, az összevisszaság ebben az ügyben. Dr. Lükl Jenő, mintha megérezné, hogy mi zajlik bennem, újra megszólal. Mintha segíteni akarna. így aztán eldöntőm, hogy elmesélem neki mindazt, amit eddig megtudtam és természetesen megemlítem dilemmáimat, megfő-, galmazom kérdéseimet, amikre eddig még senkitől sem kaptam választ. Míg összeszedem gondolataimat, a főorvos türelmesen vár. Aztán kisvártatva belevágok... Nagy Tibor (Folytatjuk)