Békés Megyei Hírlap, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-11-12 / 87. szám

Kuba: egy egész nép az alagútban? (2. oldal) Közel a határhoz Gyermekkoromban öreg zsellérek, napszámosok, do­hánykertészek elbeszéléseiből hallottam először a „falusiak” és a „tanyasiak” örök ellentétéről. Történeteik rendszerint a búcsúi bálákat emlékezetessé tevő nagy verekedésekről szóltak. (3. oldal) A kisiskolások tanítója Karácsony-díjas Kevesen mondhatják el ma­gukról, hogy egész életükben azt csinálták, amit szerettek. Én bizony a tanításért élek, halok. Amikor bejövök az iskolába és becsukom a terem ajtaját, min­den gondomat, bajomat elfelej­tem. (4. oldal) Április 15-éig betegbiztosító kártya Az állampolgári jogon járó betegellátást váltja fel a társada­lombiztosítási jogon való ellá­tás, de az ellátásból senki nem marad ki, ezt hangsúlyozom. (10. oldal) Holnap: virágvasámap Félmillióan az utcán A legfrissebb adatok szerint március végén a munkanélkü­liek száma már 478 ezer volt, s ez egy hónap alatt 5,1 százalé­kos növekedést jelent. A mun­kanélküliségi ráta pedig — 5,4 millió keresőképest figyelem- bevéve — egy hónap alatt 8,5- ről 8,9 százalékra emelkedett — közölték az MTI érdeklődésére pénteken a Munkaügyi Minisz­tériumban. Az egyház a húsvét előtti va­sárnapon — a neve virágvasár­nap, avagy liturgikus nevén pál- mavasámap — ünnepli Jézus je- ruzsálemi bevonulását. A nép üdvözölte Jézust, aki tanítványai kíséretében érkezett, ágakat szór­tak eléje az útra, pálmaágakkal integettek, ujjongtak. Innen ered a pálmás, illetve Európa északi vidékein a barkás körmenet, a barkaszentelés. A szentelt bar­kát hazánkban tájegységenként változóan használták például orvosságul, oltalmazóképpen, villámcsapás ellen. A virágva­sámap után következő hét a nagy hét, a vallásos emberek szá­mára a lelki megtisztulás, gyó­nás, áldozás feltétlen ideje, a húsvéti ünnepre való felkészü­lés hete. No és a megkövetésé: hajdan szokásban volt a nagyhé­ten, hogy a fiatalok az idősebbek bocsánatát kérik. Egyes vidéke­ken azokat is fölkeresték, akiket esetleg megbánthattak, és őket is megkövették... Szemét(egy)ügy Söprik az utcát, de kik...? A „huszadik század őstehetsége” A „huszadik század őstehetsé­ge”, ahogy magát szerényen ne­vezte Kassiár László, a szűkebb hazájában, Körösladányban tar­tott, előre bejelentett demonstrá­cióján. A jelenlévő mintegy 40- 50 ember előtt közéig egy órán át fejtette ki nézeteit. Ízelítőül né­hány jellemző gondolata. — Ki tudom vezetni a Tiszán­túlt a csődből, ha másképp nem, kikiáltom a Tiszántúli Köztársa­ságot; az ország vezetői nem tud­nak közös nevezőre jutni, színre kell lépni az olyanoknak, mint én vagyok; a budapesti Taverna Szállót a körösladány iaknak aján­dékozom, ingyen használhatják. Ezek után 12 pontba szedte el­képzeléseit. A nyugdíjasokat és a munkanélkülieket bevonja az au­tólopások elleni harcba, mond­ván, ők úgyis ráérnek, figyeljék éjjel-nappal az autóbontók kör­nyékét. Legérdekesebb ötlete az volt, hogy a vendéglátóhelyeken be kell vezetni a bérletrendszert. Fotó: Lehoczky Péter Akik ott megfordulnak, azokat nyilván kell tartani, erre kész a számítógépes programja. Vége­zetül 1 millió forintot „ajándéko­zott” a helyi szociális otthonnak, májustól 20 ezer forintra felemel­te a nyugdíjakat. Ezek alapján joggal jelenthette ki, hogy „majd én rendbeteszem az országot, mert én meg fogom váltani a vilá­got”. A jelenlévők váltakozó lét­számmal kitartottak a hosszúra sikerült monológ végéig és némi­képp értetlenül távoztak. A felol­vasott szöveg ugyan logikusan felépített volt, tele idézetekkel, ám a tartalma... de ehhez talán felesleges kommentárt fűzni. A „szónokról” még annyit, hogy hosszabb ideig állt pszichiátriai kezelés alatt. Kassiár László szombaton délelőtt egyébként Budapesten, a Parlament előtt kívánja folytatni demonstráció­ját. Gila Károly Zoltán és egy másik pályázó osztozkodott. A helyzet az, hogy nem tudjuk, mi a helyzet. Az önkormányzat vállalata lé­vén az lenne az ésszerű, ha nye­reségünkkel növelhetnénk az önkormányzati vagyont. De így?! Vajon mi az önkormány­zat szándéka velünk? Nem tud­juk. Senki nem áll ki a dolgozók elé, pedig hívtuk már a polgár- mestert is. Munkánk egyelőre alig van, gépeink állnak. Talán hétfőtől lesz máshol, más jelle­gű megbízásunk, de ez nem me­ríti ki kapacitásunkat. — Az igazsághoz hozzátarto­zik az is, hogy április elsején behoztuk konténereinket a város területéről, mivel ez a feladat már másé. Úgy tűnik, akik elvál­lalták Orosházán a köztisztaság garantálását, nem láttak még munkához, ezért tornyosulnak szeméthegyek az utcákon. A lakossági szemétszállítás ter­mészetesen megmaradt nekünk, mert ez veszteséges. Orosházán a kézi ürítőkből is kifelé hullik a sok szemét, elha­nyagoltak az utcák, a terek. A lakótelepen se kézi, se gépi taka­rítás nem történt ez idáig. A köz­üzemi vállalatot ócsárolják, szidják a lakók —ok nélkül. Cs. I. Vendégünk: Herbert Godyla, a Bergedor­fer Zeitung főszerkesztője. (3. oldal) — Nézz körül! A piaci mocskot hordja szét a szél. Nincsenek utcasöprők, nincs itt már semmi! — panaszkodik az orosházi polgár, aki hiába csinosít- gatja üzletének bejáratát, a szemét betakar min­dent. Valóban, napok óta semmi nyüzsgés. Regge­lente a járdatisztító gépek sem zakatolnak, a sárga „egyenruhások” sem serénykednek. Mi történt? — kérdeztük a közüzemi vállalat megbízott igaz­gatóját, Bende Istvánnét. — Az önkormányzat üzeme vagyunk, gazdánk azonban megpályáztatott mindent, a parkkarbantartást és a köztiszta­sági tevékenységet is, mondván, a kivételezettségnek helye nincs. Értettünk a szóból és pá­lyáztunk. Felszereltségünk és felkészültségünk ismeretében kedvező feltételekkel nyújtot­tuk be pályamunkáinkat a park­karbantartásra. Részlegveze­tőnk, Csizmadia Zoltán (vele közösen készítettük az írásos anyagokat) a határidő előtt egy nappal közölte, ő vállalkozó­ként is pályázott. Araink ismere­tében — alánk ígérve — készí­tette el saját ajánlatát. Ezt szóvá tettem a bíráló bizottság előtt, de nem vették figyelembe. A mun­kák zömét Csizmadia Zoltán nyerte el. Mintha oszlophoz láncolták volna a kukákat... A köztisztasági pályázatból a kerékpárutak és a buszvárók tisztítását sikerült megkaparin­tanunk. A többin Csizmadia Mi lesz veled, emberke? Csődjelentések, tömeges munkanélküliség, elszegényedés, ön- gyilkosságok. Háborús tudósítások, közlekedési balesetek, erő­szak, rablás, emberölés. Állandó szalagcímek lettek a lapokban. Amin régen megdöbbentünk, amitől megborzongtunk, mára min­dennapi életünk része. Beköltözött a családunkba, megzavarja otthonunk nyugalmát, ott terpeszkedik a közös vacsorákon, szúrja a szemünket, megkeseríti kapcsolatainkat. Félelem és nyomor a Harmadik Birodalomban. Hogy kerül ide ez a cím?! Miért ez jut eszembe, miért nem például A mosoly országa? Kegyetlenségben és igazságtalanságban talán az utóbbi idők minden tragédiáját felülmúlta az a kettő, amelyről az elmúlt napok­ban számolt be a Békés Megyei Hírlap. Az embernek a maga baja fáj legjobban, ez természetes. Ám az a kettő... Sorscsapások, amelyek­re kevés a szó, a fogalom. A hírtől, a ténytől képtelenség szaba­dulni. A híradásoknak csak a múlt idő marad; a nyomozás, a gyógyítás (ha egyáltalán lehetséges) mindig az események után kullog. S amiről nem szóltak a beszámolók: mi lesz a két szerencsétlen gyulai gyermekkel, akik elveszítették édesanyjukat? Sőt, a történtek után nyilván a másik szülőt is. Mi lesz a kisfiúval, aki azért maradt félárva, mert édesanyja (idegen) életet mentett, abba halt bele? Ebben a családban is beteg az édesapa. Ki pótolja a szülői szeretetet, a törődést, a gondoskodást? Reménykedni lehet csupán az ember­ségben, a segítőszándékban, a jóságban; hogy ebben a borzalmas mai világban mégiscsak akad valaki — nagymama, más rokon, szomszéd, barát—, aki velük van, melléjük áll, sosem hagyja őket magukra. Mi lesz veletek, emberkék? Niedzielsky Katalin Arany János emlékezete, Békéscsaba—Nagyszalonta, április 13—15. Nemesít és közvetít a kultúra Hétfőtől ismét rangos eseménynek ad otthont Békéscsaba: a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Arany János emlékezete címmel tudományos konferenciát rendez a tanítóképző főisko­lán. Az első nap délelőttjén előadások lesznek, ünnepi Arany­postabélyegző szolgáltatás, délután a résztvevők kirándulnak Gesztre és Biharugrára. Kedden egész nap előadások hangza­nak el Arany János költészetéről, lapjainak Békés megyei (oros­házi, szarvasi, gyulai, sarkadi) vonatkozásairól, a zene- és szín­házkritikus, szerkesztő Aranyról, illetve nagy költőnk román nyelvű irodalmi utóéletéről. A záró napi, szerdai tanácskozás helyszíne Nagyszalonta, ahol megtekintik az emlékhelyeket és ünnepi rendezvényeket tartanak. Kovács Sándor Iván egyete- je, a történelmi Bihar megye mi tanárt, a társaság elnökét ar- azon a tájon van, földrajzilag és ról kérdeztem telefonon, miért történelmileg is szomszédos éppen városunkat választották a Békéssel, Romániával, kapcso- konferencia helyszínéül. lódik a román és főleg a romá­— Békéscsabától és Békés niai magyar kultúrához. Politi- megyétől kapunk olyan anyagi kai demonstráció is egyben ez a támogatást, amelyből ez a nagy- rendezvény, jelentőségét iga­szabású konferencia megren- zólja a köztársasági elnök és a dezhető. Arany János szülőföld- (Folytatása3. oldalon) Sooters SZUPERMINÖSÉG — SZUPERÁRAK — SZUPERAKCIÓK! Már most jegyeztesse elő esküvői felvételeit az első kanadai—magyar fotóvállalat békéscsabai fotószalonjában! Kívánságára színes sorozatot is készítünk a festői természetben! Üzletünk esküvői nászajándéka: minden — 1992. évben — nálunk fotóztatott esküvői sorozatához két ajándék nagyítást adunk. Csak nálunk! SZENZÁCIÓS TAVASZI ÁRUAJÁNLATUNK: gyönyörű kanadai napszemüvegek nagy választékban 90—2100 Ft-ig. Dioptriás kivitelben is! Szeretettel várjuk vendégeinket! A SOOTER’S műterem dolgozói. Címünk: Békéscsaba, Andrássy út 11—17. Telefon: 27-750.

Next

/
Thumbnails
Contents