Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-09 / 58. szám
1992. március 9., hétfő О fcBF.KÉS MEGYEI HÍRLAPGAZDASÁG Nincs más mint az optimizmus — Ennél mélyebbre nem mehetünk Vakrepülésre kényszerített vállalkozók Beszélgetés Kiss József bankigazgatóval A Kereskedelmi és Hitelbank Rt. békéscsabai fiókja 1987. január 1-jén alakult meg, amikor Magyarországon létrehozták a kétszintű bankrendszert. A megye legnagyobb pénzforgalmú kereskedelmi bankja több szempontból meghatározó szerepet tölt be a megyeszékhelyen és környékén termelők finanszírozásában. Kiss József igazgatót irodájában kerestük föl. — Megyénk gazdasági mutatói ismertek. Tükröződött-e a recesszió az önök bankjának elmúlt éves forgalmában? — Pontos adatokat nem mondhatok, hiszen ezek banktitkok, de természetesen a gazdasági folyamatok a mi munkánkat is meghatározták. A megye székhelyén és környékén tevékenykedő üzemek, szövetkezetek, vállalkozások finanszírozását erőnkhöz mérten oldottuk meg. —Az élelmiszeripar, a mező- gazdaság az átlagosnál rosz- szabb helyzetben van. Nem olyan régen írtunk például a csabai konzervgyárról, amelynek 700 millió forintos vesztesége volt tavaly. Mennyire általános ez a kép az agrárszektorban? — A többi élelmiszeripari üzem konszolidált pénzügyi és gazdasági helyzetben van. Ami nem azt jelenti, hogy óriási nyereséget produkáltak. Csupán annyit, hogy megőrizték likviditásukat, hitelképességüket. Ez utóbbi rendkívül fontos, hiszen azt a bizalmat jelenti, ami elengedhetetlen a hitelek folyósításához. — A mezőgazdasági szövetkezetek szorult helyzetét, bizonytalanságait ugyancsak nem kell ecsetelni. A közelmúltban vált ismertté, hogy 20 milliárd forintos támogatásban részesítik a téeszeket. Mennyi jut ebből a pénzből szűkebb hazánkba? — Bármilyen hihetetlen, de a 20 milliárdos tételről ez idáig csak a tömegkommunikációs eszközökből értesültem. — Mindössze ennyit tudnak az egészről? — Ennyit. Persze bankunk idén is folyósított hitelt több nagyüzemnek, amelyek tavaly megőrizték hitelképességüket. Gazdasági egységenként néhányszor 10 millió forintos tételről van szó. Javíthatna valamelyest a termelők mozgásterén ha megint „felfedeznénk” a korábbi évtizedekben elfelejtett hitelezési konstrukciókat. Például a földjelzálogot, illetve az olyan rövid lejáratú hiteleket, amelyeknek termékfedezetük lehetne. —- De nem mindegy, hogy vissza nem térítendő támogatást, kamatmentes hitelt vagy 38-40 százalékos kamatozású ,fullasztó" mentőövet kaptak... — Valóban nem, de a hitelek kamata végeredményben nem rajtunk múlik. Sajnos partnereink helyzete többnyire rossz. A mezőgazdasági nagyüzemek egyharmada pénzügyileg padlón van. El sem tudom képzelni, hogyan lehet számukra hitelt folyósítani a jövőben. Ráadásul a szövetkezetek átalakulása, a vagyonmegosztás, az esetlegesen új szervezeti formák (stb.) még beláthatatlan következményekkel járhatnak. A bankoknak viszont látni kell(ene), hogy milyen sors vár a partnereire. — „Száraz” pénzügyi dolgokról beszélgetünk és mintha a politikához jutottunk volna el, akaratlanul is... — Szó sincs róla, nem ilyen jellegű kérdésről beszélek. Bennünket nem érdekelnek a politikai megfontolások. Pusztán szeretnénk tudni: hitelképes lesz-e vagy sem az adott termelőegység? Tudja-e eredményesen csinálni a munkáját vagy sem. Minden optimizmusommal egyetemben arra számítok, hogy sorozatosan jelennek meg olyan vállalkozók, gazdálkodók, akik alapvető ismeretekkel sem bírnak. Úgy pedig nagyon nehéz üzletet kötni, hogy nem kapunk kézhez megalapozott, naptári évre szóló gazdálkodási, üzleti terveket, programokat. — Az ön kijelentései — ha áttételesen is —, azt jelentik, hogy az oly' sokat szapult agrárértelmiséget nem lehet kikapcsolni a jövő mezőgazdaságából. — A bank kizárólag szakemberekkel tárgyalhat. Hogy milyen formában és milyen tulajdonosok, gazdasági formációk képviseletében, az nem a mi dolgunk. Mindenesetre nekem elvem, hogy — úgy mint az egész országban — csak előre lehet menekülni. Nem szabad leblokkolni, a múlt vagy a jelen sérelmein rágódni. A szakembereknek az a feladatuk, hogy szisztematikusan dolgozzanak, legjobb tudásuk szerint. — Az önök bankja korábban foglalkozott az újrakezdési hitelek folyósításával. Milyen tapasztalataik vannak? — Legtöbben azért buktak bele, mert nem tudták felmérni a gazdaság rezzenéseit, változásait. Magyarországon a piacot ki kell még építeni és ebben az államnak rendkívül nagy szerepe lenne a mi körülményeink között. Például az agrárpiaci rendtartást mihamarabb el kell kés/í tenie a kormányzatnak. Ez lenne a mezőgazdasági vállalkozások kulcsa. A rendtartás ismeret nélkül, a vakrepülés hazardírozásá- val egyenlő mezőgazdasági vállalkozásba kezdeni. — Ha csak a túl nagy kockázat volna! De ott vannak a biztos nyaktörők is, például a 38-40 százalékos kamatok. — Sehol a világon nem viseli el a mezőgazdaság a kétszámjegyű kamatokat. Nálunk ráadásul az idei év bizonytalanságait is figyelembe kell vegyük. — Ennyi halálos ingovány és csapda közepette milyen megoldás lehetséges? — Az államnak kell a zsebébe nyúlni, előbb vagy utóbb. Sokkal mélyebben, mint azok az állami könnyítések és hitelek, melyekről manapság szó esik. — Nem lepődöm meg azon, hogy ön a sokadik pénzügyi szakember, aki megfogalmazza: a hitelpolitikánk nem az általánosan megfogalmazott gazda- sitvpolitikai célokat szolgálja. — Biztosan azért van így, mert nem azt szolgálja! —Akkor is érdekes, hogy egy bankár mondja ezt. A köztudatban úgy él, hogy a bankok a legnagyobb haszonélvezői ennek az inflációs, szabadrablá- sos világnak. — Látszólag. Nekünk az az érdekünk, hogy a velünk kapcsolatban állók ne menjenek tönkre. A profiton való osztozkodás elvét hosszú távon nem lehet megsérteni. A gazdasági folyamatok résztvevőinek meg kell kapják az átlagprofitot. A bankok ma látszat nyerő helyzetben vannak: ezzel magyarázható a bankellenes hangulat. A bankok és a gazdálkodók kapcsolataiban lévő ellentmondásokat mihamarabb fel kell oldani Magyarországon. — Elfogadom, amit mond, de igaz: a kereskedelmi bankok érvényesíteni tudják az inflációt és profitot érnek el. — Magyarországon a bankszféra ténylegesen 3-5 százalékos eredményt tud felmutatni. Valamivel többet a semminél... — Végül engedjen meg egy kérdést a kilátásainkról. Ennyi ellentmondás és feszültség után lehetünk-e egyáltalán optimisták vagy most már az örökösen csalárd hurráoptimizmusok korszakai következnek? — Személy szerint mérsékelten derűlátó vagyok. Jól érzékelhetjük a termelők törekvését, hogy midenáron meg akarnak maradni, előre menni. Kis szervezetek jönnek létre, amelyek átláthatóak, életképesek és váltásra készek. Az átmeneti időszak elengedhetetlen feladatai közül idén a „vastagát” le kell zárni és akkor nem látok akadályt a felfelé indulás előtt. Más szavakkal: ennél mélyebbre már nemigen mehetünk! Lényegében valahol a recesszió legalján vagyunk ezekben a keserves hetekben, hónapokban. Lovász Sándor Tisztázatlan az érdekképviselet mozgástere Mit tehet az ipartestület a vállalkozó szellemű emberekért? — A jelenlegi magyar gazdaságpolitika egyáltalán nem ösztönöz vállalkozásra. Nincs olyan területe a gazdaságnak, amelynek jövedelmezősége nagyobb, mint a honi kamatok! Ebből következik, hogy a felvett kölcsön kamatait a vállalkozások csak rendkívüli erőfeszítések árán képesek kitermelni, ha egyáltalán ez sikerül. A pénzpiaci hitelekre épült kezdeményezések gyakorlatilag kudarcra ítéltettek — vág a dolgok közepébe Kneifet István, a Békéscsabai Ipartestület ügyvezető igazgatója, amikor az iparosok és kisvállalkozók helyzetéről kérdezzük, majd így folytatja: — A bankok 36 százalék kamat fölötti hiteleket folyósítanak, keresettől, fedezettől függően akár milliós nagyságrendben is. De! Hol van olyan iparos, kisvállalkozó, aki ilyen feltétellel képes hozzájutni a hitelhez. — Node vannak kedvezményes hitelek, lépten-nyomon hallani róluk a híradásokban. Például ilyen volt az újrakezdési hitel. — Valóban vannak kedvezményes konstrukciók, de ezek felvétele rendkívül nehéz, és a hitelkeret is rendre korlátozott. Az újrakezdési hitelről: ha jók az információim, akkor a hitelt felvevők nagy százaléka nem tudja törleszteni a részleteket. — A Start-hitellel lapunkban is többször foglalkoztunk. Eddig hányán éltek vele a megye- székhelyen, illetve a környékén? — A Start-hitelnél rendkívül kedvező, hogy a kamata a mindenkorijegybanki alapkamat 75 százaléka csupán, és magánszemélyek vehetik föl. Vagy induló vállalkozásra, vagy olyanra, amely három évnél nem régebbi. A pénzhez pályázattal lehet hozzájutni, a feltételek viszont szigorúak. Ráadásul jelentős magántőke szükséges hozzá. Nem véletlen, hogy egy kézen megszámolható azok száma, akik hozzájutottak az ipartestület tagjai közül. — Napjainkban hány tagja van az önök érdekképviseleti szervezetének? — Az 1990/5-ös törvény kiadása után taglétszámunk felére, mintegy 1700-ra csökkent Békéscsabán. De a megyében 8000 vállalkozói igazolványt adtak ki napjainkig. — Az iparosoknak, vállalkozóknak február 28-áig kellett elkészíteniük az adóbevallásukat. Ön szerint mindent bevallottak? — Bármennyire frázisízűnek tűnik, azzal kell kezdenem, hogy az iparostársadalom meghatározó többsége becsületes adófizető állampolgár. Az más kérdés, hogy milyen megalkuvásra kényszerítik a gazdasági szabályozók a vállalkozókat. A terheik túlzottak! Ott van például a társadalombiztosítás. 1991 -ben önmaguk után 53 százalékot fizettek, az alkalmazottak után pedig 43 plusz 10 százalékot. Ebből következett, hogy csökkent a létszám, nagyon sokan segítő családtagot alkalmaztak, hiszen erre tavaly még volt lehetőség. Ha egységnyi száz forintot keresett egységnyi munkával, akkor ebből először lejött 53 százalék TB-járulék, átlagosan 20 százalék rezsiköltség, és az így megmaradt 27 százalékát elvitte az adó. Legvégül 14—15 forintjuk maradt meg az iparosoknak, vállalkozóknak. (Ha alkalmazottat is foglalkoztatott, akkor ez a szám 10 százalékra csökkent.) — Nem éppen ösztönző konstrukció... — Hosszú távon már ez sem a gazdasági fellendülést, vállalkozási kedvet szolgálta, de idén az állam rátett egy lapáttal! A társadalombiztosítási járulék 1 százalékkal emelkedett, ezenkívül 3 százalékot személyi jövedelemadó előleg címén le kell vonniuk a kifizetőknek minden egyéni vállalkozótól. Olyan tevékenységeknél is, amelyek jövedelmezősége el sem éri a 3 százalékot. Nem véletlenül tiltakozott a rendelkezés ellen megyénk iparossága. —A segítő családtag utáni kedvezmények úgyszintén eltűntek, ha helyesek az információim. — A családtagok alkalmazása a személyi jövedelemadó törvény megszigorítása miatt vált „gazdaságtalanná”. De a szorítások ezzel sem értek véget, hiszen az alkalmazott 10 napi táppénze a vállalkozókat terheli, csökkentek a költségként elszámolható kedvezmények, s jelentősen lefaragták a tanulók képzésére ösztönző könnyítéseket is. — Mi várható ennyi „örömhír” után? — Nem nehéz megjósolni. Persze nem értem, hogy a kormányzat mire alapozza a gazdaság fellendítésére vonatkozó prognózisát. — Sehol a világon nem vezetett eredményre, ha az igyekvő emberek többségét a tiltott területek mezsgyéjén való járásra kényszerítik, mint ahogyan azt a jelenlegi szabályzók teszik. — Nem újkeletű jelenséggel állunk szemben, az elmúlt évtizedekben ugyanezek a tendenciák érvényesültek Magyarországon. Az már más kérdés, hogy a gazdasági helyzetünk most romlott le annyira, hogy az egyértelmű hatások a felszínre kerültek. Érdekképviseletünknek nem lehet más célja, minthogy feltárjuk a vállalkozókat ért sérelmeket, és megpróbáljuk helyes irányba befolyásolni a jogszabályalkotókat. Az egész országnak érdeke, hogy az igyekvő emberek kezét ne kössék le. — Ez mind szépen hangzik, de jelenleg nehéz körvonalazni az érdekképviseleti szervek mozgáskörét, lehetőségeit, mert nincs törvény, amely szabályozná jogosultságaikat. — Az érdekképviseleti törvény hiányát mi is megérezzük, hiszen helyzetünk, szerepünk jogilag nem tisztázott az érdekérvényesítésben, védelemben. Az érdekegyeztető tanácsnak természetesen tagja az IPOSZ, de ez egy olyan fórum, amelynek döntési jogosultsága végeredményben nincs. Talán oly sok minden mellett ez is megváltozik a jövőben. L.S.
