Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07-08 / 57. szám
A HÉT TÉMÁJA 1992. március 7-8., szombat-vasárnap © àHÉKÉS MEGYEIHÍRLAPBea: „Nem hiszem, hogy lennék fiú” Erzsiké: „Hogy hirdessek, kizárt!” Balázs Bea 17 éves. A sarkadi Ady Endre Kísérleti Középiskolatanulója. Van egy öccse és egy nővére. Kedvenc tantárgya a kultúra és az emberismeret. Hobbija a kosárlabdázás és az úszás. Bea az első riportalanyom, akit a holnapi nőnap alkalmából csevegésre invitálok. Mindenféléről faggatom, ami a nőnappal és a női nemmel kapcsolatos. Nem jön zavarba. Válaszai nyíltak, őszinték és talá- lóak. íme: — Lennél-e fiú, ha rajtad múlna? — Nem hiszem. A családunkban túl sokat várnak el a férfiaktól. Nekik kell hozniuk a pénz zömét, nem lehet sírniuk, jobb eredményeket kell elérniük, nagyobb karriert befutniuk... — Te nem szeretnél karriert befutni? — Egy pontig igen. De közben nem akarom elveszíteni a nőiességemet. A nő maradjon nő, az a véleményem. — Vagyis férjet akarsz, gyerekeket. — Igen. — Nézzük az elejétől! Milyen típusú fiú az ideálod? — Legyen nagyon magas (Bea 180 centiméter — a ■szerk.), és legyen egyénisége. A többit nem tudom meghatározni. Mondhatnám, hogy legyen rendes, udvarias, de ha nem tetszik, hiába rendes és udvarias. Ez persze fordítva is igaz: a külső sem minden. — Murphy törvénykönyve szerint a szépség és az ész szorzata mindig állandó... — Ha valaki csak a szépségére alapozza a jövőjét, az butaságot csinál. A szépség tudniillik múlandó, ezzel szemben a műveltség, az okosság megmarad. —Sokféifi egyetért Hilarius- sal, aki azt mondja: ,Akadnak olyan lányok szép számmal, akiknek ha szárnyuk volna, tö„Ha valaki csak a szépségére alapozza a jövőjét, az butaságot csinál. A szépség tudniillik múlandó, ezzel szemben a műveltség, az okosság megmarad” kéletes libák lennének.” Mit gondolsz erről? —Ezek a férfiak sokra tartják magukat, én pedig azt mondom, blyanjférfi nincs, aki mindenben jobb egy nőnél. Ettől függetlenül tényleg vannak „libák”, de ez nem általánosítható. — Visszatérve a családhoz: hány gyereket szeretnél? — Négyet-ötöt. De ha az anyagiak engedik, többet is. — Ennyire nem fontos, hogy legyen egyéb hivatásod? — Fontos, hogy legyen, de csak azután töltse be az életemet, mikor már nagyok, önállóak a gyerekeim. — Mi a véleményed az abortuszról? —Ebben mindig a nőnek és a férfinak kell döntenie, és semmiképp sem a pártoknak. — Mi az, amiről egyetlen férfi kedvéért sem mondanál le? —A társaságról! — Milyen okok esetén tartod elkerülhetetlennek a válást? — Ha megcsalnak, elgondolkodnék, miben hibáztam, miért jobb a másik. Megpróbálnék javítani, ha ez rajtam múlik. Ezért még nem válnék el. Ha viszont sorozatos lenne a dolog, nem látnám tovább értelmét. Akkor is elválnék, ha a férjem iszákos volna, és semmit sem tenne ellene. — Lukiánosz azt mondja: ■■Ugye mennyivel fecsegőbbek a nők, mint a férfiak...?” Hogy látod ezt? — A fiúk is azok, csak ők önmagukkal, az eredményeikkel szeretnek villogni, míg a nők szívesen beszélnek másokról. — Igazségosnak érzed, hogy hivatalosan csak a nőknek van napjuk, és aféifiaknak nincs? —Nem. Én szívesen tartanék férfinapot is. Nekik is jár köszönet és tisztelet azért, hogy családfők, hogy keresik a pénzt. A sarkadi Balázs Jánosné, Erzsiké csupán névrokona előző riportalanyomnak. О és a férje jelenleg munkanélküliek, s mint Erzsiké elmondta, egyelőre a korábban félretett tartalékból élnek. Két kislányt nevelnek. — A férjem decembertől, én harmadik éve vagyok itthon — sorolja Erzsiké. — Munkanélküli segélyt egyikünk sem kap. A férjemnek nem mondott ugyan fel a tsz, de egyelőre sem munkát, sem pénzt nem tudnak biztosítani. Én kacsázni jöttem haza annak idején a tsz-ból, de nem vált be, s utána már nem vettek vissza. Szerencsére van egy kombájnunk, egy répaszedő gépünk (most már egy IÉA is), s ezekkel dolgozva szezon idején megelőztük magunkat, így még van mihez nyúlnunk. „Hogy meddig nő a nő? Egy nyolcvan éves asszony is lehet fiatalos, mint ahogy Jászai Joli nénit láttuk a tévében. Rá semmiképp sem lehetne mondani, hogy öregasszony” — Vagyis azért annyira nem elkeserítő a helyzet, hogy holnap megemlékezés nélkül múljon el a nőnap... — Remélem. Tizenhat éve vagyunk házasok, s ez idő alatt még csak egyszer feledkezett el valamilyen évfordulóról a férjem. Sohasem várok nagy ajándékokat, aranyat vagy efélét, csak hogy eszébe jussanak a legfontosabb dátumok: névnap, születésnap, házassági évforduló... — Sok nő irigyelné, hogy itthon lehet... — Eleinte jó volt nekem is. Többet lehettem a családdal, s ehhez még hozzájött, hogy az első egy-két turnus kacsa jól sikerült. Ma már azonban vágyom egy kis kimozdulásra, társasa- ságra: Leginkább egy négyórás munkahelynek örülnék. —• Gondolkodott már azon, hogy mihe$ ktzdene, ha egyedül maradna, ha a férje valami miatt Hogyan lesznek a nők? Egy ilyen nőkről nőknek szóló nőnapi összeállításban először is nem árt tisztázni, hogyan lesznek a nők. Nos erre vonatkozóan e lapszámunk 10. oldalán ,leplezetlenül” rovatunkban dr. Jakubecz Sándor szakszerű eligazítást ad számunkra az X meg Y kromoszómák rejtelmeiről. Megtudhatjuk, hogy az új egyed neme már a fogamzás pillanatában eldől, s hogy az fiú vagy lány lesz, egyes egydül a férfiaktól függ. A dologban persze nagy szerepet játszika véletlen is, mert hogy az apa (bármennyire rajta múlik a JÖVŐ), nem tudja szabályozni a kromoszómáit. Ezzel szemben az európai néphit úgy tartja, ha a férfi közösülés közben a bal oldalára fekszik, s megmarkolja a bal heréjét, akkor majdnem bizonyos (de legalább 50 százalék!), hogy leányt fog nemzeni. Tréfán kívül: Miriam Stoppard Nők könyve című kiadványában a következő jótanácsot olvashatjuk: ,Azok a szülők, akik lánygyermeket szeretnének, ne tartózkodjanak a nemi élettől, sőt érintkezzenek minél gyakrabban, ez ugyanis csökkenti az Y kromoszómát tartalmazó ondósejtek arányát az ondóban.” És végül egy kis statisztika. Dr. Czeizel Endre Az egészséges utódokért című könyvében azt írja: ,,Magyarországon az újszülöttek 51 százaléka fiú, 49 százaléka lány." Ugye kedves hölgyeim, ez nem is rossz arány!? Magyar Mária nem tudná biztosítani az anyagi hátteret? — Nem is tudom — sóhajt, mint aki most először gondol erre.—Az első szempont biztosan a két gyerekem lenne. Talán kisebb lakásba költöznék, mert ezt a nagyot egyedül nem bírnám fenntartani. — Harminchárom éves. Új kapcsolatra nem gondolna? — Ezt a véletlenre bíznám. Az például, hogy hirdessek, kizárt. Valószínűleg elköltöznék Sarkadról. Talán Gyulára. —Mivel hódíthat egy nő? — Jaj, de rég volt! — nevet, miközben láthatóan néhány napot visszalapoz az életében. — Öltözködéssel, sminkkel, kedvességgel. — Mi az, amit végképp nem tudna elviselni egy férfiban? — Az italozást és az ápolat- lanságot! — Véleménye szerint vajon meddig nő a nő? Vagyis mikortól öregasszony valaki? — Ez egyénileg változó. Egy nyolcvan éves asszony is lehet fiatalos, mint ahogy Jászai Joli nénit láttuk a tévéban. Rá semmiképp se lehetne mondani, hogy öregasszony. — Mit tenne, ha 20-30 év múlva a férje arra kérné, varrassa fel a ráncait, mert meg- csúnyult? — Talán figyelmeztetném, hogy nem csak én öregedtem, és semmiképp sem műttetném meg magam. — Megváltoztatta-e az egyéniségét a házasság? — Természetesen változtam, de nem változtam meg teljesen. Néhány év kellett például, amíg rájöttem, nem lehet mindig mindent ráerőltetni a másikra. — Gondolt-e már rá, hogy a két kislány mellé jó lenne még egy kisfiú is? — Harmadik gyereket ugyan nem terveztünk, de ha úgy alakulna, megtartanám. Elvira: „A nő tartsa karban magát!” Ilona: „Vidéken is kell maradni” Békéscsabán, a Franklin utca végén gyönyörű nyírfák díszlenek az egyik ház előtt. Alattuk pár szál virággal a kezében egy japán hölgy áll mozdulatlanul már évek óta. Az embemagysá- gúnál valamivel kisebb cégér Elvirát, a híres jaminai virágboltot hirdeti. Harmadik beszélgető partnerem az üzlet tulajdonosa, Szabó Lászlóné Elvira. Férje kertész, egy kisfiúk és egy kislányuk van. Elvira 1974-ben jött Aradról Magyarországra. Tíz év múlva nyitotta a virágüzletet. Harminckilenc éves. — A virágkötészet fizikai vagy inkább szellemi munka?— kérdezem, s komolyan kíváncsi vagyok a válaszra. —Azt mondanám—feleli— , hogy alkotó munka, művészet, ami kemény fizikai megterheléssel jár. Éz utóbbit csak az tudja, aki ebben a szakmában dolgozik, hiszen mindez a pult mögül nem látszik. — Holnap nőnap. Van-e valami illemszabálya annak, hogy milyen virágot és hány szálat illik ilyenkor egy nőnek adni? — Ez attól is függ, hogy a vásárló milyen viszonyban van az illető hölggyel, ugyanis a virággal az érzelmeket is ki lehet fejezni. A szerelem színe mindig piros. Ha tehát a kedvesének vásárol valaki, javaslom a vörös szegfűt vagy rózsát. Ha ez tíz szál alatt van, akkor fontos, hogy páratlanul vegye őket, mert ez az élet folytonosságát jelképezi. Egyéb hölgyismerősöknek mindenképp valami tavaszi virágot ajánlok. Tulipánt, nárciszt vagy jácintot. — Van-e divat a virágvásárlásban? — Igen. Mostanában a sárgarózsacsokor hódít. —Elvirának mi a kedvence? „Naponta öt-tíz percet lazítok. Nem gondolok semmire, kiürítem a fejem. Ezt egy agykontroll tanfolyamon tanultam, és mióta rendszeresen művelem, mintha kicseréltek volna: visszatért a türelmem, a nyugalmam” — Rózsa, frézia, orchidea, gerbera, nehéz választani. —Szokott virágot kapni? — Talán furcsán hangzik, de szoktam. Épp egy héttel ezelőtt az egyik vásárló arra kért, állítsak össze egy olyan csokrot, ami nekem is tetszene. Amikor kész voltam, kifizette, és nekem ajándékozta. — Nekünk nőknek örök kérdés, hogy illik-e férfinak virágot adni. — Természetesen illik, bármennyire szokatlan is ez nálunk. Egy férfinak szánt csokorba szegfű, rózsa, papagájvirág vagy flamingó való. Ha azonban idegenkedünk tőle, akkor elég, ha az ajándékot díszítjük élő virággal. — Számomra úgy tűnik, szereti ezt a szakmát. —Ez a mindenem. Ha meglátok az utcán egy gallyat vagy egy fűszálat, már ihletet kapok. Ha bárkivel beszélgetni kezdek, mindig ide lyukadok ki. Ha külföldre megyünk, az üzletekben szinte csak a virágkötészeti eszközök érdekelnek. — Család és munka... — Mindig kedvesnek lenni a vevőkkel, mosolyogva fogadni a családot, eleget tenni mindenütt, bizony nem könnyű. Ezt minden dolgozó nő tudja. Nekem is volt válságpontom ezt illetően, de rájöttem valamire: Egy nőnek (bármennyire is önfeláldozó), először saját magát kell testileg, lelkileg karbantartani. Én mindennap úszom ezer métert. Ez a testi karbantartás. A szellemi pihentségemet pedig az adja, hogy naponta 5-10 percet ellazítok. Nem gondolok semmire, kiürítem a fejem. Ezt egy agykontroll tanfolyamon tanultam, és mióta rendszeresen művelem, mintha kicseréltek volna: visszatért a türelmem, a nyugalmam. — Ha valamilyen ok miatt nem gyakorolhatná ezt a foglalkozást, mit csinálna még szívesen? —- Háztartásbeli lennék. Teljes értékű feleség, anya. Szász Andrásáé geszti pedagógusnőnek van egy különleges „ismertető jele”: feltűnően jó kedélyű, életvidám. Korát sem szégyellj, hiszen mint mondta, dokumentum van róla. Két év múlva lesz nyugdíjaskorú, de legalább egy évtizeddel néz ki fiatalabbnak — állapítom meg találkozásunkkor. Ilucival (merthogy mindenki így szólítja a községben) először is a nőnap jelenlegi vegyes megítéléséről beszélünk. — Ismerek intézményt, ahol már két éve nem tartják a nőnapot — mondja. — Sokan úgy gondolják, a nőnap a szocializmus csökevénye, pedig a nő nő marad mindenféle társadalmi rendszerben, és megérdemli a tiszteletet, a figyelmességet. Persze ugyanígy a férfiaknak is dukálna a férfinap. Mi itt az iskolában Ivó napján meg is szoktuk tartani. — A fiú vagy a lánytanítványokkal van több gondja? — Egyformán dicsérem és büntetem őket. Ilyen szempontból nem billen semerre a mérleg. Ám nem titkolom, hogy belülről férfipárti vagyok. Ezért is örülök, hogy fiam született. Mindez talán abból fakad, hogy apám katona volt, és engem is katonásan neveltek. „Sohasem akartam lányt nevelni a fiamból” — Igaz-e, hogy a férfi tanárok nagyobb fegyelmet tudnak tartani? — Ez az egyéniségen múlik. Volt törékeny kolleganőm, akinél semmi gond sem volt a fegyelemmel. És hallottam jól megtermett férfi pedagógusról, akinél viszont állandó volt a* rendbontás. Egyébként felké-;’ szült nevelőnél nemigen tudóin elképzelni, hogy baj legyen a fegyelemmel. — Nehéz-e vidéken nőnek lenni, különösen tanárnőnek? Állandóan a figyelem középpontjában. Kevés az üzlet, nehezebb nyomon "követni a divatot... — Valakinek vidéken is kell maradni. Engem nem zavar, hogy a figyelem középpontjában vagyok. Sohasem vagyok elhanyagolt, és igyekszem mindenkihez kedvesnek lenni. Igaz, hogy itt üzletek nincsenek, de én ezt is megoldottam. Nemrégen vállalkozásba fogtam. A tanítás mellett import ruhákat árulok. Innen aztán természetesen magamnak is tudok vásárolni. Ha pedig úgy alakul, beülök az autóba, és bárhová elmegyek. — Érthetem ezt úgy is, hogy az egyedülléttől sem ijedne meg? —Nem én! Megyeszerte rengeteg ismerősöm és barátom van, bárhová bármikor elmehetek. Ezen kívül sohasem voltam unatkozós típus, mindig találtam magamnak elfoglaltságot. —Majdnem harminc éve dolgozik a tanári pályán. Emlékezete szerint a felnőtté válással összefüggésben mire kellett gyakran figyelmeztetni az ide járó lányokat, fiúkat? — A fiúkat elsősorban a lányokkal szembeni durvaságról igyekeztem leszoktatni. Elég sok baj van a tisztálkodással is. Különösen a fiúkat kell gyakran figyelmeztetnem az alsó ruháik cserélésére. — Mint gyakorló fiús mamától kérdezem, helyesnek tartja- e, hogy a fiúkat az anyukák általában .felmentik" a házi munkák alól? — Biztosan nem árt, ha egy férfi tud főzni, de azért én sohasem akartam lányt nevelni a fiamból. Számomra inkább az az öröm, ha ízlik nekik a fóztöm, ha jól érzik magukat itthon. Többször előfordult például, hogy mikor a férjem és a fiam meccset néztek a tévében, bevittem nekik egy tárcányi ennivalót, s olyan boldog voltam, mikor láttam, hogy minden elfogyott! — Véleménye szerint hány tagból áll egy ideális család? — Férj, feleség, két-három gyerek és a nagyszülők. — Mi az. amire nem sajnálja a pénzt? — Ebből a szempontból tipikus nő vagyok. Nagyon szeretek költekezni. Amire nem sajnálom: könyvek, öltözködés, benzin... „Asszony vagyok, hol leggyávább az ég alatt, Hol vakmerőbb a legmerészebb férfinál.” (Euripidész) * * * „A női természet közeli rokona a művészetnek.” (Goeth€* * * * „Minden otthonban az asszony szabja meg a légkört. Olyan ő, mint a kerékagy, körülötte forog az otthon. Amikor rossz kedvű, úgy tűnik, mintha a férje is rossz kedvvel érkezne haza, és a gyerekek is azonnal morcosak lesznek, mihelyt hazajönnek az iskolából”. (Linda Dillow)
