Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-06 / 56. szám

TARKA OLDAL 1992. március 6., péntek »BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP­e Géza űr mondásai Százarcú embernek ezerarcú élete van. A rövidlátón nem segít a szemüveg. Sokat árthatunk a holnapnak azzal, ha csak keveset is ártunk a mának. Van, aki csak a pillanatnak él, mégis kevés számára egy nap. A jóra tanítás elsőrendű haszna: jobban megismerjük a rosszat. Egyformán keresztelték a rablót és a szerzetest. Aki folyton az erejével kérke­dik, nem tudja, hogy a szellem legyőzhetetlen. Vannak sakkjátszmák, me­lyekben csak patt van. Akit az érem mindkét oldala érdekel, nem látja a középvona- lat. Vannak hályog nélkül is va­kon élő emberek. Nem minden mindentudóval jár mindenhatóság. Ha halul üt ki valami, nem mindig elég egyet lépni jobbra. Nem azért van minden laká­son ajtó, hogy bejárjon rajta az idegen. Az emberi hiányosságok lel­tár nélkül is kimutathatók. Csak az tud az emberek között különbséget tenni, aki a jó mel­lett a rosszat is ismeri. Az anarchistának mindegy, hogy jobbra üt vagy balra. Szá­mára csak az a fontos, hogy elta­láljon valakit. Nem minden fontos dolog hasznos az embereknek. A hit szegő saját önbizalmát is feldarabolja. Egyesek azt hiszik, hogy az életüket megnyújthatnák, ha gumírozni lehetne. Van, aki mindennel torkig van. Kivéve, amit leöblöget raj­ta. Lunczner Géza Manapság létkérdés, hogy van-e valakinek munkahelye vagy nincs. Kilátástalan hely­zetbe kerülhet, aki elveszíti állá­sát, ám a tenni akaró, ügybuzgó fiatalság érthető módon nem nyugszik bele sorsába. így van ez rendjén. Ki legyen makacs és akamok, ha nem éppen a jövő generációja. Orosházán két fia­tal lány, Kurucz Erika és csinos barátnője tavaly szeptembertől munkanélküli segélyből élt, s úgy döntöttek, ezt az állapotot felszámolják. Egy újsághirdetés nyomán németországi munkára jelentkeztek. Munka — „megéri” jeligére — Hét és fél ezer forint albér­letet fizetek havonta — kezdi beszélgetésünket Kurucz Erika. — Alkalmi munkából tartom fenn magam. Az orosházi Szu- perinfóban rövid hirdetésre buk­kantam, így szólt: „Külföldi munkára talpraesett lányokat keresünk. Megéri jeligére.” Én sem most jöttem le a fal védőről, gondoltam, ezeknek biztos kur­va kell, erre én nem vagyok kap­ható. De a barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy jelentkezünk az újság szerkesztőségében, hátha mégis másról van szó. A két lány megadta a nevét és címét, s úgy döntöttek, tájéko­zódnak, mit kellene csinálni Németországban. Rövid idő múlva Erika lakásán megjelent egy 30 év körüli hölgy, nevez­zük Katinak (név és cím a szer­kesztőségben), s a következőket adta elő. — Frankfurti ismerőse régóta juttat magyar lányokat takarító­női munkához. Bárban, étterem­ben két műszakban kellene ügyelni a rendre és tisztaságra. Szó nincs arról, hogy ezen felül bármilyen szolgáltatásra igényt tartana Sándor, a németországi magyar kapcsolat. A kereseti lehetőség 3-4 ezer márka havon­ta. Délután 15 órától reggel 6 óráig kellene dolgozni és körül­belül 5-6-7 biztos foglalkozta­tást nyújtanak. Benny Hill újra egészséges A világhírű komikus moso­lyogva tiszteleg a Cromwell kórház nővérének, miközben elhagyja a kórházat 1992. feb­ruár 18-án. Hill-t egy héttel korábban szállították kórház­ba könnyű szívinfarktussal MTI Külföldi Képszerkesztőség Börtönalkalmazott a berlini szex-gyilkos? A legjobb barátnők voltak, mindig együtt men­tek úszni, adiscóba—és ugyanazok a fiúk tetszet­tek nekik. A 15 éves Sarina Schmidt és a 16 éves Janine Geldner együtt is halt meg. Szörnyű halá­luk volt. Sarina még valószínűleg hallotta barát­nője kétségbeesett, segélykérő kiáltásait, amikora tettes megerőszakolta. A rendőrség őrizetbe vette a feltételezett gyilkost, a 31 éves Uwe Wisch- niewskit, egy berlini börtön alkalmazottját... Jól kezdődött az a bizonyos tavalyi nap a lá­nyok számára: katolikus ünnep lévén nem kellett iskolába menniük, s elhatározták, hogy megláto­gatják barátaikat. Berlin hatalmas új lakótelepén, Marzahnban földalattira szálltak és a végállomá­sig utaztak. Utána stoppal akartak továbbmenni. Egy metálszürke Audi 100-as fékezett le mellet­tük: Uwe Wischniewski autója. A lányok beszáll­tak. Néhány kilométer után a fiatalember — a rendőrség feltételezése szerint — újra fékezett és megállt. Hogy ezután mi történt, nem tudni. Úgy tűnik, a tettes először a szőke Janinet erőszakolta meg — barátnője valószínűleg tehetetlenül szem­lélte az eseményeket. Aztán a szex-gyilkos meg­fojtotta Sarinát és addig szúrkálta Janinet egy kés­sel, ameddig csak mozgott. A két tetemet csak napokkal később találták meg az erdőben elásva. A rendőrség óriási erőkkel kereste a brutális gyilkost, csupán egyetlen apró nyom szolgált kiin­dulási pontul: egy két centiméter nagyságú gumi csatlakozóvég, melyet az egyik tetem mellett talál­tak. A bűnügyi szakértők megállapították, hogy a parányi gumicső 1982 és 1984 között gyártott Audi 100-as gépkocsi tartozéka. Rövid időn belül kiderítették, hogy Berlin—Brandenburg körzeté­ben 6000 ilyen autó van forgalomban. Végül Ber­lin Steglitz kerületében egy használtautó-kereske­dőnél rábukkantak egy Audira, amelyről hiányzott ez a csatlakozó. Az utolsó állomás Uwe Wi­schniewski volt. Wischniewskit, két leánygyermek apját őrizet­be vették, a bíró elegendőnek találta a bizonyítéko­kat az előzetes letartóztatás elrendeléséhez. A gya­núsított azonban hallgat. FEB Munkába Németországba Kurvának a lokálba A két lány nem volt túlságo­san naiv, ezért nem elégedtek meg ezzel a tájékoztatóval. Kér­ték Katit, mondja meg. ki az a Sándor és mutatkozzon be ő is rendesen, adja át a személyi iga­zolványát. — Kati kitért a válasz elől — folytatja Erika —, azt mondta, az ő neve nem túlságosan érde­kes, a munka a lényeg. S ha min­den rendben megy, akkor egy hónapon belül utazhatunk is Frankfurtba. Mi kijelentettük, hogy csak akkor megyünk, ha pontosan tudjuk, kikkel tárgya­lunk. Orosháziak a fotóalbumban Eljött a várva várt nap, hiszen nemhogy hónapokat nem kellett várni, Kati már néhány nap múl­va jelentkezett, s kereste a lá­nyokkal a találkozást. Megmu­tatta a személyi igazolványát, bár úgy tűnt, megsértődik a bi­zalmatlanság láttán. Az oroshá­zi Shell-kúthoz beszéltek meg találkozót, ahová egy jugoszláv származású német állampolgár csoda BMW-vel várta a magyar amazonokat. Az úriembernek valamilyen módon nem tetszett a találkozó, hiszen az egyik höl­gyet férje, a másikat barátja és szülei is elkísérték a benzinkút­hoz. À jugoszláv, nevezzük Mi­lánnak (név és cím a szerkesztő­ségben, plusz az útlevélszáma és a kocsi rendszáma) telefonált Sándornak, hogy itt valami gu­banc van, hiszen a két nő abszo­lút bizalmatlan. Őt pedig úgy tájékoztatták, hogy a lányok tudják, hogy a nők ősi mestersé­gét kell űzniük külhonban. Erről a beszélgetésről azonban akkor Orosházán csak Milán és Sán­dor tudott. A többiek utóbb is­merték meg a tartalmát. Rövid magyarázkodás után Erika és barátnője beültek a BMW-be és a kocsi gyors sebes­séggel repítette őket a szintén ju­goszláv származású 40 és 50 év közötti Sándor frankfurti lakó­helyéhez. — Már észrevettük odakint, hogy itt valami nincs rendben — idézi fel a történteket Eri­ka. — Sándor azt mondta, hogy az állást betöltötték bu- . dapesti lányokkal, így takarí- ’ tónőre nincs már szükség. Ám látva, hogy fiatalok és csinosak vagyunk, azt ajánlotta, menjünk kur­vának a lokálba. Négy­ötezer márka havi fize­tést ígért, s azt mondta, sen­ki nem fogja tudni Oroshá­zán, hogy mi mi­vel keressük a betevőre va­lót. Nekünk ez az üzlet nem tetszett. Ekkor megmutatta a lokál fotóal­bumát, ahol nem egy oros­házi és környékbeli lány fürdő­ruhás képe tárult elénk, bizo­nyítva, hogy Sándor ajánlatát nem mindenki utasította vissza. Gázspré a kézben, pénz a bugyiban A férfi minden költséget ma­gára vállalt volna, lakást, utazást és luxuskocsit ígérve. Milán azonban elmondta barátjának, hogy milyen bizalmatlan körül­mények között, iratainak bemu­tatása mellett kellett az orosházi friss munkaerőt Frankfurtba szállítania. A két férfi csetepaté­ja után eltekintettek attól, hogy elvegyék a lányok útlevelét, akik ettől való félelmükben még az illemhelyre és a fürdőbe is magukkal vitték a pénzüket és az útlevelüket. — A vita után egy Békéscsa­báról származó hölgyhöz, ne­vezzük Áginak (név és cím a szerkesztőségben) vittek ben­nünket. Itt azt mondta Sándor, hogy aludjunk nyugodtan, majd holnap reggel megbeszéljük, hogyan legyen tovább. Ági na­gyon rendes volt. Elmondta, hogy a lokálból a tulajdonosnő már többször keresett bennün­ket és várja, mikor vesszük fel a munkát. Ázt tanácsolta továbbá, hogy amilyen gyorsan csak le­het menjünk ki a vasútállomásra és vegyük meg a maradék pén­zünkön a magyarországi vonatjegyet, mert nem tudni, hogy Sándor mit csinál másnap. Gázspré a kezemben, útlevelem és pénzem a bugyimban, úgy kuporogtam az ágyon és vártam, hogy megvirradjon. Ezalatt barátnőm sírva imádkozott: csak egyszer kerül­hessünk haza. Éle­temben nem féltem így — emlékszik visz- sza Erika. Másnap reggel a pó­ruljárt hölgyek, hallgat­va a háziasszony jótaná­csaira, megvásárolták Orosházáig a vonatjegyet és ha úgy tetszik, megszöktek és szerencsésen hazaértek. Oda­kint azt is megtudták Ágitól, hogy Sándor és Milán rendsze­resen hoz ki még 15-16 éves lányokat is ugyanezzel a trükkel Frankfurtba és környékére. A legtöbb esetben a kiutazók útle­velét elveszik és azt is a férfiak karmaiba taszítják, aki egyéb­ként erre önként nem lenne haj­landó. Addig nem kapják vissza az útlevelüket, ez általában 5-6 hét, amíg a helyükre újabb ma­gyar „munkaerőt” nem találnak és csak ezután jöhetnek haza. A történet magáért beszél, Erika és útitársa megúszta a kel­lemetlen tapasztalatcserét, igaz a busás haszon is elmaradt, de helyette megmentették a becsü­letüket és remélhetően esetük jó példával szolgál azoknak, akik azt képzelik, hogy a külföldi ígé­retes munka könnyen elérhető. Vigyázat lányok, nem fenékig tejfel az élet! Papp János Hűségre kárhoztatva Akikről beszélnek Gerard Depardieu, Franciaország legfoglalkoztatottabb filmszí­nésze most más pályán próbálkozik: énekesként is karriert akar csinálni. Elsőként a híres^ költő és zeneszerző, Jacques Prevert sanzonjait tűzte műsorára. Áprilisban vonul stúdióba, hogy ismert és még eddig ismeretlen Prevert-dalokat énekeljen lemezre. Az albu­mot októberben dobják piacra. Mick Jaggert, a Rolling Stones vezetőjét nagy trauma érte a minap: megtudta, hogy nemsokára nagypapa lesz. A 49 éves örök lázadó 20 éves lánya. Jade az ötödik hónapban van. Mindeddig megpróbálta titkolni terhességét szigorú atyja elől, de már a legbő­vebb ruhák sem segítenek. Jade egyébként a rockfenegyerek első feleségétől, Bianca Jagger- től született. Micknek öt gyermeke van, az első a színes bőrű Marsha Hunttól, akit a Hair filmváltozatából ismerhetünk. Az énekesnővel való viszonya pem bizonyult hosszúnak, apaságát is csak nyolc év múlva ismerte be. Második feleségétől, Jerry Halitól 3 gyermeke született és bár 13 éve élnek együtt, csak 1990-ben vette el. Apja nyomdokait követi most Jade: az ő gyermeke is házasságon kívül fog megszületni. A 47 éves Rod Stewart gyermeki lelkesedéssel játszik: a New York-i Peninsula hotelben 20 ezer dollárért építtetett föl egy modell- vasút-pályát. Kelet-amerikai turnéja során 6 hétig lesz a szálloda lakója. Minden koncert után siet vissza az elnöki lakosztályba (1200 dollár/éjszaka), hogy kedvenc vasútjaival játsszon. A turné végezté­vel természetesen magával viszi majd a kocsikat, a váltókat, a szemaforokat Los Angeles-i villájába, ahol az alagsorban egész modellvárost épített föl. A 78 éves Jean Marais — akit egyébként barátja, Jean Cocteau fedezett föl — visszatér a film világába. A hosszú hallgatás oka az volt, hogy Marais már nem akart több filmet csinálni, ám a fiatal rendezőnek, Jerome Foulonnak sikerült rábírnia a visszatérésre. Foulon már 15 évvel ezelőtt találkozott Marais-val, mikor az a „Rettenetes gyerekek”-hez keresett szereplőket. Akkor azzal utasí­totta el Foulont, hogy túlságosan fiatal. „Éppen ezért nagyon megle­pett, hogy engem kért fel első filmjének főszerepére” — nyilatkozta az idős színész. „Azért vállaltam el a szerepet, hogy jóvátegyem múltkori viselkedésemet.” Ferenczy-Europress Natalie Cole, az egykoron világhírű Nat Cole leánya a legjobb lemez, a legjobb felvétel és a legjobb dal kategóriájában járó három Grammy-díjjal az 1992. február 25-ei New York-i díj­kiosztó Ünnepségen MTI Külföldi Képszerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents