Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-28-29 / 75. szám
MŰVÉSZETEK-TÁRSADALOM ---------------------------1992. március 28-29., szombat-vasárnap—0 K atsányi Pál építészfői tudom — aki a helyreállítási terveket készítette 1987-ben —, hogy az istálló az 1800-as években épült, .jővÉ megelőzve a városháza 1871-es építési idejét. Lovak „lakták” egészen a negyvenes évekig, ma jd a motorizáció miatt feleslegessé vált. Később raktárként használták, válaszfalakkal csúfították cl, állagát nem óvták, fa nőtt a tetején. A nyolcvanas években ismerték fel áz építészek ésa műemlékfelügyelőség, hogy ezt az épületet meg kell védeni. Hihetetlennek tűnik, hogy akadtak, akik a lebontását szorgalmazták. ,p\ fotózásnak az is feladata, hogy dokumentálja a körülöttünk lévő világot. Szeretnénk hagyni magunk után valamit — erre a fotózás alkalmas. Evek múltán elő lehet majd venni a képet: így nézett ki az ifjúsági ház anno, vagy a posta annak idején. Nyomon követhető, hogyan változott, fejlődött a város az évek során. Igen, a mindenkori fotós kötelessége, hogy a környezetét dokumentálja; ahogyan a műemléke se к védik az épületeket, úgy a fotósok a maguk munkájával annyit tehetnek hozzá, hogy időnként lefényképezik a városnak azokat az épületeit, tereit, szobrait, amelyek jellemeznek bennünket...” „...épületek, terek, szobrok, amelyek jellemeznek bennünket...” „Nekem a központ mindig is a Nagytemplom volt...” Fotó Várad i Váradi Zoltán fotográfus évek óta, folyamatosan fényképezi ezt a várost, Békéscsabát. Együtt él vele, szemmel tartja, megörökíti változásaiban. Gyűjteményében mi a kordokumentum és mi a fotóművészet? Nem hiszem, hogy a határozott műfajbesorolás a fontos; a legszebb képek mindkét szempontból értékesek, míg a határesetek kifejezetten izgalmasak. De lássuk a műveket! A városházához tartozó, nem régen helyreállított Barokk Istállóban kezdjük sétánkat, ahol négy héten át láthatták az érdeklődők a Békéscsabai városképek és épületrészletek című kiállítást, 43 kiválasztott képet, az „anyag” talán tíz százalékát. Csodálatos helyszín, pompásabbat művész, építész nem kívánhat. Sétálunk körbe a képek előtt, tárlatvezetőm maga az alkotó. Elegáns, méltóságteljes polgári házak, egyhangúbb mai épületek. Lépcsőfordulók, ablakok, bejáratok, árkádok. Különös fény-árnyék kompozíciók, ilyenek a napnak csak bizonyos órájában vagy inkább csak perceiben észlelhetők. Lesni, várni kell ezeket. Csak akkor vagy soha! A fényeknek nem lehet ellenállni... Városkép vagy grafika? Fotó vagy képzőművészeti alkotás? Ki gondolta _ volna, hogy még az Univerzál Áruházról is lehet tetszetős fotót készíteni?! „Meg kell látni. A fény mindent megszépít. Ha nem süt ki a Nap reggel, akkor szomorú vagyok...” A főiskola épülete mint egy nyitott könyv, szinte mozdítható, lapozni lehet. A Kossuth- szobor talapzata, eddig semmit sem láttam benne; no persze, csak egyetlen napszakban... Ez a valóság? Ilyen szép Békéscsaba? „Nem csúnya a mi városunk. Megtehetném természetesen azt is, hogy szemetes utcákat fényképezek, vagy reggelenként a kukák körül guberáló embereket. De én úgy gondolom, hogy meg kell látnunk a városban azt, ami szép, és azt fel kell mutatni, hogy mások is meglássák, hogy aztán jobban óvják és szeressék a várost, ahol élnek. Ez is a fotográfus feladata...” A Barokk Istállóból továbbsétálunk a Munkácsy Mihály Múzeumba. Ez itt kicsit más téma, más műfaj. Az I. Kelet- Európai Kultúrbörze keretében Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg ezt a fotódokumentációs kiállítást, és Váradi Zoltán rendezte. Tizenhat meghívott fotográfus 166 alkotása: az elmúlt két-három év politikai változásai képekben. Szlovén, szlovák, cseh, szerb és magyar fotósok képei között beszélgetünk. Weber Lajos felvételén itt Kádár János, Gorbacsov, Thür- mer Gyula—akkor tolmács volt —, ott kivándorló szovjet zsidód Budapesten. Sok kitüntetéssel megtört idős ember kanállal, kegyelemkonyha. Döbbenetes képek! A román forradalom áldozatai Temesváron. Bánkuti András végigjárta az összes sorsdöntő kelet-európai eseményt: a prágai Vencel téren Deutsch Tamásék felolvassák a magyar fiatalok bocsánatkérését, az Alkony, az ötvenhatos mártírok özvegyeinek kitüntetése, két idős hölgy sír. A lebontott berlini fal, aradi felkelők, a Secu által megkínzott, megölt emberek holttestének exhumálása, köztük gyerekek... A moszkvai puccssorozat, nyomornegyed a Vörös téren. Fábry Péter Romániai karácsony 1989, Hunyad- vár, Nagyszeben, könyvégetés. A pici fiút agyonlőtték, a lemenő nap fénye szűrődik be misztikusan a szobába, ahol fekszik. Dudás Szabolcs képei az egykori Jugoszláviából, a templomban fegyver és pusztítás, nyomor. Müller Judit eszéki hétköznapjai, lövészárok, családi fotó, ahonnan a férfiak hiányoznak, a három testvér együtt megrendítő, halott horvát katona. Szlovén alkotó a gyűlöletről, vasvilla, Prága november 19-én, virágot adnak a rohamosztagoknak. Békéscsaba, Temesvár a kiállítás végén, a rendező házigazda képei. 1989-ben a lezárt határ, október 6-án nem tudtak Aradra átjutni koszorúzni. ’89 karácsonyán tüntetés a temesvári vérengzés ellen, kislány gyertyával, Fekete Pál — azóta díszpolgár— ’89-es látogatása, csabai kisgazdák, tüntetés a lehallgatások ellen a rendőrség előtt, munkásgyűlés, szociális helyzetkép, a hajléktalanok otthona, tanya, a Fidesz temeti a kommunizmust, az SZDSZ Lenint búcsúztató estje. Sétánk emlékezetes marad; a szép városképeket és a megrendítő dokumentumfotókat magammal viszem, ahogyan magukkal vitték sokan, akik ellátogattak erre a két gazdag kiállításra. A katolikus templom és a városháza előtt jövünk el. Errefelé tényleg szép ez a Csaba. Persze most süt a nap... Niedzielsky Katalin A belvárosban sétálunk. Errefelé tényleg szép ez a Békéscsaba Naponta megteszik az utat Gyulaváritól a román határig
