Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-28-29 / 75. szám

IN MEMÓRIÁM 1992. március 28-29., szombat-vasárnap О Devictus vincit Száz éve született Mindszenty József A Dunántúl püspökeinek emlékirata Már sokszor volt a magyar történelem nagy válságokkal terhes, de minden elmúlt megpróbáltatásnál súlyosabban nehezedett nemze­tünkre a második világháború végén kialakult helyzet. Mindig volt tőlünk jobbra is, balra is egy-egy nagyhatalom, amely sandán nézte a mi külön állami életünket. 1944-ben két elnyomó és embertelen rendszernek seregei, Hitleré és Sztáliné, érkeztek meg maradék földünkre, hogy itt vívják meg végső csatáikat. Az egyik sereg lengyel mezőkről megverve vonult vissza s jött utána sietve a Kárpátokon át a másik. A magyar föld a világtörténelem két legvé­rengzőbb diktátorának hadszínterévé vált. Nem volt nyugtom s október második felében felmentem tájéko­zódni a fővárosba. Utamon, menet és jövet, mindenfelé nagy rajok­ban érkező menekültekkel találkoztam. A történelmi Magyarország egész területéről futnak és menekülnek az emberek a vörös hadsereg elől. Mindenütt a vesztes háború roncsai: szétzilált csapatok, mene­külő katonák, szekerek és gépkocsik. Budapesten megpróbáltam összehívatni a Felsőházat, hogy a rendkívül súlyos helyzetben megtárgyaljuk a lehetséges magatartást. De nem találtam egyetlen püspököt sem Budán; a felsőházi világi tagok pedig dermedten, egyik napról a másikra tengették életüket a náci megszállás és a nyilaskeresztes terror tetőfoka idején. Magam írtam meg ezért Budán a németek által hatalomba ültetett nyilas „kormány”-hoz az emlékirat-tervezetet. Először elvittem azt Győrbe Apor Vilmos megyéspüspök jóbarátomhoz. Elvittem volna azt természetesen Serédi Jusztinján hercegprímáshoz is, hogy tartal­mát megbeszéljem vele, de Esztergom benne volt már a harcok kellős közepében és a prímásról csak azt tudtam meg, hogy súlyos beteg. Apor püspök velem együtt úgy gondolta, hogy a fanatikus eszméiktől megszállott nyilas vezetőknél aligha fogunk eredményt elérni, mégis úgy találtuk, hogy a nemzet és híveink védelmében, vállalnunk kell történelmi felelősségünket... ...Memorandumunkat a négy főpásztori aláírással ellátva magam vittem személyesen Budára... ...Az emlékirat átnyújtásakor vártam az azonnali letartóztatáso­mat. Szőllősi ehelyett kérdéseket intézett hozzám és én ezekre csak annyit válaszoltam: — A memorandum világos, se hozzáadnivalóm, se elvennivalóm nincs. ...Mindszenty bíboros egyénisége fémjelzi azt a nemzetet, amelyből született, s ezért cselekvési-magatartási vonalat jelöl ki a magyarság számára. A kommunista totalitarizmust, egyébként ezen a ponton éppen úgy, mint a náci totalitarizmust, nem csupán a fizikai erőszak és az emberek megvetése — brutalitás;, üldözések, zsarnokság — jellemezte, hanem főként a hazugság. És az embert romboló erők közül leggonoszabb a hazugság, amikor önmagát az igazság színeiben tünteti föl. A Macbeth elejéről a boszorkányok dala közismert: ,JK szép csúnya és a csúfság szépség.” Az emberi gonoszságnak is megvan ez a diabolikus jellemzője: az igazságot tévedésnek és a tévedést igazságnak tartani. Az értékeknek ez a megfordítása, felforgatása, eltorzítása valóban ördögi jellegű. Amikor egy hatalom szabadságnak nevezi a szolgaságot, igazság­nak a hazugságot, a csalás uralmát alapozza meg. ,A csalás" — nem ok nélkül használom ezt a szót, amelyet Bernanos egyik regénye címéül választott—leggonoszabbja a hamisságoknak és a kelepcéknek, melyek egyénekre és egész nemzetekre egyaránt le­selkedhetnek. Mindszenty bíboros mártíromsága, tanúságtevése arra biztat­ta az embereket, hogy ne egyezzenek bele a csalásba. Az igazság a legfőbb erő. Az igazság szeretete az a legfőbb erő, amihez az ember fordulhat, hogy beteljesítse sorsát, hivatását. Pilátus szkepticizmusára—„Mi az igazság?" —Jézus hallga­tag hűsége felelt a kereszt misztériumának szellemében. Jézus Krisztus tanítványa, Mindszenty József bíboros apostolutódi kül­detését ehhez hasonlatosan, hallgatag hűséggel fejezte he. Jean-Marie Lustiger: Mindszenty bíboros (Vigília) A bíboros dolgozószobája családi képekkel MTi-fotó: Czíka László „DEVICTUS VINCIT” — AZAZ: LEGYŐZETVE GYŐZ — EZ VOLT A FELIRAT AZON A KRISZTUS- KÉPEN, AMELYET MINDSZENTY MINDIG MAGÁ­VAL HORDOTT, FOGSÁGÁBAN EZ SZOLGÁLT OL­TÁRKÉPÜL Mindszenty József katolikus pap 1892. március 29-én Vas megyében, Mindszenten született, földműves család­ban, hat gyermek közül elsőként. 1944-től veszprémi püs­pök, 1945 szeptemberétől esztergomi érsek, 1946-tól bíbo­ros volt. Élesen szemben állt a kommunista hatalommal, tiltakozott az egyházak háttérbe szorítása ellen, ellenezte az iskolák államosítását. Határozott és következetes politikája miatt szálka volt a kommunisták szemében, akik 1948-ban letartóztatták, és életfogytiglani fegyházra ítélték. Az 1956- os forradalom szabadította ki rabságából, s Mindszenty azonnal a forradalom oldalára állt. A szovjetek katonai beavatkozásakor az Egyesült Államok budapesti nagykö­vetségén keresett menedéket, és ott élt 1971-ig, amikor távozott az országból és Bécsben telepedett le. VI. Pál pápa 1973-ban nyilvánította esztergomi érseki székét üressé. Bécsben hunyt el, és Mariazellben temették el, de végrende­letének megfelelően hamvait hazahozták a kommunista uralom alól felszabadult szabad Magyarországra és 1991. május 4-én Esztergomban temették el. A letartóztatás azonban csak két hétig maradt el. Ennyi időre volt — úgy látszik — szükségük a vád megszerkesztésére. Áz emlékirat szövegét természetesen nem merték a nyilvánosság elé tárni, sem a négy aláíró főpásztort egyszerre letartóztatni. Közülük egyedül engem vettek őrizetbe és annak végrehajtását veszprémi kormány- biztosukra, Schiebema ügyvédre bízták. Találkozásaim XII. Pius pápával ...A Szentatya megkezdte már adventi lelkigyakorlatát, de megér­kezésem hírére azt megszakította és 1945. december 8-án leírhatat­lan atyai kedvességgel fogadott... A találkozást teljes hűséggel nehéz papírra vetni. Az Államtitkárságon és a különböző kongregációkban leadott jelentéseimből ő már ismerte a magyar egyház szomorú helyzetét. Megindító atyai jóság, aggódó együttérzés s a népünk iránti mély szeretet ült a szemében és volt a szavaiban. — Örülök — mondotta —, hogy eljöttél. Örülök, hogy a magyar nép, amelyet 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszuson megszerettem és szívembe zártam mély vallásosságáért, ma, a kereszt árnyékában is ragaszkodik hitéhez. —- Örül Magyarország — jegyeztem meg tisztelettel —, hogy Szentséged épen és egészségesen túlélte a háború veszélyét és hogy áll a Vatikán, a Szent Péter bazilika és az örök Róma. — Annyi szenvedés közt tudtok még valaminek örülni? — kérdezte megindultam — Mi abban reménykedünk, hogy a gondviselésszerűen meg­óvott időtlen értékek meggyógyítják majd a letört emberiséget. Köz­tük az egyik legjobban megviselt országot, Magyarországot is... A vádak és büntettek A hóhértörvényt az én perem előtt két nagyobb politikai perben alkalmazták már: először az 1947 telén rendezett kirakatperben, amelynek 140 ártatlan áldozata volt és a kisgazdapárt felmorzsolását eredményezte. Ez az „összeesküvési per” juttatta fogságba a kisgáz- dapárt főtitkárát, Kovács Bélát és idézte elő Nagy Ferenc miniszter- elnök bukását. Másodszor 1948 őszán — nyilván főpróbaképpen a Mindszenty-per előtt—ölti Vilmos elnöklete alatt folyt a földmíve- lésügyi minisztérium tisztviselőinek pere, mintegy 100 áldozattal. Ilyen elógyakorlatok után következett a Mindszenty-per, amely­ben szintén a hóhértörvényt használják szerepkönyvnek; a vádható­ságnak e törvény alkalmazását parancsolták meg és az Andrássy úton készült kihallgatási jegyzőkönyveket adták át felhasználandó bizonyítékul. A hamisított anyagból az ügyész kiírja a demagóg pártpolitikai érvelést és a szerepkönyvből kiválasztja a hozzáillő paragrafusokat. A fondorlatosán megszőtt vádak körül folyik a népbírósági tár­gyaláson a „vita”, helyesebben: a tetterejétől megfosztott vádlott és a bíró vitája. A bíró ugyanis még megbénított és alárendelt helyzeté­ben sem hagyja beszélni a vádlottat. Állandóan ő szerepel: 6 kérdez és mindjárt felel is. Kérdéseiben állandóan a kihallgatási jegyző­könyvekre utal, sok esetben felolvassa azokat. Fondorlatosán úgy fogalmaz, hogy a vádlott rövid „igen — nem” feleleteiből beisme­rést lehessen kiolvasni. A kirakatperben feltűnő volt annak sürgősségi jellege. A népbíró­ság az én peremben három rövid nap leforgása alatt megvizsgálja a bonyolult, „két földrészre szerteágazó” vádakat, az idézett törvé­nyeket (a mi ügyünkben 41 törvény által tiltott bűncselekményt állapítottak meg), kihallgatják a hét vádlottat, a tanúkat, megvizsgál­ják a számos bűnjelet, a perben keletkezett egyéb iratokat, meghall­gatják a vádbeszédeket, a védőbeszédeket, az utolsó szó jogán elhangzott felszólalásokat, megszerkesztik az ítéleteket. ' E sztahanovista jellegű teljesítményt azért tudják felmutatni, mert a kirakatperben nem volt fontos az igazság felderítése. Az igazság felderítésére szolgáló, a perrendtartás és az igazságszolgáltatás elemi alapelvei által megkívánt kérdéseket egyszerűen nem is ter­jesztették elém peremben. Senki sem veti fel a perrendszerű kérdést: valóban bűnös-e a vádlott? Valóban elkövette-e a neki tulajdonított cselekményeket? Valóban törvénybe ütközik-e, amit tett? Ha a védő magának a hóhértörvénynek szövegét elemezné, kiderülne, hogy még az abban lazán megfogalmazott bűntettekkel sem lehetne kapcsolatba hozni az én cselekedeteimet. Például a köztársaság ,.megdöntésére” irányuló cselekedet szükségszerűen valamely kül­ső, erőszakos cselekményt tételez fel, valamiféle államcsínyt, fegy­veres fellépést, a karhatalom fel lazítását vagy annak szándékát. Mindszenty József De sem a törvény szövegének elemzésére, sem az igazság felderí­tését szolgáló kérdésekre nem kerülhetett sor, mert a bíró és az ügyész mellett a védőügyvéd is a rendőrségtől kapta utasításait. Fegyházam őrangyala Harmadik fogságom előtt egy évtizeddel írtam az édesanyai szeretetről ezeket a sorokat: „Feletteseid, ha kiszolgáltál; alantasaid, ha hatalmad nem érzi többé; barátaid, ha bajba jutottál: elfelejte­nek... A börtönajtóban csak édesanyád vár. Finomlelkű anya a börtönök, fegyházak mélyén... Egyedül ő lép utánad oda. És ha a börtönnél mélyebben vagy, fegyház, siralomház örvényében, 6 nem riad vissza...”‘Amikor a könyvet írtam, nem gondoltam, hogy egyszer majd nyolc évig tartó, sötét rabságomnak idős édesanyám lesz egyetlen ragyogó csillaga. Kicsoda O? Hatgyermekes édesanya, akit élete alkonyán, 85 éves korában, 14 unoka és ugyanannyi dédunoka tisztelettel és szeretettel övez mindszenti otthonában. Letartóztatásom és meghurcoltatásom idején 74 éves és már két év óta özvegy. Az egyszerű falusi környezetből siet védelmemre. Odaadó anyai szeretettel, nagy okos­sággal és ügyességgel áll szilárdan haláláig mellettem. Ebben a felfordult és kegyetlen világban is rámtalál a bolseviki börtönökben. Azelőtt sohasem járt minisztereknél. Most elment a törvénytelen eszközökkel hatalomhoz jutott pártnagyságokhoz. (Micsoda ke­resztet jelentett ez neki!) Ahol 6 megjelent, ott néhány percre kifényesedett a vörös minisztérium, a börtön és a fegyház. Hitétől, könnytelen arcától és lelki erősségétől... Nem tudok elég hálás lenni Istennek, hogy őt adta nekem és hogy életem legnehezebb szakában is ott állhatott mellettem... 1956 október: szabadulásom 1956. október 24-én reggel, mise előtt, Tóth plébános léleksza­kadva rohant be hozzám: — Pesten kitört a forradalom! Megrendült lelkiállapotban indulunk misézni. A két mementóban megjelennek drága fiaink: az élők után a holtak... ...Az épületben az arcok kifejezése ijedelmet, szorongást árul el. Mindenből érezhető, hogy körülöttünk történelmi fontosságú ese­mények zajlanak, vajúdnak. Izolált lakhelyemen kínos, természetel­lenes csend van, amely át van szőve azonban izgalmas sejtéssel... ...Az események egymást követik, most már gyorsulóbb tempó­ban. 18 órakor az őrségből, egy öttagú küldöttség keres föl a parancsnok vezetésével. Bejelentik, hogy az őrség a személyzettel együtt megalakította a maga körében a forradalmi tanácsot, amely kimondotta, hogy az én fogvatartásom törvénytelen és jogtalan volt. Nem őrzőim többé. Szabad vagyok. Az Úr megoldotta az én darócomat, kivezet a tág mezőre. О volt oltalmam nyolc éven át: csendüljön ajkamon a zsoltár. Válaszomban kijelentem, hogy azonnal Budára megyek... Kilátás a követségről ...E rettenetes időkben állandóan a hősi halottakra, sebesültekre, deportáltakra, éhezőkre, hajléktalanokra, s a magyar menekülők áradatára kell gondolnom. Az akasztófákra került fiatalkorú diákok­ra... És a rétsági honvédekre, akiknek bűne az volt, hogy kiszabadí­tottak Felsópetényen. Pálinkás (Pallavicini) őrnagy kivégzésének hírét már csak ezért is roppant megrendüléssel vettem. Értem kellett meghalnia. Bár lehet, hogy a bosszúállók mindenképpen végeztek volna vele. Arról is tudósítanak, hogy az Újpesti Forradalmi Bizottság tagjait a Kádár-kormány „népellenes cselekményekért” tartóztatta le, mi­vel azok a Felsópetényről visszatérő Horváth Jánost, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét állítólag halálra ítélték (!). S így kapom nap-nap után a szomorúbbnál szomorúbb híreket. A bosszú tobzó­dik. Látnom kell az üldözés elképesztő mérvét. Az üldözők tagadják, takargatják, ám az egész világ lassanként megtudja, mi történik az országban... (Az idézett fejezetrészek Mindszenty: Emlékirataim című köteté­ből valók.) „Korunkban kevés olyan energikus, szikla jellemű egyéniség élt, mint Mindszenty József. Egész életében, a kommunista rezsim börtöneiben éppen úgy, mint az amerikai követség belső számkive­tésében, vagy végül abban az időben, amikor arra kényszerítették, hogy hazáját elhagyja, olyan határozott elvhűségről telt tanúbi­zonyságot, amely minden szemlélőt meghatott. Személyében né­pünk olyan példaképet kapott, akire a legnehezebb órákban is bi­zalommal tekinthetünk fel, s akire bátran hagyatkozhatunk. Mindszenty kardinális neve napjainkban elevenebb, mint valaha is volt. Habsburg Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents