Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-26 / 73. szám

о 1992. március 26., csütörtök HAZAI TŰKOR A szenvedély szintjei Háy Gyula-világbemutató a Jókai Színházban Mit főz Ciliké a Família Kft.-ben? / Ételrecept „...imádok főzni, de sohasem tartottam be a szakácskönyvek előírásait, hanem improvizá­lok.” — Esztergályos Cecília saját receptjeivel igyekszik meghódítani az áprilisban meg­jelenő új gasztronómiai maga­zin, az Ételrecept olvasóit. A 32 oldal nem csupán érde­kes és hasznos olvasmányt, de esztétikai élményt is nyújt szí­nes megjelenésével. Legalább ötven ételreceptet is közöl a lap: a hagyományos ételek elkészí­tése mellett reformkonyhás, kímélő, gyermek-, mikrohullá­mú stb. recepteket is. Olvashatnak hazai és külföldi étkezési szokásokról... A magazin többek között bemutatja a budapesti Százéves éttermet, Kopcsik Lajos egri mestercukrászt, néhány holló­kői palóc ételkülönlegességet, közöl két színes fotóval illuszt­rált kivágható receptet, s termés­zetesen nem hiányoznak a rejt­vények sem. S miután közeledik a húsvét, színes ünnepi étel­csokrot készített Liscsinszky Béla mesterszakács, aki maga készítette a felvételeket is. A magazint az Axel Sprin­ger—Magyarország Kiadói Kft. adja ki havonként. Nem csak hasznos, esztétikus is Nem korszakalkotó, de drámai történeti esemény színhelye ezek­ben a hetekben a békéscsabai színház. Háy Gyula eleddig isme­retlen színművét jelenítik meg először, s ez a mű, az Ap­passionato, nemcsak egy magyar színmű a sok közül, hanem az 1956 utáni nemzeti eszmélődés hosszú időszakának leghitelesebb művészi dokumentumai közül való. Ennek a felismerésnek a tuda­tosítása a békéscsabai bemutató elsődleges érdeme. A másik érdeme: annak az ér­dekes műfajköztes jellegnek a megragadása, amelyet mondjuk így határozhatnánk meg: filmsze­rű kamarazene. Vagy pontosab­ban: szenvedélyes kamarazenei film. Nyolc ember lelki oktettje, amelyet ügy szőnek át a humaniz­mus alapvető érzelmi és gondola­ti hangszínei, mint Beethoven op. 57. f-moll szonátájának a tételeit, amelyet találóan keresztelt el a zenetörténet Appassionátának, s szó szerinti fordítása: szenvedé­lyesen. Azonban minden előzetes hí­reszteléssel szemben: nem a bal- oldaliság élveboncolásában rejlik az utolsó Háy-színmű színpadra állításának a kényes kockázata, hanem annak a döbbenetnek a tol­mácsolásában: mennyire eltávo­lodott a magyar társadalom ettől a felelős politikai, közgondolkozá- si gyakorlattól, a következetesség tiszteletétől, a szembenézés tá- borságától, $ a szellem, a tehet­ség, az alkotói felelősség becsülé­sétől és féltésétől. Ez a márciusi bemutató harma­dik tanulsága. Az, hogy nincs bal- és jobboldali hazaszeretet. A ha­zát csak egyféleképpen lehet sze­retni: önmagámnál jobban. Persze Vas-Zoltán Iván ren­dező nem játszik rá erre az író által oly rejtetten bekódolt, oly szép szövegalatti üzenetként ki­szűrődő igazságra, tehát nem ha­misította meg Háy férfias szemér­mességét. (Tudniillik a mű annyi­ra nincs még benne az irodalom­történten köztudatban, hogy azt sem tudjuk: mennyire önéletrajzi fogantatású, s ha az, melyek a sze­mélyes elemek benne. Úgy hiszm: mind Viktor, mind Károly alakjába belevetítette saját írói- és életdilemmáit.) Nem tudom, hogy szerzői utasításra vagy a sa­ját és a játéktér kialakításában közreműködő munkatársai elkép­zelése szerint játszatja három egymás fölötti síkban a cselek­ményt; mindenesetre a társada­lomnak, a történéseknek és a szenvedélyeknek ez a hármas ta­golású struktúrája avatja filmsze­rű látvánnyá az előadást, s bizto­sítja ugyanakkor az összefüggé­sek áttekinthetőségét, filtrációját, felszálló mozgásirányát a szemé­lyes sorsok lávagomolygásából az igazság/igazságossság illúzió­ja felé. Mert hiszen (ma már) tud­juk, hogy bármilyen nemes és fel­emelő Viktor „helytállása”, hűsé­ge eszményeihez, a magyarság történelme azóta (1956—57— 58) legalább háromszor hazudtol­ta meg ezt a példás magatartást— igaz, a Károlyét is, amely nem kevésbé becsületes, csak éppen hajlékonyabb. Mégsem az a végső kicsengése az Appassionátának, hogy csupán emigrásként, vagy legalábbis a kétlakiság fedezékében, de főleg külföldön szolgálhatod engedmé­nyek nélkül a művészetet s a haza dicsőségét. Hiszen Háy szintén már újra emigrációban írta ezt a művét, s nem azért számítjuk őt századunk magyar szellemisége kiemelkedő képviselőjének, hogy ekkora csúsztatást engedne meg magának, pusztán az eredeti­ség babérjáért. Pedig csábító értelmezés len­ne. Ám sem a rendező, sem a színészek nem engednek e (tulaj­donképpen bocsánatos bűnnek számítható) csábításnak. Éppen azáltal nem, hogy a rázúduló veszteséget Brigitta — Spilák Klára teljes drámai súlyával vál­lalja, s megszabadulva az első részben sokáig kísértő helyzet- idegenség érzetétől, a kettő, majd egy szintre egyszerűsített játék­térben átveszi az első számú, az igazi legyőzött szerepét. Mert hát ez a darab kulcskérdé­se: kicsoda és milyen mértékben válik legyőzötté lelkiismeret, ha­talom, szerelem, becsület, fele­lősség szenvedélyes küzdelmé­ben, hiszen az őrnagyot kivéve végső soron valamennyi kamara­játékos: értelmiségi, akiket még eddig mindig legyzőzött a hata­lom vagy a közöny. Háy (és a rendező) finom esz­közeinek köszönhetően az Ap- passionata „nyolcasában” nem az őrnagy által képviselt akkori (vagy mindenkori) hatalom győzi le a másik hetet (hiszen még Ma­riid is áldozat a maga módján), hanem a vele kialakított viszony függvényében rangsorolódik, osztódik szét a veszteség, a legyó- zöttség mértéke és természete. Remek társasjáték ez, az első pil­lanattól az utolsóig, s többnyire valamennyien egyenrangúan vesznek részt a színpadi súlyuk szerinti rész hitelesítésében. Helyzete szerint, a többszörös áldozathozatal (férje, fia, tanítvá­nyai) révén A Mami — Felkai Eszter is lehetne a legsötétebb szólam, az írói és a színpadi szá­monkérés legsebzettebb tanúság­tevője. О azonban a görög tragé­diahős modem fenségességével áll szenvedélyek hátterében, szinte már-már csak szobor, szo­borrá görcsösült fájdalom, hogy annál elevenebben tajtékozza kö­rül alakját Brigitta, Viktor és Ká­roly vergődésének hullámverése. Viktor—Árdeleán László kis­sé talán túlságosan is komolyan veszi a harmadik játéktér kínálta emelkedettség tónuslehetőségét, s már-már beleszédül a mártírom- ság pózába, de szerencsére, hol az őrnagy—Gáspár Tibor (különö­sen a második részbeli monológ) nyers erőfitogtatása, hol pedig Károly — Jancsik Ferencnek a belső monológ fojtott izgalmára hangszerelt, magyar színpadokon ritkán érzékelhető finomságú in- tellektualizmusa — az előadás stílusára nézve döntő pillanatok­ban — mindig visszairányítják tekintetét a fellegekből a sárra, amelybe éppen eszméit tapodják. Marcell — Dariday Róbert, Matild — Kovács Edit és Gizella —Locskai Andrea egy adott kor­szak karakterfiguráiként eleget tettek feladatuknak. Elég merev szerepek, s alakítóik kilazítás he­lyett inkább szűkítették a reájuk feszülő kalodát. Az eseményhez méltatlan mulasztás, hogy a bemutató kö­zönségét nem várta semmiféle műsorfüzet, éppen egy magyar mű ősbemutatóján. Banner Zoltán 17. Az igazgató úr féltékeny is volt, s mint vérbeli szadista, nem sokáig töprengett az alkalmazan­dó intézkedéseken: csináltatott egy láncrendszerű szüzességi övét, és kényszerítette a leányt, hogy állandóan hordja. Ha a pász­toróra előtt a legcsekélyebb el­mozdulást észlelte az övön, a le­ányt embertelenül összevissza verte. Persze a szegény teremtés akár az éhhalálba is szívesen szökött volna kínzója elől. De nem lehe­tett, mert a vénasszony úgy ügyelt rá, mint egy háremőr, és bezárva tartotta a szobában. Végre csellel sikerült megszöknie, orvoshoz ment, ez megállapította a sérülé­seit, és megtette a feljelentést. A bűnügyben kihallgatott tanúk között volt Hufferte-nek egy régi szeretője, aki azt vallotta, hogy a vádlott őrá is erőszakolt egy szü­zességi övét. Az embertelen igazgató urat kétévi börtönre ítélték. De hát hogyan jutott eszébe a vidéki polárembemek a szüzessé­gi övék létezése? Miféle mester­embernél, minő elgondolással rendelte meg? Nem volt neki szüksége kul­túrtörténeti ismeretekre. Minden valószínűség szerint tudta azt, hogy párizsi sérvkötészek, orto­pédisták s hasonló iparosok rendszeresen gyártanak, sőt hir­detésekben ajánlanak szüzességi öveket. Az Intermédiaire des cher­cheurs et curieux című párizsi lap munkatársai utánajártak a dolog­nak, és meglepő felfedezéseket közöltek a lapban. Egyikük szó szerint tesz közzé egy kezébe ke­rült prospektust, mely ekképpen szól: NINCS TÖBBÉ ERŐSZAK! A NŐI HŰSÉGET MEGÓVÓ KÉSZÜLÉK Egyszerű vasalással és zárral 120 fr. Gondosabb kvitelben 180 fr. Egészen gondos kivitelben, a vasalás és zár ezüstből 320 fr. „Az ilyen találmányt nem kell dicsérni, bárki megértheti, hogy minő szolgálatokat tehet. Hála a készüléknek, ifjú leányokat meg lehet óvni attól a balesettől, mely őket a szégyenbe, családjukat a gyászba dönti. A férj nyugodtan távozhatik neje oldala mellől, nem kell tartania becsülete és ér­zelmei elleni merényletektől. Az atyák bizonyosak lehetnek atyaságukban, nem fogja őket gyötörni a szörnyű gondolat, hogy gyermekeik esetleg mástól származnak — zár alatt tarthatják azt, ami rájuk nézve becsesebb az aranynál. Olyan züllött időben, aminő­ben ma élünk, tele megcsalt fér­jekkel és kijátszott atyákkal, a tár­sadalomnak vélek jó szolgálatot tenni, amidőn figyelmébe aján­lom találmányomat, mely hivatva van a jó erkölcsök védelmezésé- re. Ha valaki azt mondja, hogy az egész találmány bolond dolog, annak ezt felelem: Ki a nagyobb bolond? Aki feltalálta a kényszer­zubbonyt vagy akinek szüksége van rá?” Párizs, Walder-nyomda, rue Bonaparte 44. Másik prospektus, mely egy hasonló találmányt ismertető fü­zetet hirdet: NINCS TÖBBÉ ERŐSZAK! AZ EDOZONE AVAGY SZEMÉREMÖV A női hűség megóvója. Hogyan kell készíteni könnyen és titokban. Számtalan elismerőlevél. „Ez a kis füzet bizonyára ki fogja elégíteni a kíváncsiságot, melyet a cím kelt. Mulatságos olvasmány a többség számára, de egyeseknek hasznos is. Boileau írja, hogy aki csupán szenvedélyeitől ragadtatja ma­gát, arra kantárt és zablát kell vetni. Aki hasonlóan gondolko­dik, hálás lesz a kitanításért, hogy miként kell elkészíteni a védeke­ző eszközt az erőszak, házasság­törés és fajtalanság ellen.” Caufeynon doktor értesülve ezekről a lappangó ó'vgyártókról, elhatározta, hogy maga jár utána a dolognak. A gyanúba vett párizsi sérvkötészektól közvetlenül kért ajánlatokat. Mint írja, egész cso­mó választ kapott. íme, két levél az érdekesebbek közül: „Uram, válaszolva ma reggel kézhez vett levelére, értesítem, hogy a kérdéses öv elkészítését szívesen vállalom. Méret gyanánt szíves­kedjék közölni a medence kerüle­tét és pontosan a combok vastag­ságát, továbbá azt a távolságot, melyet úgy nyerünk, ha a mérő­szalagot a medence hátsó részétől előrevisszük valamivel a köldök alá. A készülék ára 100 frank, fi­nom kidolgozással, elsőrendű ezüstöt alkalmazva. Szállítás 8 napon belül. Fogadja stb.” Másik ajánlat: „Uram, vettem f. hó 18-áról kelt becses levelét. A kívánt öv elkészítését vállalom. Aranyozott ezüstből készülne, hogy ne oxidálódjék. Kívánsága szerint mind elöl, mind hátul véd. Azonban figyelmeztetnem kell, hogy míg az első esetben az öv állandóan viselhető lenne, az utóbbi esetben minden egyes al­kalommal le kell venni, mert másképpen az illető szükséglet nem intézhető el. Biztonsági zár­ral csukódik. Áraim: Csupán elöl védő készülék 300 fr. Mindkét helyen védő készülék 500 fr. (Következik egy rajz, mely szerint a mérték veendő.) Rendelését elvárva, maradtam stb.” Ez a levél a legvidámabb pont a szüzességi övék lehangoló törté­netében. A derék sérvkötésznek ködös képzetei lehettek a bizton­ságról, mert adós maradt a felele­tekkel arra a kérdésre: vajon ho­gyan lehetséges, hogy a kulcstu­lajdonos az illető hölgynek még a hátsó gondolatát is ellesse, s olyankor mindig jelentkezzék a kulccsal. Caufeynon doktor azt írta, hogy vannak teljesen kész, raktá­ron levő övék is. Márpedig a ke­reskedő csak akkor tart raktári árut, ha meg van győződve a ke­resletről. A ma is létező kereslet pedig azt bizonyítja, hogy az Idő katlanában hiába hamvadt el a századoknak hosszú sora, a hamu alatt még mindig parázslik a férfi- lélek legoktalanabb szenvdélye, az asszonyalázó, önkínzó, öröm­mérgező féltékenység. (Folytatjuk) „Hej rozmaring, rozmaring...” címmel nagy sikerű néptáncest volt az elmúlt héten Gyulán, az Erkel Művelődési és Közösségi Házban. Százharminc táncos lépett színpadra a Téglás és a Dürgő zenekarok kíséretében, a néptánciskola negyedikeseitől a felnőtt csoportig, a Körös Táncegyüttesig (képünkön). A folk­lórműsort a Körös Néptánc Alapítvány javára mutatták be, amely a Körös és iskolarendszerének működését segíti. Az est telt házat vonzott. Ez idő alatt Gombos Márta, a Népművészet Mestere, Széli János népi iparművész és a ház Népi Mesterségek Stúdiójának tagjai mutatták be munkáikat. Bevételeik 10 száza­lékát az alapítványnak ajánlották fel. Fotó: Fazekas Ferenc Olvasóink írják Gépkocsit nyerhet! Az utóbbi napokban több levelet kaptunk olvasóinktól a gépkocsinyeremény-akcióval kapcsolatban. Az alábbiakban ezekből idézünk. Nagy Ferenc írja Szeghalomról: Tisztelt Szerkesztőség! Nem is tudom milyen jeligével válaszoljam cikküket, talán Nye­reményautónkkal nyaralhat”. Ugye nem gondolják komolyan, hogy most minden előfizető szalad a postára vagy az OTP-hez igazolást szerezni esetleg több évtizedes előfizetéséről. Azt pedig az előfizetők nem gondolják komolyan, hogy Önök nem tudnák, kik az előfizetőik. Vagy a cél csak az új előfizetők toborzása!? ejt» NL> «ÎN «IN «1N A következő levelet Tótkomlósról küldte „egy kisnyugdíjas olva­só” : Régi olvasójuk vagyok. Kisnyugdíjas, mindig nyugdíjkézbesítés­kor havonként fizetek. Tegnap a postás átadta a nyugtát április 1- jétől, havi 245forintról. De rajta van a Nők Lapja is. Most már talán nem kell annyit tüzelni, negyedévre is elő tudnám fizetni, illetve év végéig. Az lenne a kérésem, hogy a lapban közölnék mellékletként a mintát, hogyan kell a nyugtát elhelyezni; ha május 1-jétől év végéig fizetek be, részt vehetek-e a játékban? Úgy vélem, többen benevez­nénk, így a vállalat, illetve a kft. is jól járna ha többen, több hónapra, egész évre befizetnénk. Kérésemet nyugdíjastársaim nevében is megismétlem és várom szíves tájékoztatásukat. Üdvözlettel egy kisnyugdíjas régi olvasó. ejt? »ilí Nagy Ferenc nézetével szemben komolyan gondoljuk, hogy nye­reményakciónkon részt vevő előfizetőink beküldik az előfizetést igazoló sárga kis szelvényeket (felragasztva levelezőlapra), illetve a postától kapott nyugtákat (borítékba téve). Azt viszont olvasóinkhoz hasonlóan nem gondoljuk komolyan, hogy OTP-átutalással rendel­kező előfizetőink elszaladnak igazolásért a pénzintézethez. Tőlük azt kérjük—ha pályázni akarnák—, egy levelezőlapon nevezzék meg a számlát vezető pénzintézetet. Természetesen azt sem gondoljuk, hogy a lapunkra több évtizede előfizetőket kirekesztjük a nyere­ményakcióból. Már csak azért sem, mert irántuk való nagyrabecsü­lésünknek rossz megnyilvánulása lenne egy ilyen döntés. Viszont tény, hogy a lapunkat több évtizede olvasók is—ha hűek maradnak hozzánk áprilisban és azt követően —, továbbra is előfizetnek lapunkra. Tehát ők is tudnak pályázni. Mellesleg szeghalmi olva­sónk jól gondolkodott, amikor azt írta, hogy tudnunk kell, kik az előfizetőink. Csak éppen nem tudjuk. Ez postaszolgálati titok, és hogy egy ilyen fontos névsorral ne lehessen visszaélni, még mi sem juthatunk hozzá. Kedves tótkomlósi kisnyugdíjasunk javaslatából okulunk, legkö­zelebb rajzot is mellékelünk a hasonló pályázatok kiírásakor. Most talán már felesleges az illusztráció, reméljük jól érthetően leírtuk, mit és Hogyan kell postára adni: az 1992. április 1-je és december 21-e közötti előfizetések igazolásait, de legalább három havit (pél­dául: április—május—június); nem ragaszkodunk negyedéves elő­fizetésekhez, elegendő, ha összegyűjtik a havi szelvényeket (nyugtá­kat, átutalást vezető OTP-fiók nevét) és egyszerre küldik be azokat július 1-jei határidőig. Szerkesztőség Politikai hirdetés Tisztelt választók! Engedjék meg, hogy tisztelettel megköszönjem az irántam és pártom iránt megnyilvánult bizalmat, hogy ajánlócéduláikat ne­vemre adták le, ezzel lehetővé tették, hogy az időközi választáson jelölt lehessek. Kérem, hogy a még hátralévő időben is tiszteljenek meg bizal­mukkal azok, akik még nem tehették a rövid idő alatt. Tisztelt választók! Az előlegezett bizalom megerősítésére kérem önöket, hogy má­jus 10-én, a választás napján is tiszteljenek meg szavazataikkal. Őszinte tisztelettel: Bánhegyi József az MSZMP országgyűlési képviselőjelöltje.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents