Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-24 / 71. szám
A Kner Nyomda új .szaküzlete a Baross úton Megyei értekezletet tart a Vöröskereszt Március 28-án tartja a Békés Megyei Vöröskereszt küldöttértekezletét a megyeháza nagytermében, ahol értékelik, elemzik az elmúlt időszakban végzett humanitárius tevékenységet, és megválasztják a májusban megrendezésre kerülő VIII. kongresszus küldötteit. Az értekezlet programjában fontos helyet foglal el a megváltozott társadalmi viszonyok okozta tevékenységi kör módosulásának megvitatása, a menekültek segélyezésének megszervezése, a szociális ellátás tevékenységének kiszélesítése, valamint az önálló gazdálkodás pénzügyi feltételeinek előteremtése. Vándortalicska A békéscsabai Baloldali Ifjúsági Társulás és a Békés Megyei Művelődési Központ március 25—26-án rendezi a diákok hagyományos vetélkedőjét, a Divatvarietét, ahol az ifjúsági egyesületek, klubok, középiskolák csapatai mutatják be műsoraikat. A zsűri által legsikeresebbnek ítélt produkciót bemutató csapat a 26- ai eredményhirdetésen átveheti a Diákvarieté díját, a vándortalicskát. A program mindkét nap 18 órakor kezdődik a Tégla Közösségi Házban. A varieté vendége Hevesi Imre lesz. Főiskolások szavalóversenye A Békéscsabai Tanítóképző Főiskola március 27—28-án rendezi meg a tanító- és óvóképző főiskolák hallgatóinak országos szavalóversenyét, mintegy tizenöt intézmény részvételével. A versenyt — mely kötelező és szabadon választott költeményekből áll — a zsűri elnöke, Bánffy György szíművész értékeli. Óriástáblák plakátoknak Egy héttel ezelőtt furcsa alak- zatú óriástáblák jelentek meg Békéscsaba belvárosában, a sétálóutcában. Szépnek ugyan nem szépek, de hasznosak. A közelgő választási kampány plakátjai számára emelték a város legforgalmasabb helyein, előreláthatóan ideiglenes -jelleggel. Talán így elkerülhetővé válik, hogy városszerte össze-vissza kiragasztott plakátok halmaza csúfítsa az utcákat. A városrendezési iroda tervei között szerepel ízléses hirdetési helyek kialakítása, melyek kulturáltan szolgálhatják majd a hirdetők és a közönség igényeit. Gyermekprogram . Ma délelőtt 11 órakor kezdődik Levente Péter gyermek- műsora Égből pottyant mesék címmel a megyei könyvtár játszótermében. Az előadásban közreműködik: Andrejszki Tamás bűvész, Gryllus Vilmos csellón és Lukácsházi Győző tubán. Az oldalt szerkesztette: Muzslai Katalin, írták: Béla Vali, László Erzsébet, Szigeti Csaba. Fotók: Fazekas Ferenc, Kovács Erzsébet. Telefon: (66) 27-844 BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE 1992. március 24., kedd Egy épület profilt váltott Munkásörök helyett diákok A munkásörök főhadiszállását a számítógépek birodalma váltotta fel Fegyverek, kacatok és mindenféle lim-lomok költöztek ki a rendszerváltás után folyamatosan a munkásőrök békéscsabai főhadiszállásáról (a volt megyei pártbizottság mellől), hogy március 13-ától hivatalosan is helyet adjanak a diákoknak, a korszerű számítógépeknek és a nyelvi laboratóriumnak. A békéscsabai Széchenyi Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskola szerencsésnek mondhatja magát, hiszen — főként gazdasági megfontolásból — végül megkapta az említett épületet. Persze valamit valamiért! Összesen 24 millió forintba került az átalakítás, amiből tizennyolcat az iskola teremtett elő. Emellett az iskola elvállalta, hogy fizeti a fenntartási és a működési költségek felét. Döntő szempont volt — a hovatovább kritikussá váló — helyszűke az iskolában; 900 diák és 600 felnőtt hallgató „szorongott” eddig a főépületekben. Piller Sándortól, a szakközépiskola igazgatójától megtudtuk, hogy számítástechnikai és nyelvi laboratóriumok „költöztek” az átalakított épületbe, itt tartják a bontott osztályfoglalkozásokat is. A 130 fős előadói teremben olyan találkozóknak szándékoznak helyet adni, amelyek keretében a közgazdaság- tudományi egyetemről és az MTA-ból meghívott szakemberek bővítik a hallgatóság ismereteit. Szükség is van a magas szintű képzésre, hiszen idén a 220 érettségizőből 160 tanuló jelentkezett felsőfokú tanintézetbe. S ha már a „közgé”-nél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy készülődőben van az úgynevezett „null-lépcsóvel kiegészített külkereskedelmi szakközépiskola”. Koncepciójában, tananyag-összetételében teljes mértékben igazodik a mai kor követelményeihez: heti 15 órában tanítják az idegen nyelvet, angolt vagy németet. A hallgatók másodikban középfokú nyelvvizsgát tesznek, s a negyedik év végére eljutnak a felső fokig (közben harmadik osztálytól 6 órában tanulják a másik nyelvet is). Mindezek mellett a számítástechnika, a gépírás, a matematika és a magyar nyelv tudományát is elsajátítják. Az ötödik évben pedig kifejezetten szakmai képzésben részesülnek. A világbanki program segítségével ősztől három olyan osztályt indítanak a Széchenyiben, amelyek hallgatói az első két évben a gimnáziumi képzéshez hasonlót kapnak, a 3-4. osztályban szakmai és közismereti tárgyak oktatásával bővül az ismeretanyaguk. A negyedik év végén érettségit tehetnek, de lehetőség van még egy esztendőn át speciális szakmák (középfokú banki ügyintézői, biztosítási, adó-, vámügyi, felsőfokú titkárnői) elsajátítására. A bábkészítés mestere musical-bemutatót tervez A Hamupipőke bábszereplői elevenségükkel, színgazdagságukkal a mese világába varázsolják a kiállítás megtekintőit Nemrégiben nyílt meg a Kő- váry Galériában Lenkefi Kontódnak, a Napsugár Bábegyüttes vezetőjének, bábkészítőjének kiállítása. A művészt arról kérdeztük, mi lehet az oka annak, hogy olyan ritkán adhatunk hírt ilyen jellegű rendezvényről. — Az az igazság, hogy művészkörökben nem tekintik a bábot kiállítási tárgynak, ugyanúgy, ahogy a jelmezt, a díszletet sem. Mi viszont azt tapasztaltuk, hogy a közönség nagyon szereti, a gyerekek kifejezetten imádják, s egy-egy előadás után alig várják, hogy közelebbről szemügyre vegyék a figurákat. Kritikus észrevételeikből sok esetben tanultunk. Hiszen ha egy bábról nem derül ki első ránézésre, hogy mit ábrázol, akkor az rossz elképzelést takar. A bábjáték a színháztörténetben mindig is periferikus művészet volt, és mindig is az lesz. Egyrészt azért, mert nem a felnőttek klasszikus szórakozási eszköze, másrészt a művészeten belül a művészek sem tartják elsőrangú, önálló ágnak. Érdekes azonban, hogy a bábjátékhoz való viszony országonként, kultúránként más és más. A mediterrán területek népei sajátos mentalitásuk és nemzeti hagyományaik alapján vonzódnak e művészeti ághoz, s annak bővérű, buffo jellegű megjelenítéséhez. A csehek bábművészetében viszont a fanyar humor, az élet ironikus szemlélete tükröződik. —Hogyan lehet az elkövetkezendő nemzedéket a bábszínház szeretettére nevelni? —Úgy, hogy rengeteget kéne játszani, s mindenhová eljutni, ahová hívnak. De sajnos erre egy amatőrcsoportnak nincs lehetősége. —Jövőre rendezik Békéscsabán a X. Nemzetközi Bábfesztivált. Mivel készül erre a társulat? — Valami egészen újat, egy báb-musicalt szeretnénk előadni. A tervek szerint fekete színházi technikával fogunk dolgozni, melyet a csabai közönség már ismerhet a zsolnai bábszínház előadásából. A figurákat úgynevezett japán technikával készítem, ami azt jelenti, hogy tetőtől-talpig megjelennek a színen, s ugyanolyan mozdulatokra lesznek képesek, mint az emberek. —Hogyan tudná jellemezni a Lenkefi-bábokat? — Sokszor mondják, hogy konvencionális vagyok. Az utóbbi időben az avantgárd stílus uralkodott el az egész szakmában. A színészek nyíltan kijönnek a színpadra, nyíltan mozgatják a bábokat és együtt játszanak velük, aminek sok esetben az a következménye, hogy le is játsszák a figurákat. Én ezt nem szeretem. Nekem az az elvem, hogy a színpad a báboké. S az igazi szenzáció abban rejlik, hogy a bábjátékos saját érzéseit viszi át a figurákba. Émellet nagyon fontosnak tartom a részletek kiemelését, hiszen ezek pontos kidolgozása adja meg az egészről alkotott benyomásunkat. Az újra kezdett betű A napokban nyitotta meg szakiizletét a Kner Nyomda—találó megfogalmazásként az Iniciálé nevet adva új vállalkozásának. E szó nem csupán a kódexben használatos díszes kezdőbetűt, hanem magát a kezdetet, az újraindulás fontosságát is jelenti. Az indulás, az első benyomás mindannyiunk számára fontos, sőt a mai világban elengedhetetlen jelentőséggel bír. Az egyre sokasodó kisvállakozások számára épp olyan nélkülözhetetlen a bevezetés megformálása, mint a mindennapjaink jövőjét meghatározó—városunk és megyénk életének újraformálódását jelentő — egyéni és közösségi kezdeményezések új és időszerű formába öntése. Szellemi értékeink csak akkor válhatnak igazán sajátunkká, ha az első gondolatokat megfelelő formába tudjuk önteni. S ez a megváltozott társadalmi viszonyok között nem mindig egyszerű feladat. Ugyanakkor ügyelnünk kell arra, hogy a díszes kezdőbetű ne terelje el a lényegről figyelmünket. Az újrafogalmazott betűk tartalma nem tagadhatja meg a kezet és a gondolatot, mely új alakba önti a bennünk feszülő gondolatokat—az életünket. S miért jutott eszembe mindez? Talán azért, mert újságírói munkám Önök között és itt a hírlapnál az újrakezdést, a bemutatkozást jelenti. Humán szakos diplomám és érdeklődési területem miatt a közművelődés témája vonz leginkább, s remélem, hogy írásaimmal, ha közvetve is, de szolgálhatom nagyobb megbecsülést érdemlő kulturális életünket. Színész és az apróhirdetések — Hogy lesz egy színészből lapkészítő ?— kérdeztem Molnár Lászlót, a Jókai Színház művészét. — Egyáltalán mi az az ,,Irányár” ? — Mostanában ráérek... — jött az óvatos válasz —, ugyanis felfüggesztettek egy kis affér miatt... Úgy gondoltam, hogy belevágok valami vállalkozásba: a kecskeméti és a győri Irányár mintájára beindítottam a csabai Irányárat. Ez egy hirdetési újság, melybe a lakosság ingyen adhatja fel apróhirdetését, s a cégek is nagyon olcsón hirdethetnek. A lap egyébként 20 oldalas, s 25 forintba kerül. Március 4-én jelentünk meg először, minden szerdán új, s egyre több hirdetést tartalmazva jövünk ki. A magánemberek kereskedelmi lapjának nevezném. —Mit jelent a név? — A hirdetéseket csak irányárral fogadjuk el, szerintünk ugyanis amelyik hirdetésnek nincs ára, az nem is ér semmit. Ez egy olyan információ, ami konkretizál. Egyébként nagyon jók a visz- szajelzéseink. Az idősebbek is dicsérik—nagybetűs, jól olvasható. — Egy lapkészítéshez pénz kell... — Saját forrásból indultunk, de néhány hónap múlva már profitot várunk. —A művészetnek ezzel vége? — Nem, amint lehet ismét fellépek, de a lap is megy majd tovább. A nyáron a rockszínházzal egy nagyszabású show-mű- sort készítünk. Egész Kelet- Magyarországot szeretnénk bejárni. Tudja, drágám... Ötvenöt éve figaró — Isten éltesse 55. születésnapján! — robbanok be az újkí- gyósi Petőfi úton lévő fodrászüzlet ajtaján. Akinek a köszöntés szól, Kiszely Lajos fodrászmester, büszkén kihúzza magát: — Bizony, egy-két évvel ezelőtt még tényleg el tudtam hitetni, hogy fiatalabb vagyok a koromnál. Dehát akárhogy szépítjük, március 14-én beléptem a 70. életévembe. —Nem akarok udvarolni, hiszen itt van az élete párja is, de Az ütött-kopott tábla még a szövetkezeti éveket idézi igazán nem néz ki többnek 60- nál... — Örülök, hogy ezt mondja. No, de hogy visszatérjünk a jókívánságaira, tudja drágám, 1937. március 1-jén álltam be fodrász kisinasnak Vizi Alajoshoz, aki a sógorom volt. Régen volt, 55 kemény esztendeje... —UIkígyóson tanult, és ha jól tudom, Békéscsabán segédke- dett. Mikor nyitotta meg itt az üzletét? — 1946-ban. Azóta folyamatosan Újkígyóson dolgozom. — A gyerekei folytatják-e a szakmát? — Két lányunk van, egyik sem lett fodrász. Mellettem dolgozik viszont a feleségem, akivel 1955-ben kötöttünk házasságot. Nagyon szeretem a szakmámat. A feleségem szerint ez az életem. Ezelőtt húsz évvel még reggel 7-től éjfélig nyitva voltunk. S ha este tízkor bezártunk, megvoltak a vendégeim sértődve... Most már „csak” reggel 7-től este 6-ig vagyunk itt.-— Miért éppen a fodrászatot választotta 55 évvel ezelőtt? — Nyolcán voltunk testvérek, apám azt mondta, jó leszel te fodrásznak, fiam. Igaza lett. Ha újra kezdeném, ismét csak ezt a szakmát választanám...
