Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-23 / 70. szám
A füzesgyarmati Hotel Gara Szerkesztő: Gila Károly. Telefon: (66) 71-139 Kicsik farsangja A szeghalmi Sebes György Általános Iskola alsó tagozatos gyerekei február 29-én jól sikerült farsangi bálát rendeztek, melyhez a város több intézménye és Berg Tibor cukrász is hozzájárult. Köszönet érte. Olcsóbb a tej Szeghalmon, a Tejtöváll melletti élelmiszerbolt nemrég kiegészítette árukínálatát a tejüzem termékeivel, melyeket nagykereskedelmi áron értékesítenek. Pl. a 2 dl-es tejföl 4 Ft- tal,atúró 10Ft-tal, a tej 3,30-cal olcsóbb, mint más boltokban. A bolt forgalma egy hónap alatt 300 000 Ft-tal nőtt, ami azt igazolja, hogy van igény a kedvező árú tejtermékekre. Nyelvtanfolyam Az MDF szeghalmi szervezete a „Haza és haladás” alapítványból pályázat útján nyert összegből német nyelvtanfolyamot indított, elsősorban pályakezdő, de minimális nyelvtudással már rendelkező munka- nélküliek számára. A résztvevőknek a nyár elején középfokú nyelvvizsgát kell tenniük. Ismét lesz piknik A tavaly augusztusi Sárréti piknik sikerén felbuzdulva ebben az évben is nagyszabású népünnepélyt kívánnak szervezni Vésztő-Mágoron. Az előkészületeket már meg is kezdte a szervezőbizottság. / Érdekegyeztetés Térségünk valamennyi településén megalakult és megkezdte tevékenységét a helyi érdekegyeztető fórum, mely a kárpótlással kapcsolatos viták rendezésére hivatott. Munkájukat nagy várakozás kíséri, a legfontosabb kérdések itt dőlnek majd el. Az oldal fotóit Fazekas Ferenc készítette SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1992. március 23., hétfő Glória mundi Hová lettél, régi dicsőségem, kérdezhetné ez a roskadozó mementó Biharugra és Zsadány között. Egykorvolt szépségére még emlékeztetnek a faragott oszlopfők, az oromzat kialakítása. A fancsikai kastélyhoz egykor díszkert is tartozott, ez ma máralig vehetőészre. A legelke- serítőbb látvány mégsem a romjaiban is szép épület, hanem ahogy megpróbálták felújítani. Talán a fotón is látható a vaskos betongerenda, mely szinte agyonnyomja a kőoszlopokat. Könyörgöm, így inkább ne... Kastély volt, már csak kőhalom? Agilis nyelvtanárok merész tervei Nagy fába vágta fejszéjét a szeghalmi Péter András Gimnázium négy nyelvszakos tanára, nyelvi táborokat szerveznek a nyáron. A német szakosok közül Tóth Magdolna német nyelvi tábort készít elő közösen osztrák diákokkal. A már korábban kialakult jó kapcsolat révén az ausztriai Schreibbs város közép- iskolás tanulói közül 31 diák és 3 tanár egy hetet tölt itt, június 25.—július 1. között. A sportoláson kívül a magyar nyelvvel és történelemmel ismerkednek. Ezt a lehetőséget kihasználva 40 fős, magyar diákokból álló nyelvi tábort is szervez ebben az időben, ahol az osztrák és magyar fiatalok számos közös rendezvényen (pl. táncház, közös kirándulás) vennének részt és együtt laknának a kollégiumban. Az igen kedvező résztvételi díj miatt (8200 Ft) máris sokan jelentkeztek, de még akad néhány szabad hely. Knapekné Balogh Júlia, a másik németes, a dortmundi középiskolások nyári táborozásáról beszél. Ok mintegy húszán július 19.—aug. 1-jéig lesznek a kollégium vendégei és a vállalkozó helyi diákokkal a környék természeti szépségeivel ismerkednek majd. Az angol szakosok sem tétlenkednek; Ancsin Krisztina és a békeszolgálatos amerikai tanárnő, Lori Enright környezetvédelmi tábort szerveznek Várhelyben. Itt 30-40 diáknak két amerikai tanár tart előadást a témáról és az amerikai életformáról is. Mindhárom kezdeményezés elősegíti a diákok nyelvgyakorlását, igy figyelemre és támogatásra méltó. Bizalmatlanság és aggodalom A közelmúltban lehetőségem volt két községben is részt venni a kárpótlással kapcsolatban megtartott fórumokon. Mindkét helyen sok még a bizonytalanság, főleg ami a tsz-ek felbomlása utáni helyzetet illeti. A visz- szaigénylők közül sokan nem képesek maguk megművelni a földet, szívesen adnák haszonbérbe, ha lesz kinek. Ám az új földművelő közösségnek sem a léte, sem a formája nem tisztázott. Az idősebbek közül többen aggódtak, nehogy még meg sem kapott földjüket a második kárpótlással ismét elvegyék. A fórum előadói eloszlatták ezeket a félelmeket. Mindkét helyen működik a helyi érdekegyeztető fórum, melynek döntéseit elfogadják az érdekeltek. Arra a kérdésre, hogy mit termeljenek a földeken, már nehezebb a válasz. A jelenleg is meglévő, eladhatatlan termékek és az előző év felvásárlási gondjai érthető bizalmatlanságot szülnek. Azt, hogy mi nem lesz a falvakban, már nagyjából tudják a helybeliek. Ám arra, hogy mi lesz, egyelőre nincs válasz. Attól félek, nemcsak Okányban és Zsadányban. Értékek itt és otf Jó szerencsém úgy hozta, hogy sikerült elbeszélgetnem a Szeghalmon vendégeskedő neerijneni polgármesterrel. Ez számomra rendkívül tanulságos volt. Jensen úr értékítélete sok dologról szokatlan a mai magyarnak. Amikor például arról beszélt, milyen nagy dolog az, hogy nálunk csendesek és sötétek az éjszakák, nem úgy, mint náluk. Nem is tudjuk, micsoda kincs az érintetlen természet és milyen könnyű azt elveszíteni. Saját hazáját, Hollandiát olyannak mondta, akik már elvesztették ezt; ne kövessük példájukat. Másik megszívlelendő gondolata: az önerőből történő problémamegoldás egyben lelkesítő is. Ezért minden formában támogatni és ösztönözni kell a vállalkozó kedvet. Jensen úr egyébként egy Szeghalom nagyságú város első embere. О és helyettese is anyanyelvükön kívül még három nyelvet beszélnek. Vajha egyszer nálunk is... Ám ez más téma, most még arról, hogy holland vendégeink sokszor jobb véleménnyel voltak a látottakról, mint vendéglátóik. Ez is egyfajta értékítélet. Mynherr Jensen, köszönöm Önnek, hogy értékeink iránti bizalmamat megerősítette. Talán az ilyen találkozások másokat is rádöbbentenek arra, hogy már — és még — van mit veszíte- nünkLesz-e holland testvérvárosa Szeghalomnak? A március 15-ei ünnepet Szeghalmon töltötte a hollandiai Neerijnen polgármestere, Anton Jensen úr és kísérete. A látogatás végén kértünk tőle interjút; — Jensen Úr elmondta, városa tíz kisebb település központja, mintegy tízezer lakossal. Elsősorban mezőgazdasági vidék, a virágtermesztés a legjelentősebb. Náluk is gond a munkanélküliség, melyet főleg saját maguk oldanak meg, de az átképzéshez központi támogatást is kapnak. Szeghalomról nagyon jó benyomásuk van, meglepte őket az emberek szeretete és nyíltsága. Várakozásukkal ellentétben nem találtak szegénységet, bár náluk az átlagos életszínvonal lényegesen magasabb. Veszélyesnek tartja, hogy megpróbáljuk kritikátlanul átvenni a nyugati életformát; miközben nem vesszük észre saját értékeinket. A delegáció otthon beszámol majd tapasztalatairól és javasolni fogják a kapcsolatok bővítését. Ez nem feltétlenül a testvér- városi szerződést jelenti, ők inkább a két település lakói és az intézmények közvetlen kapcsolatait szorgalmazzák. Az első lépés megtörtént, remélhetőleg lesz folytatása. A hertogenboschi fúvósok ✓ Áprilisban Szeghalmon fújják A Szeghalmi Ifjúsági Fúvós- zenekar nagy feladatra vállalkozott; fúvósfesztivált szerveznek 1992. április 24-én. Az előkészületekről kérdeztük Kiss Tamást, az együttes vezetőjét. — A hollandiai Hertogen- bosch városának zenekarát látjuk vendégül április 19—25. között. Az alkalmat kihasználva meghívtuk a környékbeli aranydiplomás fúvósokat is, így nemzetközi fesztivált hozunk össze. Április 24-én délután a hat zenekar közös koncertet ad a város főterén, majd este a művelődési házban bemutatót tartanak. A fesztivál fővédnöke Balázs Árpád Erkel-díjas zeneszerző, a Magyar Fúvószenekari Szövetség elnöke, aki a különdíjakat is átadja majd. A rendezvény költségeit Szeghalom város önkormányzata és más szponzorok vállalták magukra. Józsi bá 102 éves A minap töltötte be 102. életévét Bucsán Fenyődi József. A jó egészségnek örvendő, szellemileg is friss Józsi bácsi szívesen mesél élete nagy kalandjáról; hogyan szökött meg az orosz fogságból, 1916—17- ben. Szibériából egész Moszkváig gyalogolt. A történetet jövőre, a 103. születésnapon folytatjuk. Addig is jó egészséget kívánok! Józsi bácsi mesél Szerencselovagok Úgy tűnik, minden időszak kitermeli a maga .szerencselovagjait, akik a perc nyújtotta lehetőségekkel visszaélnek, a többség kárára megszedik magukat. Napjainkban a munkanélküliség és a minden áron munkát keresők sokasága a kedvenc vadászterületük. Az egyébként is kiszolgáltatott embereknek munkalehetőséget kínálnak, természetesen feketén. — Minek az a sok nyűg a munkaszerződéssel és más adminisztrációval, végzed a munkád, én meg fizetek. Hogy ez éhbér? Ja, kérlek, örülj, hogy dolgozhatsz, és tartsd a szád, mert repülsz! A másik ügyeskedő fajta a munkaügyi központ által szervezett továbbképzéseket, nyelvtanfolyamokat lovagolja meg. Hogy képtelenség — és tisztességes nyelvtanár nem is vállalja —, hogy három hónap alatt 300 órában a nulláról indulva középfokú nyelvvizsgáig viszi munkanélküli hallgatóit? Nem fontos, hogyan vizsgáznak majd, lényeg, hogy mi a hasznot lefölözzük. Természetesen nemcsak konjunktúra-lovagok próbálnak segíteni a munkanélkülieknek, a többség tisztességes és korrekt. Épp az ő védelmükben kellene az orrukra koppintani a nyerészkedőknek. Ez mindannyiunk feladata, hiszen a mi zsebünkből ügyeskedik ki a pénzt, ha hagyjuk. Szerkesszük együtt! Bemutatkozásomkor arra kértem Önöket, szerkesszük együtt a rólunk szóló oldalt. Úgy tűnik, számíthatok a segítségükre, levélben és személyesen is többen megkerestek. Volt, aki megírandó eseményre hívta fel a figyelmemet, volt, aki személyes problémájával fordult hozzám. Az újságíró csodát nem tud tenni, az igazságtalanságot csak megírni tudja, megszüntetni nem. Úgy tapasztalom, sokszor az is jólesik, ha valakinek fontos az ő mondandójuk. Nekem az. Most pedig egy levélből, melyet Borbíró Lajos küldött Szeghalomról. Húsvét előtt Régi szép szokás volt a faluban, hogy húsvét előtti héten kicsinosították a portát. A család közös erővel eltakarította a tél hulladékát. A fé/fiak kijavították a kerítést és a kaput, szorgos asszonykezek tapasztották az épületeket, meszelték vakító fehérre a falakat. Vajon ma is tapasztalható ez a húsvétváró serénykedés? A tavaszi vetési munkacsúcs után bizonyára lesz idő arra, hogy az utcákon és tereken igénytelen virágokat ültessünk. Jó volna az idén a kerítéseken belül és kívül, húsvét előtt és után is minél több gyomtalanított, virággal beültetett útszegéllyel találkozni! Egy nap sodraléka Mióta az eszemet tudom az orvosi recepteket alá kellett írni a beváltáskor. Még véletlenül sem fordulhatott elő az ellenkezője, mert a patikusok szörnyen vigyáztak rá, hogy minden manipulációs gyanútól megkíméljék magukat. Most meg már jó előre figyelmeztet a gyógyszerésznő: ne tessék aláírni! Kérdésemre, hogy ugyan miért, mikor ez eddig oly fontos volt, azt feleli, hogyha ó azt tudná! Nekik ugyanis senki nem adott magyarázatot, csak a szimpla ukázt kapták. Még jó, hogy az emberek többsége nem kérdez, különben vég nélkül nemtudo- mozhatnának. A szinte vadonat új könyvtári könyv borítójától teljesen elvált az olvasnivaló. Kijár belőle, kipotyog a könyv, mert a ragasztás felmondta a szolgálatot a rossz munka vagy a rossz ragasztó miatt. Lehet, hogy már az első olvasónál. Pedig a 195 oldalas kötet ára 168 forint, s ennyi pénzért legalább elemi minőség járna. Ez a kívánalom arra a nemrég olvasott könyvre is vonatkozik, amelyikből úgy hullottak a lapok, mint ősszel a légy. S még drágább is volt az előbbinél. Találjam ki mi az újság, állít haza a férjem hajvágás után. Hát az, hogy mint saját fülével hallotta, nem borotválnak ám a borbélyok. Majd kiesett a borbétyszékből az a pasi, aki borotváltatni akart, és még magyarázatot sem kapott a miértjére, csak elutasítást. Hogy én is mondjak valamit, még ha az nem is újság, közöltem, hogy már megint két patron kellett egy helyett a literes szifonba. Válasz: a két literesbe meg kettő helyett három, mert nem kellő mennyiségű szénsavat tesznek bele. Szóval súlyhiányosak. De a napnak még nincs vége, előbb levizsgázik a babérlevél is. Hogy az aznapi hiánylistám szaporodjon, hiányzik bérlőié az illat és az-íz, hiába fó a lencse, egyik sem érződik. Az oka rejtély: vajon kifőzték már egyszer, vagy nem is babérlevél,a babérlevél? Csak annak adták el. ? Vigasz: a lencsétől akkor is szép lesz az ember. Vass Márta
