Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-23 / 70. szám

1992. március 23., hétfő NAGYVILÁG Ms MEGYEI HÍRLAP HÍRlf PLUSZ Gengsztercsúcs Szorosabbra zárják sorai­kat a japán alvilági szerveze­tek —erről tartottak a minap csúcstalálkozót Japán hét legnagyobb gengszterszer­vezetének vezetői. Az alvi­lági csúcsot azért hozták össze, hogy megvitassák, milyen ellenlépéseket te­gyenek a március eleje óta érvényben levő szigorúbb büntetőtörvények ellen. A gengsztercsúcson negyven jakuzafőnök jelent meg mintegy 50 ezer alvilági tag képviseletében. *** Alvilági figurák nálunk is vannak. Voltak régeb­ben is, legfeljebb nem gengszternek nevezték őket. Sőt szervezett bűnö­zésről sem illett beszélni, mert ilyen a szocializmus­ban nem létezhetett. Meg strucc sem. Ismerve ma­gunkat, rövidesen átesünk a ló túlsó oldalára. Nem lepne meg, ha kis hazánk­ban megalakítanák a Köz- törvényes Bűnözők Sza­bad, Független, Demokra­tikus Szakszervezetét. Annyi eszük a bűnözőknek is vagyon, hogy nem cse­kélység ez a sokat vitatott szakszervezeti vagyon... Nagy (cserk)ész... Balul sikerült az Albi környé­ki cserkészek nagyon is jó szán­dékú akciója: a kiscserkészek, akik önként vállalták el egy ne­vezetes barlangrendszer kitaka­rítását, a falfirkák eltávolítása közben véletlenül két 15 ezer éves barlangrajzot is „eltakarí­tottak”. Természetesen ezért nem a gyerekek a felelősek, ha­nem az őket irányító, illetve ép­penséggel nem irányító felnőt­tek, s ezért a munka szervezői ellen vizsgálat indult. Az 1952- ben felfedezett, bölényeket ábrázoló rajzok kiemelkedő ér­téket képviseltek a régészek számára. Itt vannak az ENSZ-csapatok! Az ENSZ jugoszláviai béke- fenntartó erők egy felszerelést szállító csoportja vasárnap dél­előtt áthaladt Magyarországon — közölte az MTI-vel a Kül­ügyminisztérium ügyeletese. Egy japán nő alagútja Évtizedes hagyományokat készül megtörni Japánban egy technikusnő, 6 lesz ugyanis az első, aki bemerészkedik egy épülőfélben levő alagútba. „A hegyek haragvó istenségei bal­esetekkel, katasztrófákkal sújt­ják a törvény megszegőit, jobb ezért a nőket távol tartani az alagutaktól” — tartja a babonás hit, amihez eddig Japánban min­dig ragaszkodtak, ezért soha­sem vettek még részt nők alagút- építkezéseken. Az oldal külpolitikai tu­dósításai az MTI hírei alapján készültek Tatársztán a Bella Itáliából „Okos volt, de nem bölcs” Választása szerint Békéscsaba éppen meg­újult éttermében, a Bella Itáliában ültünk le beszélgetni Ravil Buharajjal, aki néhány hó­napja már járt nálunk. A bolgár-török, más­ként tatár matematikusból lett sikeres költő, az ahmadita muzulmánok világjáró „követe” az Oriens ’92 alkalmából jött el ismét. Ragyo­góan beszéli nyelvünket — talán emlékeznek: magyarul is ír verseket —, így valóban elsőkéz­ből értesülhettünk a magyarok őshazájának helyén elterülő, függetlenedőben lévő Tatár­sztán, azaz Tatárország gondjairól. — Tartja a kapcsolatot az otthoniakkal? — Igen. Februárban össze­hívták Tatársztán országgyűlé­sét. Ez ugyan nem tekinthető igazán annak, mert csak a ta- társztáni politikai szervezetek­nek csak egy része képviseltette magát. Kikiálltották a függet­lenséget. Oroszországban vi­szont csak kevesen képesek és hajlandók helyesen megítélni a Kazanyban történteket. Minde­nekelőtt azért, mert Tatársztán igen sok olajjal rendelkezik. Eddig szinte rablógazdálkodás­sal termelték ki, s hasznából egyetlen cent sem jutott nekünk. A mi népünk szorgalmas, alko­holt sem iszik, ezért — mond­hatnám — mindene megvan. Országunk képes fenntartani magát. Oroszországnak fontos, hogy ne váljunk ki. Remélem, hogy nálunk nincsenek olyan szélsőségesek, akik mindenáron most akarnák megvalósítani a függetlenséget. Majdnem min­denki tudja, hogy ez sok pénzbe kerülne. Az önállóság nagyon drága dolog. Mikor meghallot­tam, hogy ilyen gyorsan kikiál­tották a függetlenséget, nem nagyon örültem. Ez nem volt okos lépes. Illetve talán okos volt, de nem bölcs. A politiká­ban pedig felettébb fontos elem a bölcsesség. Az oroszok provokálnak? —Túlzottan érzelmi alapon a tudatosság háttérbe szorításá­val született meg a döntés?-— így van. Az ország elnöke azt mondta, hogy gond lehet a függetlenséggel. A helyzet olyan nehéz és bonyolult, hogy már-már úgy látszik: csak öldöklés és vérontás jöhet, sem­mi más. S mintha az oroszok egy kicsit provokálnák ezt. A Moszkvában közzétett informá­ciók többnyire hamisak. Rövi­desen népszavazást tartanak Tatársztánban a függetlensé­gről. Ám a lakosság 49 százalé­ka tatár, s ugyanennyi az orosz. Előre látható, hogy mi lesz. Az orosz lakosság még nem készült fel a függetlenség elfogadására, akkor se, ha előnyükre válna. A második világháború előtt is sok orosz élt nálunk. Beszélik nyel­vünket, jó életük volt és van, soha semmilyen nemzetiségi konfliktus nem fordult elő. A nagy ipari létesítmények — mint a Kamazokat előállító autógyár—építésekor rengeteg új orosz telepedett le. Nem tudja senki, hogy ők mit gondolnak, mit akarnak. Idegenek, akiket a jó kereseti Jehetőség vitt Ta- társztánba. Ök a lakosság 10— 15 százalékát teszik ki. Február­ban nagy hibát követtünk el. Most bölcsen és okosan kellene cselekedni. Önfenntartó gazda­ságra van szükségünk. Ha las­san is, de folyik ez a munka. Az új politikusok azt kiabálják, hogy a nemzeti kultúráért har­colnak. Személyesen ismerem őket. Azt kell mondjam: csak­nem semmi közük a nemzeti kultúrához. Második, harmadik, negyedik vonalbeliek. —Tatárok? — Azok, de nem nevezném őket a kulturális elithez tarto­zóknak. Ők persze azt állíthat­ják rólam — mivel külföldön élek —, hogy hazaáruló vagyok. De ettől a vádtól nem félek. Te­„Egy kicsit elhamarkodtak a dolgot” hát zűrzavar várható Tatársztán­ban, de a vérontást nem szabad megengedni. Semmi olyan okot nem tudnék említeni, amivel igazolható lenne. Nyugalomra, megfontoltságra van szükség. Várható, hogy a népszavazás elutasítja a függetlenséget. De ha meg is erősítik: nem szabad túl gyorsan erőltetni az elszaka­dást. Vannak okos elképzelé­sek, melyek szerint a független­ség mellett ki kellene monda­nunk, hogy a Független Álla­mok Közösségéhez tartozunk. Jelenleg az olajbevételek öt szá­zalékát kapjuk meg. Nem mindenáron —Ez bizony nem sok. — Igaz, de ebből is sok min­dent megoldhattunk az elmúlt kétév alatt. Tatársztán vezetői komoly szerződéseket kötöttek Törökországgal, Lengyelor­szággal. Árut cserélnek áruért. Ha sikerül, most Budapesten is nyélbe ütünk egy üzletet: olajat adnánk magyar árukért. Ilyen lépésekkel kellene elindulnunk, kapkodás nélkül. —Az orosz hadsereg jelentős erőket állomásoztál a Volga— Káma szegletében? — Természetesen. Csak Ka­zanyban négy tisztiiskola mű­ködik. A többi elképzelhető. — A függetlenség erőszakos megakadályozása sem zárható ki? — Példa rá az elmúlt négy­száz évünk. — Miféle ember Tatársztán elnöke? — Annak idején pártember volt. Most azért választották meg, mert ragyogó közgazdász. Nagyon óvatos, s ez ma hasz­nos. Sajnos a városokban kevés tatár él. Az igazi, mély gyöke­rekkel rendelkező nemzeti intel­ligencia a falvakban telepedett le, ahol az emberek jól élnek. A politikáról azt tartják a falusi ta­tárok, hogy jó, csinálni kell, de nem mindenáron. Félek, hogy Tatársztánban is vannak olya­nok, akik második Karabahra vágynak. — Ok oroszok vagy tatárok? — Minden népben előfordul­nak gazemberek, akik a zűrza­vart ki akarják használni. Ruckoj kisstílű — Ruckoj orosz alelnök Oroszország egybentartásáról szólt a tatársztáni fejlemények kapcsán. — Ruckoj kisstílű politikus. Jószívű teremtés, de nem olyan nagyformátumú ember, hogy döntő legyen a szerepe. A jószí­vű emberek a politikában több­nyire rosszat tesznek. Remélem, hogy népünk, nemzetünk okos­ságával, tapasztalataival elkerü­li a buta lépéseket. —A tatár emigráció haza kí­ván térni? — Nagyon. Az emigrációban élő öregek azt mondják, hogy nem kell sietni, inkább vegyük okosan igénybe az oroszokat. Tegyük világossá számukra, hogy igen fejlett kultúrával ren­delkezünk, mely számukra is haszonnal járhat. Oroszország­gal az a baj, hogy a messianiszti- kus eszme bűvöletében él. Ha ettől megszabadulnának az oroszok, lehetne vélük élni. Az otthon élő egyszerű tatár és orosz emberek között a vallási üldöztetés megszűnése óta soha sem volt gyűlölködés. Most vi­szont abban az őrültek házában, ami Oroszországban van, min­den megeshet. — Mit tud ön tenni a tatáro­kért? — Bemutatom őket a világ­nak. Rokonszenvet szeretnék ébresztem a népem iránt. A mai tatár vezetők azt állítják: ha ki­kiáltjuk a függetlenséget: a világ azonnal mellénk áll. Hát nem értik a dolgot! Tatársztán Orosz­ország kellős közepén fekszik: Moszkva bennünket hódított meg először. Ahol mi élünk, onnan hosszú az út Európába. Kiss A. János * Vasárnap Tatársztánban népszavazást tartottak az or­szág függetlenségéről. A vég­eredményre még várni kell, de az előzetes adatok szerint a lakosság 60 százaléka a füg­getlenség mellett voksolt. Bush bús, vagy csak fáradt? Peresztrojkára készül a Nyugat A Nyugatnak is változnia kell, peresztrojkára van szüksé­ge — közölte Németh Miklós volt magyar miniszterelnök a bonni Die Welt és a berlini Der Tagesspiegel szombati beszá­molója szerint a német főváros­ban, a Németország-fórum elne­vezésű találkozón. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke kijelentette: a Nyugat­nak a kelet-európai szocialista rendszerek felbomlása után azt a felismerést kell magáévá tennie, hogy gazdasági biztonság nél­kül nem lehet katonai biztonság. A világot az a veszély fenyegeti, hogy eljátssza a történelmi esélyt, amely a kelet-európai ra­dikális átalakulásokból adódott. Mind a Kelet, mind a Nyugat illúziókat táplált a keleti gazda­sági válság leküzdésének idő­tartamával és költségeivel kap­csolatosan. A szocialista rend­szerek felbomlását követően túlzottan nagy optimizmus ural­kodott. Most kiderül, hogy negyven év rossz gazdálkodásá­nak következményeit csak hosszabb időn belül lehet leküz­deni, „a sikert a siralom völgye előzi meg”. A keleti országok­nak maguknak kell megtalál­niuk a megoldásokat, de a Nyu­gatnak is át kell állnia. Mindennap feladhatja ЛШШРШтт! hirdetését 50%-os felárral, ha azt szeretné, hogy a másnapi újságban megjelenjen. Hirdetését személyesen és telefonon is feladhatja 8— 16 óráig. Hívható telefonszámunk: 25-173. ELADÓ makói vöröshagyma-vetőmag, I. osztályú, minőségi bizonyítvány­nyal ellátva, valamint 5 kg SUGÁRBEBI görögdinnye-vetőmag. Levélcím: Molnár Erika, Nagyszénás, Pf. 27. Az átlagéletkor: 79 év (Japánban) Ötmilliárd négyszázmillió ember élt a Földön 1991-ben, 2020-ra pedig 8,2 milliárdan él­nek majd —jelentette az AFP az amerikai népességszámláló hi­vatal közlésére hivatkozva. Je­lenleg már tíz olyan ország léte­zik, amelynek a népessége meg­haladja a százmilliót — fűzték hozzá. A világ legnépesebb országá­nak Kína számít 1,2 milliárd la­kossal. Utána India következik 870 millióval, majd a volt Szov­jetunió 293, az Egyesült Álla­mok 253, s Indonézia 194 mil­lióval. Változatlanul Afrikában a legmagasabb a születési és a ha­lálozási arány is. A termékeny­ségi ráta szerint a fekete konti­nensen egy nőre átlagosan tíz gyermek jut. Ez azt jelenti, hogy 2020-ra Áfrika lakossága a két­szeresére nő majd. A világ legsűrűbben lakott országa Banglades: egy négy­zetkilométerre 850 ember jut, legsűrűbben lakott városa pedig Lagos, Nigéria fővárosa, négy­zetkilométerenként 55 ezer la­kossal. A New-York-i népsűrű­ség tizenkétszeresével. Az amerikai statisztikai ada­tok szerint egy tavaly világra jött japán újszülött 79 életévre, két hónapra és két hétre számíthat, azaz a világ leghosszabb átlagos élettartamára. Franciaország ebből a szempontból a harmadik helyen áll Olaszország mögött, de megelőzi Nagy-Britanniát, Németországot és az Egyesült Államokat is, mert amott átlago­san 75,7 évre számíthattak a ta­valy születettek. Japánban a legalacsonyabb az egy éves korig számított gyermekhalandóság (4,4 ezre­lék), szemben az Egyesült Álla­mokban jegyzett 10,3 ezrelékes aránnyal. Orosz bombázók Két orosz Bear—G típusú bombázót észlelt pénteken Alaszka nyugati partjainál, az amerikai légtér közelében az amerikai légierő egyik F—15 típusú járőrgépe — közölte az amerikai légierő érintett egysé­gének szóvivőnője, Monica Aloisio kapitány. Albánia béna Albánia a szó szoros értelmé­ben bénultan várja az előreho­zott választások vasárnapi első fordulóját, amelyen a február­ban elfogadott új választási tör­vény értelmében a legalább 140 tagú parlament 100 képviselőjét választja meg közvetlenül a mintegy kétmillió százezer sza­vazásra jogosult albán állampol­gár. Ezúttal 11 párt állított jelöl­teket, többen függetlenként in­dulnak. A helybeliek és a külföldi megfigyelők jó esélyt jósolnak az ellenzéknek, mert a legutóbbi választások óta kibontakozott légkörben enyhült a félelem, a gazdasági helyzet viszont oly rossz, hogy már aligha lehet rosszabb: az ipar nyersanyag­hiány miatt hónapok óta áll, az emberek csak azért járnak be munkahelyükre, hogy felve­gyék fizetésük 80 százalékát; a közüzemi szolgáltatások a hi­bák kijavításának elmulasztása miatt akadoznak; a közlekedés részben benzinhiány, részben — a vasút esetében — műszaki hibák miatt nem működik; a mezőgazdaság a földosztást követően teljes káoszba süp­pedt; a közhivatalok nem mű­ködnek; élelmiszer nincs.

Next

/
Thumbnails
Contents