Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-19 / 67. szám

1992. március 19., csütörtök HAZAI TÜKÖR-BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „Kultúrkomisszárok a televízióban” Orbán Viktor, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője a fiatal és a népszerű politikusok közé tartozik. A fiatal demokra­tákat a nagyközönség a legtöbb estben szimpátiával fogadja, s úgy tűnik, hogy a párt ebből elöbb-utóbb komoly politikai tökét képes kovácsolni. E rövid interjúban Orbán Viktort időszerű belpolitikai kérdésekről faggattuk. — Néhány napja Ön szem­fényvesztő játéknak nevezte azt, ahogyan a miniszterelnök úr dr. Hankiss Elemérrel szemben viselkedett. Mit értett ezalatt? — A szemfényvesztő játékon két dolgot értek. Egyrészt a mi­niszterelnök rendre úgy csinál, mintha a parlamenti bizottság a parlament akaratát fejezné ki, holott a parlamenti bizottságok­ban a kormány többségi vélemé­nye a meghatározó. Itt a kor­mány álláspontja jelenik meg és nem a parlamenté. A másik: az MDF mást sem csinál több mint egy éve, mint sírdogál, hogy li­berális a MagyarTelevízíó. Hol­ott arról van szó, hogy a kor­mánypárti kultúrkomisszárok próbálnak oda behatolnai. A TV politikai műsorait a kormány­pártok uralják, ellenzéki infor­mációk alig, vagy csak tévesen jutnak be. Ellenzéki politikusok komoly tárgyalásairól nincse­nek tudósítások. A televízióban dolgozók, komoly műsorszer­kesztők, főszerkesztők napi munkájukat a Bem téren kezdik és MDF-es fórumokra járnak. Arról van szó, hogy a kormány a hírműsorok útján kívánja befo­lyását növelni miközben ugyan­ezzel vádolja az ellenzéket. —A közelmúltban ért véget a Fidesz kongresszusa. Várható- e, hogy erősítik szervezeti fel­építésüket, s növelik vidéki szer­vezeteik számát? — A Fidesz nem törekszik arra, hogy tömegpártot építsen. Arra törekszünk, hogy helyben ott legyünk mindenütt és a helyi politikában néhány emberünk hallassa a szavát. Többre nem is telik az erőnkből. Mi a minőség­re megyünk, s azt szeretnénk, ha a képviselőink köztiszteletnek örvendenének. Arra törekszünk továbbá, hogy a fiatalokon túl az idősebbeket is bevonjuk politi­kánkba. A szándék jó gyakorlat­nak bizonyult, egyre inkább ke­rülnek az önkormányzatokba képviselőink, szakértőink közé 4Cf—45 évesek. Szerintem Orbán Viktor: „A Fidesz nem törekszik arra, hogy tömeg­pártot építsen föl...” 1993-ban a korhatárt is fel kelle­ne oldani. Erről még vannak a szervezeten belül vitáink. Úgy érzem, növekedni fogunk és a népszerűségünket tényleges erőre váltjuk. — Lassan sorra kerül a pri­vatizációs törvény parlamenti tárgyalása. Egyes részletei azonban a kormány által beter­jesztett törvénytervezetnek már ismertek. Milyennek látja a Fi­desz e törvény előkészítését? — Ebben még egyetlen ko­moly dolgot tárgyaltunk csak, és ez a munkavállalói részvény­program. A törvénytervezet egyes részeit támogatjuk, más részeihez próbálunk módosító javaslatokat adni a hibák kikü­szöbölése végett. A Fidesz alap­vetően nem látja a privatizációs folyamat fő irányainak módosí­tási lehetőségét. Úgy gondoljuk, hogy a privatizációs folyamat alapvetően nem szorul változta­tásra. — Mi a véleménye az Állami Tulajdonosi Részvénytársaság-- ról? — Alapvetően nem az a fő kérdés, hogy a privatizáció so­rán a magyar vállalatok hány százaléka kerül állami tulajdon­ba. Inkább az az érdekes, hogy az Állami Tulajdonosi Rész­vénytársaságba akarják bevonni a legjobb magyar vállalatokat. Nem tudjuk pontosan, hogy ez azért van-e, mert hosszú ideig állami tulajdonba kívánják ezeket tartani vagy azért, hogy ezeket később privatizálják. Egyelőre úgy néz ki, az Állami Tulajdonosi Rt. konkurens része lesz az Állami Vagyonügynök­ségnek. Nem értjük pontosan mit akar a kormány. Félelmünk azonban, hogy a szükségesnél több vállalatot szeretnének álla­mi tulajdonban hagyni. —Esett már szó néhány poli­tikai fórumon arról, hogy kár­pótolni kellene valamiképpen az iparban dolgozókat is. Hogyan látja, van-erre lehetőség? — Ha közgazdaságilag alátá­masztható a szóban forgó javas­lat, akkor beszélhetünk róla. Egyelőre azonban a magam ré­széről ezt tarthatatlannak látom, hiszen ilyen indokok alapján Magyarország minden egyes polgárát kárpótolni lehetne. A Fidesz ezért nem támogatta a mezőgazdaságban dolgozók kárpótlását sem. — A kárpótlási törvény vég­rehajtásának szakaszában, kü­lönös tekintettel az átalakulási törvény együttes végrehajtásá­ra, néhányon felvetik, hogy ta­lán fel kellene függeszteni. — A Fidesz álláspontja min­dig is az volt, hogy nem kárpót­lási törvényt kellett volna készí­teni, hanem előbb földtörvényt, azután szövetkezeti törvényt, ha kell erdőtörvényt, aztán ha van miből, akkor kárpótlásit. Ma itt egy megfordított sorrendről van szó. Magam sem tudom, mit le­hetne csinálni. Úgy gondolom fontolóra kellene venni a felfüg­gesztését, mert a kárpótlási igé­nyek végső összegzésekor vár­hatóan sok értékpapír kerül ki a piacra. Ezek az értékpapírok ál­talában lenyomják az egyéb ér- tékapírok árát, így inflációt idéznek elő. Elképzelhető, hogy a kárpótlási jegyek kibocsátását is fel kell függeszteni majd ad­dig, amíg az infláció bizonyos szint alá nem esik vissza. PappJános Koszorúk Mohácsynak „...szeretném, ha a síromhoz vetődő, reám emlékező ifjú nemzedék megérezné, hogy amit életemben tettem, nem lesz elég, ha az ifjú kertésznemzedék nem folytatja munkámat avval a szeretettel, mely engem vezetett a bölcsőmtől a koporsómig...” — idézte a napokban Gyulán Szatmári Gábor tanár az iskola diákjai előtt Mohácsy Mátyás végrendeletének szavait. A gyulai kertészeti szakkö­zép- és élelmiszer-ipari szak­munkásképző iskola 1981-ben vette föl Mohácsy Mátyás ne­vét, születésének 100. évfordu­lóján. A magyar kertészetkultú­ra kiemelkedő egyénisége 1891. március 12-én született Békés­csabán, s a XX. századi szakok­tatás, kutatás, a kertgazdaság fejlesztése fűződik nevéhez. Főiskolai rangra segítette a szakma oktatását, megalapította az önálló Kertészeti Kutatóinté­zetet. Tizenegy éve, hogy az is­kola ilyentájt rá emlékezik. A Mohácsy-diáknapok alatt a diá­kok szakmai, kulturális és sport- programokban vetélkednek, gyarapítják ismereteiket. Ne­mes hagyomány, hogy minden évben fát ültetnek az iskola ud­varán, ezzel is kifejezve, hogy az „ifjú nemzedék” őrzi, folytat­ni kívánja nagy elődje munkáját, így történt ez tegnap reggel is: a Aforizmák Kétféle nagy művész van: az egyik azzal eteti az embereket, ami ízlik nekik; a másik megta­nítja őket, hogy azt egyék, amit nem szeretnek. ♦ ♦♦ A művészetben nincs igaz tan, mert elöbb-utóbb mindenre rá­ununk, és végül is minden érde­kel bennünket. ♦ ♦♦ Nagy tévedés az ostobák os­tobaságára számítani, s még na­gyobb tévedés az okosak okos­ságára építeni. Naponta egy­szer ezek is, azok is eltérnek ter­mészetüktől. (Paul Valéry) 12. Flittner doktor maga sem gondolta, hogy valamennyi fel­sorakoztatott bizonyítéka meg­dönthetetlen erejű. A csengő és kellemes hangnál mint ártatlan­sági ismérvnél naiv őszinteség­gel megjegyzi, hogy ez nem minden esetben fogadható el, mert gondoljunk csak a német és olasz operák primadonnáira... A táblázat utolsó pontjáról, a nyakról külön kell még pár szót mondanom. Ennek jelentős sze­repe volt a szüzességi próbák­nál. A középkori orvostudo­mány tanítása szerint venni kell egy fonalat, s kimérni vele azt a hosszúságot, mely az illető le­ány orra hegyétől koponyájának ama részéig terjed, ahol a nyíl­varrat érintkezik a lambdavar- rattal. Ha az ekként meghatáro­zott hosszúságú fonállal körül lehet keríteni a leány nyakát: ár­tatlan. Ha nem éri körül a fonál, akkor már elbukott. Ez a vastag nyakú bolondság klasszikus talajból sarjadt ki. A rómaiaknál az a szokás dívott, hogy esküvő előtt a leány dajká­ja fonállal megmérte a leány nyakának körületét. Nászéjsza­ka után a dajka a rokonok kísére­tében bevonult az új pár szobájá­ba, s az előző napi fonalat az ifjú asszony nyaka köré illesztette. Ha nem érte körül, mert túl rö­vidnek bizonyult, a szülők örömujjongásban törtek ki: íme, csalhatatlan jel bizonyította, hogy az asszony tegnap még lány volt. Miért gondolták, hogy az új asszony nyakának meg kell dagadnia, csak sejteni lehet. Arra mindenesetre jó volt a fo­nálpróba, hogy a dajka részére kereseti lehetőségeket nyújtson. És az asszonyi hűség próbá­ja? Természetesen erről is bőven gondoskodott a régi tudomány. Még a XVI—XVII. század­ban is akadtak természettudósok — így a nápolyi Giambattista della Porta —, akik a következő biztos szert ajánlották: A feleség vánkosa alá mágneskövet kell rejteni. A mágneskő csodálatos hatása akként fog megmutat­kozni, hogy a hű asszony álmá­ban a férjéhez simul, és forrón megöleli, viszont a hűtlen egy­szerre csak lehemperedik az ágyról, mintha láthatatlan kéz taszította volna le onnan. Ennek a tudományos bolond­gombának ősrégi időkben er­jesztették meg az ágyát. Ránk maradt a Krisztus utáni első szá­zadokból való, de még a legendás Orpheusnak tulaj­donított Lithika, theurgikus eposz a drágakövek bűvös erejé­ről. Ez a tanköltemény a mág­neskő hatását így verseli meg: Lelkedre kötöm még, Vizsgáld meg nődet, hogy vajon szűzi erényben Távol tart idegen férfit testtől s nyoszolyától. Csak hozd bé a követ s tedd titkon az ágynak alája, Lassan bűbájos dalt zengvén titkos ajakkal S bármily mély álmot, meg bármilyen édesen alszik, Két karjával öle! meg majd, hozzád simulóban. Ámde ha Aphrodité buja vággyal verte meg ötét, Földre zuhan mindjárt s ott hentereg arcra terülve. (Latkóczy Mihály fordítása.) Ez a csodaszer sem lehetett egészen biztos, mert hiszen a Lithika tanításai a görög asszo­nyok előtt is ismeretesek voltak, s így nem kellett egyéb, mint hogy a gyanúba vett feleség ki­tapogassa vánkosa alatt a mág­neskövet: a többit rá lehetett bíz­ni. Az előbb említett Giambat­tista della Porta ennél biztosabb szert ajánl. Szerezni kell vadkacsanyel- vet és varasbékanyelvet: ugyan­is ezek az állatok éjszaka hallat­ják a hangjukat. Meg kell várni, míg az asszony mély álomba merül, s akkor a szert a szíve fölé kell helyezni. A férj várjon egy darabig—írja a tudós szerző —, amíg a szer hatni kezd, majd intézzen kérdéseket a nőhöz. A nő álmában felelni fog a kérdé­sekre. Ha azonnal nem válaszol, meg kell ismételni a kérdést, akár több ízben is, az eredmény nem marad el. Végre el fogja árulni legféltettebb titkait, s bár­mit kérdjen immár tőle a férj, be fogja vallani az igazat... À szerelmi bizalmatlanság a vörösen égő szenvedély fekete árnyéka gyanánt borult a nőre, A férfi nem érte be az erénypró­bákkal. Ami biztos, az biztos. Előzetes óvóintézkedéseket eszelt ki, néhol nem is egyet, ha­nem többet halmozva egymásra. Keleten hárembe zárta az asz- szonyt, eunuchhal őriztette, s még az arcát is elfödte fátyollal az idegen hím tekintete elől. A kínai nő ctnyomorított lába is azt célozta, hogy ne mozoghasson szabadon, ne kalandozhassék tiltott utakra. A régi arabok kita­lálták a bokaláncot. A hajadon leány mindegyik bokájára arany- vagy ezüstperecet erősí­tettek. A két perecet aranylánc fűzte egymáshoz; a lánc hossza pontosan ki volt mérve: épp csak akkora volt, hogy a leányt lépni, helyesebben tipegni engedte. A kulcsot a családfő őrizte. (Ilyen bokalánc szerepel Flaubert-nél is Salammbô lábán.) Hogy a rendszer mennyiben vált be, nincs rá adat. A szerető szívek fantáziája messzebbre terjedhe­tett, mint a lánc. Lengyel anyák, nem is olyan régen, apró csengő­ket varrtak a leánykák ruhájára, s így mindig tudták, hogy a meg­őrzendő ártatlanság merre jár. Ha a csengettyű elhallgatott, ez volt a megfordított vészjel. (Folytatjuk) Földbe került a 11. fa a gyulai iskola udvarán Fotó: Lehoczky Péter negyedikesek faültetéssel fejez­ték ki hűségüket, a diákok kép­viselői emléktábla-koszorúzás­sal, majd a békéscsabai Mohá- csy-szobomál rótták le tisztele­tüket. Sz. M. Telefontéma Milyen a tévéműsor? — Jó vagy rossz? — kérdem D. M. 28 éves titkárnőt. —3 Jó vagy rossz az élet? — hangzik a viszontválasz és már nevetünk is mind a ketten. — Tehát: is — is. Ez a helyzet a tévével is, persze nem mindenki ugyanazt tartja jónak vagy rossznak. — Akkor hát: mi a kedvenc műsora? — A jó film, főleg a jó soro­zat. Mint a Klinika, a Gulden- burgok, no és a Dallas. Akár a gyerekeimnek a tévémesék, olyanok nekem ezek. — Szóval a szappanoperák... Bocsásson meg, ezt nem sértés­nek szántam. — Nem is veszem annak, bár sértő minősítés. Én mégsem tit­kolom, szeretem, élvezem eze­ket. Hullafáradtan jövök haza, azt se tudom mihez kezdjek, s mire mindennel kész vagyok, magam is kész lettem, s csak egy kis szórakozásra vágyom. — És a férje, nem segít? — Dehogynem! О hozza haza a két helyről a két gyereket, aztán megy még a külön munká­ja után. Másképp nem boldogul­nánk anyagilag. О egy kis időt szakít a Híradóra, meg egy-két politikai műsorra. Aztán más­nap kezdődik minden elölről. # # # — Asszonyom, nemzetietlen a magyar tévé? — Badarság! — szól élesen K. T.-né 41 éves vállalati statisz­tikus. — Nem kell mást, csak a műsort böngészni, hogy észre­vegyük, mennyi mindent nyújt a tévé, ami értékes és magyar. — No de az a sok külföldi vacak...? — A krimik, horrorok, akció­filmek? Az egész világot elá­rasztják, nálunk még mindig jó­val kevesebb van, mint másutt. — Szóval elégedett? — Erről szó sincs! Elégedett tévénéző nem létezik. Mindenki abból akarna többet, amit ő sze­ret, és akkor, amikor 6 ráér. Ez képtelenség. Az ítélethez külön­ben az egész, választékot kell ismemi. — És azt Ön jónak tartja? — Majdnem, mert nagyon sokfélét nyújt. Gondoljon a tu­dományos sorozatokra például. A világ, a föld, a természet, az ember stb. Ragyogóak voltak. Aztán a Garbó-filmek parádéja! — De a magyar filmek hol vannak? — Emlékezzen, voltak és vannak a képernyőn. Történel­miek, szórakoztatók, moder­nek... No és az a sok dokumen­tumfilm, az kutya? Nem is soro­lom, aki keres, az talál a műsor­ban magának valót bőven. # # # — Én a műsor javához soro­lom és legelőre a parlamenti közvetítést — mondja A. J. 65 éves nyugdíjas. — Már ez meg­éri az előfizetést. — A mérgelődést is beleszá­mítva? Vagy tévedek? — Az is akad, de az is hozzá­tartozik a szórakozáshoz. De komolyra fordítva a szót, nagyra tartom ezt a nyíltságot, vagyis hogy ország-világ láthatja mint folyik a törvényhozói munka. Vagyis hogy nincs titkolódzás. — Egyházi műsort szokott nézni? — Nagyon ritkán. El nem hagynám viszont a Testestől, lelkestől című filmsorozat adá­sait. Szenzációsan jó! Remek ember a plébános, manapság ilyennek kellene lenni a papi személyeknek. Együtt a közös­séggel élni, és segíteni fáradha­tatlanul. Szeretettel. Csudálom, hogy az egyházak nem értéke­lik. — Hát akkor köszönöm... — Csak egy pillanatra még! Jók a kora reggeli adások is, annyi mindent meg lehet tudni belőlük. „ Vass Marta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents