Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-18 / 66. szám

1992. március 18., szerda © A régi víztorony Mezőhegye­sen Szerkesztő: Ménesi György Telefon: BattonyailO Miről lesz szó? Március 24-én (a jövő héten kedden) tartja soron következő ülését a város képviselő-testüle- te. A napirenden egyetlen téma, a testnevelési és sportfeladatok, illetve az ezekhez kapcsolódó fejlesztési célkitűzések megha­tározása szerepel. Három fórumban Mezőhegyesen is megválasz­tották az érdekegyeztető fórum tagjait. A kárpótlásra jogosultak érdekeit Dékány Sándorné, Mi- kulán Pálné és Lakatos András, az önkormányzat érdekeit pedig dr. Hajtman Pál fogja képvisel­ni. A battonyai Petőfi és a pitva- rosi Felszabadulás téeszek fóru­maiba a képviselő-testület Csa­nádi Istvánná, illetve Benke Marcell képviselőt delegálta. Családi orvosként A város önkormányzata dr. Guti Pált, a mezőgazdasági kombinát eddigi üzemorvosát a jövőben családi orvosként kí­vánja alkalmazni. (Mint ismere­tes, a családi orvosi szolgálat megszervezésével párhuzamo­san megszűnnek a főállású üzemorvosi státusok.) Dolgoznak is A város sporthorgász egyesü­letének már több mint 160 tagja van. A horgásztó partjának rendbe tételéért, karbantartá­sáért a tagok évente háromnapos környezetvédelmi munkát vál­lalnak. Ő lett a főnök Az újonnan létrehozott mező- hegyesi városellátó szervezet élére — pályázati úton — Rocz- kov Frigyes, a battonyai Petőfi Mgtsz volt főenergetikusa ke­rült. Az ismert szakember gé­pészmérnöki, illetve energia­gazdálkodási szakmérnöki dip­lomával rendelkezik. Elment kamatra A mezőgazdasági kombinát 481 millió 948 ezer Ft veszte­séggel zárta az elmúlt évet, ugyanakkor a vállalat által kifi­zetett banki kamatok összege meghaladta az 500 millió Ft-ot. Még nincs tettes A mezőhegyesi benzinkút- rablás tettesét vagy tetteseit még nem sikerült kézrekeríteni. A rendőrség kéri azon személyek jelentkezését, akik 1992. január 11 -én 18 és 19 óra között tanko- lási céllal a benzinkút területén megfordultak. Kéri annak a fér­finak és nőnek is a jelentkezését, akik 18 óra 15 perckor ezen a napon a mezőhegyesi benzin­kútnál tankoltak. Ismereteik szerint a hölgyön piros színű, hosszú télikabát volt. Várja a rendőrség továbbá minden olyan személy jelentkezését, aki az üggyel kapcsolatban értékes adatok, információk birtokába jutott. MEZŐHEGYES Csak két hétig nem főztek — Visszavárják az előfizetőket A „Centrál” név megint szép lesz? A Centrál étteremről koráb­ban azt írtam, hogy hol főznek benne, hol nem. Barnáné Tóth Angéla, a jelenlegi bérlő így pontosítja az információt: a fő­zés csak tavaly decemberben szünetelt két hétig. Ennek az egyik oka az volt, hogy az előző bérlőt ekkor már a távozás gon­dolata foglalkoztatta. A másik ok a hétvégi igények megcsap­panásában rejlett. — Két-három ebédért lehúz­tunk egy nyolcórás műszakot — emlékezik vissza Barnáné Tóth Angéla. — Jelenleg négyen dol­gozunk ebben az egységben, a konyhán ketten vagyunk folya­matosan. Korábban 30-an ren­deltek nálunk előfizetéses ebé­det, mostanában már csak 12-en. A nyugdíjasok főleg a bölcsőde konyhájáról étkeznek, de ott szombat-vasárnap nem főznek nekik. Ez az, ami miatt úgy érez­zük, hogy vissza tudnánk hódí­tani őket. Az előfizetéses ebé- deink háromfogásosak, bősége­sek, és csak 65 Ft-ba kerülnek. Tervezzük a délutáni konyha beindítását is. Szombat estén­ként a középkorúakat és az idő­sebb generációhoz tartozókat várjuk, a vacsorához a Mágori zenekar szolgáltatja a zenét. Mit is tehet hozzá ehhez a betérő vendég? Tavaly ősszel néhányszor a Centrálban ebé­deltem. Az asztaloknál alig volt szabad hely. Akkor még össze­tartozott Mezőhegyesen a Cent­rál, a közétkeztetés és a színvo­nalas vendéglátás fogalma. Eh, de ne nosztalgiázzunk! Bízzunk abban, hogy az új bérlőnek sike­rül visszaédesgetnie az elpártolt vendégeket. Hotorán Ferenc rendszeresen két ebédet visz, a felesége rok­kantnyugdíjas Kozma, Jung, Hild, Gonzetzky, 1У Orsay és József Attila kapcsolatait kutatja Szabó Mihály, a népművelő Szabó Mihály tanár úrral ta­valy ősszel ismerkedtem meg közelebbről. Ekkor Mezőhe­gyesen egy „helytörténeti sé­tán” vettem részt, 6 volt az ide­genvezetőnk. Lenyűgöztek is­meretei a városról, tősgyökeres mezőhegyesinek véltem akkor. Pedig tíz éve sincs annak, hogy itt él! Gádoroson született 1952- ben, egyéves korában szülei Orosházára költöztek. A Tán­csics Mihály Gimnáziumban érettségizett. Közben, már álta­lános iskolás kora óta a Liszt Ferenc Zeneiskolában is tanult. Érettségi után a szegedi Tömör­kény István Zeneművészeti Szakközépiskola 3. osztályában folytatta zenei tanulmányait. Itt is érettségi vizsgát tett 1973- ban. A Zeneművészeti Főisko­lára nem sikerült bejutnia, Bács­almáson helyezkedett el, ahol a bajai zeneiskola kihelyezett ta­gozatának tanáraként tanított. — Ekkor már házas ember voltam — mondja. — Itt szüle­tett meg első gyermekünk, Lilla. Nagyon hiányoztak az enyéim, elsősorban a szüleim. Másfél év elteltével családostul hazaköl­töztem Orosházára, mintegy 10 évig az üveggyárban dolgoz­tam. Még egy kislányunk szüle­tett, sajnos, a házasságunk tönk­rement, válással végződött. La­kás nélkül maradván, szülőfa­lumban, Gádoroson helyezked­tem el népművelőként. Időköz­Szabó tanár úr a munkahe­lyén, az ÁMK-ban ben megismerkedtem második feleségemmel, 1984 decembe­rében esküdtünk. О mezőhegye­si születésű, így kerültem én ide, a József Attila Általános Műve­lődési Központba. Népművelő vagyok, másodállásban pedig a battonyai zeneiskola kihelye­zett tagozatán tanítok trombitát, furulyát és klarinétot. Van még egy harmadik jelentős elfoglalt­ságom is: mintegy nyolc éve temetési szertartásokon halott­búcsúztatást vállalok. — Úgy tudom, ír is. — Amikor idekerültem Me­zőhegyesre, attól féltem, hogy nehezen fogok majd aklimatizá- lódni. Fél év sem telt el, s már itthon éreztem magam: ezt első­sorban a helytörténeti kutatá­saimnak köszönhetem. Alapo­san beástam magam Mezőhe­gyes régmúltjába, jelenébe. Fő­leg a Mezőhegyeshez kapcsoló­dó kiemelkedő személyiségek­kel foglalkoztam. — A Mezőhegyes című újság jelenleg folyamatosan közli a Krímben voltam hadifogoly című írását. Miért hallgatja el az adatközlője nevét? Hallottam olyan vélekedéseket, hogy a tör­téneteket ön találja ki. — Részben örülök annak, hogy kritikusaim ilyen dús fan­táziát tulajdonítanak nekem. Szinte regényírói képességeket tételeznek fel rólam. Sajnos, ki kell ábrándítanom őket: ezek az események valóban megtörtén­tek. Az adatközlőm nem járult hozzá nevének közzétételéhez, s ma már én is úgy látom, hogy indokolt volt a félelme. — Ha már szóba jött a helyi újság, hadd jegyezzem meg: abban szép számmal olvashatók Szabó Mihálytól szépirodalmi alkotások is. — Most mondjam, hogy 8-9 éves koromban kezdődött vers­írással? Minden gyermeknek van egy ilyen korszaka, nálam talán ez egy kissé elhúzódik. Ennek ellenére csak akkor írok verset, ha gondolataimat nem tudom prózában kifejezni. — Amikor először olvastam az Éjfél után című költeményét, valósággal beleborzongtam. Itt már nemcsak mesterségbeli tu­dásról van szó, hanem mérhetet­len kínról, szenvedésről is. — Két évvel ezelőtt született egy csodálatos kisbabánk, 6 az én ötödik gyermekem. Gyönyö­rű teremtés, keze-lába, mindene megvan. Héthónapos korától fogva azonban azt tapasztaljuk, hogy valami nincs rendbe nála: nem tud ülni, állni, járni, nem tud beszélni. Iszonyú dolog ez, de mégis azt kell, hogy mond­jam: Virággal a sors csodálatos adományát is megkaptuk. Ez a csöppség annyi szeretetet hal­mozott föl bennünk, amennyi­hez nélküle talán sohasem jutot­tunk volna. Az oldal fotóit Kovács Erzsébet készítette Szabó Mihály: / Ejfél után (Ima Viruskáért) Bevérzett szemekkel—éjfél után — kezembe temetem arcomat. Nem tudom, mit tettem?! Azt csupán: súlyosat véthettem, jó Uram! Sugara, bús toronyba zárva, s a kulcs ...tán örökre elveszett! Van-e még e földön oly árva, mint az én tünderi gyermekem?! Megrepedt kis ezüst csengettyű! Szólhasson, ha már nem csilingel! Óh, Uram! Légy hát oly nagylelkű: ÉREZZE, MENNYIRE-MENNYIRE SZERETEM! Színe és fonákja Jártában-keltében sok mindenen felmér- gelheti magát az ember, többek között még olyasmin is, amivel a lelke mélyén egyetért. Ha nagyobb településen járok, lehetetlen nem észrevennem az üzletek gazdag áruvá­lasztékát, a hivalkodó, palotának is beillő családi házakat vagy a százezreket, olykor milliókat érő autócso­dákat. Persze tudom, a véletlenül odatévedőnek először minden település a szebbik arcát mutatja. De elég néhány perces séta a kevésbé frekventált helyeken, és a fények mellett az árnyak is a szemünkbe tűnnek. Tétlenségre kárhoztatott középkorúak állin- gálnak az utcasarkon, a fiatalok bűzös lebujokban ütik agyon az időt. Az egészen öregek egy része segélyből tengeti életét, néme­lyikük a kukákban turkál, hullámpapírt gyűjt az üzletek hátulsó bejáratánál, vagy összeszedegeti az utcán a fák nyesedékeit. — Most húzódik szét a mezőny — kommentálja szabadver­seny-hívő ismerősöm a látottakat. Éppen egy autóparkoló mel­lett haladunk el. Vadonatúj Mazda, szomszédságában egy lestra­pált Trabant árasztja magából a szegényszagot. —Ezt a gátlástalanságot! Nézd! Nézd!—kapkod pulyka vörö­sen a levegő után ismerősöm. Időbe telik, amíg megél tem, hogy mitől ment fel a cukra: a Mazda rádióantennáján kék szalagocskát lenget a szél. A tulaj tiltakozik a soron következő áremelés ellen. Egyik iránt csökken, a másik iránt no az igény Segélyezés Mezőhegyesen A véletlen úgy hozta, hogy az utóbbi időben többször megfor­dultam Mezőhegyesen a polgár- mesteri hivatal szociálpolitikai előadójánál. Méreg Mátyásáé sohasem unatkozott, végtelen türelemmel magyarázta idős ügyfeleinek a jogszabályokat, a rendeleteket. Kérésükre bead­ványokat, kérvényeket, levele­ket fogalmazott. — Munkám jelentősebb ré­szét a segélyezés jelenti — mondja Méreg Mátyásné. — Ezen kívül el kell látnom többek között a tej- és tejtermékutalvá­nyokkal, a mozgássérültek üzemanyagköltségével, az ápo­lási díjakkal, a köztemetésekkel kapcsolatos teendőket is. — Kérem, szóljon részlete­sebben a polgármesteri hivatal segélyezési gyakorlatáról! — Rendszeres szociális se­gélyt annak adunk, akinek nincs biztosítva a létfenntartása. Leg­gyakrabban olyan idős, egye­dülálló nőkről van szó, akiknek soha nem volt munkaviszonyuk, tehát most nyugdíj nélkül van­nak. Jár a rendszeres segély an­nak is, akinek a férje nyugdíjas ugyan, de az egy főre eső rész nem biztosítja a mégélhetését. A segélyt a polgármesteri hivatal­tól kell kérni, mi minden hónap 5-éig postára adjuk a pénzt. Ta­valy 41 segélyezettünk volt, az idén 17-re csökkent a számuk. A magyarázat az új nyugdíjrende­letben rejlik. Ennek értelmében az olyan idős asszonyoknak is Méreg Mátyásné: „Sokszor megkönnyezem az ügyfele­ket” lehetőségük van arra, hogy nyugdíjhoz jussanak, akiknek korábban nem volt bejelentett SZTK-s munkaviszonyuk. Ha valaki pédául szült három gyer­meket, és tanúkkal két év mun­kaviszonyt tudott igazoltatni, máris jogosulttá vált egy 5 ezer 40 Ft-os járadékra a nyugdíjfo­lyósítótól. Sokan éltek ezzel a lehetőséggel, s mi ennek nagyon örültünk. Az így felszabaduló pénzt eseti segélyezésre tudjuk fordítani, tavaly karácsonykor ebből juttattunk minden mező­hegyesi nyugdíjasnak. Sajnos egyre többen kerülnek olyan helyzetbe, hogy kénytelenek eseti segélyt kérni. Igyekszünk segíteni mindenkinek — mond­ja befejezésül Méreg Mátyásné. I " I Videoton Elektronika Kft. TV- ÉS HŰTŐGÉP-CSEREAKCIÓ! TAVASZI SZÍNES TV- ÉS HÜTŐGÉPVÁSÁR! Üzemképes hűtőszekrényét és színes tv-jét visszavásároljuk, ha nálunk újat vásárol. Reklámáron kapható Citizen műholdvevő! 79 csatornás, sztereó, 1 dB fej, offset. Felszerelés félárú, ha itt vásárolja meg. Ára: 32 900 Ft. Olcsó hangfalak érkeztek! Cím: Békéscsaba, Andrássyút23—27. Telefon: 23-554.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents