Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-17 / 65. szám
1992. március 17., kedd HAZAI TÜKÖR „Az általános válság elkerülhető” Beszélgetés Thürmer Gyulával, az MSZMP elnökével Thürmer Gyula: „Szívesen vállalnánk egy tévés párviadalt, ahol a többi párttal együtt elmondanánk, ki mit tud tenni a nemzet érdekében” Fotó: Szűcs László Mosakodás, rongyrázás „Nem, nem, én soha nem voltam kommunista, nem voltam soha semmilyen párt tagja, még pártonkívüli bolsevik sem..., hanem...” Mondja az utcán az ismerős, társaságban a» barát, munkahelyen a kolléga, s egyik ügyintézésre váró a másiknak, és igy tovább, talán még az alkalmi szerető is az ágyban. Naponta ki tudja hányán, mert igazolási kényszert éreznek akkor is, ha senki se érdeklődik a múltjuk iránt. Főleg olyankor mosakodnak, ha kritikai megjegyzést reszkíroznak meg a kormánynyal, a helyzettel, vagy pláne a rendszerrel kapcsolatban. Nehogy az átkos múlt visszakívá- nását tegyék fel róluk. Hogy egyesek vígan emlegetik a hibákat? Ja, ők tehetik, nem úgy, mint az a szerencsétlen, aki csak élt, se ide, se oda nem tartozott, csupán tűrte a történelmet. Ezeknek bizonyítani muszáj, hogy nem álltak a rossz oldalon. Úgy, mint az ellenkezőjét a régi rendszerben. És még olyanokat is, hogy semmiféle úri beütés nem volt a családjában, még segédjegyző sem. Akkor a nép nagyobbik része szegény ősöket keresett és talált is, lehetőleg olyan koldust, mint a templom egere. Ha annál egy fokkal jobban élt, azt cifra nyomorúságnak hívták. S nemcsak az életrajzokba került be, hanem a beszélgetésekbe is. És addig lett mondogatva, míg az is elhitte, aki mondta, s ez a hit javított a közérzetén, tehát használt az önbizalmának. Most persze ebből egy szó se igaz, különösen hogy manapság épp a fordítottja a divat: dicsekedni aminél előkelőbb származással, rokonsággal, vagy legalább célozgatni rá, a stílustól függően. így megy ez, ki a származás rongyát rázza, ki meg mosakodik, egyesek írásban is. S ámul az ember: nem akárkik akadnak köztük. Vass Márta A Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke, Thürmer Gyula, közel két éve rendszeres látogatója megyénknek. Legutóbb népes hallgatóság előtt tartott politikai fórumot Orosházán, s ekkor volt módunk interjút készíteni a politikussal. — Minek köszönhető, hogy ilyen előszeretettel látogat megyénkbe? — Békés megye alapvetően mezőgazdasági jellegű térség, s számunkra nem közömbös, hogy a mezőgazdaságban dolgozók milyen gondokkal küzdenek, s mik a problémáik. A munkáspárt alapvetően a bérből és fizetésből élők érdekeit kívánja képviselni. Ezért járok ide rendszeresen. Ittlétem idejére esett, hogy Békéscsabán éppen a megüresedett országgyűlési képviselő helyére keresnek másikjelöltet. Azon vagyunk, hogy a választásokat előzze meg a pártok kölcsönös megállapodása, s valóban az győzzön, aki többet tud tenni Békés megyéért. Legyen a békéscsabai választás az első lépés egy demokratikus parlement kialakítása felé. Azt javasoljuk, hogy a pártok állapodjanak meg, mennyi pénzt szánnak a választási kampányra és ez ne legyen két-há- romszázezernél több. A megállapodás betartását ellenőrizze a Állami Számvevőszék és a pártokból közösen összeállított bizottság. Kívánatos lenne, hogy ne legyen plakátháború és a jelöltek ne egymást szidva haladjanak előre. Jó lenne, ha minden képviselőjelölt azonos terjedelemben és ingyen bemutatkozhatna a megyei napilapban. —: Mi a véleménye a parlament által elfogadott szövetkezeti és átmeneti törvényről? — Pártunk minden erőfeszítése ellenére a Parlament elfogadta a mezőgazdaságot vélhetően nehéz helyzetbe hozó kárpótlási törvényt. Közös összefogással meg lehetne akadályozni, hogy az egyébként jónak mondható szövetkezeti törvény és a már korántsem pozitív tartalmú átmeneti törvény végrehajtása végérvényesen a csőd szélére sodorja a magyar falvakat. Javaslatunk az, hogy kerüljön sor egy Ideiglenes Nemzeti Agrártanács létrehozására, amely az érintettekből és a szakemberekből álló csoport lenne azzal a feladattal, hogy egy társadalmi összefogás eredményeként kialakított egységcsomagot terjesszen a kormány elé a mező- gazdaságot átfogó elképzelésekkel. Amíg ez a bizottság nem végzi el a munkáját, addig a Parlament függessze fel a fent említett törvények végrehajtását. — Ön szerint mi a fent említett törvények alapvető hibája? — Véleményünk szerint a komány valójában nem is akarja megoldani a mezőgazdaság problémáit, az ellenzék pedig —- helyzeténél fogva — nem képes erre. A mezőgazdaság hitelfeltételei, a hatalmas banki kamat, a falvakban tapasztalható elszegényedés, a növekvő agrár munkanélküli, mind-mind önállóan is komoly gondot jelentenek, ám a mi gazdaságunkban ez együttesen jelenik meg. Ezért azt várjuk, hogy a már említett Ideiglenes Nemzeti Agrártanács mellett közmegegyezéssel új nemzeti kerekasztal jöjjön létre. A parlamentben a társadalom jelentős rétege nincs képviselve. Több, nagyobb tömegek érdekeit felkaroló párt, egyesület és érdekképviseleti szervezet kirekesztődött a törvényhozás folyamatából. Szükség lenne egy szociális csomagtervre is, amely az elszegényített réteg helyzetét is felemelné a kilátás- talanságból. Eljött az az idő, amikor már nem beszélni kellene, hanem konkrétan letenni, hogy melyik párt mit tud tenni a nemzet érdekében. Jó fórum lehetne erre a Magyar Televízió, ahol szívesen részt vennénk egy tévés párviadalban, megméretve a többi pártokkal együtt. PappJános Ráth-Végh István Л 7 ГОГ\ rv/w [AZ; LiyLA iUV 10. Lajor. kisasszony elvesztette ezt a szép virágot, mely voltaképpen nem egyéb, mint a becsületnek élete, százszorta becsesebb, mint maga az emberi élet. Ha Berlhe uraság életétől fosztotta volna meg ezt a fiatal leányt, úgy csak azt vesztette volna el, melyet valamikor, halandó lévén, amúgy is el fog veszíteni. De mivel becsületét rabolta el, azt vette el tőle, amit a halál sem bír elragadni; élni él szegény leány, de olyan csak ez az élet, akár a halál; hajadon még, de már nem szűz; azt vesztette el, amit sohasem kaphat vissza. Szent Hieronymus erről a tárgyról értekezve azt mondja, hogy bár Isten mindenható, ő maga sem képes visszaadni egy leánynak elvesztett szüzességét. E veszteségnek következménye a becstelenség, olyannyira, hogy a szüzességét elvesztő boldogtalan leányra szégyen, lenézés és megvetés vár. Lehet ezt a veszteséget anyagiakkal kárpótolni? Hiszen még ha a bíróság kártérítést ítél is meg, ez csak tetézi a szégyenét, mert az ítélet nyilvánosságra kerül, és ország-világ tudomást nyer róla. A közvélemény szerint az egyetlen jóvátétel a házasság, tehát a kártérítés összegének olyan magasnak kell lennie, hogy Berlhe uraság kényszerüljön Lajon kisasszonyt magához fűzni a házasság szent kötelékeivel. Ebben az ügyben az érdekek egész sora van megsértve. Megsértette a vádlott Lajon kisasz- szony személyében az egész női nem szabadságát; megsértette a társadalmat, melynek a leány tagja; megsértette a szülők jogát, mivel leányukat megszöktette; végezetül megsértette a panaszost, aki, íme, itt áll egész életére megbecstelenítve. Bukása óta napjai bánatban és fájdalomban telnek el, állandóan a csalódásból fakadó rémképek üldözik, kedvesének hűtlensége fölötti keserűsége napról napra jobban aláássa és pusztítja egészségét, szépségét, fiatalságát. Méltó 6, uraim, az önök irgalmára. Az emberek sajnálkozása nem sokat lendít a sorsán; mindaddig, míg a csábító be nem váltja ígéreteit, a szerencsétlen leány helyzete nem változik. Tehát minden körülmény azt indokolja, hogy sújtsanak le a csábító érzéketlen szívére egy szigorú ítélet mennykövével, ez majd kötelességének teljesítésére fogja őt szorítani. A szüzességi öv története Freydier mester perbeszédében helyesen fejtegeti, hogy a nő tisztaságának leghivatottabb őre ő saját maga, nem pedig lakat és a zár. Szép mondás—de csak mondás. Évezredek óta halad a férfi és a nő egymás mellett a szerelem országútján, kéz a kézben, kar a karban, szoros öleléssel, de mintha ez az ölelés azt a célt is szolgálná, hogy a nő félre ne léphessen az országút melletti idegen rétekre, vadvirágot szedni. A férfit és a nőt szerelmi életük során állandóan nyomon kíséri egy alaktalan rém, álomháborító lidérc, láthatatlan vérszipoly: a bizalmatlanság. Persze a férfi részéről. Furcsább, visszá- sabb, torzabb érzést bajosan bír a pszichoanalitikus kitapogatni. A szerelmes férfi trónra helyezi az asszonyt, ő maga a trón lépcsőjéről imádja, de közben lélegzetfojtva figyeli, hogy életének királynője nem sandít-e másra. S ha gyanúját alaposnak véli, imádatának tárgyát egyszerűen megöli. A bizalomhiány az erénybiztosító intézkedéseknek hosszú sorát termelte ki. Közéjük tartoznak a sokat vitatott szüzességi övék is. Egy rövid szemle meggyőzhet arról, hogy a szüzességi övék használatának lélektani alapja nem hiányzott, s így nem lehet a priori állítani, hogy létezésük képtelenség. Mielőtt rátérnék a pozitív erénybiztosító intézményekre, a bizalomhiány egy rendkívül különös melléktermékéről kell említést tennem, éppen a lélektani alapnak igazolása céljából. Ez az erénypróba. A férfi a nőtől megköveteli a legteljesebb tisztaságot, mind a házasság előtt, mint az után. A házasság előtti erénybiztosítás nem a férj dolga, őt csupán az érdekli, hogy az árucikk csomagolása ép és sértetlen legyen, s 6 maga bonthassa fel. A garanciát az eladónak, vagyis a leány családjának kellett vállalnia. Miként győződhetik meg a vevő, hogy az árucikk a feltételeknek teljesen megfelel? (Folytatjuk) Olvasóink írják Szokolay úr ismét csúsztat Olvasom a Hírlapban a Szokolay Zoltánnal készített, Juszt-féle interjú szöveges változatát. Szóval, egy-két dolog nem stimmel a Szokolay-nyiíatkozatot illetően. Előbb egy megjegyzés „szerénységéhez” : „Én egy szürke közhivatalnok vagyok". De még mennyire szürke! Hány munkanélküli-segélyen tengődő munkás érezné magát a mennyekben, ha ilyen szerény közhivatalnoki álláshoz juthatna! Ebből egy tanulság: nemcsak a pártállamban nem hagyták magukra „megbukott elvtársaikat, kádereiket” a hatalmasok, de ez napjainkban is így van, kedves tájékozatlan olvasók. Ami lényegesebb: Szokolay úr ismét csúsztat. Olyan nem volt soha, hogy valaki úgy lehessen KISZ-titkár, hogy levélben rátestálták. Merem ezt azért állítani, mert hosszú éveken át voltam egy állami nagyvállalat pártépítési munkabizottságának amolyan „mindenese”. Mivel a KISZ a párt édesgyermeke volt, ott sem lehetett másként. Szóval, írt egy levelet Csajka Gábor Szokolaynak, hogy ezután te leszel a KISZ-titkár. Ismét egy tanulság: Minél nagyobbat lódítunk, annál nagyobb az esélyünk, hogy el is fogják hinni — a naivak. Olyan, hogy valaki éveken át nem fizetett tagdíjat, az elképzelhetetlen, az cérdo quia absurdum. Aztán jött a kijelölés. A gyakorlat ezzel szemben az volt, hogy a titkárt jelölték. Most ne firtassuk a kritériumokat. Szóval jelölték. Aztán jött a taggyűlés. Itt a tisztelt jelöltnek fel kellett állnia, elmondania önéletrajzát, és amolyan azonosulással egyenértékű programot kellett hirdetnie, majd jött a szavazás. Tit kos vagy nyílt, egyre megy. A lényeg a szavazáson van, és azon, hogy a jelöltnek el kellett fogadnia a szavazás eredményét és jó nagyokat ígérgetnie. Végkonklúzió: hogy Szokolay Zoltán tud imázst alakítani, azt senki sem vitathatja. Persze, rokonszenvesebb lenne, ha úgy nyilatkozna, hogy azért léptem be annak idején a KISZ-be, majd lettem titkár, mert akkor a társadalmi viszonyok miatt úgy láttam helyesnek. Nincs ebben semmi kivetnivaló, hiszen a jó öreg Marxtól tudjuk: a lét határozza meg a tudatot. Ne szégyellje ezért magát Szokolay úr, százezrek tették ugyanezt, ugyanúgy. Csak ne beszéljen mellé, ne csúsztasson! Metlicsák István, Békéscsaba Köszönet a kenyérpirító javításáért Többéves kenyérpirítóm elromlott — sehol nem tudtam megcsináltatni —, újra pedig, mivel nyugdíjas vagyok, nem telik. Itt, Szombathelyen bementem a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet mintaboltjába, ahol az igen kedves eladónő rögtön segítségemre sietett, megadta a szövetkezet címét és telefonszámát. Telefonáltam, már az az úr is nagyon kedves volt és segítőkész, aki kapcsolta Réti László urat, aki azonnal biztosított támogatásáról. Kérte, hogy kiildjem el postán a pirítót, amit két hét múlva visszaküldték kijavítva (a javítás szinte fillérekbe került). Ily módon szeretném kifejezni hálámat a szövetkezet dolgozóinak, ahol valóban nagybetűvel, emberek dolgoznak. Köszönöm a szombathelyi bolt eladónőjének, a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet azon dolgozóinak, akik ebben segítettek, és nem utolsósorban Réti László úrnak. Bradics Anna, Szombathely Hol van az igazság? Szarvason, ahol lakom, üzentek a szakmunkásképző iskolából, hogy vegyek részt a tanulók gyakorlati képzésében. Ezt a kérést én szívesen teljesíteném kettő fő erejéig, hiszen munkáim is lehetővé tennék. Azonban felmerültek az anyagi gondok. Mivel nem túl régen vagyok kisiparos, nem volt módom anyagi vagyonszerzésre, melynek hiányában hitelképtelen vagyok, bármily ez irányú kölcsön felvételére. A nagyvállalkozók, ellentétben a kicsikkel, kaphatnak támogatást az Oktatási és Szakmunkásképzési Alapítványtól, s ők plusz 200 ezer forint kezdvezményt kapnak tanulónként egy évre. Az én kedvezményem viszont támogatás hiányában csak 12 ezer forint egy évre tanulónként. Ez a szakmunkásképzés ellehetetlenítése. Kérdem, hol van itt az IGAZSÁG? Várom azon vállalatok, vállalkozók, valamint magánszemélyek eszköz- és anyagi segítségét, akik ezen probléma megoldásában segíteni tudnak. Számomra a sok kicsi segítség is nagynak számít. (OTP-számlaszámom 624-001006, melyet a szarvasi OTP-fiók vezet, ennek a száma 269-98136.) Frankó Pál szobafestő-mázoló és tapétázó kisiparos Jóban-rosszban eltöltött ötven esztendővel maga mögött nemrég szép családi ünnepet ült a Liker házaspár Békéscsabán, a Berzsenyi utcában. Aranylakodalmán Liker Lászlót és feleségét, Kovács Erzsébetet (képünkön) négy gyermeke, négy unokája és a népes rokonság köszöntötte
