Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-16 / 64. szám
1992. március 16., hétfő HAZAI TÜKÖR Menjünk a moziba be... A békéscsabai Phaedra mozi még eltartja önmagát, de a veszteséges mozik fenntartását nem tudja fedezni Fmó. Lehoczky Péter S Es lesz hová? (Folytatás az 1. oldalról) mindössze 1,3 millió forint. A vállalat központi vagyonát jelentő ingatlanokat, köztük a Ságvári utcai épületet értékesítik-e és ki lesz a vevő? A megye 75 települése közül február 27-ig 51 adott szándék- nyilatkozatot, közülük 45 át kívánja venni a mozivagyont, 4 pedig nem. Tulajdonos valamilyen arányban a megyei önkormányzat is lehet, de csupán egy a többi között. Dankó Pállal megkerestük hivatalában Sarkad polgármesterét, Tóth Imre megyei képviselőt, azért, hogy a kérdéseket együtt tisztázzuk. — A helyi önkormányzatok és mint egy lehetséges résztulajdonos a megyei önkormányzat érdekképviseletére, a koncepció kidolgozására, az egész ügy végigvitelére kértek fel — tájékoztat Tóth Imre. — Együtt kell működnünk Dankó úrral, a minap egyeztettünk először. Az alaphelyzet: a vagyont fel kell osztani, figyelembe véve az ön- kormányzatok szándékát és Dankó Pál utalásait a vállalat jelenlegi anyagi helyzetére és működési anomáliáira. A lehető leggyorsabban a legkisebb további kár és veszteség okozásával a helyi önkormányzatok tulajdonába adjuk a vállalatot. Előfeltétele a hitelezők kielégítése. Cél, hogy ne omoljon össze a megyei filmellátás, ha netán kisebb sérüléseket szenved is. Március 12-én megkezdjük az általam felkért stáb tagjaival (a moziüzemi vállalat vezetői, a megyei hivatal illetékes szakemberei, a megyei főjegyző, a leendő tulajdonos önkormányzatok képviselői és a hivatásos mozisok vannak benne) a vállalati ügyek ,.kicsomagolását”. A folyamat tisztaságához ilyen összetételű bizottsággal nem férhet kétség. Elkerülhetetlen a kultúra csődje? — Törvényszerűen jutott idáig a moziiizenii vállalat? — A csődhelyzet semmiképpen nem törvényszerű. Ez az én előzetes, de pillanatnyilag még megalapozatlan megállapításom — folytatja Tóth Imre. — A kulturális szféra nagyon kedvezőtlenül változott, a vállalat vezetése azonban olyan lépéseket tehetett volna, ami megelőzi a bajt. Dankó Páltól szerettünk volna ezekről hallani: — Az árnyékot, a minden vonatkozásban elmaradott térség hátrányait már egy éve észleltük — mondja. — A korábban felsorolt okokon kívül a települések sem voltak mindenhol partnerek a mozik üzemeltetésében. A költségeket nem lehetett a bevételekből finanszírozni, így a mostani gazdasági helyzet kialakulásához törvényszerűen vezetett az út. Intézkedtünk: újra tárgyaltunk az önkormányzatokkal. Több helyen szerződéses alapon már ők működtetik a mozit, máshol pedig a lakosok tiltakozása ellenére be kellett zárnunk a mozit. A megyében nincsenek olyan nagyvárosi mozik, amelyek esetleg eltartanák a többit. A városi filmszínházak is legfeljebb rentábilisak. — Valamilyen formát nem lehetett volna az önfenntartáshoz kitalálni? — A szervezeti változás nem pótolja a bevételkiesést. Evek óta bevezettük a videoforgalma- zást, nyomdát üzemeltetünk. Ezek részben bevételesek, részben nem rontották tovább az anyagi helyzetünket, de a kiadást nem fedezték. A mozikat gazdaságossabbá tettük, csökkentettük a játékidőt, a munkaidőt, a létszámot, a béreket a tényleges munkaidőhöz igazítottuk. — Ilyen helyzetben lehet szó műsorpolitikáról? — Az országba beérkező majd minden film műsorra került. Előtérben a szórakoztató filmek álltak, hiszen a művészfilmek még annyi bevételt sem hoztak volna. A kábeltelevíziózás, a fekete kazetták forgalmazása, a parabolaantennák kiépülése mind-mind a mozik bevételét csökkentették. A jegyárakat tovább nem lehet növelni, 80- 100-150 forint is lehet filmtől és várostól függően. Ezek a magas árak sem fedezik az üzemelési költségeket. A mozihálózatban 40 mozival van kapcsolatunk. Ahol a települések üzemeltetnek, ott a dolgozókat is ők alkalmazzák. Saját mozinkban 55- 60-an, a központban alig 10-en vagyunk. A nyomdánk leányvállalatként, jól elkülöníthetően üzemel. A témához Tóth Imrének is van hozzáfűznivalója: — Alig egy éve felvetettem a csőd lehetőségét, a védőintézkedések szükségességét. A vállalat vezetésének lépésrendje nem ellensúlyozta a baj közeledését. A részleteket, a tanulságokat a teljes átvilágítás után látjuk majd. Nyilvánvaló, hogy senkit nem lelkesített az előrelátható tény, a vállalatot fel kell számolni. Akkor és még most sem kizárt, hogy egy új típusú szervezetben, az új tulajdonosoknak megfelelő módon egy koordináló szervezet egyben marad. Legfeljebb nem úgy hívják, mint most. A teendőink: március 12- én nekilátunk a vállalati csomag kibontásának. A problémák ismeretében a leggyorsabb és legkevésbé fájdalmas megoldást választjuk. A hónap utolsó hetében egyeztetünk a vagyonátadó bizottsággal, a leendő tulajdonosokkal, hogy ne nőjön tovább a veszteség és ne bénuljon meg a filmforgalmazás. Megbeszéljük a vagyonfelosztás mikéntjét, majd fórumot szervezünk a mozisok, a filmforgalmazók és az önkormányzat között. Ez utóbbi nem az én feladatom, de a felelősségét érzem. Tiszta lappal kezdenek az üj tulajdonosok — Mekkora valójában a vállalati adósság? — fordulok a vállalati igazgatóhoz. — A ma ismert adósságállomány 5,1 millió forint, a 90 napon túli 1,3 millió forint. Minden nappal nő a kifizetetlen számlák összege. — A működtető központi vagyon terhére, a helyi önkormányzatok érdekeinek figyelembevételével kell ezeket rendezni. A törvényeknek megfelelően meghirdetjük a vagyont, versenyeztetjük a vevőket, aki a legtöbbet fizeti, azé lesz — egészíti ki a képviselő. — Az ossz forgalmi érték 41 millió forint — folytatja Dankó Pál. — A vagyonátadó bizottság állásfoglalása kell a hitelfedezet értékesítéséhez. Eladó lesz a központi irodaház, a nyomda épülete, a berendezése és a tevékenysége, a műszaki bázis ingatlana, berendezése, a videó- bázis ingatlana, műsorállomá- nya, tevékenysége, valamint egy szarvasi üdülő. Amire vevő lesz, azt adjuk, men kínálati piac van. Csak annyit adunk el a vagyonból, amiből az adósságot kifizetjük, a többit az új tulajdonosok között elosztják. — Mit szólnak a pletykákhoz? — A 12-ei átvilágítás választ ad a tartozások, hitelezések kérdéseire — felel Tóth Imre. — Megvizsgáljuk a selejtezések, eladások mértékét, bizonylatait. A megyei közgyűlés nem tett olyan kijelentést, hogy bármilyen vagyonra szemet vetett volna, de az adóság kifizetését sem vállalhatja. A helyi önkormányzatok egy része tulajdonostársnak kívánja a megyét, más része nem. A felosztás elkerülhetetlen, előnyeivel és hátrányaival együtt az önkormányzatoké lesz a jelenlegi vállalat. Persze van olyan település, amelyik erre nem tart igényt vagy nem moziként kívánja működtetni a korábbi filmszínházat. Kérjük a nyilvánosságot, a sajtót, munkánkat ezután is kísérjék figyelemmel. Köszönjük, megígérjük. Bede Zsóka Ráth-Végh István i 7 FDÉV [WW (AL LiyLí\ ÏUV 9. A franciák nem erőszakkal, hanem gyengédséggel óhajtják megnyerni szépeiket; személyes érdemeikkel szerzik meg asszonyaik szerelmét, és gyönyöreiket az érzelmek édessége fűszerezi. De minő csapás lenne a mi asszonyainkra, ha a biztonsági övék divatja nálunk is meghonosodnék? Minő kétségbeeséssel kellene látniuk, hogy az eddigi nyájas és figyelmes férfiak egyszerre átalakulnak féltékeny szörnyetegekké, akik nem csupán magukat gyötrik hiábavaló rémképekkel, de a legerényesebb nőt is gyanúsnak látják, s minden lépésére ügyelnek. Ezek az elborult elméjűek minden kiejtett szót mérlegre tesznek, minden mondatban titkos értelmet találnak, figyelik a nő szeme rebbenését, szíve dobbanását; minden gyanússá válik előttük, egészen addig a pontig, míg nekivadult féltékenységük lecsillapítására elkövetkeznek a zárak és rácsok, végezetül, hála a Berlhe uraság által bevezetett divatnak, a biztonsági övék. Márpedig mennél jobban megszorítják az asszony szabadságát, annál inkább fog igyekezni, hogy áttörje a korlátokat, s amit eddig a maga jószántából meg tudott őrizni, azt a kényszer visszahatása folytán ő maga igyekszik majd elveszíteni. A női erényt nem lakatok, nem fémből készült láncok védik meg, hanem a becsület kötelékei. Azt sem értem, uraim, hogyan képes valaki szerencsétlenné tenni a nőt, akit szeret. Szerelem az, lelakatolni valakit, aki leggyengédebb érzelmeink tárgya? „A szerető — mondja Platón — olyan barát, akit az istenek ihlettek meg.” Azonban az olyan szeretőt, mint Berlhe uraság, az ördögök tartják megszállva. Helyesen mondja La Rochefoucauld, hogy a legvadabb természetű ember sem tud olyan kegyetlen lenni, mint az önző, s hogyha a szerelem megnyilvánulásait jól megvizsgáljuk, kiderül, inkább hasonlít a gyűlölethez, mint a barátsághoz. Mi okozza az effajta szere- tőknél a léleknek ilyen elfajulását? — „Ez — mondja a római szónok — a rettegésből ered, hogy az ő gyönyöreiknek forrásából más is találna inni.” — Gyanakszanak, hogy őket is azzal a pénzzel fogják kifizetni, mellyel ők annyiszor fizettek másoknak; természetük állhatatlan, s így állhatatlanságot tételeznek fel a nőről is, biztonsági öveket csatolnak a nőre, de ők maguk megmaradnak megbízhatatlannak. Ez a való tényállás Berlhe uraság ügyében. Kétségtelen, hogy egyformán bűnös mind a nőrablásban, mind a szöktetés- ben, az utóbbit nem mindennapi és különösen súlyos minősítő körülmények között követve el, úgyhogy már csak a kiszabandó büntetésről kell beszélnem. Az Úr választott népének törvényei szerint a csábítónak feleségül kellett vennie az elcsábított leányt, akár gazdag volt, akár szegény. Lykurgos és Solon törvényei a leányra bízták a választást: feleségül akar-e menni a csábítóhoz, avagy halálát követeli. Ugyanilyen törvényük volt az athéniaknak is. A rómaiak halál- büntetést szabtak a csábítóra, s attól még a feleségülvétel árán sem szabadulhatott. A mi királyi rendeleteink hasonló szigorral intézkednek. A Blois-féle ezt mondja: „Aki 25 éven aluli leányt akár házassági ígérettel, akár más kápráztatás- sal, szüleinek vagy gyámjának tudta és beleegyezése nélkül elcsábít: halállal büntettessék, kegyelem reménye nélkül; nem jő tekintetbe, hogy a szöktetés előtt vagy utána a leány ahhoz hozzájárult.” Ezt az intézkedést későbbi rendeletek is megújították, s a határozat gyűjteményekben egész sereg felsőbírósági ítéletet találhatni, melyek a csábítót halálbüntetéssel sújtották. De hát Isten ments, uraim, hogy Lajon kisasszony csábítójának halálát követelje! Maradjon ő életben, de csupán avégett, hogy áldozatának becsületét helyreállítsa; éljen tovább, de azért, hogy könnyeit letörölje. Épp ezért olyan magas kártérítésben kell elmarasztalni, hogy kényszerülve legyen ígéreteit beváltani. A kártérítés mérvének az elszenvedett sérelem nagyságához kell igazodnia. De érhet-e egy leányt nagyobb sérelem, mint hogy megfosztják becsületétől? Mi marad meg számára, ha egyszer elvesztette szüzességét, ezt a felbecsülhetetlen kincset, a keresztény hajadonnak dicsőséget és legbecsesebb osztályrészét? A szüzesség az erkölcsök dísze, a női nem szentsége, gyönyörű virág, melyet a leggondosabban kell megóvni. (Folytatjuk) Szaknévsorok - az „okos telefonkönyvek” Az „okos telefonkönyvek” — a szaknévsorok — a világon mindenütt évente rekordpél- dányszámban jelennek meg. Az okos telefonkönyvek, az ingyenes szaknévsorok, a telefonkönyvektől eltérő módon szakmájuk, foglalkozásuk és árujuk szerint közük a vállalkozók, cégek, üzletek és vállalkozások névsorát. Ezzel megkönnyítik a vásárlók, az eladók, a szolgáltatást keresők és kínálók egymásra találását. így a szaknévsor, az okos telefonkönyv mindenkinek segítségére van abban, hogy a legkönnyebben, a leggyorsabban megtalálja a keresett terméket vagy a szükséges szolgáltatást. A szaknévsort az különbözteti meg az egyszerű telefonkönyvtől. hogy először az egyes szakmákat rendezi ABC-sor- rendbe, majd az azokhoz tartozó vállalatokat, vállalkozásokat, a hirdetők speciális termékeit, különleges szolgáltatásait sorolja fel, ezzel természetesen előnyhöz juttatja a hirdetőket. E hirdetési forma azért is előnyös, mert nemcsak egy rövid időre — egy napra vagy hétre szól —, hanem a szaknévsort hosszú ideig, akár évekig használhatják. A HTD Kft. 1989-ben jelentette meg először Magyarországon az Országos Szaknévsort. Azóta minden évben, nagyobb terjedelemben jelenik meg e közkedveltté vált kiadvány. A kiadványok népszerűsége alapján 1992-ben, a harmadik Országos Szaknévsor után megjelent az első Budapesti Szaknévsor is, amelyhez — ugyanúgy, mint az országoshoz — csak közelharcok után lehetett hozzájutni. Erre a sikerre és a szaknévsorok keresettségére alapozva elhatározta a kiadó, hogy 1992- ben három területi szaknévsort is megjelentet. , Az első kötet, amelyben Fejér, Győr-Moson-Sopron, Ko- márom-Esztergom, Vas, Veszprém és Zala megyék találhatók, 1992. augusztus elején, a második, amelyben Baranya, Bács- Kiskun. Békés, Csongrád, Somogy és Tolna megyék szerepelnek, októberben, míg a harmadik kötet Borsod-Abaúj- Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Nóg- rád, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékkel, az év végén jelenik meg 50-50 ezer példányban, s tennésztesen a megszokott ingyenes terjesztéssel. Ez az „okos telefonkönyv” egyszerre teszi könnyebbé életünket és teszi sikeresebbé a vállalkozásokat. Mindkét cél egyformán hasznos és népszerű. Ebben rejlik a szaknévsorok titka. A területi szaknévsorok szervezését a HTD Kft. megkezdte. Hirdetésszervezőik járják az országot. Remélik, hogy senkit nem kerülnek el, amennyiben mégis, úgy a szerkesztőségben: Budapest 1145, Gyarmati u. 52. (tel.: 251-1555, fax: 251-1745) mindenkinek rendelkezésére állnak. „Szenzációsan jó!” Szorobántudomány 6 éveseknek (is) — Honnan származik a szóróban? — tette fel első kérdését Fehér Istvánné, a békéscsabai József Attila Általános Iskola tanítónője az 1 .c osztályos gyerekeknek. —Japánból! —jött kórusban a válasz. — S mit jelentenek a golyók rajta? — A számokat... nagyon fontos: a nyelvek tanulása is jobban megy azoknak, akik használják a szorobánt. — Hogyan ,,talált” erre az eszközre? — A tévében, az újságokban találkoztam vele először, majd nyáron részt vettem egy tanfolyamon. Azóta már tagja vagyok a Szorobán Társaságnak is. Az elsősökkel októbertől ***iîl. — így használjuk a szorobánt — mutatja meg az egyik elsős kisdiáknak a régi-új japán „csodát” Fehér Istvánné tanítónő Fotó: Lehoczky Péter —Én mutatom a szorobánon, Te számolsz! S a gyerekek számoltak... — az eredmény elképesztő! Engedtessék meg, hogy személyes élményként elmeséljem, hogy tavaly részese lehettem Fehémé Irénkével az akkori másodikos tanulók matematika- tanításának, s az a tapasztalatom, hogy ezek, a most elsős gyerekek, már-már jobban számolnak, mint azok, akik már két éve járnak iskolába. — Minek köszönhető ez? Az új japán csodának? — kérdeztem immár az óra befejezése után a tanítónőt. — Nem nevezném csodának, de nagyon hasznos eszköz. Rengeteg előnye van, a gyerekek is imádják. Nagyszerűen segíti a számfogalom kialakulását, a helyiértékek felismerését, a gyors és hibamentes fejszámolást, jól fejleszti a logikai készséget, gondolkodtat. S ami még használjuk, s mára két számjegyűekkel számolnak. Sőt, mostanra sokszor elég, ha behunyják szemüket, maguk elé képzelik a szorobánt, s máris képesek a fejben számolásra is. — Ehhez külön tantervet használnak? — Nem, a normál tantervvel dolgozunk. Először azt hittük, hogy csupán egy segédeszköz a szorobán a matematikatanuláshoz, de sokkal több annál! Békéscsabán még nem sokan ismerik, azt hiszem, egyelőre csak én használom itt, a városban, de bízom benne — lesznek követőink. Higgyék el, szenzációsan jó! Lehet valami a tanítónő szavaiban — nem valószínű, hogy véletlenül tanítják közel 500 év óta a szorobán segítségével Japán kisdiákjait a matematika alapjaira. Abban az országban, ahol a legelterjedtebbek és legkorszerűbbek a számítógépek... Sz. Cs.
