Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-12 / 61. szám

1992. március 12., csütörtök О lÉKfe MEGYEI HÍRLAP­Az oldalt szerkesztette: Bede Zsóka. Telefon: (66) 27-844. »? Költségvetés Újkígyós. — A képviselő- testület elfogadta az 1992-es költségvetést. Eszerint a bevé­tel és kiadás 116 002 000 forint. Ebből a fejlesztésre 29 384 000 forintot fordítanak. A legtöbb fedezetet, 15 millió forintot, egy tornaterem építésére szánnak. Matematikus-, kémikus­vetélkedő Békéscsaba. — A TIT városi szervezete a nyolcadik osztá­lyos matematikus—kémikus levelezős baráti kör diákjainak megyei versenyét rendezte teg­nap délután. A 18-18 versenyző közül az első három-három he­lyezett kapott értékes tárgyjutal- j mat. A kémia verseny győztesei: j Klampeczki Zsolt, Fülöp Anikó, Danicska Attila, Bálint Ma- ; riann. A matematika legjobbjai sorrendben: Csonka Margit, Barák Gábor, Szabó Ágnes és Sonkoly János. Válni akarnak Újkígyós. — A szigetelőle- mez-gyár három hónapja azon fáradozik, hogy leváljon végre a ráerőszakolt budapes­ti gyárról és önállóan intézze ügyeit. Január 16-án ezt a kez­deményezést Budapesten el­utasították. A Kemikál kollek­tívája fellebbezést nyújtott be az Ipari Minisztériumhoz. Várják, hogy a döntés megszü­lessen. Két új járőrautó a rendőrségnek Békéscsaba. — A város köz­gyűlése az idei költségvetésben 2 millió 850 ezer forinttal „Köz- biztonsági Alapot” hozott létre. Ezt követően megállapodást kö­töttek a városi rendőrkapitány­sággal, hogy a pénzből két, URH szolgálatra alkalmas járőr­kocsit vesz a kapitányság, és az öszszegből fedezik a járművek idei benzinköltségét is. — Ezen gépkocsik kiegészí­tik a jelenlegi járműparkunkat — mondta a megállapodásról dr. Ábrahám Béla, városi kapi­tány. — így gyakorlattá válhat, hogy Békéscsabán — döntően az éjszakai órákban — az eddigi egy, maximum két járőrautó he­lyett minimum négy, de inkább öt autó teljesítsen szolgálatot. Ezzel elérhető az, hogy egyszer­re legyen biztosítva a rendőri jelenlét a belvárosban, a Lencsé- si lakótelepen, Jaminában és az egyéb, bűnügyileg frekventált helyeken. írták még: Béla Vali, Muzslai Katalin, Nyem- csok László, Sárközi Gyu­la. Fotózott: Lehoczky Pé­ter és Kovács Erzsébet. BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE Versenyben az iskola A békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Iskola igazgatójával, Erdős Tiborral arról be­szélgettünk, hogyan sikerül eb­ben a szűkös gazdasági helyzet­ben a szülők és a gyerekek szá­mára egyaránt vonzó iskolát te­remteni. — Az 1987—89-ben a de­mográfiai hullám okozta túlzsú­foltságban éltünk, most lehető­ségünk van a 20-22 fős osztály­létszám kialakítására és a minő­ségi munkára. A központi irány­elvek szerint az a tevékenység, amely nem az oktatás alapellátá­sához tartozik, csupán önköltsé­ges alapon oldható meg. így arra törekszünk, hogy az óra- illetve a tanfolyamdíjaink kedvezőb­bek legyenek, mint a város többi részén, hiszen csak így érhetjük el, hogy a szülők minket válasz- szanak. Idegen nyelvi képzésünk ha­gyomány. Á gyerekek már első osztálytól ismerkednek a vá­lasztott nyelvvel, s a negyedik év végén már differenciáltan tudjuk őket csoportokba oszta­ni. Tavaly megnyertük az ameri­kai békeszolgálatosok által kiírt pályázatot, így iskolánkban Maria Kosiak segít a gyerekek­nek elsajátítani az amerikai tár­salgási nyelvet. A felső tagoza­tosok az idén Hajdúnánáson az országos angol nyelvű színját­szó fesztiválon vesznek majd részt. A nyári nyelvi tábor mel­lett az idén angliai utat szerve­zünk a gyerekeknek. — Hogyan tudják megoldani a jó képességű, tehetséges gye­rekek iskolaváltásának problé­máját? — Az egyik legfontosabb fel­adatnak tartjuk, hogy olyan is­kolát teremtsünk, amit nem hagynak itt a gyerekek egy má­sik iskola tagozatos osztálya kedvéért. Éppen ezért sok min­denben gondolkodunk. Elsődle­ges feladatnak tartjuk a tehetsé­ges gyerekek fejlődését, a nyelvoktatás színvonalának megtartását, illetve emelését. Célul tűztük ki a gyengébb ké­pességű, magatartászavarokkal küzdő gyerekekkel való foglal­kozást. Az iskolában dolgozó logopédus segítségével tervez­zük a beszédhibás gyerekek szűrését és korrekcióját. Az óvodások számára egyhe­tes látogatást szervezünk, ami­kor megismerkedhetnek isko­lánkkal, szokásainkkal és a taní­tó nénikkel. A 7. és 8. osztályo­soknak a továbbtanulást előké­szítő differenciált képzési for­mában szeretnénk segíteni a pá­lyaválasztásban. Jövőre szeretnénk egy sport­osztályt indítani, melyre az en­gedélyt már megkértük. Talán így is sikerül a gyerekek moz­gásigényét kielégíteni. Az elmúlt években bevált speciális nyelvi képzés ma már nem elegendő, mást is fel kell vállalni ahhoz, hogy korszerűek maradjunk. Az iskolában korszerű számítógépeken folyik az oktatás Labirintus ,,Február eleje óta járom a hiva­talokat, munkanélküliből vállalko­zó lettem—panaszolta egy életerős férfi. — Nem akartam az állam ke­gyelemkenyerét enni, kiváltottam az önkormányzatnál a vállalkozói en­gedélyt. Amikor évekkel ezelőtt a mestervizsgát tettem (több szak­mám is van) annyiféle papír, igazo­lás kellett hozzá, most meg szinte semmi. Ha azt mondom, fokhagy­más lángost akarok sütni, talán arra is kapok engedélyt. Nyolcadikán vettem át a papírt, 9-étől nekem már nem jár a munkanélküli-járadék. Fizetnem kell viszont a társadalombiztosítást, a különböző költségeket. Építési vállal­kozó lennék, megrendelésem, érvényes szerződésem van, de vala­mi minimális összegű kölcsön kellene. Nyitottam bankszámlát egy pénzintézetnél, hozzájuk is fordultam 30 ezres kölcsönért. Ok ilyen kis pénzzel nem foglalkoznak, mások sem. Házam, kertem van, munkám lenne, de ez nem elég fedezet, induló tőkére sehol sem lelek. Egyik megrendelés után jöhetne a másik, de a kör—úgy tűnik—számomra bezárult. Tudja mit? Ha a napokban használható tanácsot, segítséget sehol nem kapok, visszaküldöm a vállalkozói engedélyt, leszek inkább újra munkanélküli, ltt-ott csurran-cseppen valami kis ,,svarc-munka", sörre biztosan futja belőle. A családom, a tarto­zásaim? Segítsen az állam, ha körülöttem minden erre kénysze­rít!” Az elkeseredett monológot meglehetősen tipikus helyzet érlelte. Hol a , fonál", amelyik a labirintusból kivezethet? Vajon egyszer valaki kigombolyítja? ''luL Találkozó a vak íróval Békéscsaba. — Egy baleset alkalmával veszítette el a látását Rithnosszky János. Betegségé­ből felépülve új életritmust kel­lett kialakítania. Könyvet írt ta­pasztalatairól, amelyet szívesen tanácsol sorstársainak. Fontos helyet kapnak köny­vében azok a felnőttek, család­tagjai, akik mellette álltak, segí­tették új élete kialakításában. Szeretettel ír nélkülözhetetlen barátjáról, a kutyájáról. A köny­ve egyik kedves idézete: „A vakság csak állapot, de nem ok arra, hogy bárkinek, bármikor, bármiért beadjuk a derekunkat vagy lemondjunk önbecsülé­sünkről.” A Szent István tér 8. szám alatt találkozhatnak az író­val március 13-án, pénteken 15 órától. A mama monológja A Fényes, vagyis a Lila alkalmazkodik — Négy csemeténk született, pedig csak hármat terveztünk. A két nagyobbik lány középisko­lás. 17 és 15 évesek. Fiunk 10, a kicsi lány 9 éves. Öt éve, hogy elmenekültünk a Lencsési lakó­telep nyolcadik emeleti cellala­kásából és itt vettünk egy családi házat. Az asszonynak fáradt, feszült az arca. Mindössze 38 éves, de látszik rajta, hogy egy fél élet van a háta mögött. — Nagy terveket szőttünk, amikor ide költöztünk. Jószágot nevelünk, és majd anyagilag is rendbe jövünk. Megépítettük a 2500 férőhelyes csirkeólat. Hamar rá kellett jöjjünk, a csir- kézés már nem kifizetődő. Hoz­záláttunk a disznótartáshoz. A disznó — láttuk — a kutyának sem kell. Libázni kezdtünk. Ebből az elmúlt esztendőben 40 ezer forint mínuszunk volt. A férjem oktató. Ma még van tanu­lója. De mi lesz holnap, holnap­után? Szégyenletes, hogy több a családi pótlékunk, mint a férjem becsületes munkája utáni kere­sete. A családi pótlékkal együtt 25 ezer forintunk jön össze egy hónapban. Mégse mentem soha segélyt kérni. 1987 óta nem vol­tunk nyaralni. Akkor megtehet­tük, hogy a négy gyereket felpa­koltuk és nyaralni mentünk. Nem tudom mikor lesz rá legkö­zelebb módunk. Az egyik lá­nyom számítástechnikát tanul. Szeretnék neki egy számítógé­pet venni. Még annak az árán is, hogy nem lesz új függöny az ablkokon. Nyelvet is tanulnak. Nem panaszként mondom, félre ne értsen, de régen nem vettem magamnak semmit. A lányok­nak viszont meg kell hogy ve­gyük a szótárakat. Leérettségiz­nek, nyelvvizsgát tesznek. Hadd boldoguljanak. Nagyobb örö­met szerez ez, mintha egy diva­tos holmit vennék magamra. A gyerekekre sohasem kellett ke­zet emelnem. Szerencsés mama vagyok. Jók, szorgalmasak, szófogadóak. Nem is tudom, hogyan lettek ilyen jók? Döntő érv Csúcsforgalom a csabai totó- zóban. Hajszoljuk Fortuna isten­nőt, de az istennek sem akarja be­adni a derekát. Öreg focirókák, akik az égvilá­gon mindent tudnak a csapatok­ról, holtbiztos tippeket játszanak meg fixre vagy legfeljebb két­esé lyre... és bejön a harmadik. Egy ismerős öreg hölgy az Arany utcából. Tudom, hogy egyetlen■ lottószelvényén utolsó­nak mindig az életkorát jelöli be. Reszkető kézzel beikszeli a kilenc­venest. Jövőre vajon mit fog? Fiatal nő lép be, öt-hat éves eleven kisfiúval, aki egy pillanat alatt kiszúrja és elfoglalja az egyetlen üres széket. Kezében képeslap, olvasni nem tud, néze­geti, majd lapoz. Igenám, de az asztalon lévő szelvények ettől röpdösni kezdenek. — Ne lapozz! — mordul rá az egyik játékos. A kisfiú nem szól semmit, elmé- lyülten nézegeti a képeket, azután ismét lapoz. Még nagyobb vehe­menciával. A szelvények ismét szárnyra kelnek. — Mondtam már, hogy ne la­pozz! — gurul méregbe az előbbi öregúr. — Csönd legyen! — ripakodik rá a kisfiú. —Különben is nem is tudsz autót vezetni. Néma csend... majd: — Tény­leg nem—motyogja az öreg meg- semmisülten a döntő érvtől. Mindig helyt adunk a vevők panaszának, de az eladókat is érdemes meghallgatni. A cél nem is az érdekek ütköztetése, hanem egymás megértése, a jobb közérzet, az alapvető élel­miszer-ellátás biztosítása. Mos- ! tanság, ha valaki a Lencsési la­kótelepi Fényes АВС-be (né­pies nevén a Lilába) betér, gyak­ran lát vevő nélküli boltot és változatos árukkal megrakott polcokat. — Tavaly óta kft.-é lettünk, már nem az Éléskerhez tarto­zunk — magyaráz Sebestyén Imre boltvezető, aki már jó két évtizede dolgozik a kereskedő szakmában. — A várostól na­gyon távol van ez a mi üzletünk, sokan bevásárolnak a központ­ban. Igyekszünk áruválasztékot biztosítani, lehetőleg az olcsó és jó cikkeket próbáljuk beszerez­ni, de az általános életszínvonal­romlást, a sok áremelést, a feke­tepiaci italok, öblítők, cigaretták jelenlétét nagyon megérezzük. Az áruk előre csomagolását ki­fogásolták a vevőink, főként a nyugdíjasok. Bizony könnyebb kérniük kimérve azt, amire tellik nekik, a 2-3 szelet párizsit. A közepesen jómódú családok is inkább csak fizetésnapokon en­gedik meg maguknak a drágább cikkek vásárlását. Állandóan tá­jékozódunk, hol mi olcsóbb és onnan rendelünk. A kft.-énkbe több áruház is tartozik, ebben rejlik az erőnk, alkudni tudunk. A gyengénk is ez, hogy amíg a maszek boltos friss kenyeret hoz a kocsijával, nekünk át kell ven­nünk a szikkadtabbat is. A ve­vők igényeihez próbálunk alkal­mazkodni az árkedvezmények­kel, a kínálattal, a nyitvatartási idővel, de a lapos pénztárcákat nem tudjuk bankóval televará­zsolni. A Fényes ABC tizenkét dol­gozója készül már a húsvétra is, bár nincsenek illúzióik a várha­tóan túlzottan nagy forgalomról. A csokinyuszik már a raktárban kuksolnak, a füstölt húsokat (kötözött sonkát, tarját, combot, csülköt) április első hetében vár­ják. A vásárlók kimérve szeretik a felvágottakat

Next

/
Thumbnails
Contents