Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-12 / 61. szám
1992. március 12., csütörtök О lÉKfe MEGYEI HÍRLAPAz oldalt szerkesztette: Bede Zsóka. Telefon: (66) 27-844. »? Költségvetés Újkígyós. — A képviselő- testület elfogadta az 1992-es költségvetést. Eszerint a bevétel és kiadás 116 002 000 forint. Ebből a fejlesztésre 29 384 000 forintot fordítanak. A legtöbb fedezetet, 15 millió forintot, egy tornaterem építésére szánnak. Matematikus-, kémikusvetélkedő Békéscsaba. — A TIT városi szervezete a nyolcadik osztályos matematikus—kémikus levelezős baráti kör diákjainak megyei versenyét rendezte tegnap délután. A 18-18 versenyző közül az első három-három helyezett kapott értékes tárgyjutal- j mat. A kémia verseny győztesei: j Klampeczki Zsolt, Fülöp Anikó, Danicska Attila, Bálint Ma- ; riann. A matematika legjobbjai sorrendben: Csonka Margit, Barák Gábor, Szabó Ágnes és Sonkoly János. Válni akarnak Újkígyós. — A szigetelőle- mez-gyár három hónapja azon fáradozik, hogy leváljon végre a ráerőszakolt budapesti gyárról és önállóan intézze ügyeit. Január 16-án ezt a kezdeményezést Budapesten elutasították. A Kemikál kollektívája fellebbezést nyújtott be az Ipari Minisztériumhoz. Várják, hogy a döntés megszülessen. Két új járőrautó a rendőrségnek Békéscsaba. — A város közgyűlése az idei költségvetésben 2 millió 850 ezer forinttal „Köz- biztonsági Alapot” hozott létre. Ezt követően megállapodást kötöttek a városi rendőrkapitánysággal, hogy a pénzből két, URH szolgálatra alkalmas járőrkocsit vesz a kapitányság, és az öszszegből fedezik a járművek idei benzinköltségét is. — Ezen gépkocsik kiegészítik a jelenlegi járműparkunkat — mondta a megállapodásról dr. Ábrahám Béla, városi kapitány. — így gyakorlattá válhat, hogy Békéscsabán — döntően az éjszakai órákban — az eddigi egy, maximum két járőrautó helyett minimum négy, de inkább öt autó teljesítsen szolgálatot. Ezzel elérhető az, hogy egyszerre legyen biztosítva a rendőri jelenlét a belvárosban, a Lencsé- si lakótelepen, Jaminában és az egyéb, bűnügyileg frekventált helyeken. írták még: Béla Vali, Muzslai Katalin, Nyem- csok László, Sárközi Gyula. Fotózott: Lehoczky Péter és Kovács Erzsébet. BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE Versenyben az iskola A békéscsabai Szabó Pál Téri Általános Iskola igazgatójával, Erdős Tiborral arról beszélgettünk, hogyan sikerül ebben a szűkös gazdasági helyzetben a szülők és a gyerekek számára egyaránt vonzó iskolát teremteni. — Az 1987—89-ben a demográfiai hullám okozta túlzsúfoltságban éltünk, most lehetőségünk van a 20-22 fős osztálylétszám kialakítására és a minőségi munkára. A központi irányelvek szerint az a tevékenység, amely nem az oktatás alapellátásához tartozik, csupán önköltséges alapon oldható meg. így arra törekszünk, hogy az óra- illetve a tanfolyamdíjaink kedvezőbbek legyenek, mint a város többi részén, hiszen csak így érhetjük el, hogy a szülők minket válasz- szanak. Idegen nyelvi képzésünk hagyomány. Á gyerekek már első osztálytól ismerkednek a választott nyelvvel, s a negyedik év végén már differenciáltan tudjuk őket csoportokba osztani. Tavaly megnyertük az amerikai békeszolgálatosok által kiírt pályázatot, így iskolánkban Maria Kosiak segít a gyerekeknek elsajátítani az amerikai társalgási nyelvet. A felső tagozatosok az idén Hajdúnánáson az országos angol nyelvű színjátszó fesztiválon vesznek majd részt. A nyári nyelvi tábor mellett az idén angliai utat szervezünk a gyerekeknek. — Hogyan tudják megoldani a jó képességű, tehetséges gyerekek iskolaváltásának problémáját? — Az egyik legfontosabb feladatnak tartjuk, hogy olyan iskolát teremtsünk, amit nem hagynak itt a gyerekek egy másik iskola tagozatos osztálya kedvéért. Éppen ezért sok mindenben gondolkodunk. Elsődleges feladatnak tartjuk a tehetséges gyerekek fejlődését, a nyelvoktatás színvonalának megtartását, illetve emelését. Célul tűztük ki a gyengébb képességű, magatartászavarokkal küzdő gyerekekkel való foglalkozást. Az iskolában dolgozó logopédus segítségével tervezzük a beszédhibás gyerekek szűrését és korrekcióját. Az óvodások számára egyhetes látogatást szervezünk, amikor megismerkedhetnek iskolánkkal, szokásainkkal és a tanító nénikkel. A 7. és 8. osztályosoknak a továbbtanulást előkészítő differenciált képzési formában szeretnénk segíteni a pályaválasztásban. Jövőre szeretnénk egy sportosztályt indítani, melyre az engedélyt már megkértük. Talán így is sikerül a gyerekek mozgásigényét kielégíteni. Az elmúlt években bevált speciális nyelvi képzés ma már nem elegendő, mást is fel kell vállalni ahhoz, hogy korszerűek maradjunk. Az iskolában korszerű számítógépeken folyik az oktatás Labirintus ,,Február eleje óta járom a hivatalokat, munkanélküliből vállalkozó lettem—panaszolta egy életerős férfi. — Nem akartam az állam kegyelemkenyerét enni, kiváltottam az önkormányzatnál a vállalkozói engedélyt. Amikor évekkel ezelőtt a mestervizsgát tettem (több szakmám is van) annyiféle papír, igazolás kellett hozzá, most meg szinte semmi. Ha azt mondom, fokhagymás lángost akarok sütni, talán arra is kapok engedélyt. Nyolcadikán vettem át a papírt, 9-étől nekem már nem jár a munkanélküli-járadék. Fizetnem kell viszont a társadalombiztosítást, a különböző költségeket. Építési vállalkozó lennék, megrendelésem, érvényes szerződésem van, de valami minimális összegű kölcsön kellene. Nyitottam bankszámlát egy pénzintézetnél, hozzájuk is fordultam 30 ezres kölcsönért. Ok ilyen kis pénzzel nem foglalkoznak, mások sem. Házam, kertem van, munkám lenne, de ez nem elég fedezet, induló tőkére sehol sem lelek. Egyik megrendelés után jöhetne a másik, de a kör—úgy tűnik—számomra bezárult. Tudja mit? Ha a napokban használható tanácsot, segítséget sehol nem kapok, visszaküldöm a vállalkozói engedélyt, leszek inkább újra munkanélküli, ltt-ott csurran-cseppen valami kis ,,svarc-munka", sörre biztosan futja belőle. A családom, a tartozásaim? Segítsen az állam, ha körülöttem minden erre kényszerít!” Az elkeseredett monológot meglehetősen tipikus helyzet érlelte. Hol a , fonál", amelyik a labirintusból kivezethet? Vajon egyszer valaki kigombolyítja? ''luL Találkozó a vak íróval Békéscsaba. — Egy baleset alkalmával veszítette el a látását Rithnosszky János. Betegségéből felépülve új életritmust kellett kialakítania. Könyvet írt tapasztalatairól, amelyet szívesen tanácsol sorstársainak. Fontos helyet kapnak könyvében azok a felnőttek, családtagjai, akik mellette álltak, segítették új élete kialakításában. Szeretettel ír nélkülözhetetlen barátjáról, a kutyájáról. A könyve egyik kedves idézete: „A vakság csak állapot, de nem ok arra, hogy bárkinek, bármikor, bármiért beadjuk a derekunkat vagy lemondjunk önbecsülésünkről.” A Szent István tér 8. szám alatt találkozhatnak az íróval március 13-án, pénteken 15 órától. A mama monológja A Fényes, vagyis a Lila alkalmazkodik — Négy csemeténk született, pedig csak hármat terveztünk. A két nagyobbik lány középiskolás. 17 és 15 évesek. Fiunk 10, a kicsi lány 9 éves. Öt éve, hogy elmenekültünk a Lencsési lakótelep nyolcadik emeleti cellalakásából és itt vettünk egy családi házat. Az asszonynak fáradt, feszült az arca. Mindössze 38 éves, de látszik rajta, hogy egy fél élet van a háta mögött. — Nagy terveket szőttünk, amikor ide költöztünk. Jószágot nevelünk, és majd anyagilag is rendbe jövünk. Megépítettük a 2500 férőhelyes csirkeólat. Hamar rá kellett jöjjünk, a csir- kézés már nem kifizetődő. Hozzáláttunk a disznótartáshoz. A disznó — láttuk — a kutyának sem kell. Libázni kezdtünk. Ebből az elmúlt esztendőben 40 ezer forint mínuszunk volt. A férjem oktató. Ma még van tanulója. De mi lesz holnap, holnapután? Szégyenletes, hogy több a családi pótlékunk, mint a férjem becsületes munkája utáni keresete. A családi pótlékkal együtt 25 ezer forintunk jön össze egy hónapban. Mégse mentem soha segélyt kérni. 1987 óta nem voltunk nyaralni. Akkor megtehettük, hogy a négy gyereket felpakoltuk és nyaralni mentünk. Nem tudom mikor lesz rá legközelebb módunk. Az egyik lányom számítástechnikát tanul. Szeretnék neki egy számítógépet venni. Még annak az árán is, hogy nem lesz új függöny az ablkokon. Nyelvet is tanulnak. Nem panaszként mondom, félre ne értsen, de régen nem vettem magamnak semmit. A lányoknak viszont meg kell hogy vegyük a szótárakat. Leérettségiznek, nyelvvizsgát tesznek. Hadd boldoguljanak. Nagyobb örömet szerez ez, mintha egy divatos holmit vennék magamra. A gyerekekre sohasem kellett kezet emelnem. Szerencsés mama vagyok. Jók, szorgalmasak, szófogadóak. Nem is tudom, hogyan lettek ilyen jók? Döntő érv Csúcsforgalom a csabai totó- zóban. Hajszoljuk Fortuna istennőt, de az istennek sem akarja beadni a derekát. Öreg focirókák, akik az égvilágon mindent tudnak a csapatokról, holtbiztos tippeket játszanak meg fixre vagy legfeljebb kétesé lyre... és bejön a harmadik. Egy ismerős öreg hölgy az Arany utcából. Tudom, hogy egyetlen■ lottószelvényén utolsónak mindig az életkorát jelöli be. Reszkető kézzel beikszeli a kilencvenest. Jövőre vajon mit fog? Fiatal nő lép be, öt-hat éves eleven kisfiúval, aki egy pillanat alatt kiszúrja és elfoglalja az egyetlen üres széket. Kezében képeslap, olvasni nem tud, nézegeti, majd lapoz. Igenám, de az asztalon lévő szelvények ettől röpdösni kezdenek. — Ne lapozz! — mordul rá az egyik játékos. A kisfiú nem szól semmit, elmé- lyülten nézegeti a képeket, azután ismét lapoz. Még nagyobb vehemenciával. A szelvények ismét szárnyra kelnek. — Mondtam már, hogy ne lapozz! — gurul méregbe az előbbi öregúr. — Csönd legyen! — ripakodik rá a kisfiú. —Különben is nem is tudsz autót vezetni. Néma csend... majd: — Tényleg nem—motyogja az öreg meg- semmisülten a döntő érvtől. Mindig helyt adunk a vevők panaszának, de az eladókat is érdemes meghallgatni. A cél nem is az érdekek ütköztetése, hanem egymás megértése, a jobb közérzet, az alapvető élelmiszer-ellátás biztosítása. Mos- ! tanság, ha valaki a Lencsési lakótelepi Fényes АВС-be (népies nevén a Lilába) betér, gyakran lát vevő nélküli boltot és változatos árukkal megrakott polcokat. — Tavaly óta kft.-é lettünk, már nem az Éléskerhez tartozunk — magyaráz Sebestyén Imre boltvezető, aki már jó két évtizede dolgozik a kereskedő szakmában. — A várostól nagyon távol van ez a mi üzletünk, sokan bevásárolnak a központban. Igyekszünk áruválasztékot biztosítani, lehetőleg az olcsó és jó cikkeket próbáljuk beszerezni, de az általános életszínvonalromlást, a sok áremelést, a feketepiaci italok, öblítők, cigaretták jelenlétét nagyon megérezzük. Az áruk előre csomagolását kifogásolták a vevőink, főként a nyugdíjasok. Bizony könnyebb kérniük kimérve azt, amire tellik nekik, a 2-3 szelet párizsit. A közepesen jómódú családok is inkább csak fizetésnapokon engedik meg maguknak a drágább cikkek vásárlását. Állandóan tájékozódunk, hol mi olcsóbb és onnan rendelünk. A kft.-énkbe több áruház is tartozik, ebben rejlik az erőnk, alkudni tudunk. A gyengénk is ez, hogy amíg a maszek boltos friss kenyeret hoz a kocsijával, nekünk át kell vennünk a szikkadtabbat is. A vevők igényeihez próbálunk alkalmazkodni az árkedvezményekkel, a kínálattal, a nyitvatartási idővel, de a lapos pénztárcákat nem tudjuk bankóval televarázsolni. A Fényes ABC tizenkét dolgozója készül már a húsvétra is, bár nincsenek illúzióik a várhatóan túlzottan nagy forgalomról. A csokinyuszik már a raktárban kuksolnak, a füstölt húsokat (kötözött sonkát, tarját, combot, csülköt) április első hetében várják. A vásárlók kimérve szeretik a felvágottakat
