Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-11 / 60. szám
1992. március 11., szerda © SPORT Egy 88 esztendős úr a pálya szélén „Balsorsot jósolt nekem a cigányasszony” A Békéscsabán élő Valentinyi János minden bizonnyal egyik legrégibb futballszurkoló, aki nélkül ritkán kezdődik el labdarúgó-mérkőzés hazai pályán. A 88. életévét taposó, egykori sportember rövid ideig futballozott többek között Marik „Pötyi”, Hrabovszki, Filyó testvérek, Krcsmarik, Szpevár, Lepény, Adler, Gajka, Sajben társaságában. De nem válhatott belőle olyan ismert és nagyszerű focista, mint például Simon, Sárdi, Balogh, Kvasz, Galbicsek, Jánosi, Kertész... és még sorolhatnánk az egykori kitűnőségeket. Sokáig a Békéscsabai MÁV-Bocskai férfi nagypályás kézilabdacsapatának intézőjeként tevékenykedett. Az idős emberrel otthonában beszélgettünk a régmúlt sportjáról, felelevenítve azt a szerepet, amelynek ő maga is részese volt. — Miként került kapcsolatba a sporttal? — kérdeztem a meglepően fiatalos János bácsitól. — Tizenkilenc évesen egy toborzó alkalmával kerültem a Békéscsabai Előre ifjúsági labdarúgócsapatához, amelyben jobbösszekötőként kergettem a labdát. Azonban nem sok időt töltöttem el a gárdánál, mivel mindig is valamilyen szakmát szerettem volna tanulni, így egy mérkőzés után Pribolyszki György oktatómester hívó szavára elmentem inasnak, s végül is szobafestő-mázoló lett belőlem. — Bizony, ez nem hosszú pályafutás egy futballozni szerető fiatalnak... — Úgy voltam vele, hogy a futball nélkül meg tudok élni, mert akkoriban nem úgy volt még, mint manapság, hogy fizettek volna a fociért. így a MÁV-nál brigádba verődve jártuk a megyét, és festettük az állomásokat, szolgálati lakásokat és az irodákat. —Ezt követően hogyan került vissza mégis a sport vérkeringésébe? — A Csányi utcai pályán nemcsak futballmérkőzéseket játszottunk, hanem ott zajlottak le a Békéscsabai MÁV-Bocskai férfi nagypályás kézilabdaegyüttesének küzdelmei is. Eleinte csak drukker voltam, később pártolótag lettem, s any- nyira megszerettem a kézilabdacsapatot, hogy társadalmi megbízatásban elvállaltam az intézői teendőket a megyei I. osztályú csapatnál. Még ebben az évben megnyertük a bajnokságot, és olyanokkal dolgozhattam együtt, mint Szécskay Árpád gazdasági felelőssel, Szendi István szakosztályvezetővel, Antal László edzővel. A csapatban pedig nagyszerű játékosokat láthattam, mint például Orbán, Tomka, Gálics, Szikora, Zentai, Furák, Darida, Gáspár, Homoki, Sudi, Zsilák, Eperjesi, Novotni, Veres... Amikor felkerültünk az NB I-be, a negyedik helyet szereztük meg. Olyanok mögött, mint a Csepel, a Dózsa és a Vasas. De utánunk következett a Budapesti Vörös Meteor, a Martfű, a Tatabánya, a Debreceni Dózsa... Sajnos később kiestünk a legmagasabb osztályból, pedig itt is Gálik, Boskó, Németh, Varga, Giczey testvérek, Hajdú, Rácz, Zsilinszki, Вика, Duna játszottak. Számomra nagyon fájdalmas volt a kiesés, hiszen úgy éltünk együtt, mint egy igazi nagy család. Ezután én abba is hagytam az egész ténykedésemet, és a későbbiekben már csak szurkolóként jártam hol a kézilabda-, hol a futballmérkőzésekre. Igaz, néha elvállaltam egyszer-kétszer rendezői feladatot, de igazán már nem leltem örömömet ebben. — Úgy látom manapság is kijár még a mérkőzésekre... — Idehaza minden meccset megnézek, de ma már csak a futballt. Ritka az, amelyik mécsesét nem láttam, sokszor még vidékre is elmentem. Csak a szabadban érzem jól magam, azért nem nézem a kézilabdát, mert ma már teremben játsszák. Igaz, a lábaim nagyon fáradékonyak, de hiányzik a tömeg, a jó hangulat és a barátok, akikkel a meccs után mindig megbeszéltük a törValentinyi János, ma Fotó: Fazekas Ferenc ténteket. Engem már csak addig érdekel egy-egy mérkőzés, amíg nézem. Ha szépen, jól játszanak, akkor van közönség, ha kikapnak, akkor elpártolnak az emberek. Egy győztes mérkőzés után úgy örülök, hogy majd kibújok a bőrömből, s ilyenkor elbeszélgetünk egy sör mellett, amikor indulunk hazafelé. —Ön is iszik áldomást? — Én is megiszom a magam sörét, bár otthon is vár egy-két korty, noha az emberek között érzem igazán jól magam. — Közeledve a kilencedik x- hez úgy látom, jól tartja magát, fiatalos és jó egészségnek örvend. Minek köszönhető mindez, és mit javasol a fiatalabbaknak? — Az egészség és a jó fizikum megőrzése a legfontosabb az életben. Okos erőbeosztással kell élni, és a cigarettáról mindenképpen igyekezni kell lemondani. Annak idején nikotinmérgezésem volt, amelyből Győrfi doktor sikeresen kigyógyított. Sohasem felejtem el, amikor azt mondta: „a legveszedelmesebb az egészségre a cigaretta. Viszont, amit a természet ad, azt azért adja, hogy fogyasz- szuk és élvezzük. Mindent lehet csinálni, csak módjával.” Hittem neki, s azóta nekem nem fáj semmim se. De őszintén megmondom, hogy már nem bírok sokat. Ha megyek egy keveset vagy dolgozok, már fáradok. Hiába, no, csak 88 éves vagyok. Pedig még ’38-ban egy alkalommal, amikor a Bánát utcában festettem egy cigányasszony lakását, azt jósolta a tenyeremből, hogy balsorsom lesz, meg nagyon nehéz életem. Igaz, hogy az nem volt könnyű, de azért most is megvagyok. Csak az éltet továbbra is, hogy az öreg Mitykó barátomnak is hasonlót jósolt, mégis 105 évig élt... Gyurkó Mihály Az egykori nagycsapat. Az első sorban a bal szélen Valentinyi János Minden évben legalább egy rangos, több száz sportolót megmozgató versenyt rendez a békéscsabai klub Hárman a kadett világbajnokságra készülnek A vívók visszavárják neveltjeiket Évek óta a vidék egyik legjobbjaként és kitűnő vívó utánpótlás nevelőbázisként tartják számon a Békéscsabai Előre Vívó Egyesületet. A csabaiaknak több mint 60 versenyzőjük van, emellett a 25 kezdővel Kovács Tibor foglalkozik a József Attila Általános Iskolában. Az elmúlt esztendőben a lila-fehér pengeforgatók 5 II. osztályú és 16 ifjúsági aranyjelvényes minősítést szereztek. Tavaly a nemzetközi porondra is kilépett egyik tehetséges fiataljuk, Fekete Gábor, aki az olaszországi kadett világbajnokságon a hetedik helyen végzett a férfi tőrözők népes mezőnyében. Ebben az évben három versenyzőnek — Tóth Hajnalka, Fekete Gábor, Tóth Antal — van esélye arra, hogy a magyar válogatottban pástra lépjenek a bonni kadett világbajnokságon. A múlt esztendőben két bajnoki cím jutott a lilafehéreknek. Fekete Gábor a kadett és serdülő országos bajnokságon is aranyérmet nyert. Emellett az ifjúsági női párbajtőrcsapat ezüstérmes, a női kadett párbajtőrcsapat és Tóth Hajnalka az ifjúsági ob-n egyéniben bronzérmes lett. Két nemzetközi viadalon győzött 1991-ben Tóth Hajnalka. Linzben ajuniorok, míg Csepelen a kadettek mezőnyében bizonyult a legjobbnak. Tizenöt évesen a felnőttek között Gally Zsolt, a békéscsabaiak edzője — akinek legeredményesebb tanítványa Tóth Hajnalka — a következőket mondja az egyesület jelenlegi helyzetéről, idei terveikről: — Hajni sokat fejlődött az elmúlt időszakban. A közelmúltban Ausztriában a junior párbajtőrözők között is letette névjegyét, hiszen a döntőbe verekedte magát, s legjobb magyarként az ötödik helyen végzett. Teljesítményének értékét növeli, hogy tizenöt évesen érte el ezt a sikert a 18—20 évesek mezőnyében. A utánpótlás-válogatottat irányító szakemberek véleménye szerint esélye van arra, hogy részt vegyen az idei genovai junior világbajnokságon. A bonni kadett világbajnokságra pedig biztos utazó, hiszen nagy fölénnyel vezeti a hazai korosztályos ranglistát. Tudomásul kell venni, nevelő egyesület vagyunk — A békéscsabaiak a felnőtt országos első osztályú csapatbajnokságon is jól helytálltak a múlt év decemberében, hiszen a női tőrcsapat hetedik, a férfi tőrcsapat a nyolcadik lett. Minek köszönhető a siker? — Tudomásul kell venni, mi nevelő egyesület vagyunk. Ezért számít sikernek, hogy a tizenéves fiatalokkal helyt tudunk állni a felnőttek mezőnyében. Több versenyzőnk a középiskola befejezése után eltávozik tőlünk, s más egyesületben folytatja pályafutását. Természetesen visszavárjuk a volt versenyzőinket. Ma már van is példa arra, hogy nálunk folytatják a volt vívóink, mivel Márton Péter és Medgyesi István is csabai színekben szerepelt az országos csapatbajnokságon. A lila-fehér pengeforgatók idei terveiről, anyagi lehetőségeikről, a hazai versenyekről Fekete László, az egyesület elnöke számolt be: Nemzetközi tábor — A városi önkormányzat az elmúlt évi eredményeink és a minősítések alapján jelentős ösz- szeggel támogat bennünket. Émellett további szponzoraink is vannak, így a Fortuna Globus Kft., a Békéscsabai Agroker, a Szuperinfó szerkesztősége. Egy-egy versenyt támogat a Békéscsabai Sütőipari Vállalat, a csabai Hűtőipari Vállalat. Jelenleg még nem tudjuk, hogy a megyei önkormányzat mennyivel tudja segíteni idei tevékenységünket. Több versenyt is rendezünk ebben az esztendőben. Mi leszünk a házigazdái az újonc országos bajnokságnak és immáron hetedik alkalommal az országos vidékbajnokságnak. Ezeken a viadalokon 450—500 fiatalra és mintegy 100 kísérőre számítunk. Tervezzük, hogy nemzetközi vívótábort működtetünk Békéscsabán. Ide mintegy 10 országból várunk csapatokát, versenyzőket. À kéthetes felkészülés után nagyszabású nemzetközi versenyt kívánunk rendezni. A szövetség valószínűleg 1993-ban már válogató versenynek tekinti ezt az európai junior viadalt. Távlati célunk, hogy évente megrendezzük ezt a versenyt a nyár folyamán. A városi önkoimányzat sportbizottságához pályázatot nyújtottunk be a nemzetközi junior viadal megrendezésére. Reméljük megkapjuk a kért támogatást — fejezte be a tájékoztatást Fekete László. Verasztó Lajos
