Békés Megyei Hírlap, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-11 / 60. szám
1992. március 11., szerda © LEVELEKBŐL ÍRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Sokadszor az Orosházi Békéscsabán nincs Uj Elet Téeszről! A termelőszövetkezetek életében ezek a hetek, hónapok az átalakulás jegyében nagyon sok kétséget ébresztő várakozással telnek el. Legtöbben nap mint nap megküzdünk a törvények, rendeletek értelmezésével. Különleges gondot jelent az a körülmény, hogy a vezetőség 1300 szövetkezeti tagnak meg sem akarja magyarázni, kezdve a vagyon nevesítésétől a szövetkezet végső átalakulásának formájáig, a körülöttük zajló eseményeket. Az események 1991-re nyúlnak vissza, amikor a vagyon állítólagos felét felosztották olyan módon, hogy az legfőképpen a jelenlegi felsőbb vezetésnek kedvezett. Az alkalmazott felosztási módban egy kis csalafintaság módosította a felosztás arányait. A törvény lehetőséget adott arra, hogy az utolsó három év vagyonnövekedése teljes mértékben felosztásra kerüljön, a jelenleg aktív dolgozók között. Az csak egy kis „megbotlás” volt a vezetőség részéről, hogy az utolsó három év vagyonnövekedésnek tekintette a megelőző harminc évben alapított közös vállalatok szövetkezetre jutó vagyonnevesítéséből származó növekedést. Ez egy igen jelentős összeg, amit ha egy átlag fizikai dolgozó 12 000 forintos havi fizetésének és az elnök úr 54 000 forintos fizetése arányában osztották fel, akkor látszik, hogy nem véletlenül történt a „botlás”. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy az alkalmazott felosztási mód éppúgy semmibe veszi a kétkezi munkás alkotását, mint a nyugdíjasok munkában töltött éveinek eredményét. Ez azért történhetett így, mert ezt megelőzően sem állt szóba a vezetőség e témában a tagsággal. A felosztás eredményét „természetesen” utólag sem tették közszemlére, bírálat tárgyává. Hónapok kellettek, amíg a tagság megértette, hogy mi is történt az augusztusi közgyűlésen, a lóversenypályán, ahol sem ismertetés, sem vélemény- kérés nem történt, csak az évtizedeken keresztül beidegzódött szavaztatás, kézfelnyújtással. Januárban, a fontos törvények megjelenése után, spontán előbb 20-an, majd 50-en jöttünk össze a parasztszövetség helyiségében azzal, hogy véleményt cseréljünk, mert mindnyájunkat közelről érintett a szövetkezet sorsa. A napok teltével (az illetékesek) kiszivárogtattak olyan híreket, hogy az Orosházi Új Élet Mgtsz részvény- társasággá alakul. Február első napjaiban kis csoportunk megértette az átalakulás lényegét, és figyelembe véve a téesz adottságait, egyértelműen láttuk, hogy a tagság részére legelőnyösebb, ha új típusú, önkéntes szövetkezetté alakul át. Ezért kértünk fórumot az elnöktől, hogy egyeztessük elképzeléseinket. Először megígérte megtartását, majd időben úgy kitolta megtartásának idejét, hogy az már akkor aktualitását vesztette. Összehívtuk csoportunkat, melyre a megszokott létszám helyett közel 150-en jöttek el,'mindenki kiéhezve információkra, tele érthetetlenséggel, hogy miért hallgat a téesz vezetősége? Végül a születő demokrácia jegyében elhatároztuk, hogy törvényesen eljárva, aláírásgyűjtéssel kényszerítjük vezetőinket színvallásra, szóbaállásra. Egy nap alatt 182 tag írta alá a következő kérelmet: Orosházi Új Élet Mgtsz Vezetőségének! Kérem, a vonatkozó törvényben biztosított — és az alapszabály adta lehetőségeim birtokában, rendkívüli közgyűlés összehívását, legkésőbb 1992. március 6-áig, a következő napirendi pontok megtárgyalására: 1. Tájékoztassa a közgyűlést a vezetőség az 1991. évi termelési és pénzügyi eredményről, valamint az 1992. évi gazdálkodási lehetőségekről. 2. Tájékoztassa a közgyűlést a vezetőség az átalakulási törvény alkalmazási elképzeléseiről. 3. Kérjük, az átmeneti törvényből eredő feladatok végrehajtásának koordinálására, előkészítő bizottságot létrehozni. Ezután mindennek lehet nevezni a történteket, csak demokratikus eljárásnak nem. Sebtiben gyakoriak voltak a vezetőségi ülések, majd munkahelyi üléseket tartottak, ahol az aláírásokkal alátámasztott közakaratról, teljes elferdítéssel beszéltek. Továbbra is legfontosabb célja a vezetésnek, hogy szembe állítsa az aktív dolgozókat a nyugdíjasokkal, félremagyarázva szándékainkat, de a dolgozóknak ezeken a gyűléseken nem magyarázták meg, hogy a kolhozrendszerű szövetkezeteknek a végóráit éljük. Azt, hogy most az átalakulás kapcsán mindenki szabadon választhat, hogy milyen formában kíván élni az elkövetkező időben. A törvény lehetőséget ad az egyénnek és csoportoknak a kilépésre, kiválásra vagyonukkal együtt, szabad döntésre, de lehetőségünk van a téesz olyan szövetkezetté alakítására, melyben nem az az elsődleges szempont, hogy a vezetőknek állásuk legyen, hanem a szövetkezet kizárólag addig szövetsége a tagoknak, ameddig a tagok érdekeit ez szolgálja. Azért is volna célszerű a szövetkezeti forma, mert a meglévő technika nagyüzemi művelésre, tárolásra és feldolgozásra alkalmas. Másik alapvető szempont a termőterület együtt tartása, mely fele részben tagi tulajdon, másik felében — a törvény szerint — a kárpótoltak földje, illetőleg kisebb részben állami tartalék. Ebből az első-második kategóriát úgy lehetne együtt tartani, ha a piaci követelményeknek megfelelő művelési körülményeket, a tulajdonosoknak pedig piaci követelményeknek megfelelő haszonbért biztosítana a szövetkezet. Ez esetben nem 45 000 forintba kerülne 12 000 négyzetméter kukorica beművelése, mint most a háztájiban. E gondolatsor megvalósítására már érdemes szövetkezni. Tisztelt Elnök Úr! Ezekről a dolgokról akartunk véleményt cserélni, eszünk ágában sem volt Önt és csapatát „megfúrni”, hiszen csak órák kérdése, amikor Önöknek le kell mondani, és számot adni az eltelt hét évben történtekről. Az, hogy újraválasztják-e Önöket, az sokkal inkább azon múlik, hogy a dolgozó tagok, a nyugdíjasokkal el tudják-e képzelni, hogy Ön a diktátori székből át tud-e ülni a tagi érdekeket feltétel nélkül kiszolgáló elnöki székbe vagy sem? A rendkívüli közgyűlést elutasító döntését megkaptuk. Tudomásul vesszük, hogy Önök semmibe veszik a „közakaratot”. Önre nem vonatkozik a törvény, sem a téesz működési szabályzata sem, csak egy, az önző érdeke szab határt mindennek. Ehhez élete legjobb barátja, 1-2 üveg vodka bizonyára most is megfelelő bátorságot adott. Csak azt nem veszi figyelembe az elnök úr, hogy most rendkívüli időszakot élünk, hogy éppen most omlik össze az Ön álomvilága. A legtöbb ember azt szeretné, ha mihamarabb megszűnne a talpnyalók, a besúgók, a diktátorok korszaka. Mindenki e szabad országban szabadabb életet szeretne élni. Lényegében erről szerettünk volna a rendkívüli közgyűlésen beszélni. — Ezt odázta most el Ön. Persze higgye el nekem, a történelem folyását megállítani még Ön sem tudja. Orosháza, 1992. március 2. Ruhmannlmre téesztag A vállalat felelősséggel végzi a munkáját! A Békés Megyei Hírlap 1992. február 25-én megjelent Olvasóink írják rovatában „Fizessünk el nem végzett szolgáltatásért?” című írásra ezúton válaszolok: Kéményseprő dolgozóink a többször módosított 19/1970. (IX. 5.) ÉVM számú rendelet alapján végzik folyamatosan kötelező munkaként a használatban lévő kémények tisztítását és felülvizsgálatát. Ez a vállalatnak végzési, a lakosságnak tűrési kötelezettséget jelent. így a kötelező szolgáltatás a megye valamennyi lakosának biztosítja a tűz-, élet- és vagyon- valamint környezetvédelmét. Ezen kötelező munka díját naptári félévenként előre kell megfizetni. A rendelet végrehajtásaként munkát végezni indulnak dolgozóink a háztulajdonosokhoz, melyért annak elvégzése után Fizetni kell. Ez nem minden esetben eredményes (nincsenek otthon, még nem érkezett meg a nyugdíj stb.), ezért sokszor van üresjárat, ami a vállalatnak többletköltséget jelent, nem pedig munka nélküli jövedelmet kamattal. Az 1991. évi mérlegben a kéményseprési tevékenység veszteséggel zárult. Az évenként kötelező kétszeri kéménytisztítás a kéményseprő egyéni felelősségét is jelenti, melyet a hatóságok minden esetben vizsgálnak (pl. tűz esetén), ezért a díj félévenként történő előre szedése nem munka nélküli jövedelem és részére munkabérkifizetés csak akkor történik meg, ha a háztulajdonos annak elvégzését aláírásával igazolja. Ha a kötelező munka végzése a vállalat érdekkörében felmerült okból marad el, a díj arányos részét vissza kell téríteni. Vállalatunk a fentiek szerinti felelősséggel végzi kötelező munkáját, ezért az olvasói levél feltételezése alaptalan. Varga János, a Békés Megyei Tüzeléstechnikai Vállalat igazgatója nemzetiségi kérdés Olvastam a Békés Megyei Hírlapban azt a nyílt levelet, amelyet a magyarországi szlovákság nevében különböző szlovák szervezetek, szlovák lapok vezetői, munkásai írtak alá. Mint békéscsabai, szlovák nemzetiségű lakos, aki az elemi iskola első osztályába úgy kezdtem járni, hogy szlovák anyanyelvemen kívül más nyelvet nem beszéltem. Elgondolkodtam, vajon ebben a hazában olyan lényeges kérdés a nemzetiségünk kérdése? Vaj’ elnyomatásban van részünk? Üldöznek-e bennünket az anyanyelvűnk miatt? Állítom, hogy nem. De könnyen bekövetkezhet valami nem kívánatos eseménysorozat, ha olyan igényekkel állunk elő, amelyek kielégítése jelentős anyagi ráfordításokkal járna. A nemzetiségi kérdés akkor van jól megoldva, ha nincs nemzetiségi kérdés. Márpedig itt nálunk, Békéscsabán nincs. Tehát nem kell ügyet csinálni belőle. Van szlovák házunk. Van újság, van könyv, rádió-, televízióadás — akinek szüksége ezekre, hozzájuthat. Véleményem szerint a jelentkező igényt kell minél jobban kielégíteni, amely a nemzetiségi lakosok részéről jelentkezik. Csak példaként említem az 1991. november 28-án, a békéscsabai szlovák házban megtartott megyei nemzetiségi találkozót. Megyei lapunk útján erről tudomást szereztem és elmentem. Természetesen magyarul beszéltünk, mert voltak más nemzetiségiek is. Jelen voltunk ösz- szesen tizenheten, ebből tizenegyen különböző tisztség viselői és hatan voltunk a „tömeg”. Hát ilyen az érdeklődés, mert jelen időben sokkal fontosabb dolgaink vannak, mint a szlovák nyelv ápolása, amely csak akkor anyanyelv, ha azt a szó szoros értelmében az anyánktól vesz- szük át csecsemőkorunkban. Köztudottan a megélhetési gondok számos embernek elég súlyos terherként jelentkeznek, és ahogy mondják, tovább fognak szaporodni ezek a gondok. Véleményem szerint most alapvető kérdés a gazdaság, a termelés és az elosztás, és nem a nemzetiségi kérdés, amely csak tovább osztja meg a társadalmat és szembeállítja az embereket egymással. A nemzetiségi élet iránti igényt még egy ilyen törvény sem fogja megoldani. Szlávik György, Békéscsaba — A honfoglalás 1100. évfordulója sem lesz olcsó, biztos teletűzdeljük az országot drága kopjafákkal... Új világ! E viharos demokráciánkban, ahol már elfogyott az egymással szembeni bizalom, a megértés, a türelem, mindig történik valami elgondolkoztató, megrázó és tanulságos esemény. A minap egy nem szokványos dolog történt kis falunkban. Elindulok bevásárló körutamra. Mint mindig, ezen a hétköznapon is kihaltak az utcák, gyorsan megjárom a boltot, gondoltam, de nem ez történt. Máraz első sarkon olyan feszült volt a légkör, asszonyok beszélgetnek, sajnálkoznak. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, hát megálltam, s megkérdeztem, mi újság van? Mi az a fontos, ami nem tűr halasztást? Egy néni jön oda hozzám. —Nem hallotta kedves, X-né öngyilkos lett, felakasztotta magát, s a gyerekek szegények, mi lesz velük? Még nem is tudják! Hogy tehetett ilyet ez az asszony?! Mindenki csak találgat, az igazi okát úgysem tudjuk meg. Mindenesetre nagyon megrázott a dolog. Tudom munkanélkülivé vált, a rendszerváltás megviselte. Anyagi gondok, család, minden tornyosult a feje fölött. Nem panaszkodott soha senkinek. Tett. Hogy ezt választotta, nehéz megérteni. És egyre többen vesztik el türelmüket, bizalmukat, feladják e magasan tornyosuló szegénységgel szemben. A társadalom ügye, vagy a családé e tragédia? Érdemes elgondolkodni, ki milyen felelősséget vállalhat a bajok megelőzésében. Segíteni kell, megérteni, nem a munkakönyvekkel dobálódzni, emberségesebbnek kell lenni mindenkivel szemben. A hatalom némely embereket elvakulttá tesz, nem törődik vele, mi lesz a következmény. Felelősség!? Megszoktuk már: törvényeket hoznak, nem válik be, rossz, két hónap múlva hoznak másikat. Új világ, itt mindent lehet, a kisemberek, a gyengébb idegzetűek egy végső megoldást választanak. A döntés biztos, onnét nincs visz- -szaút, nincs választás, hogy jó a törvény vagy nem. , v Telefonrongálók Nagy bosszúság ért valamennyiünket minap, amikor a Mokry utca környékén süket volt két telefonfülke és egy harmadik helyen kellett próbálkoznunk. A Lenkey utca és a Beré- nyi út találkozásánál található, vandál módon elpusztított fülkéről ne is beszéljek. A telefon közhasználati tárgy, mely életet, tűz esetén vagyont menthet. Úgy látszik, hogy vannak olyan szellemi szinten élő emberek, akik nincsenek ennek tudatában. Valószínű, nem gondolnak arra, hogy esetleg nekik is lehet közeli hozzátartozójuk bajban, amikor esetleg egy telefonon múlna a segítségnyújtás. Ifj. Salamon György, Békéscsaba Olyan egyszerű félremagyarázni „Az igazságot akarjuk hallani” című cikkemhez írott válasza megdöbbentett. Ha előre tudtam volna, hogy egy olyan egyszerű és világos írást ennyire félre lehessen magyarázni, hozzá sem kezdek. Nem tudom Ön milyen szakmabeli lehet, de bizonyára távol az agrárismeretektől. Hogyan lehet ma, a huszadik század végén, amikor már teljes gépesítés folyik „lobogó gatyás kaszáló paraszt képét” felhozni? Azonkívül ezt a múltbéli elnevezést ma sértőnek találom és nem is tartozik a témámhoz. Megnyugtatom Önt, hogy csak az kéri vissza a földjét, aki tudja mit kezdjen a jussával. Továbbá vannak fiatalok, akik igenis komolyan készülnek erre a pályára, itt vannak példának a Gyomaendródön tanuló mezőgazdasági szakmunkás- képző iskola diákjai. És nem „a modem kocsikban szaladgáló diszkós fiatalok” fognak ott lá- batlankodni. A földművelőknek pedig nincs szükségük „uszító kisgazdavezetésre”, tudják ők maguk a helyes utat. Én a becsületes magyar mezőgazdasági dolgozókra utaltam, akik meg fogják találni a módját, hogy fellendítsék a tönkretett gazdaságokat. És ha 1945-ben talpra tudtak állni, nulláról indulva, most is lesz hozzá erejük, erre kértem a jó Isten segítségét! Tehát kár ez ellen ágálni ! ! ! Dr. Bisztray Tamásné MEGYEI HÍRLAP MAGYAR POSTA HIRDESSEN A HÍRLAPBAN! Hirdetését feladhatja a megye minden postahivatalánál.
