Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-08-09 / 33. szám
1992. február 8-9., szombat-vasárnap HAZAI TÜKÖR Végre egy jó hír autósoknak! A parlament legutóbbi ülésén elfogadta Slag Ádám javaslatát a gépkocsimosás szabályozásáról. A magas víz- és csatornadíj miatt 1992. VI. 1-jétől az autókat a „Csapadék” Kft. ingyen fogja lemosni. Slag szerint ez a rendszer roppant gazdaságos, ugyanis természetes energiával működik majd> Sőt, országos hálózattá lehet fejleszteni, ha országos eső esik. Ha az időjárás kedvező feltételeket biztosít, felzárkózhatunk Európához is e rendszer segítségével * A zöld kártya is módosul a következő években, mint személyi igazolványunk. Ugyanis nem megfelelő az egyszínű kis zöld lap az adatokkal. Az újnak zászló alakja lesz. Színe természetesen piros-fehér-zöld. Ha a füstmérés eredménye jó, megkapja az autós a zöldre a pecsétet. Ha nem sáros a rendszám, ha tiszta a kocsi, a fehérre a pecsétet. Amennyiben nem megfelelő, a piros leválasztható és e szelvénnyel újra indulhat a vizsgán egy újabb időpontban. Kabódi József, Orosháza A tisztiorvosok tiszte Legújabb híreink szerint némelyik megyénkbeli önkormányzatban úgy gondolják, az egészségügyi ellátás színvonalát javíthatnák, ha a településükön önálló tisztiorvosi iroda, netán alkalmanként ügyeleti szolgálat működne. Az Állami Népegészségügyi Szolgálat megyei intézetének vezetője, dr. Kiss Viktória megyei tisztifőorvos utánajárt a kérésnek az Országos Tisztifőorvosi Hivatalban. Itt a következőkről tájékoztatták: a tisztiorvosi szolgálat elsősorban területi koordinációs jelleggel működő hatóság, amely nem szétaprózva végezheti leghatékonyabban a munkáját. Az elmúlt évek ügyfélforgalmának felmérése nem indokolja, hogy minden településen, akár városban is főállású tiszti- főorvos dolgozzon, alkalmankénti ügyeletet adjon. A távlati elképzelésekben is úgy szerepel a feladat megoldása, hogy a főiskolát végzett egészségügyi és járványügyi felügyelők (a szakosodást megszüntetve) területenként minden egészség- ügyi, hatósági feladatot ellátnak majd. Szakmát, mielőbb! Merre tovább, nyolcadikosok? Egy-két év múlva már nekik is dönteni kell... Fotó: Kovács Erzsébet A szülök reálisak A békéscsabai 2-es iskolában az idén nyolcvanan intenek búcsút általános iskolai tanulmányaiknak. A három végzős osztály átlaga valamivel jobb, mint közepes. — A nyolcadikosok fele szakközépiskolába jelentkezett, nyolcán gimnáziumban, a többiek pedig szakmunkásképzőben szeretnének továbbtanulni — sorolja az adatokat Bikádi Pálné pályaválasztási felelős. Mivel egyúttal végzősök osztályfőnöke is, tapasztalja, mi minden motiválja a gyerekek döntését. Van, ahol a szülők, néha a barátok, gyakran a körülmények, a lehetőségek szabják meg az irányt. A szülők általában reálisan mérlegelnek. Mivel igen sok családban vagy az anya, vagy az apa munkanélküli, szeretnék, ha minél előbb a gyerek kezébe kerülne valami olyan szakmáról szóló bizonyítvány, amelynek ilyen gazdasági helyzetben is van jövője. Mindenki továbbtanul Mezőberény két általános iskolájában összesen 146 végzős nyolcadikost érint a pályaválasztás nem kis gondja. Az 1 -es számú iskolának 44, a 2-es számú iskolának 31 nyolcadikos lánytanulója van. — A fiúk kedvezőbb helyzetben vannak, mert több szakma és iskolatípus közül válogathatnak, a lányoknál a szerényebb képességűek továbbtanulásának esélyei csökkennek — kezdi Bacsó Lajosné igazgató- helyettes, aki még elmondja: az iskola valamennyi végzőse tovább szeretne tanulni, többnyire mindenki képességei szerint jelölte, illetve jelöli meg a választott tanintézetet. A mostani évfolyam a tavalyinál gyengébb, nincs igazából kiemelkedően tehetséges gyerekük, annak ellenére, hogy vannak kitűnő tanulóik. Mint minden évben, az idén is vannak slágeriskolák, sláger- szakmák, főleg a műszaki foglalkozásokat illetően. Az iskola sporttagozatosai közül egy-egy, a sportban tehetséges nebulóért több vidéki iskola is vetélkedik, a gyereknek úgymond tálcán kínálják a lehetőségeket. A 2-es számú iskolában ugyancsak minden nyolcadikos szeretne továbbtanulni. — A nyolcadikosok fele szakközépiskolában és gimnáziumban, fele szakmunkásképző intézetben folytatja a tanulást — fogad Halmosi Józsefigazgatóhelyettes. A korábbi évekhez viszonyítva a végzős évfolyam itt is gyengébb, ennek ellenére akad egy-két kiemelkedő képességű, igen tehetséges tanulójuk. Az igazgatóhelyettes szerint a műszaki pályák iránt nőtt az érdeklődés, s az átlagosnál többen választják a vendéglátóipari és a kereskedelmi szakmákat. Sajnos az országos gondok Mezőberényre is jellemzőek: a vállalatoknál, kisiparosoknál csökkent az iparitanuló-kép- zés, több, kimondottan női szakma válságba került. Biztosra mehetnek azok a szakmunkásjelöltek, akiknek leendő mesterüktől papírjuk van arról, hogy majd foglalkoztatja a gyereket. Népszerűbb a gimnázium Mezőhegyesen a jelenlegi nyolcadik osztályos tanulók pályaválasztási szándékai lényegesen eltérnek a korábbi években tapasztaltaktól. Míg 1977 és 1991 között a végzős diákoknak csupán 12—22 százaléka választotta a gimnáziumot, addig 1992 őszén már 38 százalékuk ebben az iskolatípusban kívánja tovább folytatni tanulmányait. Az elmondottakból következik, hogy Mezőhegyesen csökkent a szakközépiskolák és a szakmunkásképző intézetek népszerűsége. Hatezren döntenek A hatásköri törvény értelmében a megyei önkormányzat feladata a középiskolai beiratkozás előkészítése, koordinálása. Novemberben kapták meg az iskolák azt a tájékoztatót, melyet Békés Megye Képviselő- testületének Pedagógiai Intézete készített. A négyezer példányban megjelent füzet tartalmazza mindazt a képzési formát, melyet egy nyolcadikos választhat megyénkben. — A tájékoztató információt nyújt a különböző iskolatípusokról, a választható szakmákról, a feltételekről, a tanulóval szembeni elvárásokról. A lehetőségek mellett a felvétel módjáról, esélyéről is szól, tehát bizonyos értelemben befolyásolja irányítja a gyerekeket — véli a kiadványt összeállító szakember, dr. Tóth Jánosné. — Az esetleges változásokat közöljük az intézet „Hírvivő” című havi kiadványában, s természetesen állandó kapcsolatban állunk az iskolák pályaválasztási felelőseivel. Fogadóóráinkon sokan kapnak továbbtanulással kapcsolatos tanácsot is. Az érintettek kereshetnek bennünket Békéscsabán, az Árpád sor 2/6. szám alatt, vagy az intézet 25-029-es telefonszámán. — Az idén hatezer gyerek végzi el megyénkben az általános iskolát—tájékoztat Gátszegi Ferencné, a megyei önkormányzat intézményfelügyeleti osztályának főmunkatársa. — Bár csökken a nyolcadikosok száma, csöppet sincsenek irigylésre méltó helyzetben. A továbbtanulási lehetőségek szűkülnek, mivel a szakmunkás- képzők és a szakközépiskolák esetében nemegyszer megszűnik a vállalati háttér. Az elméleti képzést ugyan megadják az iskolák, de mindez mit ér gyakorlat nélkül? A legtöbb iskola ezért csak azokat a gyerekeket fogadja, akik igazolják, hogy gyakorlati helyet szereztek maguknak. Ez nemegyszer fontosabb, mint a tanulmányi eredmény. A gimnáziumok iránt általában csökken az érdeklődés. Nem csoda, hisz aki később nem jut be főiskolára, egyetemre, az nagy valószínűséggel a munkanélküliek táborát gyarapítja majd. Igaz, nem csak nekik, másoknak sincs garancia; a választás felelőssége a szülőé, az iskoláé, de a következmények őket, ma még éretlen embericé- ket terhelik majd. G. K.—Sz. A.—M.Gy. Nyílt levél A Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökének és Antall Józsefnek, a magyar kormány miniszterelnökének Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! E dokumentum aláírói történelmi felelősségtől vezérelve kötelességüknek tartják a Magyar Köztársaság legfelsőbb szintű vezetőihezfordulni az alábbi felhívással: A magyar társadalomban 1989-ben bekövetkezett pozitív változások óta, illetve azok keretében a magyarországi szlovák kisebbség helyzete lényegében nem változott, sőt némely vonatkozásban romlott. Egyes politikusok nyilatkozatai és a tömegkommunikációs eszközök azt sugallják, hogy e téren nincs jelentősebb megoldatlan probléma. Ezeknek szlovákságunk nemzetiségi tudatára gyakorolt kedvezőtlen hatását csak fokozza a határainkon túl élő magyarság kiszolgáltatottságának és jogfosztottságának egyidejű hangoztatása. Egyes sajtóorgánumok a kisebbségi jogaikért kiálló legitim szervezeteink és aktivistáink tevékenységét mintha tudatosan a magyar állammal szemben állóknak igyekeznék feltüntetni. Ennek tudható be, hogy nemzetiségünk bizonyos rétegeiben, amelyekre különben is a szorongás a jellemző, félelemérzést kelt, ha valaki nevükbefí vagy akár általában szót emel jogaik védelmében!...) Nemzetiségünk életében csak részben következett be a rendszer- váltás. Szlovákságunk ugyan szabadon szerveződhet, de ennek a nemzetiségi létre gyakorolt hatása igen csekély, mivel a szervezeti élet anyagifeltételei éppen csak a látszat fenntartására biztosítottak. Ugyanakkor a volt pártállam nemzetiségi politikájának egykori kiszálgálói—miközben munkájukra a látszattevékenység a jellemző — aránytalanul nagy anyagi támogatás felhasználásával igyekeznek megőrizni monopolhelyzetüket, nem riadva vissza a kontraszelekció módszerének napjainkig történő alkalmazásától sem. Határozott jelei mutatkoznak annak, hogy a régi struktúra törekvései megértésre és támogatásra találnak az államapparátusban!■■■) A politikai helyzetet súlyosbítja az a körülmény, hogy a mai napig késlekedik a nemzetiségi törvény megalkotása, illetve elfogadása, ami bénítólag hat az aktív cselekvésre, de negatív politikai hangulati elemek hordozója is egyben. Mi a kibontakozás lehetőségeit az alábbiakban látjuk: Az újonnan létrejött hazai szlovák demokratikus szervezetek és a régi rend, s egyszersmind a nemzetiség-politikai formalizmus képviselői közötti problémák „megoldásába” föntről ne szólhassanak bele(...) (,..)A jelenlegi zsákutcából csak a nemzeti kisebbségi lét alapvető feltétele, a kulturális autonómia—összes intézményes garanciájával együtt—jelentheti a kiutat. A nemzetiségi iskolahálózat alapjainak lerakása után meg kell kezdeni a szlovák tannylevű óvodák és iskolák személyi és tárgyi feltételeinek fokozatos kialakítását. Ugyanis hazánkban jelenleg egyetlenegy ilyen oktatási intézmény sem létezik. Az anyagi források hiánya nem lehet gátja szlovákiai vendégpedagógusok és lelkészek fogadásának, akik átmenetileg pótolhatják az e területen jelentkező szakemberhiányt. Az államnak az eddigieknél nagyobb mértékben kell hozzájárulnia a szlovák nemzetiségi közművelődési intézmények hálózatának kialakításához (beleértve a Békéscsabán létesítendő szlovák kulturális központot is), biztosítania kell a nemzetiségi közművelődés, azon belül az öntevékeny művészeti mozgalom, a könyvkiadás és a médiák kellő színvonalú, zavartalan működésének anyagifeltételeit. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! E nyílt levelünkkel a magyarországi szlovákok helyzetéről az eddigieknél egy reálisabb kép kialakításához kívánunk hozzájárulni. Szeretnénk remélni, hogy e törekvésünk megértésre talál. Kérjük Önöket, e sorainkat tekintsék a felelősségtudattól áthatott tiszta szándékú figyelemfelhívásnak. Budapest, 1992. február 3. Tisztelettel: Gregor Papucek elnök, a Magyarországi Szlovák Írók Egyesülete nevében; Alexander Zderka alelnök, a Szlovákok Szabad Szervezete nevében; Alexander Kormos főszerkesztő, az SME (Vagyunk) c. irodalmi, kulturális és társadalmi folyóirat szerkesztősége nevében; Frantisek Bencze, a Szlovákok Szabad Szervezete alelnöke; Imrich Fuhl, a Tüdővé noviny c. hetilap főszerkesztője; Michal Hrivnák, a Tüdővé noviny megb.fószerk. helyettese; Veronka llalus- ková szerkesztő; Oldrich Kníchal szerkesztő, író; Janka Dembinská tanárnő; Bajnokné Képes Gyöngyi kollégiumi igazgatóhelyettes; Katarina Sárköziová kollégiumigazgató Felhívás! Békéscsaba Megyei Jogú Város Közgyűlése a — Csabatáj Mgtsz (volt Lenin Mgtsz) —Szabadság Mgtsz — Béke Mgtsz (volt MSZB Mgtsz) — Május 1. Mgtsz — Békéscsabai Állami Gazdaság termőföldjeinek elkülönítésével kapcsolatban érdekegyeztető fórumokat hoz létre. A kárpótlási igényt bejelentők, valamint a nem helyben lakó igénylők részére 1992. február 17-én 17órai kezdettel az ifjúsági ház (Békéscsaba. Derkovits sor) nagytermében megbeszélést tart. A megbeszélésen az érdekegyeztető fórumok tagjaira javaslatot lehet tenni. Pap János polgármester Olvasólámpa Moldova György: A néma súgó Rejtő Jenő hallhatatlan hősei nyomában, csöppet se szerényen bandukolnak Moldova György figurái. Vanek úr, Gor- csev Iván és Piszkos Fred után nem is lehet csak hetyke gőggel masírozni, mint ahogy teszi azt H. Kovács úr, Rizsa vagy például Zöld Feri és Fehér Zoli. Igaz, H. Kovács hosszabb pihenőre tért, úgy tűnt, meg is halt talán, ám a megbolondult világ felébresztette szendergéséból, él, virul, elemében van. Moldova György: A néma súgó című kötetében ismét találkozhatunk c szatirikus alakkal, aki kacagtat és elborzaszt, attól függően, hogy mennyire ismerünk rá önmagunkra és környezetünkre e képtelen történetekben. Manapság, amikor percenként változik a szólásszabadság esélye, Moldova György egy huszárvágással veszi elejét minden ..félreértésnek”, amikor azt írja: kijelentem, hogy a most következő történetek egyetlen sorával sem értek egyet és értük semmiféle felelősséget nem vállalok. Informátorom: H. (Hazudós) Kovács Géza Jenő, akiről köztudomású, hogy akkor szokott elpirulni, ha véletlenül igazat mond, ezekben az újabb legendáiban odáig merészkedik, hogy közismert, tiszteletre méltó politikusokat, sportvezetőket, világbajnokokat tüntet fel hamis színben. Koholmányain mélységesen felháborodtam és most csak azért adom közre ezeket a formedvényeket, hogy az olvasó is meggyőződhessen, milyen erkölcsi fertőbe süllyedt H. Kovács. Mivel megjavulására nincs remény, rágalmazásért megindítottam ellene a büntetőeljárást. A független magyar demokratikus bíróság döntése éppen a napokban várható: feltehetőleg főbelövik majd egy mérgezett kötéllel. Az enyhe ítélet ellen máris fellebbezést jelentek be. Utóirat: Most értesültem, hogy H. Kovács vádlott, az utolsó szó jogán csak annyit kíván mondani, hogy: Hajrá Fradi! — ha ez valóban fedi a valóságot, kegyelemre javaslom. Áki eddig szerette Moldova szatíráit, most még jobban megszeretheti azokat. Ám akik elé tükröt mutat: Nagybányai Horti Végh főminiszter, Külsó- szentbékálay-Kruxelháben Ulászló kabinet brandy főnök úr, Tarhai vezértizedes, a kormánypárti hadak főparancsnoka, Szervácz Pongrácz Bonifác ellenzéki képviselő és a többiek, vajon magukra ismernek? Nem a valót, hanem annak égi mását mutatja be a művészet. S ha szatíráról van szó, a valóság torzképét láthatjuk. Moldova György könyvében pedig az a félelmetes, hogy néha nem is tudni, a tükör görbe, amelyiket elénk tartanak, vagy ennyire torz a világ? Kedvcsinálónak elég ránézni a könyv borítólapjára, amely Boros Zoltán és Szikszai Gábor munkája. Arany kézelőgombos, bárgyú alakok verik szét az értékeket a könyv szerint. Csak a szatirikus történetekben?
