Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-06 / 31. szám
iKRÉKÉS megyei hírlap----------SPORT 1992. február 6., csütörtök ^ Olimpiai oldal OQO Olimpiai oldal Olimpiai oldal- o Q9 Olimpiai oldal Olimpiai oldal o op Olimpiai oldal Ötkarikás sportági egyveleg Eric Heiden utódai kerestetnek Az MTI sportszerkesztőségének téli olimpiai előzetesében a jeges sportágak története mellett egy kis esélylatolgatásra is vállalkozunk. Gyorskorcsolya A szovjet hosszúkorcsolyá- sok 24 arany-, 17 ezüst- és 19 bronzéremmel a legeredményesebbek az ötkarikás összesítésben, megelőzve a norvégokat és az Egyesült Államokat. Az al- bertville-i versenyek valószínűleg nem hoznak világcsúcsesőt, tekintettel arra, hogy az ideiglenes jégpálya nyitott, így ki van szolgáltatva az időjárási viszonyoknak. A 400 méteres pályán 5-5 számban mérik össze tudásukat a férfiak és a nők; az 500, az 1000, az 1500 és az 5000 méter közös szám, ezen kívül a hölgyek 3000 métert, a férfiak pedig 10 000 métert futnak. Az erőviszonyok kiegyenlítődése miatt olyan egyéniség színrelépésével nem kell számolni, mint a Lake Placid-i olimpián, 1980-ban Eric Heiden volt (az amerikai korcsolyás mind az öt számot megnyerte). Ezzel együtt klasszisokban nem lesz hiány. A férfiak sprintszámában, 500 méteren óriási párharc várható a német címvédő, Jens-Uwe Mey és a calgary-i játékok „áldozata”, az amerikai Dan Jansen között. A 28 éves berlini sportember idén Davos- ban 36,43 mp-re javította saját, olimpián futott . világcsúcsát, amely csak egy hetet élt; ugyanott a sprintvilágbajnok Jansen még „rátett egy lapáttal”, azaz lefaragott újabb 0,02 másodpercet. A 26 éves Jansen favoritként érkezett Calgaryba, ám miután megtudta, hogy nővére leukémiában meghalt, mindkét távján bukott. Igazi dráma. Egynél több aranyra „lehet jó” a 23 éves, kétszeres összetett világbajnok, VK-címvédő, norvég Johan-Olaf Köss, igaz, az idény eddigi versenyein nem csillogott tavalyi fényében. A sprintben számolni kell a FÁK zászlóvivőjével, Igor Zsele- zovszkijjal is. A két leghosz- szabb távon az a svéd Thomas Gustafson a védő, akit 32 évesen sem lehet leírni. A maratoni számokban kiemelkedő eredményekre képes a norvég Geir Karlstad, és végül, de nem utolsósorban ott lesznek a hollandok, akiknél „nemzeti ügy” a gyorskorcsolyázás. Az ifjúsági korú Falko Zandstra idén már a felnőttek között lett összetett Európa-bajnok, de jól cseng Bart Veldkamp és Rintje Ritsma neve is. Egy bizonyos, érdekes versenyeket láthat majd az al- bertville-i közönség. A nőknél a holland Yvonne van Gennip a nagy sztár, mint emlékezetes, Calgaryban három számban is maga mögé utasította a keletnémet „óriásokat”. Mellette sokan emlegetik az 500-as címvédő, amerikai Bonnie Blair, a sprintspecialista, kínai Qiaobo Ye, valamint egy másik „narancsmezes”, Christina Aaftink nevét. A „sötét lovak” mellett arany(ak)ra tartják jónak az egységes német csapat legjobbját, Gunde Niemannt, aki mesterhármast ért el az ösz- szetett Eb-ken. Az idei kontinensbajnokságon mögötte végzett Hunyady Emesét 1500 méteren határozott aranyesélyesnek kiáltották ki, miután az osztrák színekben versenyző, 25 éves sportolónő idén kétszer is legyőzte ezen a távon Niemannt, aki házasságkötése előtt Klee- mann néven aratta sikereit. Rövidpályás gyorskorcsolya A „short-track” első alkalommal szerepel hivatalos számként az olimpián. A 111,12 méter kerületű fedett pályán négy számban futnak versenyt a résztvevők —no, nem az idővel, hanem egymás ellen. A nagypályás gyorskorcsolya „kistestvérénél” ugyanis nem időfutamokat, hanem kieséses selejtezőket rendeznek. A férfiak 1000 méteren és az 5000 méteres váltóban, a nők 500 méteren és a 3000 méteres váltóban vetélkednek a „történelmi” érmekért. A férfiaknál a 27 éves világ- és Európa-bajnok, Wilf O’Reilly várható diadala esetén minden bizonnyal örömódát ír majd, ugyanis a brit versenyző szabadidejében rendszeresen költészetre adja fejét. Örömét a belgák volt Eb-aranyérmese, Geert Blanchart vagy az 500 méjer világcsúcstartója, az olasz Herbert Hemoff ronthatja el. A tengerentúliak közül (főleg a nők között) a kanadaiak, Ázsiában pedig a koreaiak a legjobbak. Műkorcsolya, jégtánc A legrégebbi téli olimpiai sportág két „nagyhatalma”, a Szovjetunió és az Egyesült Államok 10-10 aranyéremmel, közöttük csak a több ezüst-, illetve bronzmedál dönt az amerikaiak javára. Az olimpiák történetében először nem lesz kötelező gyakorlat, hiszen az „iskolákat” Calgary után eltörölték. Az bizonyos, hogy az albertville-i, 8000 férőhelyes sportcsarnokban mind a négy számban új bajnokot hirdetnek. A férfiaknál a háromszoros világbajnok, kanadai Kurt Browning toronymagas esélyes lenne, ha nem bajlódta volna végig az idényt hátsérüléssel. Igaz, hasonló panaszokkal küzdött mindvégig a dobogóra esélyes amerikai Todd Eldredge (Browninghoz hasonlóan 6 sem indult hazája bajnokságán), valamint az Európa-bajnoki trónjától megfosztott, ukrán Viktor Petrenko. Mellettük az újdonsült kontinenselső, csehszlovák Petr Barna és az amerikai Christophe Bowman, vagy a négyfordulatos ugrásra képes Alekszej Urmanov (FÁK) pályázhat éremre hibátlan teljesítmény esetén. Ki állítja meg az amerikaiakat? Ez a nők versenyének kérdése. A legutóbbi, müncheni világbajnokságon ugyanis a tengerentúliak kibérelték a dobogót. Kristi Yamaguchi a páros korcsolyázást feladva, kűrjébe hét triplát beépítve jogosan lett világelső, megelőzve honfitársait, Tonya Hardingot és a művészi előadásban legjobb Nancy Kerrigant. Lesz azonban némi beleszólása az amerikai trió versenyfutásába a két évvel ezelőtti világbajnoknak, a japán Midori Itónak. A pöttöm „ugrógép” hosszú sérülés után tavaly leszerepelt, de az olimpiai idényben már ismét régi önmagát mutatta. A kétszeres Európa-bajnok, 18 éves francia Surya Bonaly — a hazai pályát tekintve — szintén eséllyel aspirálhat valamelyik medálra, főleg, ha sikerrel szánja rá magát a négyfordulatos toe- loopra. A párosok küzdelme tűnik a „leglefutottabbnak”, hiszen a FÁK világ- és Európa-bajnok kettőse, Natalja Miskutyenok, Artur Dmitrijev csak végzetes hiba esetén vesztheti el az olimpiai bajnokságot. Mögöttük a másik FÁK-beli duó (Jelena Becske, Denisz Petrov), valamint a kanadaiak (Isabelle Brasseur, Lloyd Eisler) és az amerikaiak (Natasha Kuchiki, Todd Sand) vetélkedhetnek a dobogós helyekért. Jégkorong Egy nagy sorozat Albertville- ben, pontosabban a jégkorong- tornának otthont adó Meribelben egészen bizonyosan véget ér. A szovjet válogatott 1956-os első ötkarikás győzelme, amelyet azután még hat hasonló siker követett, immár befejezett hokitörténelmi tény, hiszen a Szovjetunió nem létezik többé. A „szbomaja” 1988-ban Calgaryban is nyerni tudott, 1992-ben azonban mindenképpen új név kerül a dicsőséglista élére. A helyzet annyiban is más, hogy a hétszeres olimpiai bajnok szovjet válogatott utódjának tekintendő FÁK-csapat már korántsem számít olyan egyértelmű esélyesnek, mint az elmúlt negyedszázadban az „elődök” együttese. Jóllehet, a gárdában a nagy többség ezúttal is az elit osztályba tartozó orosz klubok játékosa, viszont egy jelentős részük tinédzser, vagy a tizenéves korból alig kinőtt fiatal tehetség, akiknek kétségtelen talentuma nem tűnik elegendő biztosítéknak az aranyérem megszerzéséhez. Főleg azért nem, mert a „nagy generáció” ma is aktív tagjai, köztük Fetyi- szov, Kaszatonov, Larionov, Makarov már nem olimpiai résztvevők, de az észak-amerikai profi klubokban foglalkoztatott fiatalabb évjáratú sztárok, mint amilyen Mogilnij, Fjodo- rov, Nyemcsinov, sem kaphattak engedélyt NHL-es munkaadóiktól, akik szolgálataikra a tengerentúli bajnokságban tartanak igényt. De a vetélytársak ötkarikás válogatottjai is mellőzni kénytelenek a Nemzeti Hoki Ligában szereplő klasszisaikat, így ahogyan a FÁK-válogatottban két svájci profi, Bikov és Homutov a legnagyobb név, a svédek vagy éppen a csehszlovákok is csupán nyugat-európai kluboknál idegenlégióskodó jégkorongcsillagaik közül válogathattak. Minthogy Kanada és az Egyesült Államok szinte kizárólag amatőr játékosígéretekre épít, igazat kell adni Vlagyimir Jurzinovnak, a FÁK-csapat másodedzőjének, aki szerint öt, vagy akár hat csapat is szinte egyenlő eséllyel pályázik az olimpiai bajnoki címre. Ebbe a csoportba értendő a finn ötkarikás együttes is, amely a legutóbbi „fehér” olimpián a Szovjetunió mögött és Svédország előtt ezüstérmet szerzett. Az erőviszonyok kiegyenlítődését mutatja, s ezáltal bármifajta „biztos jóslást” lehetetlenné tesz a közelmúltban lezajlott tornák végeredménye is, minthogy a résztvevők váltakozó sikerrel szerepeltek. A legutolsó, négy nagy esélyest felvonultató viadalon, Stockholmban, a Globe Kupáért lebonyolított hokis csúcstalálkozón például Kanada, FÁK, Csehszlovákia, Svédország volt a végső sorrend. Ami a franciaországi színhelyet és lebonyolítást illeti, a 12 csapatot a Meribeltól mintegy 7 km-re fekvő La Taniaban helyezik el, s innen hordják majd át őket buszokkal a jégcsamokba. Az együttesek két hatos csoportban kezdik meg február 8-ától a küzdelmeket, mégpedig úgy, hogy az A-csoportot — a legutóbbi vb-sorrendnek megfelelően — a világbajnoki címvédő Svédország, továbbá az Egyesült Államok, Finnország, Olaszország, Németország és Lengyelország, a B-csoportot pedig Kanada, a FÁK, Csehszlovákia, Svájc, Norvégia és Franciaország alkotja. Az alapkörben—a csoporton belül — mindenki játszik mindenkivel, a folytatásban azonban — az olimpiák történetében először — egyenes kiesés lesz. Csoportonként az első négy csapatból áll össze a negyeddöntő mezőnye, és a lebonyolítás rendje olyan, hogy akár egy csoportnegyedikből is lehet még olimpiai bajnok. Hogy melyik csapat örülhet, arra csak a legvégén, az aranyéremről határozó február 23-ai fináléban derül fény. Az Előre Kereskedelmi és Termelő Kft. értesíti tisztelt vásárlóit, hogy telefonszáma megváltozott! Megrendeléseiket 1992. február 6-ától a 22-533 as telefonszámon adhatják le. Az Engi—Tóth páros változatlanul reménységünk Közeleg a láng... A téli ötkarikás játékok színhelye, Albertville felé közeleg az olimpiai láng: hétfőn St. Etienne-ből Lyonba tartott A szombati megnyitó előtt eljut Grenoble-ba, az 1968-as téli olimpia városába is. A lángot az elmúlt év december 13-án gyújtották meg a görögországi Olümpiában, majd repülőgépen szállították Párizsba. A francia fővárosban december 15-én indult 5500 km-es útjára a fáklyát vivők stafétája. Hogy ki lesz a váltó utolsó futója vagy futónője, nem árulta el Jean-Claude Killy, a szervezőbizottság egyik elnöke. Mindössze annyit mondott: „Talán egy csinos lány lesz...”
