Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-25 / 47. szám

1992. február 25., kedd О Sarkad, Kossuth-emlékhely Az oldalt írta és szerkesztette: Magyar Mária. Telefon: (66) 27-844. Aki válaszol: Szűrös Mátyás Sarkad. — Március 4-én dr. Szűrös Mátyással, az ország- gyűlés alelnökével találkozik a város képviselő-testülete, amelyre hivatalosak a Sarkad környéki települések polgármes­terei is. Szűrös Mátyás (aki egyébként a szocialista párt helyi szervezetének meghívására érke­zik a városba) még a délután fo­lyamán sajtófogadást, majd 17 órától lakossági fórumot tart a Bartók Béla Művelődési és Szer­vező Központban. Négy és fél igen Kötegyán. — Néhány nappal ezelőtt a Kötegyánban megtartott Sarkad térségi polgármesterek találkozóján Sarkadkeresztúr, Mezőgyán, Geszt és Méhkerék polgármesterei bejelentették, hogy továbbra is részt kívánnak venni a sarkadi szervezésű építés- hatósági igazgatási társulásban. Ez elől egyébként Újszalonta sem zárkózott el, de a végleges választ Szabó Lajos polgármester a feb­ruár 28-ai testületi megállapodá­suktól tette függővé. (Kötegyán ebben nem kíván részt venni.) Bezár-e a tápbolt? Újszalonta. — A községben elterjedt, hogy a sarkadi áfész tu­lajdonát képező tüzép és tápbolt bezár. Béhr Attila áfész-elnök azonban cáfolta a hírt, mint mondta, a június 30-ai szövetke­zeti átalakulásig minden újsza- lontai intézményük változatlan rendben működik. Képviselők konzultációja Sarkad. — A Békés megyei képviselő-testület konzultációs irodája február 26-án 14 órakor a Bartók Béla Művelődési és Szer­vező Központban Önkormányza­tok és közművelődés címmel kon­zultációt szervez az érdeklődő önkormányzati képviselők szá­mára. Meghívottjuk dr. Koval- csik József, a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium közműve­lődési főosztályának helyettes vezetője. Több az igénylés, mint a föld Mezőgyán — Kötegyán — Sarkad.—E három település tsz- eiben arról érdeklődtünk, mennyi aranykorona értékű földjük van, s ebből mennyi a kárpótlási célú földkijelölési kötelezettségük, íme: A mezőgyáni Magyar—Bol­gár Tsz 50 ezer aranykorona érté­kű földjéből 18 ezer a tagi tulaj­don (ehhez nem lehet nyúlni), és 36 ezret jelölt ki kárpótlásra a kárpótlási hivatal. A kötegyáni Petőfi Tsz-ben 37 ezer a tagi, tagi jogállású és képzett földalap (amihez nem lehet nyúlni), 70 ezer aranykorona értékű szántó­juk van, és 60 ezer a kárpótlási igény. Az előző kettőnél kicsit jobb a helyzet a sarkadi Lenin Tsz- ben, ahol a 160 ezer aranykorona értékű földből 91 ezerre van yisz- szaigénylő. Az oldal fotóit Fazekas Ferenc készítette. SARKAD ÉS KÖRNYÉKE Tatárjárás után 750 évvel Geszt. — Ha valamilyen cso­da folytán visszakerülnénk az avar korba, és azt mondanánk az akkor élőknek, hogy „geszt”, valószínűleg megértenék, hogy miről beszélünk. Ezt a szót hasz­nálták valahányszor azt akarták kifejezni, hogy valami a közép­pontban van. A történészek állí­tása szerint a Békés megyei Geszt község elnevezése is eb­ből a korból maradt fenn. Az akkor itt lévő települést ugyanis körgyűrűs alakban sáncok és vi­zesárkok védték. A középpontot (vagyis magát a falut) csak úgy hívták: Geszt. Később, István uralkodása idején, mikor törvény mondta ki, hogy minden tíz falu .köteles templomot tartani, Geszt mégin- kább a középpontba került, hi­szen az itt épülő templom miatt a környező települések centrumá­nak számított. Hivatalos „levél­író hellyé” nyilvánítása pedig még tovább emelte a rangját. A tatárjárás azonban derékba törte ezt a „fényes karriert”, hiszen a tatárok felgyújtották a templo­mot, amelynek . negyven ide menekült szerzetes is áldozatul esett. Tavaly ősszel, amikor létre­hozták a Geszti Történelmi Em­lékparkért Alapítványt, az ala­pítványtevők arra gondoltak, mindennek nem volna szabad feledésbe merülni, s amint az alapítvány anyagi fedezete engedné, Geszt története cím­mel egy köt bejárható, dombor­művekkel tarkított emlékoszlo­pot állítanának a református egyház birtokában lévő emlék­parkba. Az alapítvány fő célja egyébként is az, hogy az emlék­parkban a már meglévő értékek őrzése mellett újakat teremtse­nek. A Geszt története oszlop mellett — természetesen csak akkor, ha ezt az anyagi erőforrá­sok lehetővé teszik —, tervezik egy Tjsza-emlékszoba, és egy szoborsétány létrehozását is. A szoborsétányon helyet kapná­nak mindazok a híres emberek, akiknek életük valamilyen for­mában kapcsolódott a község­hez. így a Tisza grófok mellett ott lenne Arany János költő, dr. Pokply József lelkész, korszak­formáló történész, Kovács Já­nos Afrika-kutató, Tipold Antal, az 1848—49-es dandárparancs­nok, aki az üldöztetések idején a Tisza családnál talált menedé­ket. Az alapítvány jelenlegi sze­rény összegére gondolva azon­ban mindez csupán álom egye­lőre. Ám az alapítványtevők bíznak abban, hogy a Gesztről elszármazottak, s a geszti lokál- patrióták — ha megismerik ter­veiket — támogatni fogják őket. Az alapítvány vagyonát a Békés megyei Budapest Bank kezeli. Az emlékparkban kúp alakú szikla őrzi az egykori geszti lelké­szek neveit Miért nem kapott hitelt Gary? Sarkad.—Gary három mun­kanélküli barátjával elhatározta, hogy kerti bútorokat fog gyárta­ni, ezért felkerestek egy bank- igazgatót, hogy vállalkozásuk­hoz kölcsönt szerezzenek. Ami­kor a bank vezetője megkérdez­te tőlük, kik lesznek a vásárlók, a négy vállalkozó-jelölt így vála­szolt: — Hát... Mindenki... Csak úgy általában az emberek. Mek­kora forgalomra számítanak? —faggatta tovább őket a pénzek ura. — Jó nagyra, természetesen. — Milyenek lesznek az áraik? — A legolcsóbbak. — Miért? — Mert mi vagyunk a legjob­bak... A Seed Kisvállakozás-fej- lesztési Alapítvány munkatan- könyvéban még oldalakon ke­resztül folytatódik ez a kis eset- tanulmány, amelynek a végére kiderül, a négy munkanélküli semmiféle komoly tervezettel nem rendelkezik az elképzelt vállalkozásukat illetően. A sarkadi Ady Endre Kísérleti Kö­zépiskola vállalkozási ismere­tek szakkörösei egymás után sorolják, miért nem kaptak hitelt Gary és társai. — Sokat adott nekünk ez a szakkör—meséli a kétórás fog­lalkozás végén Susánszki Imre, aki köztudottan üzletnyitási ter­veket szövögetett. — Érettségi után boltot akartam nyitni, de részben a szakkör hatására is, elálltam a gondolattól. Egyre inkább látom tudniillik, hogy nem szabad olyasmibe vágni, aminek óriási a konkurenciája. Márpedig Sarkadon egyre több maszek üzlet nyílik. — Én azt vártam ettől a szak­körtől — folytatja a harmadikos Piskolty Tibor—, hogy ha kicsi­ben is, de valóban vállalkozni fogunk valamire, s a gyakorlat­ban tanulunk. Ez elsősorban tő­kehiány miatt nem valósult meg, viszont a különböző munkafü­zed feladatok, játékok, szituá­ciók nagymértékban fejlesztet­ték a logikánkat, s ez is sokat jelent. Balázs Bea, az örök felszóla­ló diák szerint a szakkör eddigi foglalkozásain leginkább azt tanulhatták meg az idejárok, hogy egy vállalkozás elindításá­hoz roppant fontos a kellő elő­készítés. Az igények felmérésé­től a reklámhadjáratig mindent pontosan ki kell számítani, meg kell szervezni, mert a nem ele­gendő utánajárás megbosszul­hatja önmagát. S míg Susánszki Imre szerint a sikeres vállalko­zás legfontosabb alapköve egy jó ötlet, addig Bea azt vallja, hogy inkább az alapos előkészí­tésen múlnak a dolgok. S hogy mit mond Martin Ti- vadarné, a szakkört vezető ta­nárnő? Amit amúgy is látok. Hogy a gyerekek bátran nyilat­koznak, vitakészek, mindenről van véleményük. Kell ennél nagyobb eredmény három-négy hónapos együttlét után? Jó, le­hetne sorolni, mi minden kelle­ne még egy ennél is gyümölcsö­zőbb munkához. Például Fran­kó Jánosné, a szakkör másik ok­tatója, aki betegsége miatt rég­óta nincs közöttük; tőke, hogy a gombatermeléses vállalkozást újraindítsák és az sem lenne ku­tya, ha végre kiléphetnének a szakköri keretek közül, és fakul­tatív tantárgyként oktathatnák a vállalkozást. ,,A pénz nem jön magától” Sarkadkeresztúr. — A vá­lasztások idején közvélemény­kutatást csináltunk a faluban — meséli a dolgok közepébe vágva Fábián Tibor, Sarkadkeresztúr alpolgármestere. — Ekkor ke­rültem fel én is a községbeliek jelöltlistájára, ahonnan a testü­letbe választottak. Itt aztán há­romfordulós szavazáson dőlt el az alpolgármesterségem kérdé­se. Nálunk nem nagyon kell tar­tani attól, hogy a polgármester úr két hétre Japánba repül vala­mi munkatalálkozóra, így a megbízatásom inkább jelképes. Beszélgetésünk során kide­rült, az alpolgármester úr füg­getlenjelöltként indult, bár mint mondta, kezdetben szimpatizált az MDF politikájával. — Később aztán tekintettel az elmúlt hónapok gyakorlatára, már visszaesett ez a szimpátia — magyarázta —, bár tudom, a kialakult helyzetről nem csak a demokrata fórum tehet. Én úgy látom, akár hatalmi, akár ellen­zéki párt, túl sok időt fordítanak az egymás elleni harcokra, és kevesebbet az állampolgárok helyzetének javítására. Eköz­ben az egyszerű embereken úrrá lesz a közömbösség. Fábián Tibor elmondta, hogy bár Keresztúron nyitottak az önkormányzati ülések, pártvi­ták sincsenek, mégis alig-alig térnek be az emberek. így nem lehet tudni, hogy azért-e, mert elégedettek vagy azért-e, mert hidegen hagyják őket az ott tör­téntek. Panasszal vagy kéréssel is csak ritkán fordulnak hozzá. Véleménye szerint, ha egy tele­pülésen fennakadás nélkül mű­ködik az egészségügy, kielégí­tett az óvodai és iskolai ellátás, akkor túl nagy baj nincs. Persze nem árt, ha pénz is van, de ehhez ma már vállalkozó szelleműnek kell lennie az önkormányzat­„Szabadidőmben asztalite­niszt és labdarúgást oktatok, kertet gondozok és olvasok” nak, mert a pénz nem jön magá­tól. Kersztúmak például egy nagyobb közösségi épületre len­ne most szüksége (ha már a pénznél tartunk), amiban lehet­ne lakodalmakat tartani, amit színházi vagy sportcélokra le­hetne használni. Homo sapiens A vadállatok rendszerint a táplálékon marakodnak össze, s eközben nem biztos, hogy tiszteletben tartják egymás életét. Az emberek zöld, lila, barna, s ki tudja a világon még hányféle színű papírdarabka miatt kerülnek egymással szembe, s vál­nak halálos ellenségekké. „Addig nincs baj, amíg valakinek annyi a jövedelme, hogy megteremthet belőle egy kis otthont, egy autót és mondjuk évente egyszer eljut a Balatonra. Addig nem irritálja, hogy mások Rómában töltik a nyarat. De mikor már Gyulára sincs pénze átmenni, idegesíti, hogy a másiknak mi mindenre futja” — példálózott beszélgetésünkkor a sarkadkeresztúri alpolgár­mester. Magam is azt tapasztalom, hogy legyen az Országgyűlés, önkormányzati ülés vagy hivatali fogadóóra, a legtöbb, legéle­sebb vita mindig a pénzen, annak szétosztásán van. Nem ritka, hogy az érintettek ilyenkor kivetkőznek önmagukból, elfelejtik, hogy,,.bölcs embernek”, homo sapiensnek születtek. S gyanítom, amíg a ,.nincs” „vanra” nem változik, az európai hang hiány­cikk lesz Magyarországon. , , , Lakásbotrány Sarkad. — Tavaly augusztus­ban a sarkadi képviselő-testület lakásügyi bizottságot hatalma­zott fel arra, hogy a testület által lakásfelújításokra elkülönített 1,7 millió forintot ossza szét a je­lentkező rászorultak között. A szétosztás igazságosságát azon­ban — a lakosok visszajelzéseire hivatkozva — több képviselő is megkérdőjelezte. (A teljességhez tartozik, hogy mikor a lakásügyi bizottság tagjai a döntésükről tá­jékoztatták a képviselőket, azt a testület tudomásul vette, csak ezután került sor a pénzek szét­osztására.) Később azonban né- hányan úgy gondolták, hogy a probléma a döntés előkészítésé­ben volt. Különösen így látta ezt Szathmáry Sándor képviselő, aki nyomatékosan kérte az ügy utóla­gos kivizsgálását. Ennek ered­ményét Tóth Imre polgármester a Sarkad város című helyi újság legutóbbi számában közzétette. A testület mindezt Jakó István képviselő kiegészítésével közel háromórás vita után fogadta el. Jakó úr szerint helyesen dön­tött a testület, amikor megválasz­totta a lakásügyi bizottságot, de nem volt körültekintő, mikor a támogatási forma meghatározá­sát a bizottságra ruházta. Kiegé­szítésében elismerte, hogy a dön­tés előkészítésénél bizonyítható visszaélés nem történt, viszont etikátlannak érzi, hogy a pénzből 9 hivatali dolgozó vagy annak rokona is részesült. Csevegés Ilonka néni feje mellett i—-------------­K ötegyán. — Ilonka néni feje mozdulatlanul pihent az áll­ványon. A nyolcadik osztályos Torzsa Ibolya félig behunyt szemmel méregette az arányo­kat, majd folytatta a rajzolást. — Cserépből van — kopog­tatta meg magyarázóan Szőke Sándor szobrászművész az „Ilonka néni-fejet”. — A fejrajz kezdeti lépése a szoborról rajzo­lás. Ezután jöhet csak az élő modell. Ibolya a szegedi rajztagoza­tos Tömörkény Gimnáziumba készül, ezért fontos számára, hogy mélyebb betekintést kap­jon a képzőművészetbe. Sándor pedig szívesen segít a falubéli­nek. Mindketten kötegyániak, s élvezik a vidék előnyeit, szenve­dik a hátrányait. — Itt kényelmesen lehet dol­gozni, csendben, távol a világ zajától—bólogat Szőke Sándor —, de roppant nehéz megtartani a meglévő kapcsolatokat, újakat teremteni pedig végképp nem lehet. — Tagja valamelyik művé­szeti csoportosulásnak? — fag­gatom tovább. — A Képzőművészeti Alap­nak. így biztos leveszik az adó­mat, nem kell félnem, hogy megfeledkeznek rólam. Ezen kívül többféle művészeti társa­ság is alakulgat a megyében. Még nem tudom, hogy mind­egyiknek tagja legyek-e, vagy egyiknek sem. Se ellenségem, se barátom, egyelőre sehová sem tartozom. — Jól jövedelmez a művé­szet? Szőke Sándor hangosan ne­vet: —Mióta befejeztem a főisko­lát, nemigen jutottam oda, hogy „alkossak”. Ez lassan már úri passziónak tűnik. Megrendelé­sek persze akadnak. Sírkövek, domborművek, restaurálási munkák. Ezekért fizetnek. Ed­dig még megéltünk belőle (a szobrászművész kétgyermekes családapa — a szerk.), de most épp rosszkor kérdezi, mert alig van megrendelésem. Egyébként legszívesebben folytatnám a főiskolát. Akkoriban sokkal Egy síremlék fejfa részének előrajzolását végzi a művész több időm volt a művészettel foglalkozni. — A főiskola után azonban mégiscsak született egy jelentős alkotása. A kötegyáni második világháborús emlékmű. — Igen. Elég lassan készült, ugyanis még a tanácsrendszer­ben kerestek meg ezzel a kérés­sel. Egy ideig vitás volt a hely­szín, aztán jött a kövek, faanya­gok beszerzésének gondja. So­kan nem értették, miért nem kez­dek még hozzá, dehát ez nem úgy van, hogy lemegyek a bá­nyába, kérek négy követ és kész. A megfelelő anyagok beszerzé­se sok időt elvesz. — Az emlékművet övező 72 kopjafa különböző méretű. Úgy hallottam, ez is jelent valamit. —Ennyien estek el a háború­ban. Ok sem voltak egyformák, mint ahogy a kopjafák sem azok. Egyébként volt olyan hozzátar­tozó, aki kiválasztott közülük egy saját kopjafát, és halottak napján megzászlózta azt. — Van-e kedvenc alkotása? — Egy bagoly szobor, amit még főiskolás koromban „hirte­len felindulásból” követtem el. A szobor hamarosan mindenki­nek elkezdett tetszeni, és kará­csony lévén többen is azt hitték, ajándéknak készült. Csalódniuk kellett. Megtartottam. — Van valamilyen terve, álma, vágya? — Az én vágyam egy olyan állapot, ahol nyugodtan vágyha­tok valamire...

Next

/
Thumbnails
Contents