Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-03 / 28. szám
MEZŐHEGYES ÉS KÖRNYÉKE 1992. február 3., hétfő О àRF.KÉS MF,CVF,I Hlm,APA református templom, jelenleg Szerkesztő: Ménesi György. Telefon: Battonya 310 Miről volt szó? Január 28-án tartotta soron következő ülését a város képvi- selő-testülete. Első napirendi pontként dr. Kaposi Mária tiszti főorvos szóbeli előterjesztését hallgatták meg a képviselők. A főorvos asszony a lakosság egészségi állapotával és az egészségromlás okaival foglalkozott, szólt továbbá a szükséges tennivalókról is. Ezt követően Hanczik Mátyás igazgató, tájékoztatta a városatyákat az ÁMK szervezeti felépítéséről, egységeinek tevékenységéről. Harmadik napirendi pontként a képviselők megvitatták Antal István pénzügyi csoport- vezetőnek a városellátó szervezet létrehozásával kapcsolatos írásos előterjesztését. A január 28-ai ülés bejelentésekkel ért véget. Levelét megírta Kínyó Sándor önkormányzati képviselő levélben közölte Kassai Béla polgármesterrel, hogy 1992. január 16-ától lemond képviselő-testületi tagságáról. Kínyó Sándor helyébe Csanádi Istvánné lépett. A képviselőnőnek Nagy Károly, a helyi választási bizottság elnöke január 28- án átadta a megbízólevelet. Vállalkozni tessék! A mezőgazdasági kombinát vezetése — a vállalati szakszervezeti bizottság egyetértésével — döntött az idei illetmény- és bérföldjuttatásról. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak egy hektár illetményföldre jogosultak. Ezen hibrid-, illetve kommersz kukoricát termelhetnek. Igényelhetik az utóbbi megváltását is, ennek várható összege 30 ezer Ft hektáronként. A vállalkozói szellem erősítése érdekében született az elhatározás: a kombináttól bárki bérelhet földet, hektáronként 12 ezer Ft-ért. A bérleti díjon kívül a bérlőnek meg kell fizetnie az úgynevezett mezei leltárt is. (Ez lényegében a tenyészidő során felmerült művelési költségeket tartalmazza.) Az igényeket február 29-éig lehet jelezni. Miért ajánljuk? A helyi újság február 5-én megjelenő számában elemző írások olvashatók a kombinát, a kendergyár és a fémipari szövetkezet helyzetéről. B. Z. F. Több alázatot! című jegyzete a „tisztelt országgyűlési hölgyeknek és uraknak” ajánlható, de nem csak nekik. Az említetteken kívül számos érdekes olvasmány található a lapban, mi itt csak egyet említünk meg, s ez Szabó Mihálynak A Krímben voltam hadifogoly című dokumentumközlése. Kiállítás Az ÁMK-ban a közeljövőben Molnár-C. Pál műveiből rendeznek kiállítást. A szervezők erre az alkalomra szeretnék kölcsön kérni a battonyai emlékházban őrzött Molnár-C. Pál-dokumen- tumok és -műalkotások egy részét. A kenőmájasuk fogalom — Kisebb beruházást is terveznek A vágóhídon folyamatos a termelés Tavaly október 15. óta a me- zőhegyesi húsüzemet Szabó László vezeti. — A vezetőváltásra elődöm, Orodán Lajos nyugdíjba vonulása miatt került sor — tájékoztat.—Jómagam 1962 óta dolgozom a kombinátban, végzettségemet tekintve sertéstenyésztési szakmérnök vagyok. — Kérem, mutassa be nagy vonalakban az üzemet! — A húsüzem a kombinát sertéstenyésztő és hústermelő ágazatához tartozik. 1925-ben épült, akkor heti tíz darab sertés levágására volt alkalmas. 1982- ben jelentős rekonstrukciót hajtottak végre, azóta az évi kapacitás 24 ezer sertés. Elsősorban tőkehúst, kolbász- és hurkaféleségeket, füstölt termékeket állítunk elő. A kenőmájasunk igazi márka, a környéken mindenütt keresik. Termékeink jelentős részét Békés és Csongrád megyében, valamint a budapesti boltjainkban értékesítjük. Úgy érzem, hogy vidékünkön eléggé jelentős szerepet játszunk a folyamatos bolti ellátásban. Mintegy 15 városban, illetve községben fogyasztják az itt készült hús- és hentesárut. Partnereinkkel kifejezetten jók a kapcsolataink, ez elsősorban az elődöm és a gyári kollektíva érdeme. — Ha itt abbahagynánk a beszélgetést, meglehetősen rózsásnak tűnne a kép. Kérem, szóljon a gondjaikról is! — 1991-ben fennállása óta a legnehezebb évet élte át ez a kis üzem. Főleg az év első hét hónapjában volt kritikus a helyzet. Vágtuk a rengeteg túlsúlyos sertést, a feldolgozottsági fok csökkent, ráadásul jelentős árengedményekre kényszerültünk. Ez mintegy 37 millió Ft árbevételkieséshez vezetett. így fordulhatott elő, hogy tavaly a megfeszített munka ellenére is kevesebb pénz került a borítékba. De helytállt ez a 60 fős kollektíva, s ezért minden dicséret megilleti. — Mik a jövőre vonatkozó elképzeléseik? — Az 1992-es év sem lesz könnyű a számunkra. Átalakulás előtt áll az egész kombinát, így a húsüzem is. Egy biztos: a jövőben még inkább minőségi munkát kell végeznünk, piacainkat csak így tudjuk megtartani, illetőleg bővíteni. Ami pedig a fejlesztést illeti: szeretnénk bővíteni a hűtőteret, így megoldódna a bőrös és a technológiai sertések vágása, tárolása. Ha valóra válnak elképzeléseink, akkor sor kerülhet a fizetések „karbantartására”, emelésére. Asszonyok kolbásztöltés közben. A képen Szelezsán Jánosné, Molnár Sándorné, Faragó Lajosné és Kecskés Jánosné Utókezelő kórház A mezőhegyesi utókezelő kórház igazgató főorvosa dr. Hecsei Imre. — Békés megyében Szeghalomban és Mezőhegyesen folyik utógondozás — mondja Hecsei főorvos. — Mi a megye déli részét látjuk el. A betegek a kórházak, illetve az önkormányzatok javaslatára kerülnek hozzánk. Persze, előfordulhat, hogy hirtelen rosszullét fog el valakit, vagy balesetet szenved, és nincs a közelben körzeti orvos. Ilyenkor természetesen mi látjuk el a betegeket. Egyéb közvetlen kapcsolataink is vannak a helyi lakossággal, például fizikoterápiás kezelést nyújtunk a részükre. — Hányán dolgoznak a gyógyító apparátusban? — Rajtam kívül két orvosnő és 24 ápolónő. Dr. Batta Erzsébet Kecskemétről került ide, ott a szemészeti osztályon dolgozott, sokéves tapasztalattal rendelkezik. Mezőhegyesen szemészeti szak- rendelést is folytat. A másik orvosnő dr. Juhász Julianna, páJön a bioorvos! A véletlen úgy hozta, hogy tavaly a lakásom közelében egy magánháznál nyitotta meg alkalmi rendelőjét Prcic Tomislav, a szabadkai bioorvos. Számomra emlékezetes látvány maradt az utcán rá várakozók hosszú sora. Sokan jöttek akkor Battonyára vidékről is, megneszelve a jugoszláv természetgyógyász érkezését. Most Mezőhegyesen, a József Attila Általános Művelődési Központ plakátján láttam viszont Prcic Tomislav nevét. A ház egyik dolgozójától, Krucsóné Gergely Erzsébettől érdeklődtem felőle. — Igen, meghívtuk Mezőhegyesre Prcic Tomislavot — mondja, s elém rak egy halom lyakezdőként került hozzánk, két kisgyermek édesanyja, tavaly október 15-étől dolgozik ismét. Az orvosok munkáját segítik az ápolónők, tevékenységüket az ápolási igazgató irányításával végzik. Valamennyi munkatársamról a legnagyobb elismerés hangján kell szólnom. — Milyen az utókezelő ágykihasználtsága? — Általában 80-90 százalékos. Néhány ágyat ugyanis célszerű fenntartani a sürgős ellátásra szoruló betegeknek. — Főorvos úr! Sokan állítják, hogy beteg társadalomban élünk. Ha ez igaz, akkor önök nap mint nap szembesülnek a társadalom betegségeivel is. — Értem a kérdést, de kizárólag csak orvosi szemszögből kívánom megválaszolni. Ha a családok legalább a jobb állapotban lévő betegeket hazavinnék, javulna a betegek lelki egyensúlya. Mert mindenki vágyik a saját otthona, a saját családja után, ez természetes emberi igény. újságkivágást. A bioorvoslásban bízó betegek február 3. és 8. között kereshetik fel itt az ÁMK- ban. A rendelés mindennap reggel 8 órakor kezdődik, s addig tart, amíg csak lesznek érdeklődők. Egy kezelés díja minimum 300 Ft. Belenézek a Prcic Tomislav tevékenységéről szóló írásokba. Megtudom róla, hogy egy olasz egyetemen „papírt” is kapott: különleges képességeit hasznosíthatja a gyógyításban. A cikkek híradása szerint eredményeket ért el az ízületi és a gyomorbántal- mak, valamint a cukorbetegség gyógyításában. Ugyanakkor ő maga is elismeri: mindenkin azért ő sem tud segíteni. A „csodatevésnek” is vannak korlátái, ezért például rákos betegek kezelését nem is vállalja. Mit látott szilveszterkor Rácz Imre? Mezőhegyesen a Komlósi út 21. szám alatt lakik Rácz Imre. Sokáig gondolkodott azon, hogy elmondja-e, amit szilveszter délutánján a kertjéből látott. Mi tartotta vissza ettől a nyugdíjas cukorgyári munkást? Hát, ugye, először is maga a dátum, december 31. Másodszor pedig az, amit látott. Végül úgy döntött, hogy csak felhívja szerkesztőségünket. Meglátogattuk Rácz Imrét, szokása szerint az egyik fóliasátorban tevékenykedett. Félbehagyva a munkát, a következőket mondta: — Hallottam a rádió Ráadás című műsorában, hogy az orosházi Rákóczi-telepen is láttak ugyanezen a napon valamit. Hát kérem akkor az én szemem sem káprázott! Jöjjön, odavezetem, ahol akkor álltam! Az idő már estefelé járt, négy óra múlhatott el néhány perccel. Látom, hogy az óvoda felől az égen vízszintesen jön egy fehér valami. Elöl volt csak fehér, vakítóan fehér, fénycsóvát húzott maga után, annak a végét már kékes színűnek láttam. Nem magasan ment, és nem gyorsan. Megkövülve néztem, míg csak el nem tűnt, ott az erdősáv mögött. Akkor berohantam az iránytűért, és bemértem, hogy milyen irányban haladt ez a ...jelenség. Pontosan délről tartott északnak. Nézze, egyébként sem vagyok ivós ember, de akkor még véletlenül sem ittam egy nyeletet sem. Egészen addig itt dolgoztam kinn a fóliában, éppen befelé tartottam. A szemem is jó, hála Istennek. Éppen ezért hallgattam idáig. Számomra is érthetetlen az egész. De hogy láttam, az olyan biztos, mint az, hogy mi most ketten itt állunk. Az ember csak kapkodja a fejét! Öreg, rutinos újságíró kolléga nyilatkozik, ha jól emlékszem, a rádióban: ő bizony nem üli végig a képviselő-testületi üléseket! Aztán idézi Adyt: Gémes kút, malom alja, fokos, / Sivatag, lárma, durva kezek. A ,,malom alja” kifejezés az értelmetlen össze-vissza beszéd szinonimájaként szerepel a versben. Az egykori őrlető gazdák, amíg búzájuk sorra került, várakozás közben, unalmukban összehord!hat)tak mindenféle sületlenséget. Kár lenne tagadni, hogy olykor egy-egy testületi ülés is ellaposodik. De még az üresjáratok sem teljesen hiábavalók, legalábbis zsurnaliszta szemmel nézve nem azok. „Olyan országban élünk — mondta Mezőhegyesen az egyik felkért előadó —, hogy a szennyét mindenki miránk engedi.” Eltekintve a kijelentés nyelvi megformálatlanságától, bizony, érdemes odafigyelnünk... a tartalmára. Filozofikus hajlammal (megjáldott vagy (meg)vert olvasóink szíves figyelmébe ajánlom! d 'H. Eredményes volt a kampány Mezőhegyesen A cukorgyár számít a termelőkre Ezt az óírást január elején szerettem volna elkészíteni. A cukorgyárban azonban alig találtam valakit a portáson kívül. „A gyáriak ilyenkor már a lábukat lógatják!” — világosít föl egyik mezőhegyesi ismerősöm. Szavai nem bántóak, kiérződik belőlük az őszinte elismerés. Bihari László gyárigazgató a következőképpen értékelte az elmúlt időszakot: — Tavaly szeptember 8-án indult a gyár, és január 1-jén reggel 6 órakor fejeztük be a répa feldolgozását. A feldolgozási napok száma 114,5, a napi feldolgozott répamennyiség pedig 3061,8 tonna volt. Ez meghaladja a 100 százalékot, hiszen gyárunk kapacitása „csak” napi 3 ezer tonna. A gyártási idény — és ezt az előbbi számok is alátámasztják — aránylag zökkenőmentesen telt el. Ha volt is leállás, az tervszerűen történt, és csak a gyár egyes részeit érintette. Fajlagosan kevesebb segédanyagot használtunk fel, mint a korábbi években. Jól működtek a segédüzemek: a mészkemence, a kazánház és az erőtelep. A répa feldolgozhatóságára sem lehetett panaszunk. A beszállított alapanyag „hagyta magát”, így viszonylag könnyen ment a szeletelés és a diffúziós munka. Ezek a tényezők mind kedvezően befolyásolták a termelést. Viszont fájdalmasan érintett bennünket is és a termelőket is a répa alacsony cukortartalma. — Mekkora területen termeltettek? — Az elmúlt évben a cukorgyár összesen 9728 hektár cukorrépa termelésére kötött szerződést. A ténylegesen bevetett terület 9744 hektár volt, a termésadó terület 9618 hektár. Az összes átvett répa 368 ezer 124 tonna. Az átlagos cukortartalom, sajnos, nagyon alacsony, mindössze 14%. Áz átlagtermés hektáronként 38,3 tonna. Ez az összes termésadó területre értendő. Ha csak a ténylegesen felszedett répa termésátlagát nézzük, akkor lényegesen kedvezőbb a kép: az átlag 43,7 tonna hektáronként. — Ebből azért az is látszik, hogy meglehetősen sok répa maradt a földben. — A mi rajonunkban 1194 hektár, ebből Békés megyében 872, Csongrádban pedig 322 hektár. Az ossz termésadó területre vetített cukorhozam 5,37 tonna hektáronként. Ha csak a ténylegesen hasznosított területek hozamát vizsgáljuk, akkor 6,2 tonnás átlagot kapunk. Az átvett répa nagy részét saját magunk dolgoztuk fel, a kisebbik hányadát pedig kiszállítottuk bérfeldolgozásra Jugoszláviába, illetve Romániába. A belgrádi cukorgyárba 9686, az aradiba pedig—kísérleti jelleggel — 3384 tonna került. — Hány dolgozót foglalkoztattak a feldolgozási idényben? — A korábbi kampánylétszámhoz képest most 120-szal voltunk kevesebben. Racionális létszámcsökkentést hajtottunk végre. Decemberben 706 fő dolgozott a gyárban, ebből 131 volt „ideiglenes”. Úgy szerveztük meg a tevékenységeket, hogy minél kisebb számban kelljen idénymunkásokat alkalmaznunk. A létszámcsökkentés következtében januárban jutalomként több millió Ft-ot oszthattunk ki, de a tavaly végrehajtott bérfejlesztésünk is igen jelentős volt. Elbocsátások nem voltak a gyárban, és ebben az évben sem szándékozunk elküldeni senkit. A kedvezményes nyugdíjazás lehetőségével élni fogunk továbbra is, bár nem engedhetjük meg magunknak, hogy minden ilyen igényt teljesítsünk. — Gondolom az új kampány tervezése tulajdonképpen már januárban megkezdődik. — Február 15-éig elkészítjük a szerződéstervezeteket termelőink számára, és sorra felkeressük őket. Elmondjuk, hogy az idén egészen új helyzet fog előállni. A belföldi cukorértékesítésre kvótarendszer lép életbe. Amelyik gyár a kvótafelett értékesít, azt szankcionálják. Előre tudjuk tehát, hogy mennyi répára lesz szükségünk. Erre — egy 10 százalékos tűréshatáron belül — szabott árat tudunk ígérni. A kvótát meghaladó szerződött mennyiség átvételét azonban csak egy minimális áron garantáljuk. Ézt a minimál árat mindenképpen kifizetjük a termelőknek. Ha a cukrot ráfizetéssel exportáljuk, akkor a veszteségen megosztozunk. Ha az exportból nyereségünk származik, felezzük azt is. Ilyen feltételekkel szeretnénk az új szerződéseket megkötni. Úgy vélem, korrektek az ajánlataink. Az oldal fotóit Gál Edit készítette.
