Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-14 / 38. szám
Nagygyanté, magtárépület Az oldalt írta és szerkesztette: Magyar Mária. Telefon: (66) 27-844 Lungo Drom Sarkad. — A „Lungo Drom” (Út Előre) Országos Érdekvédelmi Cigányszövetségnek 20 ezer tagja van ma Magyarországon. Január közepén a sarkadi cigányetnikumból — helyi egyesületet alapítva — harmincán csatlakoztak e szövetséghez. A sarkadi szervezet jogi képviselője Horváth Zoltán lett, akit az országos szövetség február 21-én Szolnokra hívott, hogy ott találkozzék a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal vezetőivel. Önkéntesek Újszalonta. — A település a hajdani önkéntes tűzoltóegyesület újjászervezését tervezi. Ennek érdekében a falu vezetői találkoztak a gyulai hivatásos önkormányzati tűzoltóság képviselőivel, akikkel olyan fontos kérdé-' sekben folytattak megbeszéléseket, mint a felszerelés, ruházat, riadólánc, személyi állomány. A községből 15-en vállalkoztak az egyesület megalapítására, melynek élére a megállapodások szerint Dobi Ferenc képviselő-testületi tagot jelölik. Ketten távoztak Sarkad. — A 21 tagú képviselő-testületből az utóbbi hetekben ketten is távoztak. Lemondott Dobi Imre, az 1. számú választó- kerület képviselője és Lay Tamás, aki a kisgazdapárt helyi szervezetének listájáról került a testületbe. Az 1-es számú választókerületben március 22-én tartanak időközi választást, melynek nyertese Dobi Imre helyét foglalaja el a testületben. Minthogy a kisgazdapárt listáján nem volt több jelölt, így Lay Tamás helyett nem lesz új képviselő. Egyeteminduló Sarkad. — Holnap, február 15-én délelőtt 10 óra 30-kor az Ady Endre Kísérleti Középiskolában tartják a Neumann János Innovátorképzö Egyetem egyetemi tanácsának alakuló ülését. Kiemelt kérdések Újszalonta. — A képviselő- testület január 29-én tárgyalta második olvasatban a község költségvetési tervezetét. A végleges változat elfogadását február 26-ára tervezik. A testület elfogadta az ez évi munkatervet is, amelynek napirendjei között az ifjúsági klub, a közművelődés és a könyvtár helyzete szerepel kiemelten, minthogy tavaly nem volt elegendő idő az itt jelentkező problémák kezelésére. Zsinórcsipke Sarkad. — A Bartók Béla Művelődési és Szervező Központ kötés- és makramé- (zsinórcsipke) tanfolyam indítását tervezi — kellő számú jelentkező esetén — még február hónapban. Az oldal fotóit Fazekas Ferenc készítette. SARKAD ÉS KÖRNYÉKE 1992. február 14., péntek Kádár Péter Mezőgyánban A napokban Kádár Péter országgyűlési képviselő fórumra hívta a mezőgyáni és a geszti kistermelőket. A fórumnak Mező- gyán adott otthont, s talán a távolság volt az oka(?), hogy a szomszédos községből egyetlen kistermelő sem érkezett az egyébként igen forró hangulatú, Szabó István polgármester szavaival élve „igazi népi, politikai” fórumra. Munkanélküli tsz-tagok Kádár Péter mindenekelőtt arról adott tájékoztatást, milyen intézkedésekkel próbált meg segíteni azoknak a kisgazdáknak, akik a tavalyi sertésdöm- ping idején szállították el hízóikat, és még nem kapták meg a leadott malacaik ellenértékét. Mint mondta, a földművelési kormányzat figyelmetlensége következtében kialakult nehézségekről tavaly év végén interpellált a Parlamentben, de látva, hogy a helyzet sok esetben még a mai napig sem változott, a legfőbb ügyészséghez fordult. Az ügyészség, mint közvádemelő hatóság felajánlotta, hogy minden konkrét esetben elvállalják a kistermelő perindító képviseletét, amellyel jelentősen felgyorsítható a bírósági eljárás. Hasonlóan nagy gond a tsz- ekből elbocsátott munkanélküliek kérdése is, akiknek létszáma máris tízezres nagyságrendben mérhető... Köztudott ugyanis, hogy a jelenlegi szabályozók értelmében közülük többen nem jogosultak munkanélküli-segélyre. Kádár Péter ezzel kapcsolatban annyi biztatót mondott, hogy az üggyel a Munkaügyi Minisztérium foglalkozik. Az országgyűlési képviselő felhívta a közgyűlés és az érdekegyeztető fórum előtt álló tsz- tagok figyelmét arra is, hogy a tsz-ek átalakulása két úton mehet végbe: vagy úgy, hogy a szövetkezeti tagok lesznek a tulajdonosok, vagy úgy, hogy a többségi részvényt külső tagok is megvásárolhatják. Pártja, az SZDSZ ez utóbbit nem támogatja, hiszen egy ilyen gazdasági társaságban a tsz-tagok csupán alkalmazottak lesznek. A tehéntartó panasza Szabó Imre mezőgyáni tehéntartó arról panaszkodott, hogy a monopol helyzetben lévő tejfelvásárló olyan követelményeket támaszt a kistermelőkkel szemben, amit azok — megfelelő szűrőberendezésük, eszközeik nem lévén — nem tudnak teljesíteni. Ezen kívül óriási az árrés a tej felvásárlási és eladási ára között. A politikus elmondta, hogy sajnos, a hatalmon lévő kormányzat nem igyekszik a tejipar monopóliumát megtörni, így fordulhatott elő, hogy a tejipari vállalatok kilobbizták, a tejnek ne legyen maximált eladási ára. így fordulhat elő, hogy mind a termelői, mind a piaci árakat úgy diktálják, ahogy nekik tetszik. Amíg a tejipar nem privatizáló- dik, tej szövetségek kialakítása nyújthat némi védelmet — mondta a képviselő. A kistermelőknek össze kell fogniuk, és meg kell mondaniuk az átvevőnek, bizonyos ár alatt nem adják a tejet. Sajnos az ártörvény szerint — az SZDSZ álláspontjával szemben — a 2,8 százalékos tejnek sincs többé hatósági ára. A parlamenttel van a baj, nem a sertéshússal! Szabó Imre sertéstenyésztő felvetette, nem lehetne-e a Békés megyében elterjedt zsírjel- legű sertések helyett valami nemesebb fajta hússertést meghonosítani, hiszen annak nagyobb keletje lenne a külföldi piacokon. Kádár Péter erre azt válaszolta, hogy a gondolat jó, ám ő a bajok gyökerét mégis abban látja, hogy csak nagyon kevés felvásárló vállalat rendelkezik külkereskedelmi joggal, s amíg ez így van, addig nem alakulhat ki egészséges verseny a piacokon. Az egyik felszólaló szerint nem a sertés húsával van a baj, hanem a parlamenttel, s nem érti, ha az ott ülő képviselők látják a problémát, miért nem tesznek ellene. „Ne kerülgessük a forró kását!” Kádár Péter elmondta, hogy sajnos, sok esetben hiába interpellál az ellenzéki képviselő, arra a kormánypárti miniszter válaszol valamit, és a többségében kormánypárti parlament elfogadja azt. Ekkor Jónás Lajos mezőgyáni lakosból kiszaladt a kérdés: „Akkor hát mi szükség ellenzékre?” — Már az is eredmény, ha a parlamentben elhangozhat az ellenvélemény — válaszolta a képviselő. — Ebből is látszik, hogy bizonyos kérdéseknek nem csak egy megoldása lehetséges. Sajnos a kormánypártiak közül többen nehezen viselik ezt, ezért akarják folyton leváltani a televízió és a rádió elnökét. — Ne kerülgessük a forró kását, itt arról van szó, hogy hárompárti diktatúra lett az egy- pártrendszerból! — fakadt ki az egyik hallgató. — Micsoda dolog, hogy a parlament csupa csiribiri kérdéssel foglalkozik októberben meg novemberben, és csak decemberben tárgyalja a költség- vetést!? — pattant föl még valaki. — Arra válaszoljon a képviselő úr, jobb lenne-e az ország sorsa, ha a szabad demokraták kerültek volna hatalomra? — záporozott tovább a kérdés. Miért nagyok az adóterhek? Kádár Péter a következőket mondta: — Amiben mi hibáztatjuk a kormánypártot az az, hogy a választások idején túl sokat ígértek, s a várható nehézségeket még akkor sem jelentették be az állampolgároknak, amikor hatalomra kerülve az teljesen világossá vált előttük. Nem hajtottak végre költségvetési reformot, nem privatizálták a nagy vállalatokat, így továbbra is államközpontú társadalomban élünk, ahol az óriási hivatali apparátus eltartása miatt önöket magas adók terhelik. Nem beszélve arról, hogy a kormánynak nincs agrárprogramja, így a mezőgazdaságban állandóan megoldatlan kérdések jelentkeznek. Jellemző az intézkedéseikre, hogy csak ott segítenek, ahol nagy az ellenállás. Példa erre a bányászokkal való megegyezés vagy a kárpótlás, amelyet 17 napon át tárgyalt a parlament. Ezzel szemben a minden állampolgárt érintő költségvetési tervezetet a törvényes megállapodáshoz képest két hét késéssel, december elején tették elénk, s mindössze három napig tárgyaltuk. Ha egy állampolgár nem fizeti be időben a tartozását, azonnal büntetőkamatot számolnak el neki, ha a kormány vét a törvény ellen, az következmények nélkül marad. Rendszerváltást és nem emberváltást akarunk — Nem állítom, hogy nem lennének kemény intézkedések, ha mi volnánk most hatalmon — folytatta a képviselő —, de jó néhány dolgot másképpen csinálnánk. A költségvetést például már februárban kezdenénk tárgyalni, mivel ezt tartjuk az egyik legsarkallatosabb kérdésnek. A kárpótlásnak sem szenteltünk volna ennyi időt, energiát, mert feleslegesnek tartjuk. Akkoriban ugyanis mindenkit ért sérelem, amit most mind képtelenség orvosolni. Az állami vagyonügynökség működését is máshogy képzeljük, gyorsabbnak, korrupcióktól mentesnek. A hátrányos helyzetű vidékekre adókedvezményekkel csalogatnánk a vállalkozókat. Keresztülvinnénk a mezőgazdasági programunkat, ahol az állam nem irányító, korlátozó, csupán segítő szerepet játszana. Védő árakkal, behozatali korlátozással, a monopóliumok felszámolásával védené a termelők érdekeit. S egyáltalán, igazi költség- vetési reformot, rendszerváltást, nem csupán emberváltást hajtanánk végre. Sarkad belvárosában több mint egy hónapja „romokban hever” az áfész tulajdonában lévő Pelikán étterem. Béhr Attila áfész- elnök azonban arról tájékoztatta lapunkat, hogy március 20-áig befejeződnek az átalakítási munkálatok, és a vendégeket egy sokkal hangulatosabb, gyorsétkezővel bővített étterembe várják. A korszerű német technika pedig—amellyel a gyorsétkezőt felszerelik — újabb garancia az idejárok kényelmére. Képünkön a régi bejárat lépcsőfeljárójának megszüntetését látjuk Nyolcán tartózkodtak Február 11-én a sarkadi képviselő-testületi ülés olyannyira elhúzódott a helyi lakástámogatással összefüggő újabb vitával, hogy nem sikerült költségvetési rendeletet alkotniuk a városatyáknak. Hogy a lakossági székeken helyet foglaló pedagógusok mégse várakozzanak hiába, két költségvetést érintő kérdést mégis napirendre tűzött a testület. Az egyik az oktatási ágazat január 1-éig visszamenő bérfejlesztése volt, amelyet támogatott ugyan a képviselők többsége, ám a nyolc tartózkodás rámutatott: nem túl nagy az egyetértés, hiszen ezt a pénzt a későbbiekben az önkormányzatnak ki kell gazdálkodnia. A sarkadi magánegyetem propaganda- és reklámköltségeire kért egymillió 200 ezer forintot azonban (lévén az magánvállalkozás) nem támogatta a testület. S ígéret Valahogy olyan természetű vagyok, ha valamit nem tudok biztosra, azt nem ígérem meg. Tudja kánya miért, nem szeretek csalódást okozni másoknak. Volt már eset, hogy egy hangzatos ígéret kihúzott volna a bajból. Mégsem ígértem. Mindez csak azért jutott eszembe, mert „odaföntről" az idénre határátkelőt ígértek a sarkadi és a battonyai térségnek. Az ígéret nyomán az önkormányzatok és mi, a sajtó képviselői is határátkelőt ígértünk az itt lakóknak. Az emberek pedig elhitték. Sőt! Elhitte a román fél is, és meghazudtolva minden bürokratikusságát megszerezte az engedélyt, s a pénzt a Románia felőli utak megépítéséhez. A határátkelő idei megnyitása már csak a magyar oldalon kérdéses. A közelmúltban szervezett tárcaközi egyeztető tárgyaláson a .fontiek” azzal védekeztek, hogy hiába a szándék, ha nincs rá pénz. Én pedig azt mondom: ha a költségvetést nem az utolsó pillanatban terjeszti be a kormány, mindez talán már korábban is nyilvánvalóvá válik, nincs ígéret, és akkor kisebb a csalódás. így viszont jogos a figyelmeztetés az említett térség részéről (melynek vezetői sokat remélnek a március 21-ei kihelyezett kormányvizittől): az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. A fiatalok maradnak Egy fiatal házaspár lakástámogatás címen 77 ezer forint kamatmentes kölcsönt kapott az újsza- lontai önkormányzattól. Ez azért örömünnep a falu életében, mert az önkormányzat fennállása óta mindössze második esetben fordul elő, hogy az elöregedő községben ifjú pár szándékozik letelepedni. A fiatalok, csakúgy, mint az előző esetben a kiszemelt ház vételárának 70 százalékát kapták meg ezzel a támogatással, amelyet két év türelmi idő után kell törleszteniük. Alpolgármester helyett polgármester-helyettest találtunk A kötegyáni általános iskola főépületébe érve alig merek az ajtóhoz nyúlni. Már messziről látni (érezni!) a friss festés nyomait. — Végre eljutottunk idáig — sóhajt Balogh Elek igazgató, és érdekességképpen elmondja, hogy a főépületben 1960 óta, egy másik épületben pedig 1924 óta nem láttak festéket a nyílászárók. S ha már itt tartunk, elmeséli, hogy öt évvel ezelőtt bizony lavórból mosott kezet a tisztelt „Akkor lennék a legboldogabb, ha elégedett családok sokasága lakná Kötegyánt” pedagógus, és sportpályát is csak álmában látott a testnevelést tanító kol lega. Azóta a pálya valóság, van vezetékes víz, sőt tavaly óta gázfűtés is. A tantermeket, irodákat új függönyökkel, s ahol lehetett új bútorokkal is gazdagították. Persze tervek volnának még, azonban mindent nem lehet egyszerre, hiszen a pénz nem folyik olyan gyorsan, mint a gondolat. — Úgy tudom, a tanév végén nyugdíjba megy—vetem fel. — Ennyi tapasztalattal a háta mögött, milyen új célkitűzésekkel pályázna újra? — Nem titok, hogy valóban elmegyek nyugdíjba, és nem pályázok újra — válaszolja —, de ha pályáznom kellene, bizony nehéz helyzetben lennék. Még mindig nem fogadták el az oktatási törvényt, ami némi támpontot mutatna. De ha elfogadják is, kistelepülésen elég nehéz bizonyos dolgokat érvényesíteni. Egy biztos, hogy gyakorlatiasabb pedagógiát igyekeznék meghonosítani. Nagyon fontos az elmélet, de ami még ennél is fontosabb, az a gyerekek életre nevelése. Balogh Eleket ugyan polgármester-helyettesi minőségében kerestem fel, mégsem bánom, hogy ennyit beszélgetünk az iskoláról, hiszen minden település jövője az ifjúságtól függ. Egyelőre azonban azzal folytatódik a párbeszédünk, hogy a közeli jövő mit hozhat a falu népének. — Túl sok biztatót sajnos nem lehet mondani. Aminek realitása van, az egy-egy útépítés, ám sajnos, a fokozódó munkanélküliség, az egyre több családot sújtó létbizonytalanság nem valószínű, hogy a közeljövőben megoldódik. Mint képviselő vagy ha úgy tetszik, polgármester-helyettes akkor lennék a legboldogabb, ha elégedett családok sokasága lakná Kötegyánt. — Sarkadnak, Gesztnek, Mezőgyánnak alpolgármesterei vannak. Ón polgármester-helyettesi titulust kapott... — Nálunk a szervezeti és működési szabályzat kimondja, hogy a polgármester akadályoztatása (betegség, tartós távoliét) esetén a mindenkori rangidős képviselő helyettesítse. Nos, minthogy ez a „leírás” rám illik, engem ért a polgármester-helyettesi megtiszteltetés. — Volt-e már rá szükség, hogy átvegye a faluvezetői stafétát? —Hál’ istennek a polgármesterünk igen agilis, egészséges munkaerő, úgyhogy néhány apró-cseprő dolgot kivéve erre még nem volt szükség. — És végül egy könnyedebb kérdés! Tervezi-e, hogy mivel fogja tölteni a nyugdíjaséveit? —- Legtöbbet minden bizonynyal a családommal, az unokáimmal leszek. Kertészkedni fogok, és ha sikerül, befejezem két megkezdett kutatómunkámat. Szeretném ugyanis pontosan feltérképezni, hogy az 1960 és az 1992 között végzett kötegyáni általános iskolások hová szóródtak szét a nagyvilágban, ki mire vitte az életben. Közben pedig tovább gyűjtögetem a már-már feledésbe merült kötegyáni helyneveket.
