Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-13 / 37. szám
BÉKÉSCSABA ÉS KÖRNYÉKE 1992. február 13., csütörtök © Békéscsabán impozáns épületben található a Munkácsy Mihály Múzeum gazdag és érdekes kiállítása Az oldalt Béla Vali szerkesztette. Telefon: (66) 27-844 Galérianyitás éjfélkor Békéscsaba. — Kissé szokatlan időpontban, február 15-én, szombaton 24 órakor nyílik a Kőváry-galéria az Ifiházban. Az étkező-galéria meghívón szereplőjelmondata: „A művészethez a gyomron keresztül is vezet út” Raktárból ABC Az Alföldi Vendéglátóipari Vállalat Békéscsabai Kirendeltsége immár második éve Köröspart Vendéglátó Betéti Társaság néven üzemel. A még „tinikorú” bt. közel háromszázezres nyereséggel zárta az elmúlt esztendőt. Nagy terveik vannak a jövőre nézve. Ilyen például egy raktár- helyiség élelmiszerbolttá, s a ma üzemelő vegyesbolt bisztróvá alakítása. Az egészséges gyermekért Négy előadásból álló sorozatot indít a TIT Békéscsabai Városi Szervezete és a Családsegítő Szolgálat „Káros szenvedélyek hatása a magzati életre; a gyermek személyiségfejlődése” címmel. Várják mindazokat a kismamákat, akik egészséges gyermeket szeretnének a világra hozni, s azokat a kisgyermekes anyákat, akiknek fontos, milyen lesz gyermekük személyisége. A program résztvevői hallhatnak arról, milyen szerepet játszik a család a csecsemő, majd a gyermek testi-lelki fejlődésében. Az első előadás — melyet dr. Farkasfalvy Klára főorvos tart — február 14-én, pénteken 14 órától lesz a TIT-székházban. Ezt követően vásárlással egybekötött bemutató nyílik a Békéscsabai Sárréti Tejipari Vállalat, valamint a Béköt termékeiből. Polgárőrség Újkígyóson Újkígyóson harmincán írták alá azt a belépési nyilatkozatot, amelyben vállalják a település nyugalmáért, hogy polgárőrök lesznek. A megválasztott Vesz- pi Gyula elnök elmondta, akkor lesz eredményes a munkájuk, ha legalább 20 százalékkal csökken a közrend elleni vétségek száma a településen. A polgárőröket „Polgárőrség Újkígyós” jelvénnyef látják el. Az oldalon megjelent anyagokat Béla Vali. Gu- bucz Katalin. Nátor János és Szigeti Csaba írta. Hároméves aLIK Egy nagyon kedves, bensőséges ünnepséget tartottak a minap a Lencsési Közösségi Házban. Harmadik születésnapját ünnepelte ugyanis a LIK, azaz a Lencsési Ifjúsági Klub. Mint a kis közösség frontembereitől megtudtam, középiskolás klubként indultak, majd az évek múlásával (mindannyian leérettségiztek) váltak ifjúsági klubbá. Juhász Attila vezeti ma a kis társaságot, vele és két másik „kollégájával”, Faragó Tímeával és Kovács Istvánnal ültünk le egy kis csevegésre. — Milyen programokat szerveztetek az elmúlt három esztendő alatt? — Rengeteg rendezvényünk volt—kezdte válaszát a klubvezető. — így hirtelenjében ami eszembe jut: kirándulások, vetélkedők, sportnapok, előadások, filmvetítések, hit vitakör, úti beszámoló... Nem vagyunk túl sokan, elég kevesen ismernek bennünket. Továbbra is szervezünk majd programokat, sok tervünk van. Bárkit szívesen látunk — nyitva állnak kapuink. A születésnapon tortát illik vágni. A két csinos hölgy a LIK fennállásának harmadik évét ünnepli a nem egészen fogyókúrás habos tortával-— Itt vagyunk minden pénteken a Lencsési Közösségi Házban — toldja meg Kovács István. — Aki unja már a diszkókat, kocsmákat, s szívesen beszélgetne, azok nyugodtan jöjjenek el. — Miből finanszíroztátok az előbb említett kirándulásokat, vetélkedőket...? — Eleinte a KISZ-től kaptunk támogatást, ma pedig szerzünk, ahonnan tudunk. Most például egy pályázatot adtunk be a városi önkormányzathoz... — válaszolt körünk egyetlen hölgy tagja. — Fogadjátok gratulációmat, és további sikert kívánok! — Köszönjük szépen—vette át a szót ismét Juhász Attila —, de valamit még feltétlenül szeretnénk elmondani. Nagyon sokat köszönhetünk mind anyagilag, mind erkölcsileg Takács Péternek, a Lencsési Közösségi Ház vezetőjének. Nélküle nem is létezne a klubunk. „Aranyos” bútorok aranyárban A bútorok szépek, az áruk „aranyos Kár, hogy a Stil Varia Kft. holmijaival a megyeszékhelyen, az Andrássy úton egy kapualj alá szorult. A jobb helyet érdemlő bútorokat és kiegészítőket áruló kft.-re véletlenül bukkantam. A kiegészítőkre írt árak láttán majdnem otthagytam csapot, papot, tükröket, asztalokat és ágyakat. Aztán lehuppantam egy kanapéra, aminek az árát 237 ezer 950 forintban állapították meg. Míg el nem felejtem, hozzátartozik még két fotel is. A kis területen kiállított darabok katalógusból rendelhetők meg. Lett légyen komplett szoba-, vagy konyhabútorról szó. Az utóbbi „már” 250 ezertől kapható és egészen 400 ezerig terjedhet az ára. Kinéztem magamnak egy egyszerű, olasz márványból készült dohányzóasztalkát potom 68 ezerért. Persze csak a kinézésig futotta. —Van, aki meg is veszi ezeket a kétségtelenül ízléses termékeket? — kérdezem Veres Évától, a bolt vezetőjétől. — Igen, egy szűk réteg vásárol itt... —Gondolom ,nem a kisnyugdíjasokból és a fiatal házasokból áll ez a réteg. — Fogalmam sincs, hogy vásárlóinknak mi a foglalkozása. Régi vagy újgazdagok? Nem tudom. Az tény, hogy termékeink olasz és német gyártmányúak. Egyedi megrendeléseket is teljesítünk. Vásárlóink megadják a méreteket és két hét, legfeljebb egy hónap múlva megkapják a lakásukra mért bútorokat. Beszélgetésünk közben két idősebb hölgy érkezik. — Mi a véleményük a kínálatról, az árakról? — kérdezem őket. — Nagyon különleges a kínálat, de nem a mi zsebünkre szabták az árakat. Legfeljebb, ha a lottón nyernénk, gondolhatnánk a vásárlásra. Pici babával fiatal házasok állnak meg egy lézerkép előtt, a kérdésem tőlük is ugyanaz, mint fent: — Összesen 20 ezer forint, amiből meg kell élnünk a két gyerekkel — válaszol a szimpatikus fiatal anyuka. — De ha nagyon megnézem, a bútorboltokban sem sokkal olcsóbbak a bútorok, és ezek itt mégiscsak egyediek és ne felejtse, a csőbútorokat 24 karátos arannyal futtatták... ettől függetlenül nekünk persze csak egy képre telik... Diákvarieté vándortalicskával Sokéves hagyomány Békéscsabán, hogy kora tavasszal megrendezik a diákság vidám kulturális programját, a Díákvarietét. Nem csak szórakoztató időtöltésről van szó, hanem elsősorban bemutatkozási, önkifejezési lehetőségről, amely ebben a korban talán különösen fontos. Eddig csupán a megyeszékhely iskoláinak, klubjainak, ifjúsági csoportjainak, egyesületeinek kínálták ezt az alkalmat, de most a rendezők — a városi diákszövetség és a Békés Megyei Művelődési Központ — várják a megyéből mindazokat, akik részt szeremének venni ezen a március 25-én kezdődő, kétnapos diákprogramon. A jelentkezők rövid, humoros, zenés jelenetekkel készüljenek, fő szempont a kötetlenség, a vidámság. A zsűri kellő szakmai felkészültséggel értékeli majd a produkciókat, s az arra legérdemesebb megkaphatja a ,.Vándorkuka'' utódját, a „Vándortalicskát”, persze megrakva minden földi jóval. A rendezvény helyszíne a Tégla Közösségi Ház lesz. a jelentkezéseket március 1-jéig várják az MMK-ban vagy a városi diák- szövetségnél. Majmolunk Mottó: Darwin szerint az emberek és a majmok egy őstől származnak. Én a majmok helyében tiltakoznék... Mi, magyarok mindig ezt csináltuk. A múltban is, ma is. A tömegkommunikáció (és az a bizonyos téli lábbelim) tele van már a Nyugatimádattal. Dicshimnuszokat zengünk, s olyanná akarunk válni, mint ők. Nem is olyan régen (de talán túl sokáig) az Ural felől .fújtak a szellők”. Ez aztán az iparunk, mezőgazdaságunk, gondolkodásunk eltorzulásához vezetett... Nem tanultunk a múltból: ismét majmolunk. Csak most, .napnyugta" az értékrend. Nem vitatom, van mit tanulnunk—ehhez kétség sem férhet. De félek, jó magyar szokás szerint ismét átesünk a ló túlsó oldatára, s egy az egyben akarunk lemásolni mindent, mondván: ott már egyszer bevált, itt miért ne válna be?! Hogy miért? Mert mások vagyunk! Másként gondolkodunk; más a környezeti fekvésünk ; más ideológia szerint nőttünk fel, éltünk; más a gazdasági helyzetünk; más a kultúránk; másban vagyunk mi, jobbak”... Ne hasonlítani akarjunk másokhoz! Legyünk önmagunk! Ez az, ami szerintem a legfontosabb! A nép fia nem ,.nyugati” akar lenni, hanem boldog, elégedett... Azaz elég volt már a majmolásból — emberek vagyunk! Magyar emberek... A hadirokkant megvont 13 forintja Ul előttem, tördeli a kezeit. Hetvenegy esztendős, megette már a kenyere javát. Mindig becsülettel, tisztességgel dolgozott. Dolgozik ma is a háza táján. Megkeseredett mondatok buknak ki a száján. — Látja, elvesztettem a bal szememet a második világháborúban. Amikor Romániából, a szovjet fogságból hazatértem, értesítettek, hogy mint hadirokkant 13 forint ellátást folyósítanak 1946 február elsejével. — Ugye rosszul tetszik emlékezni? Ezerháromszáz forintról van szó? —Jól hallotta, tizenhárom forintot mondtam. Ennyi járt a bal szememért, amit a hazáért áldoztam. Várjon csak, a történetnek nincs vége. 1949 szeptemberében értesítettek, hogy az időközben 23 forintra emelt pénzbeni juttatást megszüntetik. Ennyit se érdemeltem. — A nyugdíját biztosan úgy állapították meg, hogy... — Ne is folytassa, 6600 forintból élek... — Azóta megtörtént egy rendszerváltás. Kérte, hogy valami kártérítést állapítsanak meg? — Hiszen épp erről van szó, ezért akartam magával beszélni. Jeges vízben Két békéscsabai fiatalember nem mindennapi erőpróbára vállalkozott; akkor, amikor még dühöngött a tél, megfürödtek az Élővíz-csatorna jeges vizében. Hogyan is történt ez? — kérdeztük egyiküket. Frankó Vilmost. — Barátom, Molnár István ötlete volt; 6 Németországban már többször megfürdött télen a tengerben. Gondoltam, miért ne lennék erre én is képes?... —Rendszeresen sportol? —• Már abbahagytam a súlyemelést, de sportbarát vagyok; télen síelek, nyáron horgászom, s úszni is nagyon szeretek. — Hogyan lehet edzeni egy ilyen „mutatványra” ? — Tulajdonképpen sehogy. Közvetlenül az ..akció” előtt éjszakánként hideg vízzel telt vödröt tettem az ágyam mellé, s néha belemártottam a kezem. Mit mondjak, nem volt éppen kellemes érzés. — Mit szóltak ötletükhöz a barátok, ismerősök? Nézze, ezt küldték a pesti Kárpótlási Hivatalból. Az a lényeg, hogy a jogszabály nem terjed ki rám, mert: „a jogszabály hatálya azon személyekre, akik nem szovjet hadifogságban voltak, vagy hadifogságukat nem szovjet területen, hanem egy más ország területén töltötték, nem terjed ki...” — De hiszen szovjet fogságban volt... — De román területen. Annak idején behívattak, mondták lépjek be a pártba, talán tudnak valamit tenni. Nem léptem be. Most meg, mondja, melyik pártba akarnak beléptetni, hogy történjen valami az ügyemben? Ebben az országban minden idegenen, cigányon segítenek. Az ilyenek, mint én, éljünk meg, ahogy akarunk? Hát milyen világot élünk? Lehajtott fejjel jöttem el az újkígyósi Hódi Józseftől. Kínozott a tehetetlenség, hogy az ügyében nem segíthetek egyebet, mint megírom. Csak reménykedem, hogy felfigyel rá valaki: van egy ember, aki, ha nem is az életét, de a szeme világát veszítette el a háborúban. És még azt sem érdemli, hogy 23 forintot kapjon kárpótlásként. Hát ilyen világot élünk! fürödtek — Volt, akinek tetszett, más őrültségnek tartotta. A barátnőm például attól félt, hogy tüdő- gyulladást kapok... —És kapott? — Még egy tisztességes náthát se! — Mit érzett, amikor a jeges vízbe ugrott? — Az ifjúsági ház előtti helyet válaszottuk ki. Miután fürdőruhára vetkőztünk, végigsétáltunk a jégen. Ahol a legvékonyabb volt, ott ugrottunk be. Először úgy éreztem, nem kapok levegőt, de ez az érzés hamar elmúlt. Törtük a jeget, úgy úsztunk körülbelül 10-15 percen át. — Gondolom, nem kis feltűnést keltettek... — Sokan megnéztek bennünket. volt, aki megjegyezte: megőrültek ezek? — Vállalkozna-e újra a jeges fürdésre? — Igen. Próbatételnek tekintem. s jó érzés, hogy sikerült!
