Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-12 / 36. szám

ÉKÉS MEGYEI HÍRLAPSPORT

1992. február 12., szerda

Barangolás „kilencvenezer négyzetkilométeren” is túl

Atlétika Békéscsabától Barcelonáig

Rendhagyó oldallal jelentkezünk: összeállításunk a sportok királynőjének, az atlétikának egy nagy szeletét kívánja átfogni. Igyekszünk barcelonai szemüveggel (is) nézni a sportág hazai „kereszt- metszetét”, s bepillantani a megye egyik legismertebb és szakmailag legelismertebb műhelyébe, a Békéscsabai Előre Atlétikai Egyesület mindennapjaiba. Innen nézve azonban ki (is) tekintünk: megyei helyzetképet kívánunk festeni a szakszövetség elnökének segítségével.

Vajon mindketten kijutnak Barcelonába? Mindenestre Ilyés Ildi (balra) és Rosza Mária „kőkeményen" készül az idei nagy megmérettetésre Fotó: Kovács Erzsébet

Lesz-e érem az olimpiáról?

Mérei László 1991-ről és az olimpiai esztendőről

A reméltnél jobb esztendőt zárt 1991-ben a magyar atlétika, s ez elsősorban a tokiói szabadtéri világbajnokságon történteknek köszönhető, ahol Bagyula István a rúdugrásban ezüst-, Horváth Attila pedig a diszkoszvetésben bronzérmet nyert. Mindez talán azt is jelenti, hogy 1992-ben a képzeletbeli ranglétrán újabb fokkal léphetnek feljebb a magyar atléták, amelynek ékes bizonyítéka az éremszerzés lehetne a barcelonai olimpián. A piros- fehér-zöld színek képviselői közül utoljára Németh Miklósnak sikerült ez a bravúr, 1976-ban, Montrealban világcsúccsal és aranyéremmel nyert a gerelyhajítás döntőjében.

A nemrégiben zárult év mérlegéről, egyben az olimpiai esztendő várható eseményeiről beszélt Mérei László, a válogatott szövetségi kapitánya.

— Azt hiszem, nem teszem ki magam a kritikusok rohamának, ha azt mondom, 1991 több szempontból is az előrelépés esztendeje volt—kezdte a fiatal szakvezető. — A tokiói világ- bajnokság „olimpiai értékű” verseny volt, vagy tán annál is jelentősebb erőpróba, hiszen hatalmas mezőny gyűlt össze, több atlétával, mint amennyire

Barcelonában számítani lehet. Ezt azért fontos leszögezni, mert a túlságosan nagynak nem mondható csapatunkból Bagyu- lán és Horváthon kívül Gécsek Tibor kalapácsvető és Kovács Judit magasugró is bekerült a legjobb nyolc közé, ahogy a női 4x400-as váltónk is.

— Tartja-e magát a kapitány ahhoz a korábban közölt elvéhez, miszerint a vb legjobbjai automatikusan olimpiai résztvevőnek tekinthetők?

— Nincs okom a változtatásra, akik a vb-n bekerültek az első

nyolc közé, azok olimpikonnak tekinthetik magukat. Persze, csak akkor, ha formájuk hirtelen nem hanyatlik feltűnően, vagy sérülés nem gátolja felkészülésüket.

— Aligha hihető, hogy a magyar atlétika mindössze kilenc versenyzővel szeretné magát Barcelonában képviseltetni...

—Boldog lennék, ha huszonöt magyar atléta versenghetne az olimpián, de húsznak a szereplése is elégedettségre adna okot. Az említett kilenchez például azonnal hozzátehetek kettőt, a hétpróbázó Ináncsi Ritát és a dekatlonista Szabó Dezsőt. Előbbi újoncként nagyszerűen helytállt Tokióban, utóbbi a vb utáni teszten bizonyította, hogy jövőjét feltehetően spliti Eb-tel- jesítményéhez mérhetjük, s nem a tokiói kisikláshoz.

—A kettős éremszerzésen túl mit tart még a tavalyi esztendő említésre méltó eredményének?

— A tokiói vb legjobb magyar szereplői kivétel nélkül fiatalok, még a rangidős Gécsek is csak 27 éves. Ez azt jelenti, hogy hosszabb ideig számíthatunk még rájuk, miközben már jönnek föl a szaloniki ifjúsági Eb-n szerepelt tehetségek is.

— Az Európai Atlétikai Szövetség naptáregyeztető kongresszusára milyen csomagtervvel utaztak?

—- Minden korosztály válogatottjának rangos megméretést szerettünk volna szervezni, ám sajnos az ellenfelek megválasztásánál a „kilométerpénz” volt a legfőbb meghatározó. Annyi azonban már bizonyos, hogy a legrangosabb fedettpályás erőpróba a Tricotex Kupa lesz, a Hungalu Budapest Nagydíj utódversenyének pedig junius 18-át jelöltük időpontként. — mondta befejezésül az atlétaválogatott szövetségi kapitánya, Mérei László.

Megszűnt több hagyományos bázis Békés megyében

Marik Lászlóné több mint két évtizede tevékenykedik az atlétika területén. A sportág szakembere, jó ismerője immár két éve tölti be a Békés Megyei Atlétikai Szakszövetség elnöki tisztét. Ez alkalomból segítségével próbálunk átfogó képet adni a megyei atlétikajelenlegi helyzetéről.

—Milyen vállalkozásokat élt, él meg a megye atlétikája?

—Az 1990-es év elején megalakult az önálló atlétikai szövetség, majd 1991-ben társultunk a Megyei Sportszövetségek Érdekszövetségéhez is. Új szellemben, új felállásban szervezzük a megyei atlétikát. Persze, mint ahogy az eddigiek során is, most is elsősorban a megélhetésünk jelenti a legtöbb gondot, előteremteni a pénzt a zavartalan működéshez. Ehhez a megyei önkormányzattól 120 ezer forintot kaptunk (tíz évvel ezelőtt 170 ezer forint volt a támogatás), azonban ahhoz, hogy az 1991. évi legfontosabb szakmai programunkat teljesíteni tudjuk, 320 ezer forintra volt szükség. Ezt az összeget pályázatok, tagdíjak, nevezési díjak és szponzorok révén sikerült előteremteni.

—Milyen konkrét feladatokat tűztek ki célul maguk elé?

— Tavaly kiemelt feladatunk volt a versenyek színvonalas rendezése, már csak azért is, mert ahogy a szakosztályok szegényednek és nem tudtak, tudnak vidékre utazni a versenyekre, egyre nagyobb jelentősége volt (és lesz) a megyei bajnokságok helyi rendezésének. Két korosztályban állítottunk ki megyei válogatottat: az ifjúságiakkal az NB I-ben szerepeltünk, ahol 5. helyen végeztünk, ami véleményem szerint nagyon jó eredmény. A serdülő B-sek- kel területi versenyeken vettünk részt, s a második helyezést vívtuk ki. Mindkét válogatottban helyet kaptak a DSK-ban szereplő tehetségek is.

— Úgy tűnik, hogy a DSK-k szerepe a mai sportban egyre nagyobb jelentőséggel bír. Véleménye szerint az atlétika terén mivel magyarázható ennek oka?

— Sajnálatos, hogy az igazolt versenyzők száma évről évre csökken a még működő egyesületekben is. Ugyanis a megyében az A kategóriás Békéscsabai Előre Atlétikai Egyesület, a Gyulai SE В minősítésű atlétikai szakosztálya, valamint a C kategóriás Békési SE maradt meg

csupán. Megszűnt több hagyományos bázis, így Orosháza, Szarvas, Tótkomlós... Néhány statisztikai adattal szeretném érzékeltetni, hogy például az elmúlt három év során a szervezettségben, a versenyzők számában milyen jelentős a visz- szaesés. Míg 1989-ben 690 igazolt atléta, 295 fő minősített versenyző, 34 edző és hét szakosztály volt a megyében, tavaly viszont már csak 350 atléta, 163 minősített versenyző, kilenc edző és három szakosztály volt regisztrálható.

— Kiemelne néhány jól működő DSK-t?

— A középfokú iskolák esetében Békéscsabán a 611. számú szakmunkásképző, a Rózsa Ferenc Gimnázium, Gyulán az Erkel Gimnázium, Orosházán a Táncsics Gimnázium, valamint a mezóhegyesi és gyomaendrő- di szakmunkásképző kiemelke- dőek. Az általános iskolák közül a békéscsabai József Attila, az 5—6. sz. Madách utcai és a 2. sz. iskola, Békésen a dr. Hepp Ferenc, Gyulán a 3. számú, Mezó- berényben az 1. számú. Természetesen a teljesség igénye nélkül.

— Úgy gondolom, hogy a szakszövetségre. Békés megye

atlétikai sportjára ráfér egy adag jókívánság. A szövetség elnöke miben bízik, bízhat 1992- ben?

— Elsősorban azt szeretném, ha a sportág stabilizálódna, s a versenyzők, a minősített atléták száma, s ezzel együtt az eredmények nem csökkennének. Bízom abban, hogy a diáksportegyesületek sok tehetséges atlétát nevelnek, s számukra a magunk részéről minden rendezvényt meg tudunk tartani. Azt kívánom, hogy a nyári olimpián legalább egy atléta részt vegyen a megyéből és ott eredményesen szerepeljen. Jó lenne, ha ebben az évben is pártolnának bennünket a szponzorok, hiszen az atlétika igen nagy tömegeket mozgat meg, ami számukra is jó reklámhordozó. Összességében optimista vagyok, mert elképzeléseink reálisak és szentül hiszek benne, hogy 1992-ben több anyagi támogatást adnak, adhatnak az önkormányzatok a fiatalok sportolására és ezen belül az atlétikára.

Az oldalt írta és szerkesztette: Gyurkó Mihály, Jávor Péter, Verasztó Lajos, valamint felhasználtuk az MTI hírforrását.

Továbbra is a tíz között

Amikor Nagy Balázs, a Békéscsabai Előre Atlétikai Egyesület elnöke az évzárón summázta az elmúlt esztendei életüket, így fogalmazott: „Az a legnagyobb fegyvertény, hogy életben maradt a szakosztály, illetve az egyesület”.

Tény, hogy ha nagy vérvesztességek árán is, de ott található az ország palettáján továbbra is a lila-fehér klub. Mégpedig az előzetes számítások szerint a 10. hely körül.

— Örülök, hogy a legjobbak között vagyunk — mondja Tóth Sándor, az egyesület vezető edzője, ügyvezető elnöke. — Igaz, az 1990-es eredmények alapján a nyolcadikok voltunk, ám tavaly nem tudtunk minden pontszerző viadalon részt venni anyagiak hiánya miatt. Annál büszkébbek vagyunk arra, hogy tavaly a négy legnagyobb nemzetközi esemény mindegyikére adtunk versenyzőt. így ott voltunk a világbajnokságon, a Világ Kupán, a fedettpályás Eb-n és az ifjúsági Európa-bajnokságon. A mérleg megvonásakor leszögezhettük: van nemzetközi első osztályú minősítésű sportolónk (Rosza Mária), nemzetközi ifjúsági sportolónk (Széli Tibor), három első osztályú versenyzőnk (Ilyés Ildikó, Szabó Andrea, Leczki Ervin) és 23 ifjúsági aranyjelvényes fiatalunk. Minőség terén mindenképpen előreléptünk.

Az egyesület tavaly—akárcsak mint az azt megelőző esztendőben — négymillió forintból gazdálkodhatott. (Igaz, ha az inflációt is hozzáírjuk, akkor mintegy harmadával kevesebbel kellett beérniük, ami okozott is némi fejtörést az év folyamán).

— Sajnos meg kellett válnunk három edzőtől, s csaknem száz fiatallal kevesebbel tudtunk foglalkozni — toldja meg Tóth Sándor.—A négymilliós bevételünk mintegy harmadát adta a megyei, illetve a városi önkormányzat. A többi saját bevétel és szponzori támogatás volt. Novemberben már úgy tűnt, a versenyekre, a fizetésekre nem telik, amikor 200 ezer forintos gyorssegélyt kaptunk a megyei önkormányzattól, támogatandó az olimpiára való felkészülést...

Rengeteg áldozatot hoztak a szülők, akik a felszerelés vásárlásán túl még a versenyekre való utazásba is besegítettek olykor. S mint az elnök elmondta, sok köszönhető a szponzoroknak, valamint Vargáné Czeglédi Katalinnak, aki most már amolyan menedzseri munkát is ellát az egysületnél.

Tizennégy csabai a válogatott keretben

A közelmúltban tartották az atléták országos értekezletét, hagyományosan Budapesten, a Testnevelési Egyetem dísztermében. Az elmúlt esztendő értékelése során a legjobb eredmények között ismerték el a kaliforniai Világ Kupán a női gyaloglócsapat által elért negyedik helyezést. Mint ismeretes, a háromtagú magyar együttesben két csabai, Rosza Mária és Ilyés Ildikó kapott helyet. Tóth Sándor, a Békéscsabai Előre Atlétikai Egyesület vezető edzője elmondta: meghatározták az idei év feladatait is a tanácskozáson. A fő cél az olimpia, amire reális eséllyel a csabaiak közül a korábban említett két gyaloglónő pályázhat.

Az utánpótlás korosztályúak legjelentősebb versenye a szöuli iijúsági világbajnokság lesz, ahol remélhetőleg a sprinter Széli Tibor is rajthoz állhat. Kihirdették a válogatott kereteket, amelyekben korábban még soha ennyi lila-fehér atléta nem kapott helyet. íme a névsor Felnőtt keret: Rosza Mária, Ilyés Ildikó, Szabó Andrea — gyaloglók. Utánpótlás keret: Kun Alice, Széli Tibor — rövidtávfutók; Csendes Ildikó, Bohus János — középtávfútók; Krajcsó Mónika, Leczki Ervin, Vozár Attila, Sülé Zoltán — gyaloglók; Tajti János — akadály futó; Béres Gábor, Nagy Márton — ugrók. Tóth Sándor hangsúlyozta: ez óriási

elismerés, egyben nagy felelősség is az egyesületnek és a versenyzőknek, edzőknek.

Az atléták legmagasabb fórumán két Békés megyei szakember kapott több éve folytatott eredményes munkájáért elismerést. Kovács Károly (Békési SE) az utánpótlás nevelésért és szervező munkájáért kapott díszoklevelet, Csicsely Mihály (Békéscsabai Előre Atlétikai Egyesület) a diáksportban kifejtett utánpótlás-neveléséért kapott emlékplakettet.

Javában tart a fedettpályás versenyidény. Sajnos anyagi okok miatt csak néhány versenyre, korlátozott számban utazhattak a legjobb csabai atléták Budapestre. Az ÚTÉ nemzetközi felnőtt versenyén sikeresen kezdte az idényt Széli, s a 200 méteres síkfutásban 22,3 időeredménnyel a második helyen végzett a felnőttek között, hat tizeddel megjavítva eddigi legjobbját. A hétvégén a fedettpályás iijúsági magyar bajnokságon a 400 m-es távon Széli fölényesen győzött, 48,93-as felnőtt szinten is figyelemreméltó eredménnyel. A legjobbak Rosza és Ilyés vezetésével a TRICOTEX Kupán állnak rajthoz február 12-én a fővárosban. A nagy nemzetközi verseny után két nappal Bécsben, az Ausztria—Magyarország fedettpályás válogatott viadalon Roszától és Ilyéstől kettős győzelmet vár a szakvezetés.