Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-12 / 36. szám

1992. február 12., szerda-B UN ÚGY gKÉS MEGYEI HÍRLAP Kristályvázával csapott a boldogító igen után Horror a reimsi esküvőn A fekete szemű ifjú úriember, Pierre Pestre és menyasszonya, Danielle Duxelle éppen csak hogy kimondták a boldogító igent az őket összeadó pap és a házassági ceremónia csaknem félezer résztvevője előtt, amikor Danielle egy hirtelen mozdulattal meg­ragadta a liliomokkal teli kristály vázát, és... Danielle gyilkos lett, hiszen olyan jól irányzott ütést mért frissen szerzett hitvese fejére, hogy az búcsúszó nélkül szállt át a túlvilágra. És következtek a csupán for­maságnak számító rendőrségi kihallgatások, amelyeken Da­nielle őszintén feltárta súlyos tettének mozgatórugóját. Esze­rint az 6 Pierre-je olyan vad, mondhatni kéjsóvár pillantá­sokkal ostromolta gyermekkori barátnőjét, Nicolet-t, hogy az elviselhetetlenné vált a számára. Az asszonyka hirtelen kézbe kapta az oltárt díszítő, virágok­kal teli vázát, és úgy ütötte fejen az éppen csak férjének mondha­tó fiatalembert, hogy a szörnyű tett megakadályozására senki nem lehetett képes — állítja a bűntényhez legközelebb álló szemtanú, az esketést végző pap: Paul Brousse. Az újság­íróknak mellesleg még azt is hozzátette, legfeljebb két perc telhetett el az általa osztott áldás és a gyilkosság között. Pedig olyan elragadó teremtésnek lát­szott a menyasszony, és egyéb­ként is minden olyan hangula­tos, olyan meghitt volt — állítja a pap. De nézzük a részleteket! A történet szokványos módon kez­dődött: négy hónappal korábban a 30 esztendős borkereskedő, Pierre Pestre egy éjszakai mula­tóban megismerkedett a 20 éves Danielle-lel. Megismerkedésüket köve­tően Pierre másról sem beszélt otthon, csak hogy micsoda gyö­nyörű és áldott jó teremtés ez a Danielle — mondja az áldozat unokatestvére, Claudine. — Amikor azonban jobban megismertük, elkeseredtünk. Nem mondom, szép volt, nagyon szép, de... Valahogy túlságosan határozottnak, sőt időnként ki­mondottan agresszívnek tűnt. Néha olyan érzésünk támadt, mintha egy ragadozó került vol­na közénk. Szóval családunk nem volt túlságosan elragadtat­va Pierre új szerzeményétől. Pierre-t azonban nem tudtuk meggyőzni igazunkról. Nem hagyta magát lebeszélni az es­küvőről. Családunk dollárezre­ket költött az ünnepélyes ese­ményre, hogy Reims lakói se fe­ledjék el egyhamar ezt a világ­raszóló lakodalmat. Az esküvőt követően elma­radt a vigasság, s a tortát sem volt kinek felszeletelni. A ked­ves ünnepség ugyanis másod­percekkel az „igenek” elhang­zását követően horrorrá válto­zott. — Pierre állandóan csak a barátnőmmel szemezett — dik­tálta később jegyzőkönyvbe vallomását a rendőrségen Da­nielle, a „zöld szemű szörnye­teg”. —A fene az átkozott fejét! Hát engem vagy azt a másikat akarta feleségül venni? És kü­lönben is, ki tudja, talán régebb­ről ismerték egymást, sőt, nem elképzelhetetlen, hogy már ágy­ba is bújtak, miközben én az es­küvőmre készültem? Lehet, hogy később lettek volna egy­más szeretői! No, de én ezt már nem voltam hajlandó megvárni. Különben is, amikor begurulok, azonnal tennem kell valamit. Ha csak úgy váza nélkül lettek volna ott azok a liliomok, akkor való­színűleg csupán a csokorral vágtam volna jól pofán. Most már késő a bánat, mit csináljak, peche volt szegénykémnek... A szertartáson egyébként néhány ismerős rendőr is részt vett. Ok tartóztatták le a gyilkos asszonyt. Úgy, ahogy volt, hosszú fehér ruhájában, mir­tuszkoszorúval a fején vitték bi­lincsbe verve az őrszobára. A bírósági tárgyaláson a vé­dőügyvéd is tehetetlennek bizo­nyult, hiszen még azt sem hoz­hatta fel mentő körülménynek, miszerint a világtörténelem ed­digi legrövidebb házasságában követtetett el a bűncselekmény. A temperamentumos lányo­kat kedvelő férfiak gyakran nincsenek tisztában azzal, vajon milyen veszélyek leselkednek rájuk házasságuk során. Vagy már az esküvőn? Sz. T. A fogorvos felelősséget vállal Három óra alatt elfogták a tettest Matematikai zseni a gyilkos fiú A tizenöt éves fiú szörnyű cselekményben vett részt. Társtet­tes tizenegy ember legyilkolásában! Végig azt mondta: apja kényszerítette, hogy közreműködjön a tanya leégetésében. Az apa öngyilkos lett. A fiú nyolcesztendei börtönt kapott. Négy év után egyéni kegyelemmel — köztársasági elnöki kegyelemmel szabadult. A fiú egy vidéki városba ment, kollégiumba. Azóta jó, s olykor — inkognitóban — megfordul a helybeli egyetem elő­adásain is. Miért kapott ez a fiú egyéni kegyelmet? — Ez után kutattam, s megtaláltam egy férfit, dr. Szendrey Gábor ötvenkét éves fogorvost, aki felelősséget vállalt érte. —Mit jelent, hogy felelősséget vállalt, s miért pont ön? — Háromgyermekes családapa vagyok. Egy ifjúság-érdekvédel- mi szervezet elnöke négy esztendeje. Rendszeresen járunk a tököli Fiatalkorúak Börtönébe, elsősorban nem azért, hogy elítélteket szabadítsunk ki, hanem, hogy a nevelőkkel együttműködve a jobb élet felé irányítsuk a fiatalokat.-— Ez a fiú véletlenül került a bizottságunk elé. Megkérdeztük, akar-e tanulni. Azt mondta, de milyen szenvedéllyel mondta: ez minden vágya. Legközelebb tankönyveket vittünk a börtönbe. Egy hónap múlva beszámolt a tananyagból. A hatás megdöbbentő volt. A büntetés-végrehajtás parancsnoksága áthelyezte a fiút a város börtö­nébe és számítógépet helyezett el a zárkájában. Három egyetemi oktató hallgatta meg, valamennyiüknek az volt a véleménye, hogy rendkívül tehetséges matematikus lehetne. —On hisz a fiú megváltozásában? — Muszáj hinnem. Most tizenkilenc esztendős, vékony, sápadt, töprengő gyerek. Élete, sorsa megváltozott. Az apai terror megszűnt. Az öröklődésben nem hiszek. Normális életet él, társai nem tudnak múltjáról. A tanulásnak szenteli idejét. —Folytatja a „mentési” munkát? — Természetesen. Bár hivatásomnak az orvosit tekintem. De ha már a sors, és mondhatni a véletlen felkínálta ezt a feladatot, természetesen csinálom. Hetenként kétszer, háromszor látogatom meg a fiút. Bízom benne. Ha leérettségizett, kérvényezni fogja, hogy büntetett előélete ellenére felvegyék az egyetemre. — Amikor valakinek kegyelmet kémek, milyen szempontok sze­rintjárnak el? —Az illetőnek első bűntényesnek kell lennie, vállalnia a tanulást, a munkát, őszintén meg kell bánnia bűnét. Legyen helye, ahová szabadulás után megy. A szóban lévő fiú kegyelme érdekében levelet út a székesfehérvári püspök is. Nem akarom megosztani a felelősséget, de ez a tény nagyon sokat jelent. Dr. Szendrey Gábort egyébként sokan keresik fel fogorvosi rendelőjében. Sok páciens. Legtöbben nem tudják, hogy a doktor úr ilyen különleges társadalmi munkát is végez. Bende Ibolya Halálig rugdosta frissen szerzett barátját Izgatott nő kereste fel a XX. Kerületi Rendőrkapitányság ügyeletesét. Elmondta, hogy kutyasétáltatás közben egy holt­testet talált a Gubacsi úti lakóte­lep Honvéd-sporttelep füves környékén. A helyszínre érke­zett körzeti megbízott és rendőr- járőr megállapította, hogy az ismeretlen férfi valószínűleg erős ütlegelés közben halt meg — főként a fején sok seb lát­szott. Azonnal megindították a nyomozást, beszéltek a környé­ken lakókkal, akik közül néhá- nyan elmondták, hogy láttak együtt két fiatalembert, az egyi­ket nem ismerték, a másik vi­szont lakótelepi. A két rendőr bravúros gyor­sasággal, három óra alatt rábuk­kant a tettesre egy pesterzsébeti lakásban, ahol a fiú bejelentés nélkül tartózkodott. Cipője még mindig véres volt. A vizsgálat során kiderült, hogy a tettes — aki rövid idő alatt beismerte a bűncselek­mény elkövetését, Pilisről érke­zett Budapestre, sétált, csatan­golt, és az utcán ismerte meg a fiatalembert. Tüzet kért tőle, majd rövid beszélgetés után együtt indultak tovább, elmen­tek különböző vendéglőkbe, sőt, a huszonhárom éves áldozat szüleinek lakására is. Itt meg­vendégelték őket, ettek, ittak. Ezután továbbmentek, felte­hetően még többet ittak, majd összevitatkoztak, s a pilisi fia­talember — Molnár Imre, hu­szonegy éves foglalkozásnélkü­li — addig rugdosta újdonsült haverját, míg az összeesett és el­vesztette eszméletét. Ezután elvette a súlyosan sé­rült fiú karóráját, levette dzseki­jét, a magáét pedig otthagyta. D. Jenő a helyszínen elvérzett. Molnár Imre jelenleg előze­tes letartóztatásban van, a vizs­gálat tart, a sikeres nyomozás két főszereplője Pák Gábor zászlós, körzeti megbízott és Szulyák Tibor zászlós. (b.i.) OLVASSA! SZÓRAKOZTATÓ NAPILAP Rabkórházban praktizál az elítélt sportfőorvos Börtönbe vonult dr. Völgyesi János veszprémi sportfőorvos, akit megrontás és szemérem elleni erőszak miatt jogerősen kétesztendei börtönbüntetésre ítéltek. Első információink szerint, az orvost a tököli Büntetés-végrehaj­tási Intézet rabkórházába irányították, ahol mint orr-fül-gégész prak­tizál. Ilyen esetben reá is vonatkoznak mindazon szabályok, amelyek a többiekre érvényesek. Az orvos, munkája előtt és után, zárkában tartózkodik, elítélti fizetést kap, szabadon nem közlekedhet. Ennek ellenére a praktizálás nagy gesztus az elítélt orvosok számára — szerencsére ilyen kevés van —, hiszen gyakorlatot folytathatnak és gyógyíthatnak, ami lelki okokból is fontos. (b. i.) Harpagon úr milliója Kirabolták a kukázó milliomost Ferencváros, Ifjúmunkás utca. Málladozó vakolatú ház, mocskos lépcsőház, körfolyosó. Az első emelet egyik lakása sem különb. Piszkosszürke falak, az ajtókról rég lekopott a festék. Az elhanyagolt otthon lakóját, Hoffmann urat, a hajdan házak­kal, üzlettel, telekkel rendelkező jól menő cukrászt csak Harpa- gonként emlegetik a környéken. Folytonos kuporgatása, fukarsá­ga közismert. Bár magára alig költ, 7000 forintos nyugdíját kukázással egészíti ki. Hogy mire gyűjtöget, s hol tartja pénzét a kissé szenilis öregúr, senki nem tudja, hisz hallgatag, titkolózós fajta. Senki nem jár hozzá, bár könnyen, gond nélkül juthatna az egyszo­bás lakásba, hisz a nagyothalló férfi az ajtót soha nem zárja kulcsra. Tudhatott erről az a két fiatal­ember is, aki a kora esti órán váratlanul betoppant. Hoffmann úr észre sem vette a hívatlan vendégeket, oly elmélyülten nézte a televíziót. Hirtelen há­tulról megragadták nyakát, s jó­kora ütéseket mértek fejére, ar­cára. Borzalmas fájdalmat ér­zett. Mire a kábulatából felesz­mélt, az üvegszekrény előtt álló fiatalember közölte társával: „Megtaláltam! Mehetünk!” Még látta a piros mappát, amely­ben az 1 millió 200 ezer forint értékű betéti jegyek lapultak. A szomszédok értesítették a rendőrséget és a mentőket a tör­téntekről. A helyszínelés során előkerült a 417 ezer forintot tar­talmazó betétkönyv. Hogy szán­dékosan vagy véletlenül maradt a helyszínen, nem tudni. Hoff­mann úr elmondása szerint hara­gosa nem volt, értékeiről senki nem tudott. A kihallgatások so­rán képbe került az egyik esetle­ges elkövető. Az alaposan gyanúsítható férfi 17-18 éves, 175 centi ma­gas, vékony testalkatú, fehér bőrű. Barna haja elöl szembe érő, hátul rövidre nyírt. A cse­lekmény elkövetésekor sötét színű dzsekit és nadrágot, piros kockás flanelinget viselt. A BRFK 2-es rablási csoportja kéri mindazokat, akik a bűncse­lekmény körülményeiről bármit tudnak vagy ismerős a személy­leírás, jelezzék azt a 07 ügyele­tén. (bronesch) Gyerekgyilkos anya Inkén inkább elásta Mindössze néhány száz lel­ket számláló kisközség Somogy megyében Inke. Itt esett szere­lembe az a 34 éves hölgy, aki aztán megesett. A terhességét sem szüleivel, sem az imádott férfival nem közölte. Félt attól, hogy „szájára veszi a falu”. Szé- gyellte, hogy leányfejjel kell kihordania magzatát. Egyetlen emberrel osztotta meg a titkát, az orvosával. Megígérte, ha el­jön az idő, nála szül. Az ígéret azonban csak pusztába kiáltott szó volt. A fiatal nő otthon hozta világra gyermekét. Az életképes kislányt hagyta, hogy kihűljön. Majd a már halott gyereket el­ásta a fáskamrában. Azt gondol­ta, sohasem jönnek rá szörnyű tettére. Azonban rosszul lett és értesíteni kellett egy nőgyó­gyászt. A rövid vizsgálat után hamar kiderült: nincs meg a gyerek. A nő sírva mutatta meg azt a he­lyet, ahol elásta. A Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság letartóztatta. Az első kihallgatás után sírva mondta: „Megöltem a gyerekem, de nagyon megbán­tam.” Pornoland Buta libákra vadásznak — Szép a feneked! A melled meg olyan feszes, hogy csak na! — mondogatja nap nap után Budapest egyik legelegánsabb szórakozó­helyén az a fiatalember, akiről elterjedt, hogy lányokat ad el olasz partnerének. A trükk roppant egyszerű: megszólítja a tinilányokat, jó sok pénzt ígér nekik, fényt és ragyogást. A kis hölgyek vihogva hallgatják a jóképű huszonéves fiatalembert és közben a világot jelentő deszkák­ról álmodoznak. Nem is sejtik, hogy az olasz pornóvilág milyen kegyetlen. A fiatal srác ugyanis beígéri, hogy „go-go” lányokként szeretné „szerződtetni” őket, hogy aztán az olasz pornófilmesek kezébe kerüljenek. A Pesti Riport információi szerint, akik kijutnak Olaszországba, azoktól a bártulajdonosok elveszik útlevelüket, az­tán különböző obszcén dolgok eltűrésére kényszerítik őket. Kevesen vannak, akik szabályos szerződéssel dolgoznak a szex­szakmában. Jó néhány lányt a németek is alkalmaznak, egy-egyfilm forgatásakor ezer dollárt kapnak. Jó lenne azonban, ha a leendő go­go lányok tudnák, hogy szexszel talán könnyű pénzt keresni, de ez csak buta libáknak való a mai AlDS-es világunkban. (nagy)

Next

/
Thumbnails
Contents