Békés Megyei Hírlap, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-12 / 36. szám
1992. február 12., szerda BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE G „Itt és most légy jó pedagógus!” Óriások, félbevágva „Aki szegény, az a legszegényebb” —jut eszembe József Attila gyönyörű verse, valahányszor szembesülök Békés megye délkeleti részén a rideg valósággal. Persze tudom, az ország helyzete sem rózsás, miért éppen szű- kebb pátriám lenne a kivétel? De nem is kivételes státusra ácsingóznak — immár több mint két emberöltő óta — az itt élő emberek ! A csücsök (magamban csak így nevezem az egykori batto- nyai, illetve mezőkovácsházi járás területét) Trianon óta „a lelkek temetője”. Ady val szólva: „Itt azok éltek, kik nem éltek, / A legkülönbek sohse éltek, / Itt meddő a nagy gerjedés / S százszor boldogak a vetéltek.” Ma már egyre világosabban látszik, hogy ami érték itt túlélte Trianont és a Horthy-érát, azt néhány évtized alatt elemésztették a „maggyilkos mérgek”. A falvak elnéptelenedése már a hírhedt „településfejlesztési koncepció” életbe lépése előtt elkezdődött. Sok helyütt megszűnt a tanács, az iskola, becsukott a mozi, a kultúrház, a patika. Jószerével egyetlen közintézmény maradt: a „presszókocsma.” De rájárt és rájár a rúd a mondvacsinált városokra is. Ezekben az iható víz, a csatornázás, a telefon, a burkolt út, a járda, a színvonalas egészségügyi és kereskedelmi ellátás lényegében hiú ábránd maradt csupán. Jó húsz év távlatából felsejlik előttem egy „őshonos”, jobb sorsra érdemes, alacsony termetű, cingár értelmiségi férfi alakja. Szokása szerint leitta magát a sárga földig. Sírt, mint a záporeső, s közben verte a mellét: „Tudod, mi vagyok én? Neked megmondom. Én egy kettőbe fűrészelt óriás vagyok.” Itt, a csücsökben valamennyien azok vagyunk: szétcincált óriások. Vajon összeilleszthetők-e még a tagjaink? S vajon lehelhető-e még élet mibelénk? Mert ha igen, akkor megtörténik a csoda, akarom mondani: a rendszerváltozás. Iskolabútorok Battonyáról A battonyai iskola az udvar felöl Szerkesztő: Ménesi György. Telefon: Battonya, 310 Érdekegyeztető fórum Battonya. — A szövetkezetekről szóló és az átmeneti szabályokról rendelkező törvény értelmében a településeken úgynevezett érdekegyeztető fórumokat lehet létrehozni február 29-éig. A törvény szerint a fórum 3-11 tagját a helyi képviselő-testület választja meg úgy, hogy a megválasztottak között — a kárpótlási igényüket bejelentőkön kívül — helyet kapjon a helyi önkormányzat megbízottja is. Január 30-án a battonyai fórum tagjaivá az alábbi személyeket választották meg: dr. Németh Ferenc jegyző, Németh László, Daróczi János, Vidiczki Péter és Makádi Vilmos. Az önkormányzati testület által megválasztottakon kívül a fórum munkájában részt vesznek a helyi termelőszövetkezetek, valamint a részaránytulajdonosok képviselői is. Ok a következők: Kiss László, Frank Mihály, Varga József, Erdelyán Sarolta és Kassai András. Járvány miatt Kevermes. — Február 5-én elmaradt a szegedi Mini Színpad előadása az általános iskolás korú gyermekek influenzás megbetegedése miatt. Másnap, 6-án ugyan még kiosztották a félévi bizonyítványokat, de azóta a tanítás szünetel egészen február 17-éig. Parasztszövetség Battonya. — A közelmúltban megalakult a városban a Parasztszövetség helyi szervezete, elnöke Daróczi János lett. A szövetség céljai közt szerepel a vállalkozók népfőiskolái keretek között való képzése és a kistermelők segítése. A tagság kezdeményező szerepet vállal a helyi „Hangya” szövetkezet megújításában is. Hogy menynyire komolyan gondolják vállalt feladataik teljesítését, erre mutat a holnap, csütörtökön este 18 órai kezdettel a művelődési központban tartandó ülésük is: ezen többek között szó lesz a vetőmagvak beszerzési lehetőségeiről. Helyi fórumok Dombiratos. — A január 23- ai közmeghallgatáson az állampolgárok szóvá tették a község egyre romló közbiztonsági helyzetét, többen kifogásolták a tervezett „földgázprogramot”. Az önkormányzat legközelebb a február 17-én tartandó falugyűlésen kéri ki a lakosság véleményét, egyúttal beszámol az eddig végzett tevékenységről. A falugyűlést követően február 19-én kerül sor a költségvetési rendeletet megalkotó képviselő-testületi ülésre. Az oldal fotóit Kovács Erzsébet készítette Battonyán 1987-ben adták át az általános iskola Hősök tere 11/A szám alatti impozáns épületét. Az intézmény igazgatónője, Palotay Béláné beszélgetésünk elején leszögezi: — A valóban minden igényt kielégítő központi épületben 16 tanulócsoportot helyeztünk el az eredetileg tervezett 8 helyett. Ráadásul még öt régi épületben is tanítunk. Ezek karbantartása, felújítása igen költséges. A Hősök tere 4. szám alatti épületünkben nincs vizesblokk, a Kossuth utcai iskola falai pedig nedvesek. — Kérem, mutassa be szakmai oldalról is az intézményt! — Iskolánkba jelenleg 830 tanuló jár, 56 pedagógus oktatja őket. A pedagógus szabadon dönthet, milyen módszerrel tanít, melyik programot választja, melyik tankönyvet használja. Ennek a felelősségérzete át is hatja a kollégákat. Módszertani megújulást, az alkotómunka pezsgését hozta a heurisztikus programozású olvasás- és írástanítási módszer az iskolánkba. Az állami és a magán könyvkiadók szebbnél szebb, jobbnál Lajos József 1956-ban született Battonyán. Igazi battonyai családból származik: édesapja magyar, édesanyja román és szerb szülők gyermeke. A helyi általános iskola elvégzése után a mezőhegyesi szakmunkásképző intézetbe került, mezőgazda- sági gépszerelő szakmát szerzett. Fiatal korában több helyen is dolgozott, végül a battonyai' ATEV-üzemnél állapodott meg, 15 éve itt keresi a kenyerét. Kezdetben lakatosként foglalkoztatták, majd egy tanfolyam elvégzése után kazánfűtő lett. — Hallgatva munkahelyeinek felsorolását, azt hiszem, hogy meglehetősen nyugtalan ember ön, Lajos József. jobb tankönyveket adnak ki. Gyermekeknek, pedagógusoknak egyaránt öröm ezekkel a kiadványokkal dolgozni. Köszönet a városi önkormányzatnak, hogy tanulóink ingyen hozzájuthattak ezekhez. Bízunk benne, hogy a jövőben is számíthatunk a támogatásra, hiszen sok szülő nem tud lépést tartani a tankönyvpiac áraival. A kollégák nemcsak a napi munkájukat végzik lelkiismeretesen, hanem foglalkoznak az „utánpótlással” is. Iskolánkban három tanító- és két tanárjelölt folytat tanítási gyakorlatot, közülük kettőnek a vizsgatanítására is itt fog sor kerülni. Az ilyen események mindig frissítőén hatnak a tantestületre. — Emlékezetem szerint az önök intézménye mindig fogékony volt az új dolgokra. — A közoktatási törvény, a Nemzeti Alaptanterv és a vizsgarendszer bevezetése további forradalmi változásokat hoz az iskolák életébe. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, igyekszünk felkészülni a változásokra. A kollégák szeretnék módszertani, pedagógiai kultúrájukat gazdagítani, színesíteni. Munkájuk — Húszéves koromig valóban az voltam. Volt olyan munkahelyem, ahol három hét után nekem kitelt az esztendő. A szüléimét nagyon bántották a csavargásaim. Engem viszont az bántott, amit az egypárti időben egy-egy helyen tapasztaltam. Az igazságtalanságokat nem lehetett nem észrevenni, de ha szólt az ember, rögtön a fejére ütöttek. Főleg az fájt, hogy az órabéremelés csaknem mindenütt attól függött, hogy volt-e az embernek piros könyve. Aki elcsent valamit, fegyelmit kapott, aki meg nagyban csinálta, annak a haja szála sem görbült. — Ezek a keserű tapasztalatok ösztönözték a versírásra? — Ezek is, de a költészet léeredményességének megmérettetésére is készen állnak. Az 1991/92-es tanévben az úgynevezett „külső körös” vizsgáztatók sorába léptünk. Matematikából, fizikából, földrajzból, történelemből vizsgáznak a 6. osztályos tanulóink. Egyébként már harmadik éve folynak a vizsgarendszerrel kapcsolatos kísérletek iskolánkban. A méréseknek szép hagyományai vannak a 2., 4., 6. és 8. osztályokban. Magyarból és matematikából a munkaközösségek rendszeresen ellenőrzik a tanulók tudását, de a szaktanárok önmaguk kontrollálása érdekében is gyakran élnek ezzel a lehetőséggel. — Olyan lelkesen beszél a szakmai kérdésekről, mintha nem is lennének apró-cseprő napi gondjaik. — Jaj, dehogy nincsenek! Gond a felső tagozaton tanító kollégák leterheltsége, 27-29 órában tanítanak. Ennek számos oka van, így többek között az orosztanárok átképzése, a gyesen lévők, a katonák és a betegek távolléte. Nagyon nagyszerű érzés a fiatal kollégákkal együtt dolgozni, de a helyettesítésükre is be kell rendezkednünk. A tantestületben 22 édesanyának van egy vagy több 14 éven aluli gyermeke. Nekik olykor a gyermekek után járó pót- szabadságra is szükségük van... Aztán hadd említsek még egy másik gondot! Tavaly október 1-jével önállóan gazdálkodó intézménnyé váltunk. Ez számos új feladattal jár, és számos apró bosszúsággal. Az önálló gazdálkodás előnyeit igyekszünk kihasználni, a költségvetést magunkénak érezzük, mi készítettük. Gondjainkkal, örömeinkkel együtt itt és most kell mindent megtennünk azért, hogy tanítványainkat öröm töltse el, ha az iskola falai között tartózkodnak. nyegesen korábban kezdett el érdekelni. Sajnos, csak egy-két évvel ezelőtt jött meg a bátorságom, hogy a munkáimból küldjék a helyi újságnak, a Battonyai Híreknek. — Mi következett a helyi lapban való megjelenés után? —Egy versem olvasható volt a Békés Megyei Hírlapban, egy pedig hallható volt a televízióban. Tavaly augusztusban részt vettem az amatőr irodalmárok szegedi találkozóján, ott készült a felvétel. Azóta egy levelet is kaptam a tévésektől: verses antológia kiadásáról értesítettek meg arról, hogy szerzői jogdíjat nem tudnak fizetni. Tudomásul vettem, bár jól jönne a pénz is, de annál is fontosabb a megjelenés, az, hogy a gondolataim eljussanak az emberekhez. Beszélgetésünket feszült figyelemmel hallgatta végig a család: a feleség, Giziké és a kislányuk, Edit. Vigyázták „apu” minden szavát, látszott rajtuk, hogy büszkék rá, és hogy drukkolnak neki. —Editke!— fordultam Lajos József középiskolás lányához. — Milyen érzés édesapád verseit nyomtatásban olvasni? — Nagyon jó érzés —- válaszolta. — Csabán irodalomórán verset kellett mondanunk. Apunak a versét választottam, de elakadtam. Az osztály nevetett, én meg elbőgtem magam. Mégis jó érzés, és mégis büszke vagyok apukámra, nem ő tehet róla, hogy belesültem a versmondásba. A Battonyai Asztalosipari Ktsz-ben több mint 10 éve gyártanak iskolabútorokat, tornatermi felszereléseket. — Korábban tízezres szériában is rendelt tőlünk az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállat asztalokat és székeket — mondja Fortuna István, a ktsz elnöke. — A Tanért-katalógus- ban szereplő áruk több mint 50%-a ma is megrendelhető, illetve megvásárolható nálunk. Közvetlen rendelés esetén az iskolák meg tudják takarítani a Tanért (régi-új nevén a Caldero- ni) 20% körüli árrését. Ezenkívül az intézmények mintegy 45%-ot nyernek a szállításon is, ha egyenesen hozzánk fordulnak. Úgy gondolom, ez a lehetőség mindenképpen előnyös az iskoláknak. Az iskolapadokon és a székeken kívül fém öltöző- szekrényeket, bordásfalakat, ugródeszkákat és -zsámolyokat is nagy számban gyártunk. Természetesen ezeknek a szállítását is vállaljuk megrendelőink kérésére. — A versenyképesség érdekében van szükségük a Caldero- ni kikapcsolására? — Ügy gondolom, verseny- képesek vagyunk enélkül is, hiszen a termelői áraink eleve alacsonyabbak más gyártók árainál. Az átlagosan 4 ezer Ft- os bordásfalakat mi 3500-ért, a 6300-asokat 5500-ért vagy 5800-ért állítjuk elő. A kétszakaszos bordásfal ára a másik két gyártónál fi ezer Ft, nálunk csak 1050Ö: — Várják tehát a megrendeléseket. — Igen, elfogadunk és teljesítünk bármilyen megrendelést, történjen személyesen, írásban vagy telefonon. Gyakorlatilag az 1992. évi termelésünket az iskolai megrendelésekre alapozzuk. — Egyéb asztalosipari termékeket nem is gyártanak? — Foglalkozunk még nyílászárókkal, elsősorban ajtókkal. Az ablakokról letettünk, hiszen olyan nagy ablakgyártó kapacitások vannak az országban, hogy mi labdába sem rúghatunk, különösen azóta, amióta minisztériumi szinten elrendelték a hőszigetelt ablakok . kötelező beépítéséi. A bejárati ajtóinkat viszont más gyártókhoz képest mintegy * "40%-kal olcsóbban tudjuk előállítani. Ez egyrészt annak tudható be, hogy nálunk kevesebb általános költség rakódik az árra. mint a nagyvállalatoknál. Másrészt pedig betudható annak, hclgy mi nem válogatott alapanyagot vásárolunk, hanem vegyeset. Ebből próbálunk a leggazdaságosabban dolgozni, persze úgy, hogy a kész termékeink megfeleljenek a mindenkori szabványoknak. Lajos József: Jöttötökre várva Pénteken délután az óra már percenként nézegeti magát, s a kellő időben meglódul a csámpás, gödörmintás járda, hátán az egész heti várakozással. A periférián sorvadó, náthás váróteremben reszket a viszontlátás öröme, mikor a hullámzó sínek megállnak kifújni magukat a hosszú zötykölődés után. És a peronon minden pénteken —jöttötökre várva—sorfalat állnak a kérdőjeles palacsinták, madártejek, túrós csuszák menetrend szerint pontosan. Zámbori István munka közben. A háttérben az elszállításra váró iskolapadok Ez is matek! Az igazgatónő lelkesedése magával ragadja az osztályt Aki dudás akar lenni...
