Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-11-12 / 9. szám
1992. január 11-12., szombat-vasárnap 0 aSRÉKËS MEGYEI HÍRLAP-------------------------------------------------------------------------------л hét témája A tulajdon több mint fele az államé marad Mit hoz az új év a mezőhegyesieknek? A Mezöhegyesi Mezőgazdasági Kombinát helyzetével utoljára 1991. szeptember 16-ai számunkban foglalkoztunk részletesen. (Akkori írásunk címe: Pártharcok hátráltatják a rendezést Mezőhegyesen?) A szeptemberi tudósítás megjelenése óta több, mint három hónap telt el. Mi változott az óesztendő utolsó negyedében? — erre voltunk kíváncsiak, amikor felkerestük dr. Papp Tibort, a kombinát megbízott vezérigazgatóját. írásunk nem könnyű olvasmány, de talán... tanulságos. Átalakulás előtt — Vezérigazgató úr! On szerint milyenek az állami gazdaságok 1992. évi kilátásai? — Úgy tűnik, az állami szektor előtt a közelmúltban megcsillant a holtpontról való elmozdulás reménye. Hozzáteszem, hogy ezen a szektoron kívül is óriási gondok vannak a magyar gazdaságban. Ennek látszólag ellentmond az, hogy a pénzügyi kormányzat többször is megfogalmazta: a mezőgazdaság kimagasló teljesítményt nyújtott az elmúlt évben. Ha jól emlékszem, 1990-ben 1,7 milliárd dollár bevételt produkált az ágazat, ezzel szemben tavaly — a bartel üzletekkel együtt — mintegy 2,7 milliárdot. Ez mindenképpen elismerésre méltó, mert az ország adósságállományának csökkentését ezek szerint egyedül a mezőgazdaság képes megoldani. így lesz ez az új esztendőben is. — Mire alapozza ezt a megállapítását? — Az állami gazdaságok számára örvendetes hír, hogy megszűnni látszanak a mintegy két éve fennálló törvénytelen állapotok. November 28-án és december 2-án együttesen tanácskoztak a Földművelésügyi Minisztérium, az Állami Vagyonügynökség, valamint az állami gazdaságok képviselői. Mi volt ennek a két értekezletnek a célja? Ugye, a mezőgazdaság helyzete egyre bizonytalanabb, eluralkodott a válsághangulat, fizetési morálról már szinte beszélni sem lehet. Az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek, a kereskedőházak pénzügyileg ellehetetlenedtek vagy közvetlenül ez előtt állnak. Ilyen körülmények között jön az új csődtörvény, és várható a kormányzat további pénzszűkítő politikája. Ráfért tehát erre a társaságra, hogy valamiféle muníciót, megnyugtatást, bátorítást kapjon. Ez végül is megtörtént, bár elhangzottak kemény szavak is, hozzáteszem, indokoltan. A két tanácskozáson 120— 130 állami gazdaság helyzetéről, jövőjéről esett szó. Ehhez a kérdéshez persze csak úgy lehet közelíteni, ha az agrárpolitika elmúlt időszakát és a jövőbeli elképzeléseket is tisztán látjuk. Mi a legfontosabb? Az állami gazdaságok átalakulásának és privatizációs lehetőségeinek a számbavétele. Erre volt hivatott mindkét tanácskozás. Mezőhegyes a „huszonkettek” között — Mondana néhány konkrétumot? — Sok érdekes tájékoztatót hallhattunk. A mezöhegyesi kombinát szempontjából a legfontosabb tudnivalók így foglalhatók össze: az állami vagyonvesztés további megakadályozására és a vagyonpolitikai irányelvek tarthatósága érdekében a kombinát vagy államigazgatási felügyelet alá kerül, vagy az Állami Vagyonügynökség hatáskörébe. A másik jelentős közlés az volt, hogy megnevezték azt a 22 mezőgazdasági nagyüzemet, amelyekkel szemben a kormányzatnak stratégiai elvárásai vannak. A tervek szerint ez a birtokkor többségi állami tulajdonban marad, minimálisan tehát 51 százalékos mértékben. Mely gazdaságokat sorolták ide? A jó biológiai, genetikai alapokkal rendelkezőket, azokat, amelyek alkalmasak a térségben integrátori szerepkör betöltésére. Sok minden tartozik a feltételek közé, így többek között még a sikeres tudományos kutatás is. Nos, a „huszonkettek” közé valóban csak a példaértékű üzemek kerülhettek. Ahogy ott érzékeltették velünk, ebből a körből ki lehet lépni, új tagokra azonban nem számítanak. — Bár nem mondta, szavai sejtetni engedik, hogy Mezőhegyes is tagja a „huszonkettek- nek”. Az 51 százalék feletti tulajdonrész Önöknél is privatizálható. Kérem, ismertesse az elképzeléseket. — A privatizálandó tulajdon- részt a vállalat jelöli ki az FM jóváhagyásával. A jogilag megengedett formák közül bármelyik szóba jöhet: kft., betéti társaság, nyílt árverés a dolgozóknak, és nem sorolom tovább. Az azonban elengedhetetlen, hogy az elvárt színvonalú működőképesség fenntartása érdekében megmaradjon egy központi birtoktest. Amit privatizálnak, és amit nem —Mikorra várható az átalakulás Mezőhegyesen? — Január közepe táján a központi birtoktestre vonatkozó konkrét javaslattal szeretnénk az FM-be menni. Ami e területen kívül esik, az kerül privatizálásra. Hadd nyugtassam azonban meg a kedves olvasókat: javaslatainkat minden körülmények között egyeztetjük a legitim dolgozói érdekképviselettel. Részleteket előre nem mondhatok, de megítélésem szerint nem privatizálható a kombinát 13 ezer hektáros törzsterülete, az erdővagyon, a vadállomány és az épületeink jelentős része sem. Kívánatos, hogy a növénytermesztésben és az állattenyésztésben meglévő genetikai értékek is állami kézben maradjanak. Ezek a továbblépés bázisait jelenthetik a mindenkori mezőgazdasági kormányzatnak. Persze arról, hogy a magyar tarka vagy a Nonius kell-e egyáltalán, kötelesek vagyunk konzultálni a kormányzattal. — Úgy gondolom, az átalakulás áldozatokkal fog járni. — Az már előre látható, hogy a kombinát felgyülemlett gondjai, problémái minimális külső segítség nélkül nem oldhatók meg. A talpra állás érdekében saját vagyonáldozatot is kell hozni. Bizonyos területektől, bizonyos eszközöktől, és — sajnos — bizonyos munkaerőtől is meg kell válnunk. Erre a második lépcsőben fog sor kerülni, ez érzékenyebben érinti a törzsterületen dolgozókat is. Az első lépcsőben éltünk a korengedményes nyugdíjazás lehetőségével, fölvállalva nem egyszer akár 5 évre is a nyugdíjazás költségvonzatát. Összességében ez a 70 milliós nagyságrendet is meghaladja. Tavaly január óta a végkielégítést is meghonosítottuk. Az elmúlt évben tehát volt valamiféle védőháló, sajnos, nem vagyok benne biztos, hogy ez az út járható lesz az idén is. A földkérdést nem tudják kezelni — Nem lehetséges az, hogy idáig kényelmi szempontok akadályozták az átalakulást? — Alaptalan volt az a rágalom, bárki részéről is hangzott el, hogy az állami gazdaságok vezetői vonakodnának a privatizációtól. Az igazság az, hogy a Dr. Papp Tibor: „Konkrét javaslattal szeretnék az FM-be menni” Fotó: Fazekas Ferenc feltételek hiánya késlelteti, illetve késleltette a folyamatot. Ma a földkérdést egyszerűen nem tudják kezelni. Sem a föld értéke, sem a bérleti jogviszony, sem az ingatlanszerzés mikéntje nem tisztázott. Támpont lehet majd a kárpótlás időszakában a licitáláskor kialakuló valós földérték. Amennyit az 500 és a 3 ezer forint között adnak egy aranykoronáért a vevők, nos az lesz a piac ítélete. Ma — durván — 100 ezer forint hektáronkénti árat számítunk, de ez csak kalkulációra jó és semmi másra. Ennél lényegesen nagyobb vételi ajánlatok vannak, főleg külföldiektől. Az osztrákok 60—70 ezer schillinget ajánlanak, de dollárban és márkában még csábítóbbak az ígéretek: átszámítva akár 400—500 ezer forintért is lehetne privatizálni egy hektár földet. Gondolom, a földtörvénnyel pont kerül ennek az ügynek is a végére. Semmiképpen nem szabad és nem kell kiárusítani, elkótyavetyélni ezt a kincset, de a mindkét fél számára előnyös adásvételi vagy bérleti szerződésektől sem volna szabad elállni. Már csak azért sem, mert a mezőgazdasági üzemek többsége, és így a kombinát is, az 1991-es évben minden eddigi mélypontot „túlszárnyalt”. A mi adósságunk aránya a vállalati vagyon 100 százaléka körül lehet. Áz természetesen nem vigasztal bennünket, hogy több száz termelőszövetkezet adósságállománya meghaladja a vagyonérték négyszeresét is. De éppen a vagyon-, illetve a földértékelés tenné lehetővé azt, hogy akár devizahitel felvételével is éljünk, ennek a kamata nem negyven, hanem csak 9, legfeljebb 12 százalék. Megkérdeztem a bankok képviselőit, hogy gondolhatunk-e ilyen hitelre, s a válaszuk az volt, hogy minden további nélkül. Tehát ha a földet mint jelzálog-jogintézményt fölértékelik, ez egy komoly vagyoni hátteret jelent, biztosítékot a hitelezőknek. Félreértés ne essék: nem a mindenáron való hitelfelvétel a cél, de ha már rákényszerülünk erre, akkor a kedvező kamatozású devizahitel felvétele a kívánatos. — A kárpótlás érinti-e az önök földterületeit? — Az állami gazdaságokban a dolgozói létszám alapján kell képezniük a földalapot, dolgozónként 20 aranykoronát számítva. Ez a majdani termelőszövetkezeti kárpótlás bizonyos százalékával lesz egyenlő. De hogy az így képzett földalap több-e a szükségesnél vagy kevesebb, ez csak a licitálás befejezésekor, 1993. március 31-én fog kiderülni. Addig minden bizonytalan, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy még függőben van a kárpótlás kiterjesztése az 1945 és 1939 közötti időszakra. Az osztalék visszaforgatható — Visszatérve beszélgetésünk kiindulópontjához, mit emelne még ki a tárca vezetői által mondottakból? — Azt, hogy a kincstári birtokok felügyeletét az FM-től az Állami Tulajdonosi Intézet, illetve az alája rendelt részvény- társaság 5-6 holdingjának valamelyike fogja átvenni. A bökkenő csak az, hogy ezek vegyes holdingok. A villamos-, az alumíniumipar, a MÁV, a MAHART mind ide tartozik, s hozzájuk képest a mezőgazdaság elenyésző hányadot képvisel. Az egyéb területek nyereségérdekeltsége és nyereségrátája nagyon nehezen egyeztethető össze a mezőgazdaságéval. Nem véletlen az, hogy nyugaton, így például a németeknél a mezőgazdaságot — sajátosságai miatt — nem házasítják ösz- sze az ipari szférával. Jó hír viszont, hogy az előzetes elképzelések szerint ebben a körben nem az osztalékérdekeltség lesz a meghatározó. A képződő teljes osztalék visszaforgatható lesz, mégpedig a termelés fejlesztésére. Ez képezi azt az alapot, amiből az állam a megtartott birtokait fejleszti, illetve az előírt kötelezettségeit teljesíti. Mindez jelenleg az elképzelések szintjén van, és nem lehet tudni, hogy a későbbiek során így is valósul-e majd meg. Mindenesetre ma ez az álláspont: az osztalék egy az egyben visszaforgatható, épp az állami akarat érvényesítése érdekében. Hogy aztán pályázati úton vagy más módon, ezt még senki sem tudja. — Úgy érzem, még mindig jövő időben beszélgetünk. — A tárca vezetői hangsúlyozzák, hogy egy éves kemény munkával jutottak el eddig. Azt hiszem, valóban ki kellett várni ezt az évet, mert külön-külön nem tudtak mit kezdeni az állami gazdaságokkal. Más kérdés az, hogy tőlünk már 1990 októberében, novemberében, majd tavaly márciusban is anyagot kértek átalakulási, illetve privatizációs elképzeléseinkről. Április végén rákérdeztünk: elfogadják, jók, nem jók az elgondolásaink? A válasz: semmi. Májusban új, konkrét átalakulási programot nyújtottunk be egy egyszemélyes, 100 százalékig állami tulajdonú részvénytársaságra. Az már csak a sors iróniájaként értelmezhető, hogy valószínűleg az e változatban foglaltakat rendeli el a kormányzat. Csak közben ismét elveszett egy év! Most természetesen kellő körültekintéssel, megfelelő mélységben új programot dolgozunk ki. Ezzel lényegesen hamarabb elkészülünk a végső határidő, azaz 1992. március 31-e előtt. Azt viszont ma sem tudhatjuk, hogy a végrehajtást illetően mikor kap zöld utat a program. Elmozdulás a holtpontról — Térjünk vissza a kombináthoz! Kell valakinek egy ennyire veszteséges vállalat? Önök mire számítanak az új évben? — Mondtam már, hogy az 1991-es év a kombinát történetében soha nem látott mélypontot hozott. Mi vezetett ide? Volt egy eredménycentrikus gazdasági szisztéma, ehhez kapcsolódott a „szocialista számvitel”. A mérlegekben kimutatott eredmény vagy nyereség mérleg- technikailag helyes volt, az APEH ezt ellenőrizte. Még 1990-ben is járható út volt az, hogy például a megtermelt, de eladatlan hibridkukoricára előlegeket vettünk fel, akár 200 vagy 400 millió forintot is. Az ilyen pénzekből rendeztük az esedékes tartozásokat, a végén még maradt is vagy 100 millió, és a mérlegben ez jelent meg nyereségként. Nos, az elmúlt 10 évben a hólabda akkorára nőtt, hogy képes a gazdaságokat maga alá temetni, hiszen 1992- től új számviteli törvénnyel számolhatunk. Mit lehet tenni? Figyelembe véve a beragadt árualapokat, a felvett hitelek egyre dráguló kamatait, mintegy 500 millió forintos veszteséggel zártuk a tavalyi évet. Még ennél is nagyobb gond az, hogy a termelés redukált finanszírozásához szükséges eszközök sem állnak rendelkezésre. A tavalyi intézkedéseink hoztak ugyan némi eredményt, de újakra is szükség van. A termelésszűkítés, a dolgozói létszámleépítés, a létesítmények bérbeadása, bizonyos termelőeszközök értékesítése mindmind arra volt hivatott, hogy csökkentse a finanszírozandó területet. Hozzá kellett nyúlnunk a szociális vívmányokhoz is, s ez bizony nem növelte a népszerűségünket. De — és ez csaknem minden fórumon elhangzott — a külföldi befektetők egyszerűen nem akceptálják a szociális létesítményeket, ezek őket egyszerűen nem érdeklik. A jelentős mértékű költségmegtakarítás ellenére az árbevételek elmaradtak, s ez nagy mértékben hozzájárult a tavalyi év eredménytelenségéhez, pénzügyi hiányához. Pedig a búzatermésünk átlagban meghaladta a 6 tonnát, a kukoricáé a 10-et. De hasonlóan jó eredményt hozott a borsó, a répa, a lucerna. Túlzás nélkül állíthatom, hogy világszínvonalon, 3500—3600 forintos termékegységre jutó önköltséggel termeltünk, rossz árpozíció és bizonytalan fizetési feltételek közepette. A mai fizetési morál — megítélésem szerint — tovább már nem romolhat, innen mélyebbre már nem süllyedhet. S ez azért reményre is okot ad. Már az őszi hónapokban hozzákezdtünk az új év gazdálkodásának kellő szintű megalapozásához. Rendelkezünk stratégiai tervvel, sőt variánsokkal is. Ebben az évben a piacorientáltság hangsúlyozott előtérbe kerülésére és a termelési szerkezet további módosítására lehet számítani Mezőhegyesen. Ménesi György „A külföldi befektetők nem akceptálják a szociális létesítményeket.” A kombinát kamaráspusztai konyháját és éttermét tavaly júliusban Gál Mihályné vette bérbe Fotó: Fazekas Ferenc
