Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-08 / 6. szám
1992. január 8., szerda HAZAI TÜKÖR írékés megyei hírlap Szentesen a volt úttörőház adott otthont a Ligeti Játszóháznak, ahol a gyerekek neves népművészek vezetésével ismerkedhetnek meg a régi mesterségekkel. A felvétel a fazekaskorong körüli „nyüzsgést”, a játékos alkotás örömteli pillanatait örökítette meg Fotó: Medgyasszay Béla A Benkó-bravúr Amerikai dixi-mise — európai liturgia szerint Kiállítások a Hadtörténetiben Március közepére befejezzük a Kézifegyverek története című állandó kiállításunk felújítását. Egyelőre a XVIII. század elejéig tudjuk bemutatni a fegyverek fejlődését, de tavasztól látható lesz a gyűjtemény többi része is — mondta el az MTI kérdésére Szabó Ferenc alezredes, a Hadtörténeti Múzeum közművelődési osztályának vezetője. A múzeum idei tervei között szerepel a Budapest romokban és az újjáépült főváros című március közepén nyíló kiállítás. A tárlaton Istókovits Kálmán olaj- festményei és grafikái lesznek láthatóak. Az alkotásokat a siklósi önkormányzat bocsátja a múzeum rendelkezésére. Ugyanebben a hónapban nyílik meg a „Könyvszalon”, a XIX. század vége és a XX. század eleje között készített könyvészeti díszművek bemutatója. Csaknem botrányba fulladt Charles Athan francia avant- garde előadóművész estje Nagybánhegyesen. A (művészettől) megrészegült mester a helybéli szórakozóhelyen biliárdasztalra átültetett szomorújátékát kívánta előadni. A darab egyébként Cs. I., a jeles magyar író egy művének átdolgozása volt, amely „A házmester iható” címet viselte. * A (valamelyik) kisgazda frakció tegnap határozottan cáfolta azt a híresztelést, hogy pártjuk kilépne (maradna) a koalícióban. Mint megtudtuk (valamelyik) vezérszónoktól, az is rosszindulatú pletyka, hogy Torgy án és Zsíros doktor urakat, Vörös Vincét, Nagy Ferenc Józsefet, Ugrin Emesét kizárták (visszavették) a pártba. * Holnap „Megvalósult többpártrendszer” címmel Batto- nyán tart ankétot Petrasovits Anna, és a bemutató napjáig megalakuló összes szociáldemokrata párt kemény kötésű vezetője. Jegyek a küzdőtérre még kaphatók. Kő— A Benkó Dixieland Band öt kerek esztendeig készült egy amerikai jazzre építkező ökumenikus karácsonyi mise bemutatására. 1991 karácsonyán a televízió jóvoltából az egész ország láthatta a nyíregyházi evangélikus templomban megtartott mise bemutatóját, amelyen a magyar zenészek mellett fellépett Louis Armstrong még élő klarinétosa, Joe Murányi, valamint Mike Vax néger trombitás is. Berki Tamás énekelt, a 200 tagú Cantemus kórus „kísérte” a zenekart. Egyedülálló kísérlet volt, amire talán csakis Benkó László vállalkozhatott. — Nem egyszerűen egy mise bemutatására készültünk, amit talán a ráfordított idő is bizonyít — mondta néhány órával a koncert után a zenekar vezetője. — Hitünk szerint kulturális misz- sziót teljesítettünk, amikor egyetlen mise zenei anyagában megpróbáltuk összesíteni a különböző világrészek egyházi hagyományait. — Miért éppen a dixi lett a kapocs? — A mai New Orleansban megrendezett ünnepeken a papok együtt táncolnak, énekelnek a gyülekezettel, a szertartást pedig körülölelik a néger vallási dalok, spirituálék. Maga a szertartás idegen az európai ízléstől, ezért kiemeltük a zenét s hozzáillesztettük az európai liturgikus szokásokhoz. Ez a „művelet” nemcsak zeneileg jelentett bonyolult feladatot, hanem figyelembe kellett vennünk bizonyos egyházi előírásokat is. Sokat segített Bozorády Zoltán, a nyíregyházi evangélikus templom esperese, dr. Várady József, római katolikus teológus professzor, hogy csak őket emeljem ki a szakértők sorából, de valamennyi egyház segített a munkában s így végül is valóban ökumenikus liturgia került a közönség elé. — Miért kellett mindehhez öt esztendő? — Előbb a zenei gyökereket kellett felkutatnunk, tudományosan megalapozni a művet, azután következett a komponálás időszaka. Ebben a zenekar minden tagja részt vett, igazi kollektív alkotás született, az első olyan mű, amelyet az egész együttes a magáénak mondhat. (szémann) Ferenczy Europress Külkertervek A külkereskedelmi mérleg hiánya a kormányprogram prognózisa szerint az idén várhatóan 400-500 millió dollár körül alakul, abban az esetben, ha az év folyamán 0-2 százalékos gazdasági fejlődés következik be. Egy év alatt az áruforgalomban 300-400 millió dollárral javul az egyenleg. Ezt a feltételezést a kormányszakértők arra alapozzák, hogy a külső kereslet — amely már a múlt évben is csaknem teljes egészében konvertibilis fizetőeszközökben bonyolódott — valószínűleg nem, vagy csak minimális mértékben csökken a volt KGST-országok részéről. Erről az oldalról nem várható dinamikus növekedés, de az erős negatív hatások is megszűnnek. A hagyományos konvertibilis export múlt évi — 12-16 százalékos növekedése után — a számítások szerint ebben az évben várhatóan 8-10 százalékos bővülés várható. Az exportálók jelentős része sikeresen alkalmazkodott a megváltozott piaci körülményekhez. Leggyorsabban a fejlett országokban növelték az értékesítést. A kivitel egyre növekvő hányada származik a kisvállalkozásoktól és a vegyes vállalatoktól. Ne keressünk ellenséget! allgatom a rádióban az államtitkárt, Kálmán Attilát. A riporter a közoktatási törvény tervezetéről, a nemzeti alaptantervről faggatja. Hallgatom, és döbbenten ülök. Harmincéves gyakorlatomban átéltem már jó néhány változást, változtatást, amit a mindenkori vezetők egyedül üdvözítőnek tartottak. Aztán kiderült, hogy nem volt üdvözítő, legalábbis nem egyedül. S kiderült, hogy jó lett volna nemcsak meghallgatni, hanem hallgatni is az észerevételekre. — A hatalomból kiszorultak szervezett akciójának eredménye a törvénytervezetet egységesen elutasító hang. Nekik vannak jó kapcsolataik a sajtóval — állítja az államtitkár. Meghökkentően eredeti (vagy nem is olyan eredeti?) következtetés. Valóban működne egy „maffia” a hivatalos oktatásüggyel szemben? Nem volna-e célszerűbb inkább megfontolni — hogyha már ennyien mondják, s azt is megmondják, miért nem jó —, hol lehet a hiba, s hogy lehetne kijavítani? — A területi oktatási központra szükség van, mert káosz van az oktatásban — érvel az államtitkár. Én csak azt látom, hogy minden bizonytalanság (még nem káosz!) ellenére a pedagógusok végzik a dolgukat. S hogy miért van bizonytalanság? Kik szüntették meg az OPI-t, s hoztak létre helyébe három (!) olyan intézményt, melyeknek minden kapcsolata megszakadt a gyakorlattal? Kik váltották le a minisztérium gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező államtitkárát, osztályvezetőjét? Kik húzták ki a talajt a megyei peadagógiai intézetek lába alól? Kik eresztették szélnek a pedagógiai tanácsadás szakembereit? A tervezetnek a közvélemény által egyöntetűen elutasított intézménye a területi oktatási központ. Miért csodálkoznak ezen? A tervezet szövegéből egyértelműen kiderül, hogy ez az új szervezet összpontosítaná mindazokat a jogokat, amelyektől — az oktatási intézmények önállósága érdekében — korábban a pedagógiai intézetek és a tanácsok művelődési osztályait megfosztották. Beleszólhat az iskolák legbelsőbb ügyeibe; „szakvéleményt” adhat — több megyére szólóan ■— az egyes szakterületekről; minősítheti az intézményeket, intézményvezetőket, de még az egyes pedagógusokat is—távolról; „kötelezően” véleményezi az igazgatói megbízásokat; adatszolgáltatást kér; felmérést szervez. „Az ehhez szükséges adatokat az önkormányzatok (!) és az intézmények kötelesek a TOK rendelkezésére bocsátani.” (Tervezet, 19. o., kiemelés tőlem, K. F.) S mindez potom 250 millióba kerülne! (Egyelőre.) — Ettől csak azok az igazgatók félnek, akik attól tartanak, hogy így belelátnak a levesükbe (sic!)—mondja az államtitkár. Mire alapozza ezt a véleményét?! Ennyire gyengék vagy korruptak az igazgatók?! eghallgattam az államtitkár érveit, és most döbbenten rovom soraimat. Közoktatási törvényre szükség van. Jó törvényre! Mert ez évekre, évtizedekre meghatározhatja a magyar oktatásügy helyzetét. Ezt mi, gyakorló pedagógusok is tudjuk, s akarjuk. Mi nem feltételezzük azt, hogy e törvénnyel nem akarnak jót, de ez nem jelenti a teljes kritikátlanságot. Nem akarunk mi mást, mint hogy rólunk is feltételezzék a jó szándékot. S szeretnénk már végre megérni, hogy az ellenvéleményt kimondókban ne keressék azonnal az ellenséget. Mert ebből már volt részünk hosszú lde,g! Kutas Ferenc Földgázfelhasználók, jelenlegi és leendő fogyasztók! Gázkészülék-javító és Szolgáltató Leányvállalat. — Vestale kazántelepek karbantartására 1992. január 1-jétől árengedménnyel köt átalánydíjas javítási szerződést — rövid határidővel vállalja épületek belső gáz- és központiíűtés-szerelését teljes anyagbiztosítással — háztartási gázkészülékek garanciális és fizető javítása, Vestale % kazántelepek beüzemelése, javítása — szükség szerint tervkészítés árajánlattal. Felvilágosítás, szaktanácsadás, igénybejelentés: FÉG SZV kirendeltsége, 5600 Békéscsaba, Szarvasi út 7. Telefon: (66) 24-233. Az egészségügy és a szociálpolitika egy éve Eltelt a rendszerváltás teljes első esztendeje, és ilyenkor illik számvetést készíteni az elmúlt időszakról. Elsősorban mint a békéscsabai önkormányzat népjóléti bizottságának elnöke szeretnék tájékoztatást adni tevékenységünkről, de úgy, hogy ebben tükröződjön a kormány egészségügyi és szociálpolitikája. A kormány nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az úgynevezett szociális hálót erősítse. Ebben partner a békéscsabai önkormányzat, és annak népjóléti bizottsága. A szociális háló részei: szociális segély, nevelési segély, üzemanyag-támogatás, hajléktalanszállás, közgyógyellátás, kamatadó-támogatás, szociális otthonok, idősek klubja, házi gondozás, szociális étkeztetés stb. Erről, az igen sokrétű és szerteágazó tevékenységről szeretnék néhány összehasonlító adatot közölni a kedves olvasóval. Rendszeres nevelési segélyre a tanács 1989-ben 5 millió 700 ezer forintot költött, 1990-ben, az átmeneti évben 15 millió forintot, az új önkormányzat első évében 25 millió 700 ezer forintot. Rendszeres szociális segélyt 1989-ben 220 fő kapott 5,9 millió forint értékben, 1991 -ben 249 fő 11,9 millió forint értékben. Sorolhatnám a segélyezés többi adatait is, ami szintén azt mutatná, hogy a rendszerváltás óta a békéscsabai önkormányzat lényegesen több pénzt költ szociálpolitikára reálértékben is, mint a korábbi, pártállami tanácsrendszerben. Azt azonban kevesen tudják, hogy ezt, a korábbi időszaknál lényegesen nagyobb támogatást teljes egészében az ellenzék által még a napokban is hevesen bírált kormány szociálpolitikai normatív támogatása tette lehetővé. Az Antall-kormány 1991-ben 150 millió forintot utalt át a békéscsabai önkormányzatnak szociálpolitikai célból. Ebből 25 millió forint lakáscélú támogatás volt, amiből a népjóléti bizottság a kamatadó-támogatásra beadott kérelmek háromnegyed részét, az első lakáshoz jutáshoz beadott támogatási kérelmek több mint felét teljesíteni tudta. Tehát, finoman fogalmazva is, nem igaz az SZDSZ-nek legutóbb a sajtóban megjelent nyilatkozata, hogy a kormány szociálpolitikailag érzéketlen, és nem támogatja az önkormányzatokat, mert csak a kormány által normatív alapon leosztott támogatással is a korábbinál magasabb szintű támogatás nyújtható a helyi lakosságnak. Nem mehetünk el szó nélkül a békéscsábai kórház építése mellett sem, amely a sajtóban nem kap megfelelő hangsúlyt, sőt volt amikor éppen negatív értelemben jelent meg. A kormány 1991 -ben közel 400 millió forintot költött rá, amit 1992-ben legalább megdupláz, így több mint 1 milliárd forinttal gyarapodik Békéscsaba. Ha a kórház működni fog, minőségi áttörést jelent Békéscsaba és környékének egészségügyi ellátásában, így ezen a téren valóban Európában érezhetjük magunkat. A társadalombiztosítás Békéscsaba egészségügyi ellátását körülbelül 450 millió forinttal finanszírozta, amihez hozzájött az önkormányzat körülbelül 38 milliós támogatása. Tehát a kormány és a társadalombiztosítás Békéscsaba egészségügyére és szociálpolitikájára körülbelül 1 milliárd forintot költött. Ha hozzávesszük az oktatásra és köz- művelődésre nyújtott közel 1 milliárdos támogatást, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy nem igazak azok a gyakran hangoztatott nézetek, hogy az egészségügyben és az oktatásban a maradékelv érvényesül, hiszen Békéscsaba önkormányzatának költségvetése, kiegészítve a társadalombiztosítással és az állami beruházással, körülbelül 3,1 milliárd forint, ebből a humán szférára elköltött pénz 2 milliárd forint. Befejezésül csak annyit, hogy én bizakodó vagyok a jövőt illetően. Bízom abban, hogy kialakul egy kulturáltabb politikai légkör, ahol az ellenzék nem hamis adatokkal akarja a kormányt besározni és a lakosságot félrevezetni, az önkormányzati képviselők pedig felül tudnak emelkedni az önző pártérdekeken. A sajtónak is nem csak a rossz hír lesz hír, hanem bemutatja megfelelő arányban az eredményeket is, hiszen úgy látom, hogy most biztatást kell adni az embereknek, hiszen csak a jövőben bízó, optimista nemzet tud a szabadsággal élni, az országot gazdaságilag, és amit én legalább olyan fontosnak tartok, szellemileg, erkölcsileg felemelni. Dr. Kerekes Attila (A szerző az MDF békéscsabai elnöke)
