Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 4. szám

írékés megyei hírlap­BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE 1992. január 6., hétfő „Magyarok a román határ mellől” Németországi segítség Kevermesnek A jövő század reménye Illyés Gyula megírta a Puszták népe című, művében, hogy a nagyapja ,,az egész szabad­ságharcot s a rákövetkező zavaros időket az erdőben töltötte”. Majd így folytatja: „eszébe sem jutott, hogy bujdosása egyik felében — amikor Kossuthék verbuváltak—gyáva volt, a másik felében pedig —amikor a császáriak soroztak— hős.f... j Nagyapa az erdőben ült, nem mérlegelt, az urak dolgának tartotta az egészet...” Gyermekkoromban még én is sokszor találkoztam ezzel a szemlé­lettel: a politika (és a háború) a nadrágos emberek dolga, afféle úri huncutság, és jó, ha távol tartja magát tőle az ember. ,,Spse ártsd bele magad olyasmibe, ami nem a te eszedhez való!” —hallom ma is a nagyszüleim jótanácsát. Hát bizony manapság egyre többször hasít belénk a felismerés: ez sem a mi eszünkhöz való, meg az sem. Főleg akkor zavarodunk össze, ha arra gondolunk, hogy mi és hogyan valósult meg egyes politikusok és egyes pártok ígéreteiből. Ilyenkor — Illyés nagyapjához hasonlóan — mi is elbujdoshat­nánk valami erdőbe. Félő azonban, hogy mindenütt ,,telt házat" ta­lálnánk. És az erdőkből kihallatszana a táskarádiók, a hordozható televíziók bömbölése. Mindegyik választási kampányokat és parla­menti üléseket közvetítene. Összegzés? Nincs hova kivonulnunk, nincs hova elbujdosnunk. Még mindig a XX. században élünk. M. Gy. A háromfős zenekar negyedik tagja Tartalékban is van pengető! Szerkesztő: Ménesi György. Telefon: Battonya 310 Szerb karácsony Battonya. — A szerbek ja­nuár 7-én, kedden 19 órai kez­dettel tartják hagyományos ka­rácsonyibáljukat a József Attila Művelődési Központban. A ze­nét a helyi tamburazenekar szol­gáltatja. A bál előtt a szerb álta­lános iskolások műsorát tekint­hetik meg az érdeklődők. Új körjegyzőség Kis- és Magvardombegy- ház. — A két szomszédos kis­községjanuár 1-jétől közös kör­jegyzőséget tart fenn. A meghir­detett állást Stubemé dr. Eckert Ella nyerte el: pályázatát a de­cember 23-án megtartott közös képviselő-testületi ülésen fo­gadták el. Hetente egyszer Battonya. — Az új évben a város filmszínházát a művelő­dési központ dolgozói üzemel­tetik. Januárban még heti három alkalommal (pénteken, szomba­ton és vasárnap) lesznek filmve­títések, februártól azonban már csak szombatonként. Az intéz­kedésre a nézőszám nagymérvű csökkenése miatt került sor. Állami támogatás Kisdombegyház. — A tele­pülés tavaly novemberben 2 millió 960 ezer forint állami tá­mogatást kapott a középületek felújítására. Az önkormányzat ezt az összeget ideiglenesen jól kamatozó letéti jegyek vásárlá­sára fordította. A képviselő-tes­tület —az időjárás jobbra fordu­lása után — az iskola, az óvoda és a művelődési ház épületének rendbe tételét tervezi. Jogos a dicséret Almáskamarás. — Decem­ber 20-án délután 3 órai kezdet­tel karácsonyi ünnepséget tar­tottak a helyi általános iskolá­sok. A rendezvény híre minden családba eljutott: a tanulókat a színvonalas műsorért illeti di­cséret, a szülői munkaközösség tagjait pedig a segítségért. Téli tüzelőre Kisdombegyház. — A de­cember 23-ai ülésen a képvise­lő-testület úgy döntött, hogy a segélykeret terhére családon­ként 1000 forinttal járul hozzá a téli tüzelő beszerzési költségei­hez. Az intézkedés 247 családot érintett. Tüdőszürés Battonya. — A szokásos évi tüdőszűrést január 14-e és feb­ruár 4-e között tartják a József Attila Művelődési Központban. Közben az intézmény éli a megszokott életét, így például január 10-én este 6 órai kezdet­tel itt kerül sor a Magyar Pa­rasztszövetség helyi csoportjá­nak alakuló ülésére. A kevermesi otthonház építé­séről már többször beszámol­tunk olvasóinknak. Karácsony táján, az épület műszaki átadá­sát követően beszélgettünk a gondozási központ vezetőjével, dr. Tóth Zoltánnéval. A vezető­nő boldogan újságolta, hogy a Máltai Szeretetszolgálat jóvol­tából már Kevermesen van az otthonház teljes bútorzata, be­rendezése. — Az adományokhoz szemé­lyes kapcsolataim révén jutot­tunk — kezdi dr. Tóth Zoltánná. -— Három fiútestvérem és a kis­lányom Németországban él. A nyáron Gyula öcsém, aki segéd­orvos Bonnban, felvetette, hogy az épülő nyugdíjasotthonhoz nincs-e szükségünk segítségre. No, nem sokkal ezután csörög a telefon, Gyula hív Németor­szágból, s közli, a szeretetszol­gálat felajánlotta a segítségét. Kapva kaptam az alkalmon, szóltam a polgármester asz- szonynak, kértem, segítsen nyélbe ütni a dolgot. Bementünk Békéscsabára Wágner Sándor úrhoz, a Máltai Szeretetszolgá­lat képviselőjéhez. Azt kérdez­tük tőle, hogy hazahoznák-e a német katolikus karitász ajándé­kát, és mennyiért. Wágner úr válasza az volt, hogy csak a nyolctonnás kamion dízelolaj­költségét kell kifizetnünk, ami várhatóan nem lesz több 10-15 ezer forintnál. — Elindultak hát Németor­szágba. Konkrétan mi mindent kaptak az ottani segélyszerve­zettől? — Ülőgarnitúrákat, ágyakat, egyéb bútorokat, teljes hálószo­Hegedűs Antalné 1974 óta dolgozik vezetőként a domb­egyházi könyvtárban. A népmű­velés-könyvtár szakos képesí­tést munka mellett szerezte meg Szegeden, 1979-ben. A könyv­tár másik szakalkalmazottja, Hegedűs Henriette, a vezetőnő 21 éves leánya, aki könyvtárke­zelői tanfolyamot végzett a sze­gedi Somogyi Könyvtárban, emellett gyors- és gépírást is ta­nul. —Hűtlen akar lenni a könyv­tárhoz ?—kérdezem Henriettet. — Szó sincs róla — mondja nevetve. — A könyvtári admi­nisztrációhoz, a katalóguscédu­lák kitöltéséhez van szükség erre a tudományra. Anya és leánya készséggel bemutatja a Makovecz-tanít- vány tervezte reprezentatív, csupa fa, csupa üveg könyvtár- épületet. Mindketten nagyka­bátban vannak, engem sem biz­tatnak a levetésére. ba-berendezéseket tükörrel, éj­jeliszekrénnyel, komóddal, ágy­neműtartóval együtt. Aztán egy sor gyógyászati segédeszközt is, így például vizsgálóasztalo­kat, görbebotokat, mankókat, szobavécéket. Ez utóbbiakra el­sősorban nem az otthonházban lesz szükség, hanem kinn, a fa­luban. A rászoruló idős kever- mesiek kölcsönözhetik tőlünk... Talán érdekli az olvasókat, hogy Németországban hogyan is működik a karitász. Nos, a szer­vezetet a polgárok levélben vagy telefonon értesítik: „Fel­ajánlunk önöknek egy hálószo­ba-berendezést, kérjük, szíves­kedjenek elszállítani.” Mi 14 ilyen címet kaptunk, sorra jártuk valamennyit. Képzelje el, egyik helyen az ágybetéteket eredeti­leg meg akarták tartani, de ami­kor kiderült, hogy magyarok vagyunk, és a román határ mel­lől jöttünk, felpakolták azokat is. Hihetetlenül nagy segítő­készséget tapasztaltunk minde­nütt. — Hány szobát tudnak az adományból berendezni? — Tízet legalább! De körbe­vezetem önt, győződjék meg a saját szemével a német segély- szervezet nagylelkűségéről. Megjegyzem, nem tárolunk itt mindent, mert a szekrényeket nagyon nehezen tudják összeál­lítani a fiúk. Különösen próbára teszi őket egy ötajtós darab. Úgy gondoltuk, hogy ez a személy­zeté lesz. Az ágyneműket, a téli­kabátokat, az abroszokat, a tö­rülközőket, tehát a nagyobb dol­gokat fogjuk benne tartani. Vagyis: nem minden nyugdíjas­— Az épületet 1989 tavaszán adták át — mondja Hegedűsné. — A hasznos alapterülete 215 négyzetméter. Tágas, világos, tetszetős. Sajnos, az esztétikus külső nem párosul minőséggel. A beépített faanyag összeszá­radt, olyan rések keletkeztek, hogy az épület télen legfeljebb csak 12 fokra fűthető fel. A le­gyek viszont örülnek ezeknek a repedéseknek: százával, ezrével akarnak itt kitelelni, de ha süt a nap, előbújnak, nézze, most is feketéllik a kupola tőlük! Állan­dóan söprögetek, hogy az olva­sók ne tapossák bele a lehullókat a szőnyegbe. — Nehéz lehet ilyen körül­mények között dolgozni. Kérem, beszéljen az itt folyó munká­ról. — Több, mint 700 beiratko­zott olvasónk van, az ide betérők 12 700 kötet közül válogathat­nak. Húsz folyóiratra és két na­pilapra fizetünk elő. Van zenei nak kell behoznia a saját bútorát. Hadd tegyem hozzá: van olyan beköltöző, akinek nincs is búto­ra, vagy ha van, az olyan szúette, hogy kár volna betenni egy ilyen új épületbe. —Ne haragudjék a megjegy­zésért: természetesen önnel együtt örülök a kapott adomány­nak. Érzéseim azonban vegye­sek. Vajha soha többé nem szo­rulnánk rá ilyen támogatásra! Másrészt azonban a földön já­rok, és érdekel az is, hogy össze­sen mekkora értékről van szó. — Az ajándékozólevél sze­rint nem többről, mint 500 már­káról. Ez legfeljebb is csak 20 ezer forintnak felel meg. A való­ságban azonban ennek több tíz­szeresét számíthatjuk. A dolog megértéséhez tudnia kell, hogy ezer márka fölött már a karitász is vámköteles. — Ön elmondott nekem egy tragikus családi történetet. A Németországban élő Jarabek Gyula azért nem hallhatta a Korányi Kórházban haldokló bátyja hangját, mert a beteg messze feküdt a telefontól. Az utolsó beszélgetés egy gurulós ágyon múlott. — Sajnos. És hogy ilyen eset másokkal ne fordulhasson elő, az öcsém megszerezte nekünk egy szanálásra kerülő 80 ágyas szociális otthon teljes berende­zését. Kevermesen azonban nincs szükség 80 gurulós vas­ágyra. Ezek értéke egyébként darabonként 55 ezer forint. Az egyetlen helyes megoldást vá­lasztottuk: a szállítmányt fel­ajánlottuk a gyulai kórháznak. Mi csak a takarókra, párnákra tartunk igényt... részlegünk is, ahol 10 lehallga­tóhelyen 230 hanglemez és hangkazetta áll az érdeklődők rendelkezésére. ' Olvasóter­münkben színes tévé, 'video­magnó, számos társasjáték teszi változatosabbá a szabadidő el­töltését. Az éves beszerzési ke­retünk 150 ezer forint. — Milyen foglalkozásokat, rendezvényeket tartanak a könyvtárban? — Az általános iskolások között nagyon népszerű a „Kér­dezz! — Felelek mindenre” című vetélkedő, amely több hó­napon keresztül kutatómunkára sarkallja a gyermekeket. Be­kapcsolódtunk az „Olvassatok minden nap!” elnevezésű moz­galomba, de szervezünk rendha­gyó irodalomórákat és író-olva­só találkozókat is. Hadd említ­sem meg végezetül, hogy évente néhány alkalommal könyvtáros kollégákat is fogadunk, akikkel kicseréljük szakmai tapasztala­tainkat... Szóval, rendben men­ne itt minden, de a hideg és a legyek miatt egy kicsit megke­seredik a szánk íze — mondja beszélgetésünk végén Hegedűs Antalné. A battonyai citerazenekar 1974-ben alakult meg a József Attila Művelődési Központban. Alapító tagjai voltak: Matuzik Antal, Pozsár Mátyás, Pozsár Mátyásné és Pintér Mátyás. Közülük ma már csak Pintér Mátyás játszik a jelenlegi együt­tesben, az eltávozottak helyére pedig Budai Sándor és Hódi Sándor lépett. Az „öreg citerá- sok” zenekara igen népszerű a városban, tagjai köztiszteletnek örvendenek. Pintér Mátyás ze­nekarvezetőtől először afelől érdeklődtem, hogy őmaga mióta játszik ezen a népi hangszeren. — Kisgyermek koromban Gazsi Pali bátyám tanított meg citerázni — mondja. — Akkor még szinte minden házban volt citera. Az a nagyszerű ebben a hangszerben, hogy önmagát kí­sérheti vele az ember, ha énekel. Én pedig szerettem, és szeretek is énekelni. —Köztudott, hogy szép sike­reket ért el az együttes. — Valóban voltak sikereink. Pengettünk az Operában, rádió- felvételt is készítettek velünk. Rendszeresen kísérjük a helyi kórusokat, így a magyar és a román asszonykórust, valamint a nyugdíjasklubét is. Az idők során számos díjat nyertünk, számos első helyezést értünk el. — Ketten már jóval túl van­nak a hatok x-en, de a harmadik társuk sem fiatal. Lesz-e után­pótlás? Battonyán több, mint száz éve létezik román, illetve szerb elemi iskola. A két intézményt 1968-ban közös igazgatás alá vonták. Az így létrejött „nemze­tiségi iskola” azonban fokozato­san elmagyarosodott: a végzős diákok többsége se a román, se a szerb nyelvet nem beszéli. A helyzet gyökeres megvál­toztatására a helyi önkormány- zat és az érintett két nemzetiségi — Ötödik éve tanítok a helyi zeneiskolában, most 10 tanítvá­nyom van. Karácsonykor a re­formátus és a katolikus temp­lomban tartott istentiszteleteken is részt vettem velük. Büszke vagyok rájuk, a helyhez és az alkalomhoz méltóan játszottak valamennyien. A régi tanítvá­nyok közül pedig még hadd em­lítsem meg Bessenyei Norbit, aki tagja az országos hírű Mező­túri Szivárvány Együttesnek. Ez a zenekar Csíder István vezeté­sével eljutott Bulgáriába, Gö­rög- és Franciaországba. Ilyen együttesben játszani, azt hi­szem, nem kis dolog! Norbi lel­kiismeretesen, szeretettel, hoz­záértéssel nyúl a citerához. Bí­zom benne, hogy egyszer átad­hatom neki a helyemet. Mert ne szépítsük, eljár az idő az ember feje felett. Nyolc évvel ezelőtt a jobb karom megsérült, ínszaka­dást szenvedtem. Azóta egyre gyakrabban elernyed a kezem, kiesik belőle a pengető. Ezen úgy segítek, hogy tartaléknak mindig odahelyezek egy plexit a citera hasi részére. — Eredetileg négytagú volt az együttes, most általában hár­man játszanak. — így pontos: általában hár­man. De van egy asszonytár­sunk is, őt Marosi Irénnek hív­ják. Ha teljes zenekarra van szükség, mindig számíthatunk rá. Citerán és tangóharmonikán is gyönyörűen játszik. szövetség közös tervet dolgo­zott ki; ennek lényege az iskolák újbóli szétválasztása. Az 1992. augusztus 1-jéig végrehajtandó átszervezésre a város önkormányzata mintegy 2 millió forintot biztosít. Az oldal fotóit Fazekas Ferenc és Gál Edit készí­tette. Dr. Tóth Zoltánnénak (jobbról, rövid ujjú fehér köpenyben) mindenkihez van egy kedves szava Hidegben legyek és könyvek között Anya és leánya A battonyai „öreg citerások”: Pintér Mátyás, Hódi Sándor, Budai Sándor Szétválnak útjaik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents