Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-04-05 / 3. szám

i BÉKÉS MEGYEI HÍRLAp­SPORT 1992. január 4.-5., szombat-vasárnap Három szakosztály edzője az őszről A nehezedő életkörülmények mellett költséges hobbi a sportolás i* Befejeződött a kézilabda-bajnok­ság az NB I В-ben is. A nemzeti ÆÊ bajnokság második vonalában me­gyénket a Szarvasi SC és a Csaba Mirelit férfi-, valamint a Szarvas Szirén női csapata képviseli. A három sport­egyesület szakvezetőinek a következő kérdé­seket tettük fel: 1. Hogyan sikerült megvalósítani a célokat a bajnokság őszi idényében? 2. Milyen tényezők akadályozták, illetve segí­tették a munkavégzést, miben látja az ered­ményes vagy a mérsékelt szereplés okát? 3. Kikkel elégedett, s mely játékosoktól várt jobb teljesítményt, min kell változtatni, mi­ben kell fejlődnie a csapatnak az eredménye­sebb szereplés érdekében? 4. Hogyan látja a jövőt, milyen tervekkel vág­nak neki a tavaszi idénynek? Kérdéseinkre Pataki György (Szarvasi SC), Kolarovszki Mihály (Mirelit), Csery István (Szirén) vezető edzők válaszoltak. A Szarvasi Szirén női gárdája is újonc a második vonalban. Ők is csak egy szebb tavaszban bízhatnak Fotó: Kovács Erzsébet Mielőtt erre sor kerülne, néz­zük, hogyan zárták a csapatok az őszi idényt a második vonalban. Férfiak. 1. Biokontakt 11 9 2- 284-208 20 2. Szarvas 11 8­3 282-265 16 3. Tsz.-miklós 11 6 3 2 231-219 15 4. Taurus 11 5 1 5 232-217 11 5. T.-vasvári 11 5 1 5 187-263 11 6. Dunapack 11 5 1 5 248-246 11 7. Csömör 11 4 2 5 252-242 10 8. Dunakeszi 11 4 1 6 238-263 9 9. Debrecen 11 4 1 6 224-254 9 10. Kk.-majsa 11 4­7 260-280 8 11. Mirelit 11 3 1 7 237-275 7 12. B.-gyarmat 11 2 1 8 287-310 5 Nők. 1. Kisvárda 11 10 1- 293-205 21 2. Miller 11 10­1 258-202 20 3. Medicor 11 7­4 218-202 14 4. Csepel 11 s 2 4 252-220 11 5. B.-újváros 11 5 1 5 209-207 11 6. Sírok 11 S 1 5 232-236 11 7. Sütőipar 11 4 1 6 234-252 9 8. Vác 11 4 1 6 199-220 9 9. Debrecen 11 4 1 6 209-251 9 10. Postás 11 2 4 5 211-226 8 11. Szirén 11 1 3 7 173-215 5 12. H.-böszörm. 11 1 1 9 105-237 3 1. Pataki György: — A szarvasiak állandó célkitűzése az adott feltételek között mi más is lehetne, mint biztosítani a bent maradást. Ez egyet jelent azzal, hogy évente 11 délutánon egy kis kikapcsolódást, szórakozást, talán sportélményt is nyújtsunk szurkolóinknak. Szarvason soha, így erre a bajnoki idényre sem tűztünk ki a csapat elé megszerzendő bajnoki pont- mennyiséget, hiszen előre nem tudhatjuk kik, mikor és meddig tudnak az együttes rendelkezé­sére állni. A sorsolt nézve a Cegléd elleni idegenbeli mécs­esét kivéve minden találkozó­ban benne volt a pontszerzés le­hetősége. Végül utólag azt mondhatom, szerencsénk volt, sokszor tudtunk a legjobb ösz- szeállításban felállni, többször döntő pillanatokban ellenfe­leink hálójába pattant a kapufá­ról a labda. 16 pontot szerez­tünk, ami remélhetőleg lehetővé teszi a nyugodt tavaszi folyta­tást. Kolarovszki Mihály: — Mint újonc csapat a biztos bent mara­dást tűztük ki célul. Vagyis a hazai öt mérkőzésből nyolc, vi­déken két pontot begyűjteni. Célunk volt kialakítani egy olyan csapatot, ahol az amatőr játékosok családi és munkahelyi elfoglaltságok mellett napi éle­tük fontos eleme legyen a kézi­labda, amelyet nem érdekből, hanem szeretetből művelnek. Csery István: — A szakosz­tály vezetése azt tűzte célul a csapat elé, hogy az őszi idény végére a hazai mérkőzéseket nyerje meg és minél szorosabb vidéki összecsapásokat játsz- szon. A sorsolás szeszélye foly­tán az első fordulókban az előző bajnokság 1—5. helyezettjeivel találkoztunk, nem nagy sikerrel vettük föl a küzdelmet. Az önbi­zalmát vesztett csapat a későb­biekben sem tudta azt nyújtani, ami elvárható lett volna. Hazai mérkőzéseinken nagy küzde­lemben az elvárt 10 pontból csak négyet sikerült megszerezni. Vidéken helyenként szoros eredményekkel (Vác, Debrece­ni Sí, Kisvárda) egy pontot sze­reztünk, de a többi vidéki talál­kozókon a csapat nem tudta nyújtani az elvárt teljesítményt. 2. Pataki György: — A fel­nőtt csapat háza táján a körülmé­nyek semmit sem javultak erre a bajnoki évre. Sőt! A nehezedő életkörülmények között játéko­saink még kevesebb szabadidőt fordíthatnak a sportolásra, ami az ő esetükben nem egyszer költséges hobbinak bizonyult. A felkészülés több mérkőzésre is csak telefonon folyt, de a játék szeretete, a pályán aratott győ­zelem mámorának áhítása ezen az őszön sorozatos győzelmeket eredményezett. Külön kiemel­ném a Dunakeszi és a Dunapack elleni mérkőzéseinket. Az előb­bi találkozó azért vált felejthe­tetlenné, mert a csapat csak úgy emlékezetből sziporkázó kézi­labda showt produkált, ami után szinte megduplázódott a néző­szám, és a kézilabdázás egy­szerre a közérdeklődés fényszó­rójába került Szarvason. A Du­napack elleni, már dobogós he­lyezést biztosító győzelem pe­dig azért volt értékes, mert — az NB IВ szintjén — kitűnő erők­ből álló csapat ellen értük el, fér­fiasán kemény küzdelemben. Kolarovszki Mihály: — Ösz- szességében célkitűzéseinket a pontszerzés tekintetében nem sikerült megvalósítani, 10 pon­tot terveztünk, ebből 7 lett. En­nek néhány okát a következők­ben látom. Az NB II megnyeré­se után az alapozási idő kevés­nek bizonyult. Az iskolákban nyári szünet lévén nem állt ren­delkezésre egyetlen egy foglal­kozásra sem normál méretű te­rem, ez az edzési időszakban, de az egész őszi szezonban gondot okozott. Volt olyan eset, amikor csak komoly viták útján tudtunk edzéslehetőséghez jutni. A heti három foglalkozást a bajnokság végén mindig más helyen kellett megtartani. Ezek technikai jel­legű kérdések, az igazi okok a sérülések és a felnőtt emberi el­foglaltságok voltak. A nyár fo­lyamán részt vettünk egy pénz­díjas tornán, Rácz L., Szentmi- hályi és Oláh megsérült. Ok ugyan megpróbáltak az első, Csepel elleni mérkőzésen min­dent, de sérülésük olyan ma­kacsnak bizonyult, hogy az ősz folyamán gyakorlatilag nem tudtak rendelkezésre állni. A két mezőnyjátékos védekezésben és támadásban nehezen volt pó­tolható. Az edzéslátogatottság 60 százalék körül mozgott, s ez midenképpen kevésnek bizo­nyult. (Minden esetben igazol­tan voltak távol amatőr játéko­saink a foglalkozásokról.) Ezek­től az objektív tényezőktől elte­kintve a csapat tisztességgel készült minden bajnoki mérkő­zésre, és különösen a Dunakeszi és Csömör elleni találkozón ki­emelkedő csapatteljesítmény­nyel az együttes saját magának is bebizonyította, hogy alkalmas az N ВI В osztályban való tisztes helytállásra. Csery István: — A Szirén vezetése, a megyei és a városi önkormányzat biztosította azt az anyagi hátteret a csapat részé­re, hogy az NB I В-s bajnokság­ban részt vegyen. Az új bajnok­ságra 14 játékossal kezdtük a felkészülést, azokkal, akik baj­nokságot nyertek az NB Il-ben. Sajnos, anyagi háttér miatt erő­sítési lehetőségünk nem volt és a sorozatos munkahelyi elfoglalt­ságok, vidéki munkahelyek megváltoztatták a csapat szer­kezetét és létszámát, így a késő esti edzéseken a játékosok csak részben tudtak teljes létszámban részt venni. Ehhez járult még, hogy a bajnokság folyamán ta­nulmányai miatt két mérkőzés után itthagyta a klubot Mikolik Ágnes, aki pozitívabb hozzáál­lással, játékával meghatározó csapattag lehetett volna. A csa­pat gondjai tovább nőttek, mivel Szabó Teréz öt, Magyar Mónika négy bajnoki mérkőzést hagyott ki sérülés, illetve betegség miatt. A sorozatos kudarcok ha­tására nem tudta az együttes azt nyújtani, amit a hazai közönség elvált, de meg kell említeni azt is, hogy ez a bajnokság az előző­nél jóval erősebb és a meglévő játékosoknak mindig a maximu­mot kellene nyújtani, ami még nem megy. A gyengébb szerep­lés okát még abban is látom, hogy az együttest a vereségek megviselték, és a sok bírálás mellett kevés erkölcsi támoga­tója akadt a gárdának. 3. Pataki György: —- A csa­pat törzstagjai a tőlük már évek óta megszokott átlagteljesít­ményt nyújtották. A jobb szereplést eredményező pluszt az új erők jelentették. Almási beépült az együttesbe, fontos gólokat lőtt idegenben is. Száva különböző taktikai feladatokat jól látott el és egy-egy meccsen a még fiatalabbak — Somogyi, Gilan — is hasznos játékot nyúj­tottak. Kolarovszki Mihály: — El­sősorban Komáromi, Árkus és Murányi teljesítménye érdemel dicséretet, de néhány megingás­tól eltekintve Barna eredményes játéka volt meghatározó a pont­szerzésben. Védőmunkában Kovács Z., Szilágyi és Bene tel­jesítménye volt meggyőző, kár, hogy a góllövésben már hul­lámzó teljesítményt nyújtottak. Nagyon jól indult — az edzése­ken is jól dolgozó — Molnár, meghatározó játékossá lépett elő, de többször nem tudott stí­lust váltani. Több van benne. Orosz és Valkó megfelelőt nyúj­tott, Szőke és Kaisler kevés já­téklehetőséget kapott. Hogy min kell változtatni? Rendezni kell az edzések jobb látogatott­ságát, javítani kell . a technikai feltételeken, stabilabb játék- rendszert kell kialakítani, a tak­tikai fegyelmet be kell tartani. Célszerű, lüktető játékstílust kell kialakítani. Több mérkőzé­sen a siettetett támadójáték a jó védekezés ellenére rossz vég­eredményt mutatott. Ha a csapat a fenti elvárásoknak meg fog fe­lelni, akkor sikerül az eredeti célkitűzésünket megvalósítani. Csery István: — Az ered­ménytelenség függvényében senkivel sem lehetek elégedett, de mégis meg kell említeni, hogy a csapat minden mérkőzé­sen megpróbálta önmagához képest a legjobbat nyújtani. Legtöbb problémát a kapus poszt okozta, sajnos ez az osz­tály nekik a legnehezebb. Tibá- né visszahívásával valamit eny­hültek gondjaink és az ő jó telje­sítményének is köszönhetjük az utolsó fordulókban szerzett pon­tokat. A csapat védekezése megfelelő, ezt mutatja, hogy ötödikek vagyunk a kapott gó­lok számában. Ennek ellenére keményebb és lábbal gyorsabb védekezésre van szükség, hogy előbbre lépjünk. Legtöbbet kell javulnunk a támadások befeje­zésénél, mivel nagyon kevés az átlövés és a szélről történő kapu- ralövés. A házi góllövőlistát Hegedűs vezeti 36 találattal, ebből 13 gól hétméteresből esett. Második helyen Csery Mónika áll 32 akciógóllal, har­madik Szabó Terézia, aki 23 al­kalommal volt eredményes. 4. Pataki György: — Legna­gyobb örömünkre az őszi sze­zon vége felé már szűknek bizo­nyult a sportcsarnok nézőtere. Szeretnénk, ha a nehéznek ígér­kező tavaszi bajnoki találko­zóink után is ilyen elégedetten búcsúzhatna el a csapat és kö­zönsége egymástól, mint a nem­rég befejezett idényben. Az adott körülmények között nem lehetnek nagyra törő terveink. A közvélemény elismerése, a több helyről is megnyilvánulósegítő­készség ad további erőt a mun­kához. Célunk változatlan: egy közönségszórakoztatásra is ké­pes, komoly játékerejű NB I B-s csapat fenntartása Szarvason. Kolarovszki Mihály: — Is­mert már a korábbi évekből, hogy az NB I В 5. és 12. helye­zettje közül bárki kieshet, ha a véghajrában meginog. A megfe­lelő időintervallum és technikai feltételeket már megteremtettük a jó felkészüléshez, alapozás­hoz, és bízom abban, hogy a csapatunk az 1992-es tavaszi bajnokságra a maródiak felgyó­gyulásával sokkal jobb ered­mény elérésére lesz képes. Bí­zom a játékosokban. Csery István: — Az utolsó előtti helyről próbáljuk meg a felzárkózást, ami nem lehetet­len. A csapatnak 12 pontot kell gyűjteni a biztos bent maradás­hoz. A tavaszi felkészülést de­cember végén kezdtük meg ha­zai környezetben, és ha az anya­gi lehetőségek engedik, szeret­nénk minél több teremtornán részt venni. Tavaszi sorsolásunk kedvezőbb, mivel az első mér­kőzéseken az alsóház csapatai­val találkozunk. Szívesen foga­dunk minden Szarvas város kör­nyéki vagy megyei sportbarát támogatását, segítségnyújtá­sát... Barna óriási bombája, a háttérben Szilágyi (3). A Békéscsabai Mirelit első fél éve felemásra sikerült, de ha tavasszal rendre úgy győznek, mint szeptember végén a Balassagyarmat ellen (26— 22) — felvételünk ekkor készült —/akkor nem lehet baj a végelszámolásnál Fotó: Jávor Péter Hankó György A szarvasi férfiegyüttes, amely kiváló teljesítményt nyújtott az őszi idényben. Állnak balról: Pataki György vezető edző, Ferenc/., Madár, Petrovszki, Szabó, Tóth, Greksza, Velky Mihály edző. Elöl: Tusjak, Gömöri, Bene Z., Fekete, Berényi, Száva. A felvételről hiányzik Almási, Gilan és Somogyi

Next

/
Thumbnails
Contents