Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-28 / 23. szám
1992. január 28., kedd HAZAI TÜKÖR „Tisztában vagyunk a felelősséggel” Beszélgetés Furmann Imrével, az MDF alelnökével Kolumbus rockopera Hazánkban egyelőre szokatlan színházi bemutató helyszíne volt vasárnap este a Merlin Színház. Gallai Péter zeneszerző és Fábri Péter író rockoperájának keresztmetszetét vitték színre. Az Őrült spanyol Kolumbus Kristóf hányattatásai szárazon és vízen, avagy egy vállalkozó odisszeája című darabot idén ősszel a Budapesti Művészeti Heteken különleges körülmények között tervezik bemutatni a nagyközönségnek. A majdani sikert megalapozandó, szervezte meg a kulturális élet, az üzleti és a bankvilág, valamint a diplomáciai testület képviselőinek a vasárnapi bemutatót Gerő Péter producer. A rockopera Kolumbusnak az 500 évvel ezelőtti vállalkozónak állít emléket, párhuzamot vonva az egykori felfedezők és a mai gazdasági élet új iránt fogékony szereplői között. (MTI) Perrel fenyegetőzik Popónya Lóránt szitanyomó kisiparos, aki az 1992. januári benzináremelés időpontjára mintegy hatszázezer rózsaszín szalagot készített „Tarts ki, Ákos!” felirattal. A vállalkozó az áru elad- hatatlanságáért a sajtót teszi felelőssé, mondván: nem tájékoztatták időben a készülő személycseréről. (Meg nem erősített hírek szerint az árut a Nemzeti Bank hajlandó egy tételben megvásárolni.) * 1992. január 6-án, vízkeresztkor a békéscsabai ivóvíz a hozzá sokkal jobban illő „kvíz” nevet kapta. Az esemény lényege: aki eltalálja a nemes nedű pontos vegyi összetételét, bírósági eljárás mellőzésével, csak a valós értéket, azaz a vízdíj 70 százalékát fizeti. * 1992. február 30-ától a „Szeszélyes évszakok” című közkedvelt tv-műsor szerkesztését és vezetését Antall József, valamint Kónya Imre veszi át, egyidejűleg a kormányfői, MDF-pártelnöki és -frakcióvezetői tisztet egy személyben Antal Imre tölti be. A személy- cserék megtörténte után csak a kormányon szabad röhögni. (Folytatás az 1. oldalról) lésen sokan meggyőződhettek arról, hogy az a nyugodt erő, amit a választásokon ígért, az jellemezte a pártot, és mindenféle szélsőségtől mentes volt ez a gyűlés. A tagsága nem önmagával foglalkozott elsősorban, hanem olyan kérdésekkel, amelyek az ország életét határozzák meg—tehát például a kárpótlás, az egészségügy átalakítása, a társadalombiztosítás, az érdek- védelem. —Ezen az országos gyűlésen természetesen irányt szabtak a további munkának. Sikerül-e azon az úton haladniuk? — A párt életében egy országos gyűlés kiemelkedő jelentőségű, de legalább olyan fontosak a napi, heti értékelések, amelyeken azt nézzük, hol kell módosítani, hogyan kell segíteni. Ha valamit mégis ki kell emelni, én elsősorban a szervezeti életet említem, hiszen ezért vagyok felelős az MDF-en belül. Ez a tevékenység kétirányú lesz, az egyik: magát a szervezeti életet kell folyamatosan javítani, tehát nagyon jól kiépített és demokratikusan működő országos szervezeti hálózatra van szükségünk. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben szeretnénk felállítani 176 választási körzeti irodát — igazodva az országgyűlési választókörzetekhez —, amelyeknek a tevékenységét a választó- körzetben működő MDF-szer- vezetek munkája fogja minősíteni. Igen fontosnak tartom, hogy demokratikusan működő szervezetek legyenek, mert nem hiszem el, hogy az a párt, amely nem demokratikusan működik belül, az kifelé tud demokráciát képviselni. Véleményem szerint a párt feladata az, hogy közvetítsen az adott közeg és a döntéshozók között. Ennek az egyik formája, amit 1992-ben működtetni is fogunk, hogy az MDF vezetése folyamatosan és szinte napi kapcsolatban legyen a tagsággal. így április végéig a következő rendezvényekre kerül sor: hamarosan lesz egy megyei elnökök gyűlése Budapesten, majd ezután minden megyében az ott működő elnököket hívjuk össze, s ezeken a fórumokon mindenütt részt vesznek a párt országos elnökségének tagjai. 1992. április 18-án Budapesten kerül sor az MDF-elnökök gyűlésére, ahol mintegy ezer emberre számítunk. A másik dolog, hogy az MDF-nek, mint szervezetnek nem elég csak önmagával foglalkozni, a maga szervezeti rendszerét kiépíteni, hanem annak az adott közösségnek az igényeit is meg kell kísérelni kiszolgálni, amelyben él. A szervezeteknek úgy kell nyitottá válniuk a társadalom felé, hogy egyre több rendezvényen, fórumon az emberek részesei lehessenek az alkotó folyamatnak, bekapcsolódhassanak az őket foglalkoztató, égető kérdések megvitatásába, így ők is részesei az előkészítésnek, a döntésnek. — A szervezeti életnél maradva: mi a helyzet a fiatalokkal, nem hiányoznak-e? — A rendszerváltozás utáni legnagyobb elmaradásunk az, hogy mi azt mondtuk 1987—88- ban és ’90-ben is, hogy helyzetbe hozzuk az országot és lehetőséget adunk az embereknek. De mégsem érzik azt, hogy most ők helyzetbe kerültek, hogy eljött az ő idejük, és most érvényesülhetnek igazán. No, ezeket kell meggyorsítani. Nyilvánvaló, hogyha az emberek passzívak, azért passzívak, mert ezt érzik. Több olyan lehetőség van, ami igenis meg tudja mozgatni az embereket, s azt hiszem, mindnyájunk alapvető érdeke, hogy folyamatos legyen ez a megújulás. Részben a párton belül is újabb emberek kapjanak lehetőséget, de ugyanez érvényes országosan is. Én a pályázati rendszert, amit a rendszerváltozás után ez a kormány már szorgalmazott, nagyon jónak tartom. Ez a legdemokratikusabb rendszer a kiválasztás során, viszont szerintem egy valami kimaradt belőle. Az, aki pályázattal elnyer egy posztot, az egy adott vállalaton belül a legkisebb döntéshozó posztig szintén legyen köteles megpályáztatni. A másik pedig: akik a pályázaton a posztot elnyerték, azok olyan emberek, olyan vezetők legyenek, akik az önálló munkát engedik. — A szakmai alkalmasságot hirdeti meg minden pályázat, de úgy tűnik, bizony nem az, hanem a párthoz való tartozás dönt mégis... — Szomorú lenne, ha így lenne. De ha visszautalok Szabó Iván televíziós beszédére, és azt mondom, hogy a tagságunk 30 ezer, és sokkal több pozíció van ebben az országban, akkor már látszik, hogy ez nem igaz. Nem lehet igaz. — Nem feltétlenül csak az MDF-röl lehet szó... — Azt hiszem, hogy az önmagunk ellen való vétek lenne, hogyha bármiféle ilyen pártelkötelezettség határozná meg. Véleményem szerint alapvetően a szakmai szempontoknak kell, és amennyire én figyelemmel tudtam kísérni, azok a döntőek. A másik pedig, amit oly sokan szoktak itt szidni, az a lojalitás. Nem a hozzánk való lojalitást értjük ezalatt, hanem a rendszerváltozáshoz, az újhoz való lojalitást. Itt persze még sok mindent kell tisztázni. —Elkanyarodva a szervezeti élettől, az ön megítélése szerint milyen most az MDF és az ellenzéki pártok viszonya? — Azt hiszem, nem jó, de nem is olyan rossz, hogy ezen ne lehetne változtatni. Úgy látom, hogy nem romlott meg annyira a viszony az ellenzéki és a kormányzó pártok között, hogy azt ne lehetne korrigálni. De itt kettőn áll a vásár. — Végül hadd kérdezzem arról, ami mosta leginkábbfoglal- köztatja Békéscsaba politikai közvéleményét: vajon ki kerülhet, ki lehet alkalmas Szokolay Zoltán lemondása után a megüresedett országgyűlési képviselői helyre? — Ezt a mostani látogatásomat már egy hónappal ezelőtt megbeszéltük, tehát nem olyasmi miatt jöttem, ami ezzel a választással kapcsolatos. Az természetes dolog, hogy miután megüresedett egy hely a parlamentben. ezzel foglalkozni kell. Azt hiszem, hogy a helyi szervezetnek kell ezt meghatároznia, mert egyedül és kizárólag neki van joga dönteni arról, hogy kit, milyen embert gondol, hogy kivel lép koalícióra e választás során. Ismerve a békéscsabaiakat, a helyi szervezetet, nyilván olyan jelöltet fognak állítani, aki ennek a városnak a hasznára dolgozik majd, legyen az helyi vagy esetleg nem békéscsabai. —Köszönöm a beszélgetést. Tóth Ibolya Félünk Én is félek. Ők is félnek. Mármint a szomszédaim. A ház, ahol lakom, negyven éve épült. Együtt öregszünk. Eddig többnyire békében. A múlt nyárig. Akkor történt. Az egyik szomszédasszony váltig állította, hogy a padlásról többször hallott zajt, de nem mert felmenni. Hittük is, nem is. Egyszer aztán én is meghallottam. Felmentem. Hát — eléggé zűrös volt. Nagy robajjal ki vágódott az egyébként mindig zárva tartott padlásajtó és két hórihorgas kamasz száguldott el mellettem. Egyikük kezében egy jókora karikán nagy csomó kulcs. Én először csak bambán bámultam; utána konstatáltam, hogy eltűnt a kb. egyméteres, művészien megfont fokhagymafüzérem. Riasztottam a házat. Padlásleltár következett. A Napcsapda füti. A mai fűtési díjak és energiaárak mellett már nem csak biztató kísérlet, hanem jelentős megtakarítást hozó valóság a Nyíregyháza—Sóstón épült napcsapdás lakóház, melynek tervezője és tulajdonosa Nagylucskay László épületgépész. A 100 négyzetméter alapterületű gázkazános-padlófütéses lakóházban a délre tájolt napcsapdával egyharmadával sikerült csökkenteni a fűtési költségeket. A nagy üveges, kertes előtérben —20 fok alatt sem esik a hőmérséklet +5 fok alá. A ház építőanyaga Mátra gázbeton, építész tervezője pedig az Ybl-díjas Bán Ferenc MTI-fotó: Oláh Tibor Olvasóink írják A KRESZ önmagában kevés A rövidesen életbe lépő új KRESZ-szabállyal kapcsolatosan szeretnék megjegyzéseket tenni. Közel 35 éve veszek részt a közúti közlekedésben, s amikor a KRESZ „miatyánkot” kívülről kellett fújni, nem vettük könnyű lehetőségnek a jogosítvány megszerzését, épp ezért a közlekedésben vigyáztunk arra, hogy többé-kevésbé eleget tegyünk a megtanultaknak. Vagyis az udvariasságnak, illetve a partneri kapcsolatnak. Sajnos, nagyon leromlott a közlekedési fegyelem, nem vesszük figyelembe egymást, a közlekedési jelzőtáblákat és durván megsértjük a közlekedési szabályokat. Hogy miért e változás? Azért, mert Magyarország megkezdte gyártani a gépkocsivezetőket és a számszerűség volt a fontos, nem a követelmény. Így került ki a tanfolyamról sok agresszív, kultúrálatlan úrvezető és hivatásos gépkocsivezető. A hatóságok pedig azzal voltak elfoglalva, hogy be van-e az autó ajtaja zárva, menetiránnyal szemben parkol-e a gépkocsi és nem vették észre, hogy ez egy rosszirányú folyamat kezdete. Ma Magyarország útjain a közlekedők 80 százaléka nem menne át egy új KRESZ-vizsgán, mert a gyakorlatban nem voltak rákényszerítve, hogy a megtanultakatfél év múltán is betartsák. Olvasom, hogy lakott területen kívül a tompított fény használata kötelező lesz. Bár ez a rendelkezés tényleg csökkentené a baleseteket és eredményt hozna a szabályos közlekedést illetően, de mint gyakorlott gépkocsivezetőnek az a meglátásom, hogy a nappali fényszóró használata nem oldja meg a problémákat. Épp oly megszokottá válik mint az, hogy 80 helyett 100—120 kilométeres sebességgel közlekedünk, a lakott területen meg 60 helyett 80—90-nel. Valahol ott kellene kezdeni, hogy visszaszorítják az elszabadult indulatokat, a felelőtlenséget — ami a pénztárcánál kezdődik meg az ellenőrző szervek magabiztos munkájánál, és persze az oktatás követelményénél. Ha a televízió és a rádió is céljául tűzné az oktatást filmek, előadások sugárzásával, ha annyiszor hallanának az autósok a kulturált, szabályos közlekedésről, s annak hiányáról mint a fejszeszről, vagy éppen a Henkelről, biztosan sokat segítene a célok megvalósításában. Képzeljük el mi lesz ha verőfényes időben bekapcsolják a sok szabálytalanul bekötött vagy távolsági fényszórót? S ehhez jön a többi olyan jármű, amely ezzel egy időben megkülönböztetőfényjelzéssel közlekedik. Na, de ezeket biztosan figyelembe vették az irodában, ahol a törvényt megalkották. Név és cím a szerkesztőségben Fogyasztói adó helyett áfa? A nemrégiben bevezetett kötelező gépjármű felelősségbiztosítás, gépjárműadó, üzem- anyagár-emelés, illetve a gépkocsik környezetvédelmi felülvizsgálatának és ellenőrzésének kötelezettsége komoly megpróbáltatások elé állítja a közúti áru- és személyfuvarozókat. A gondok enyhítésére még 1991. december 20-án az ügyben érintett öt érdekképviseleti szervezet levélben fordult Kupa Mihály pénzügyminiszterhez, amelyben tárgyalásokat javasolt. A miniszter úr — ígéretéhez híven — gyorsan válaszolt: az érintett érdekképviseletek az Érdekegyeztető Tanácsban vitassák meg a sérelmes rendelkezéseket. A fuvarozók főként az üzemanyag árszerkezetének megváltoztatását tűzték ki célul. Javaslatuk szerint az árban szereplő fogyasztói adót — vagy legalábbis annak egy részét — átalános forgalmiadó-kategó- riába kellene sorolni, hogy azt a fuvarozók visszaigényelhessék. Számításaik szerint a költségvetés bevétele ezzel nem csökkenne, a fuvarozók viszont nem veszítenék el életterüket. FEB FÉNYMÁSOLÓK, TV-К, VIDEÓK, MANAGERKALKULÁTOROK 1.000-30.000 Ft ÁRKEDVEZMÉNNYEL SZAKÜZLET: BP. XIII., VÁCI ÚT 6. TEL.: 166-7032,166-7449 mérleg negatív lett. A fokhagymán kívül eltűnt kettő darab pléd, á: 900 forint és egy Babetta kismotor. Igaz ez régebben. Rendőrség. Jegyzőkönyv. A nyomozás megindult. Én — élve a gyanúperrel —, hogy ez az ügy is úgy végződik, mint a korábbi sorozatos garázsbetörések, „a tettes ismeretlen” jeligével, 30 nap múlva megszüntetik; felcsaptam magánnyomozónak. Méghozzá sikerrel. No nem az én érdemem. Egyszerűen csak kihasználtam azt a lehetőséget, hogy a szomszéd lépcsőház előtt volt egy „P”-klub. Nem pletykaklub, isten őrizz, mondjuk azt, hogy „Padklub”. Tetszenek tudni, hogy mi az? Három—négy öreg hölgy tavasztól őszig, reggeltől estig kint ül a pádon és csak nézelődnek, és mondják és mondják... Megkérdeztem őket. Mit mondjak? Nincs az a cocom- listás komputer, amely pontosabb adatokat szolgáltatott volna. Hol, mikor, melyik padláson jártak; ajtófeszítésen kapták őket, több kiló mák és hagyma tűnt el, autóantennák és visszapillantó tükrök letörése stb... Egyre szaporodott a bűnlista. És... hát... kik azok? Belém fojtották a szót. Részletes és pontos adatokkal. Név és cím, életkor, végzettség, szülők foglalkozása... stb. Fantasztikus volt. S utána? Utána semmi. Vagy még annál is kevesebb. A körzeti megbízott nem vette a lapot. Tettenérés nem volt, bizonyíték nincs. Most mit tudunk tenni? Félünk. Attól, hogy „hőseink” pár év múlva nem elégszenek meg a filléres csenésekkel. A házban sok az egyedülálló, idős ember. Mondjuk, nyugdíjfizetéskor a lakásajtókkal is megpróbálkoznak. És nemcsak kulcscsomóval, hanem késsel is. Az én kertem ritkán gazos. Idejében gyomlálok. Nem lehetne itt is? Mielőtt még késő lesz! Sárközi Gyula
