Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-23 / 19. szám
HUMOR 1992. január 23., csütörtök Ф MES MEGYEI HIR1.APA tű Tű nélkül elképzelhetetlen a szabó, az unatkozó tisztviselőnő (lásd: horgolótű) és persze, a beteg, aki a napszúrás mellett az injekciós tűszúrások valameny- nyi válfaját megkaphatja. így summáztam unalmamban a tűről szolgáló fogalmaim leltárát a kerületi poliklinika várótermében, midőn az ápolónő rámzárta az előszoba ajtaját. Nem kell megijedni, apus — bátorítom magamat, ez csak afféle orvosi záróra, avagy munkahelyi önvédelem az erőszakos betegekkel szemben, akikben a kórokozó annyira sem érdemesíti az orvost, hogy legalább a rendelési idő alatt helytelenkedjék. Utolsónak léptem a rendelőbe. A recept újraírására volt szükségem. Ám az orvosnő hozzá se fogott az íráshoz, amikor feldúlt arccal jelenti az ápolónő, hogy egy kizárt beteg nem akar a vizitről sehogyse lemondani. — Az orvos is ember — érvel okosan a doktornő, amire süket Dénes György Kétsorosak Csók Csók ma nem jár neked, édes, mert a torkod lepedékes. Apróhirdetés Lábaim eresek, társat keresek. Csalódás Mert fölcsípte egy katalán, most már fütyül a Kata rám. Cecelégy Szól a mama cecelégy, ha bálba mégy, csecse légy! . Te legyél a zümmik kecse, aranyszárnyú csecse-becse. dörömbölés a válasz az előszoba felől. — Hamarabb nem jöhetett? — kérdi mintegy önmagától a zaj szünetében, amire kintről hatalmas ajtódörrenés felel. • — Erőszakos ember — mondja nekem, s az ajtóra néz. Erre megrázzák a kilincset. Gondolom, még egy súlyos érv, és összeesik az ajtó. Az egészséges ész és a beteg erőszak küzdelmét tényleg a rozoga ajtó döntötte el, mely kiszenvedett a beteg utolsó rúgásának hatására. És ekkor berogyott a beteg, győztesen, nyakig baci- lusban, kezében a fiolával. Az orvosnő rákapcsolt. A páciens megjuhászkodva hallgatott, szemével a tűt kereste. A doktornő pedig erkölcsileg teljesen levetkőztette, s amikor a beteg letolta nadrágját is, úgy állt ott, mint az abszolút meztelenség szobra. — Na, most figyelje ezt az injekciót, amit kapni fog — mondom bohókásan, hogy a légkört enyhítsem. Vesztemre. — Vegye tudomásul, hogy nálunk csak egyféle injekció létezik. Amikor mint kezdő falura kerültem, ott egy felcsert találtam, aki valahányszor az injekciózáshoz fogott, megkérdezte a falusitól: a magam tűjével adjam? Majd a legvészjóslóbban így: vagy pedig az állam tűjét használjam? Az enyém tíz lejbe kerül. Erre a megijedt falusi a szívéhez, a fenekéhez, majd a zsebéhez kapva, persze, hogy a felcser tűjét választotta. Itt a felvilágosító munka megszakadt, mert az ápolónő halálsápadtan közbeszólt: eltörött a tű! Az orvosnő odarohant. Én, a rém kíváncsi úgyszintén. Mélyen belenéztem a drámába, a tű sehol. Elnyelte a hús. A győztes beteg pedig állt, állt, mereven, a nadrágjába csimpaszkodva. Babérjaira ülni úgysem tudott volna. Ez az élmény azóta annyira belémhatolt, hogy még tegnap is, mikor az utcán Kánkán Sanyi felém közeledett, önkéntelenül is odakaptam, ahol nem fészkel az agy. Pedig nem is orvos, hanem szabó az illető. Perényi János Változnak a mesék Régen így kezdődtek a mesék: ,,Egy szer volt, hol nem volt...” A kommunista rendszerben így változott: ,Ami volt az nincsen... és nem is lesz.” Ma pedig mindenki így mesél: „Valahogy volt... valahogy csak lesz.” Kormánypárti? Gyermekszáj A túra jó Az újságot böngészem. Első osztályos fiam körülöttem ólálkodik, majd rábökve a lap egy pontjára, megkérdi: — Apu, ez micsoda? — Karikatúra—válaszolom, s magyarázatot fűzök hozzá. Mindketten megmosolyogjuk. , Néhány nap múlva a gyerkőc egy papírlapot tesz elérg: — Nézd, én is rajzoltam egy kirakattúrát! — Mi a csodát? Talán karikatúrát?! — nevetek, s megdicsérem: a túrát eltalálta. —zsár Apróhirdetés Múlttisztítás, a pártállamból származó kisebb-nagyobb foltok eltávolítását diszkréten vállaljuk. Pluralista életrajzokat bevált módszerekkel határidőre elkészítünk. Pártoknak, szervezeteknek és magánszemélyeknek új gondolatok, el nem csépelt ígéretek, szóvirágok, óriási választékban, koronáért. Átvilágítottak Részvénytársasága Úr a háznál — Nálunk én vagyok az úr a háznál — dicsekszik a törzsasztal egyik tagja. — Tegnap például így szóltam a feleségemhez: három percen belül meleg vizet akarok! És három percen belül ott volt a meleg víz. —Remek! És mire kellett neked olyan sürgősen a meleg víz? —Mosogatni. Kúra Az orvos átadja a receptet és még tanáccsal is szolgál. ■—Azonkívül naponta legalább három órát sétálnia kell. — Mielőtt széthordom a leveleket vagy utána? Ugyanis postás vagyok. Szesztestvérek Az italboltban két férfi eszmecserét folytat. — Ha kézállást csinálok, minden vér a fejembe száll. —Ez természetes... — Akkor miért van az, hogy a vér nem megy a lábamba, ha a talpamon állok? —Mert az ember lába nem üres... Éjszakai párbeszéd —Hová mégy? —Lakást keresek. —Hogyhogy, neked nincs lakásod? —Van, de nem tudom, hol! Ok és okozat —A férje idegkimerültségben szenved. Abszolút nyugalomra van szüksége.. —Látja, doktor úr! Ezt mondom én is neki naponta ezerszer... Szép Ilonka rovata: Valaki mondja meg... —Szevasz, Jóska! Hol dolgozol? —Az államot szolgálom. —Állami alkalmazott lettél? —Egy fenét! Fizetem a sok adót. Bal, jobb — Mondja, hogy lehet, hogy maga minden rendszerben a kormányzópárt tagja? —Egyszerű. Mindig a jó oldalra kell állni. —És ha jön a jobb oldal?-—Akkor a jobboldalra, természetesen... Különbségek — Tudod, mi a különbség a keresztények és a kommunisták között? — A keresztények hisznek a túlvilági életben, a kommunisták pedig a haláluk utáni rehabilitációban. — Tudod mi az abszurditás teteje? —Amikor a félresikerült szocializmust felváltja egy félresikerült kapitalizmus. Nagyon örülök, hogy a szerkesztő urak rájöttek arra, nemcsak politikából áll a világ. Hosszú kilincselés után végre rovatot kaptam. így hát megírhatom azokat a gondokat, panaszokat, melyek régóta nyomják a lányok, asszonyok lelkét. Az én kedvemet már hosszú ideje az rontja el, hogy nem ismerem a nemi szervemet. És erre érett asszonyként kellett rájönni. Magamról csupán annyit: 35 éves, elvált asszony vagyok, az egyik Csongrád megyei vállalatnál titkárnőként dolgozom. Cégemet azért nem jelölöm meg, mert a főnököm megrögzött nőgyűlölő, azzal tölti el az ebédidejét, hogy önkielégítéssel enyhíti a feszültségét. No de ez az ő gondja, az enyém éppen más jellegű. Második férjemtől azért váltam el, mert egyszer, amikor részegen jött haza, és kedvesen közeledtem volna hozzá, ellökött, és azt mondta, vigyem a fenébe az aktatáskámat. Nem értettem, azt hittem, ittasan össze-vissza beszél. Másnap józanul ugyanezt mondta. Kiderült, a nemi szervemet nevezte tasaknak. Ezen a sértésen annyira bedühödtem, hogy harmadnap kitettem a szűrét a lakásból. Ezt a megaláztatást azért sem vehettem félvállról, mert egy héttel korábban, amikor megcsaltam a gázszerelővel, az egészen mást mondott. Becézgette, és ékszerdoboznak nevezte. Mióta az eszemet tudom, mindig másképp hívták a nemi szervemet. Amikor 15 éves lány voltam, nagy mellekkel és fenékkel, nevelőapám odanyúlt, és azt mondta, megfogom a muffodat. Később az egyik udvarlóm kis aranyosnak becézte. Aztán a vőlegényem bulának titulálta. Éppen akkor érettségiztem, és az Aranybulláról kellett beszélnem, alig tudtam visszatartani a nevetésem. Az első férjem megint csak sok szépet mondott a házasságom elején. Később bukszának, majd ót- vamak nevezte. A második férjem sem aktatáská- zott eleinte, sokáig gyönyörűségemnek szólította. Nem tudom, mi történt, nem tudok a férfiak észjárásán eligazodni. Lehet, hogy bennem van a hiba, lehet, hogy rájuk kellene hagyni, fecsegjenek ösz- sze-vissza. Lányok, asszonyok, segítsetek, írjatok. Egyszer a főnökömnek is beszéltem erről. О dühösen leintett, ne essek kétségbe, mert nem a minisztériumban, hanem a lábam között van a hatalom. Kinek higgyek? Várom leveleiteket. Szép Ilonka OLCSÓ ÁRAM$*= VOLT DRÁGA ÁRAM = FESZÜLTSÉG (LESZ)
