Békés Megyei Hírlap, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-16 / 13. szám

1992. január 16., csütörtök HAZAI TÜKÖR ^Békés megyei hírlap Napirenden az egészségügyi rendszerváltás (2.) A munkanélkülieknek is jár ellátás „Zsötem” a mozikban Új magyar játékfilm forgatá­sa fejeződött be a Hunnia Film­stúdióban. Az elsőfilmes Sala­mon András „Zsötem ”-jének országos bemutatója január 24- én lesz a mozikban. Salamon András, a film for­gatókönyvírója és rendezője az MTI tudósítójának érdeklődésé­re elmondta: a Zsötem három magyar fiatalról szól, akik egy bécsi erotikus szalonban akar­nak szerencsét próbálni, s köz­ben szerelem szövődik közöt­tük. A film a fiatalokról, de nem csak a fiatalokhoz szól. A főbb szerepekben Kerekes Évát, Lu- káts Andort és Börcsök Enikőt láthatja a közönség. Elmondta még, hogy a Zsö­tem után egy dokumentumfilm­mel jelentkezik, amely egy ma­gyarországi zsidó család otthon­kereséséről, izraeli letelepedé­séről szól, illetve Budapestre való visszatérését mutatja be. A filmet Magyarországon és Iz­raelben forgatják. m [ j ' lésGYEMi « Щ Békéscsaba önkormányzata úgy döntött, hogy bekapcsolódik az 1996-os világkiállítás prog­ramsorozatába és gigászi, párját ritkító alkotással lepi meg a láto­gatókat. Tavasszal kezdik építeni a csabai ligetben a magyar népet szimbolizáló, népszerű szalonná- zó paraszt majd’ 200 méteres vál­tozatát, amelyet eladatlan sárréti túróval kívánnak bevonni. A hatalmas alak—melynek modell­jét megyei kisgazda szolgáltatja —lassan körheforgó fejében Bel­la Halia étterem várja a vendége­ket. ♦ ♦♦ Szalámivégből, száraz kenyér­serclikből, ételmaradékokból és hulladékokból, arzénos víz segít­ségével pompás, tápláló ételeket készíthetünk a ,,365 étel háztartá­si hulladékokból gazdagon" című szakácskönyvből, melyet Krőzus- né Koldus Kamilla adott ki a Bol­dog Magyar Jövő Kiadónál. A könyv ára 2600 forint vászonkö­tésben, számozott bőrkötésben 4950forint. A beszélgetés első részében az egészségügyi rendszerválto­zást koordináló bizottság elnöke, dr. Kincses Gyula állí­totta: beteg nem maradhat orvos nélkül. Főleg az idősek félnek attól, hogy biztosítási kártya hiá­nyában nem mehetnek orvos­hoz. Mi történik akkor, ha a nyugdíjas az elkövetkező hetek­ben nem kapja meg a kártyát? — Reméljük, ilyen eset na­gyon kevés lesz. Éppen a nyug­díjasok kártyáinak kiosztása fo­lyik a legrendezettebben. A tár­sadalombiztosítás naprakész nyilvántartással rendelkezik. A kártyákat tértivevénnyel küldik ki postán, várhatóan kevés lesz a reklamáció. Ha mégis előfor­dulna, akkor a területileg illeté­kes társadalombiztosítási igaz­gatósághoz kell fordulni, oda, ahol egyébként a nyugdíjjal, já­radékkal kapcsolatos panaszo­kat is intézik. — Városban, nagyobb tele­pülésen, ahol több orvos is dol­gozik, nincs akadálya a szabad választásnak. De mi a teendő akkor, ha a községben egy orvos van vagy két falunak egy orvo­sa? — Törvény írja elő, hogy a helyi önkormányzat köteles megteremteni a rendelés feltéte­Az elmúlt év végén elfogad­ták az új személyi jövedelem­adó-törvényt a honatyák. A tör­vény értelmében a szerencsejá­tékok minden fajtájára érvé­nyes, hogy a nyereményt 20 szá­zalék forrásadó is terheli. Lehet­séges, hogy ezentúl például egy kétmilliót érő gépkocsi nyerte­sének könnyen megkeseredhet a szájíze, mert csak úgy lehet övé a meseautó, ha átvétele után 400 ezer forintot befizet az állam­kasszába? Szerencsére erről és ehhez hasonló „kedvelvevő” plusz­kötelezettségekről nincs szó. A Szerencsejáték Felügyeletnél érdeklődve az alábbi választ kaptuk: leit és működtetni az orvosi szolgálatot. Június végéig van idő erre, addig pedig a jelenlegi körzeti orvos köteles ellátni minden hozzá fordulót, akár van biztosítási kártyája, akár nincs. — Előfordulhat, hogy az ön- kormányzat és a falu lakói nem ugyanazt az orvost akarják fel­kérni? — Ilyen eset valóban lehetsé­ges. A demokrácia lényege, hogy a választott önkormányza­ti képviselőkön keresztül a kö­zösség érvényesíteni tudja az akaratát. Tehát az lesz a falu orvosa, akit az ott élők akarnak. — A nyugdíjasok, a biztosí­tottak és gyerekeik szinte auto­matikusan megkapják az orvosi ellátáshoz szükséges egészség- ügyi kártyát. De mi lesz azokkal, akik nem dolgoznak, munkanél­küliek? — Azokkal nincs gond, akik munkanélküli segélyt kapnak, hiszen ők szerepelnek a nyilván­tartásban. Az igazi problémát azok jelentik, akik már nem kap­nak segélyt. Természetesen ők sem maradhatnak ellátás nélkül. Nekik a helyi önkormányzatot kell megkeresniük, ahol igazo­lást kapnak szociális helyze­tükről, és ez alapján kérhetnek biztosítási kártyát. Feltétlenül — Az tény, hogy az elfoga­dott új személyi jövedelemadó­törvény értelmében a nyeremé­nyek kifizetése 20 százalékos forrásadó alá esik, ám ezt az adót nem a játékos, illetve fogadó, hanem maga a szerencsejáték szervezője köteles levonni. Méghozzá akár tárgy-, akár pénznyereményről van szó, s egy összegben. —Ez tehát gyakorlatilag nem érinti a játékokban, fogadások­ban résztvevőket? — Legfeljebb annyiban, hogy —, mivel a díjakra költhe­tő összegből a szervezőknek 20 százalék befizetésével is szá­molniuk kell — a díjak mennyi­sége csökkenhet. meg kell jegyezni, hogy a há­ziorvosi hálózat kialakításában rendkívül nagy és fontos feladat hárul az önkormányzatokra. A terület szociális ellátásáért fele­lős testületeknek, tisztségvise­lőknek ott, helyben kell gondos­kodniuk arról, hogy senki ne maradjon egészségügyi ellátás nélkül. — Változik-e és hogyan a szakorvosi ellátás eddigi rend­je? — Az egészségügyi rendszer átalakítása hosszabb folyamat. Első lépésként a háziorvosi há­lózat jön létre, várhatóan július elsejéig mindenütt megtörténik a választás. Az év második felé­ben készülnek el azok a rendele­tek, amelyek a szakorvosi rendszer igénybevételét fogják szabályozni. Egyébként ennek a kérdésnek a megoldása koránt­sem lesz olyan egyszerű, mint a háziorvos választása. Ugyanis a szakorvosi ellátásnál szakmai és anyagi előírások, korlátok lesznek. Hasonlóan egy távo­labbi időpontban kerül sora sza­bad kórházválasztás rendszeré­nek kidolgozására, szabályozá­sára. Ebben az évben tehát csak a háziorvosi hálózat jön létre. Szabó Margit FEB — Tárgynyeremény esetében minek az alapján számítják az adóköteles összeget? — A nyeremény fogyasztói áron számított értéke szerint. — A gyakorlatban a játékok, sorsolások szervezői hogyan teljesíthetik kötelezettségeiket? — A Szerencsejáték Fel­ügyelethez az engedélykére­lemmel együtt költségvetést is be kell nyújtaniuk, s ebben az adózott nyereményösszeget is fel kell tüntetni. A tavaly októ­ber óta érvényes—25/1991. (X. 16.) PM. sz. rendelet egyébként azt is kötelezően írja elő a szer­vező számára, hogy a sorsje­gyen utalnia kell arra: a nyere­mények a személyi jövedelem- adóval csökkentett értéken ke­rülnek a nyertesekhez. Ez per­sze csak azokra a nyeremények­re értendő, amelyek pénzben ke­rülnek kifizetésre. e « Megkérdeztük: Kié a nyert autó egyötöde? M ostanában sokat gondolok Gazsy Bandira. Szinte hallom kicsit selypítő hangját, felidézem jelleg­zetes alakját, amint a vállára vetett kis táskájával — ő szütyőnek mondta — közeledik felém, és túláradó szeretettel magához ölel. Lényéből sugárzott, hogy legszívesebben az egész világot magához ölelte volna. Sokat gondolok rá, éppen hétfő délután is felidéztem őt. Barátom­mal beszélgettünk róla. Ó, a Bandi, de cso­dálatos ember volt—mondta barátom szin­te elérzékenyülve. Bánkúton ő volt a tanító, zenekarszervező, színi előadások lelke, gyógyított embereket és állatokat, valósá­gos rendelést tartott, éppen csak nem írta ki a táblán, hogy med. univerzális. Feleségé­vel együtt játszották A néma levente főszerepeit, utána ven­dégségbe hívtuk őket, nagyszerű emberpár voltak. Sze.llemidézés! Néhány órával a közös barát emlegetése után bekapcsolom a televíziót és megborzongok. Színházi közvetítés van, Horváth Péter darabjának egyik része Bé­késcsabán játszódik, s a figurák közt megelevenedik Gazsy tanár úr bohém alakja. Amikor a színen van, csak rá figyelek. Van egy jelenet, amikor az ámokfutásra készülő fiútól elve­szi a kést. Csak ránéz, és valami olyasmit szól: add ide, fiam. És a dühöngő lecsendesedik. Mint ahogy Jézus szólt a hábor­gó tengerre, s a vihar elült. Valami közös trükkjük lehetett, a szeretet ereje. Amit más nyelven emberségnek is nevezhe­tünk. Valahol itt keresendő a lényeg. Gazsy Bandit a békéscsabai éveiben ismertem meg. Taní­totta a gyerekeimet, tőlük tudom, hogy a diákok rajongtak érte. Eközben persze jutott energiája, hogy idegenvezető legyen, szórakoztató műsorok házigazdája, s amit a korabeli „kultúrpolitika” nehezen értett: festőművész is volt. Egyszer az iskolájában valami ünnepi dekorációt kellett készítenie, s egyik reggelre egy hatalmas vörös csillagot varázsoltak a kompozíciója közepére. Magából kikelve rángatta le a szim­bólumot, s a tanártársak borzongó megrökönyödése és a diákok ovációja közben még azt is hozzá hörögte: vigyétek Bandi innen ezt a piros trágyát. (Ennél egy picit érzékletesebben fogalmazott.) Világfi volt, a szó legjobb értelmében, az élet, az öröm megszállottja, és csak szomorú vigasz számomra, hogy egy keveset törleszthettem az adósságomból. Súlyos beteg volt, emberi tudás szerint menthetetlen, amikor még mindig nem adta fel. Egy gyógyító könyvet adtam neki, hátha az segít. Könnyes szemmel köszönte az ajándékot. Az Isten áldjon meg, testvér, megpróbálok min­dent — számomra ez volt az utolsó szava. Ám a csodát ezúttal más alkalomra tartogatták az égiek. Aligha látott még a csabai temető olyan gyászoló sokadalmat, mint amikor Gazsy Endrét fogadta be a föld. S ha mindenkiben csak egy-egy mondata él tovább, ha elmosolyodunk hajdani tréfáin, akkor ez az ember bizony már nem élt hiába. Hej, Bandikám, ha ma is köztünk lennél, ugyan mit szólnál e cifra világhoz? Ez a sóhaj egy másik Bandi felé is száll, Bandi doktorhoz, aki szintén sugárzó egyénisége volt eddigi életem­nek. Ha felpillantok a csabai kórház legfelső emeletére, eszem­be jut, hogy de nagyon sokszor néztünk le onnan a városra, be­szélgettünk a világ dolgairól. Finom kis kávé, pici itóka, és az elmaradhatatlan sakktábla társaságában hallgattam Bandit, akivel minden játékunkban egy üveg Bak sör volt a tét, és zömmel én voltam a vertes. Győzni, győzni, minden játékban, ez vezérelte őt, és számára az élet is egy nagy játék volt, szép, cudar, bölcs humorral látott küzdelem. Egyik legfőbb szenve­délye az asztalitenisz volt, s ha most rendeznek valahol egy égiek számára kiírt öregfiúk bajnokságát, bizonyára rajthoz áll, és küzd szenvedéllyel. Társaságában könnyebb volt az élet, elmúlta után keserűbb lett a világ. em szeretem, ha valakit csak a halála után magasz­talnak. Ezért hát hozzátok fordulok, körülöttem még élő Bandik, a többiek: most nektek, nekünk kell példát mutatnunk arra, hogy élhető, túlélhető minden múló cifraság. Nincs más lehetőségünk. Andódy Tibor N Olvasóink írják Innen nézve nem elég... Megvallom férfiason, Gyula város önkormányzati képviselője­ként a sárga irigység öntött el, amikor dr. Kerekes Attila írását olvastam a minap. Az MDF békéscsabai elnöke elégedetten számolt be arról, milyen bőkezűen méri a kormány a szociálpolitika támoga­tását. Első pillanatban nem is értettem, miként lehet az, hogy nekünk, Gyulán homlokegyenest ellenkező tapasztalataink vannak. Nem­hogy az égető fejlesztési gondokat nem vagyunk képesek megoldani, hanem a jelenlegi helyzet fenntartása is komoly nehézségeket okoz, miközben -ugyanabból a normatív támogatásból egy szomszédos város szépen prosperál! Nem értettem, hogy bár Békéscsaba lakói számát tekintve csak kétszer akkora, mint Gyula, mégis háromszor annyit tud költeni szociálpolitikára! Persze olcsó poén lenne, hogy minden amiatt van, mert Csabán SZDSZ-es, Gyulán pedig MDF-es a városvezetés. A valóság sajnos nem ez. Akkor a megoldás is jóval egyszerűbb lenne! Azt hiszem, abból kell kiindulnunk, hogy Békéscsaba megyeszék­hely. Nem is akármilyen, hanem egyike a kommunista rezsim által kreáltaknak. S mint ilyen, nyilvánvalóan kedves volt a rendszernek. (Be kellett bizonyítani, hogy ez egy jó döntés volt!) Nagyon tanulsá­gos lenne végigkövetni az elmúlt negyven évet, s kiszámolni, hogy Békéscsaba hány százalékkal részesedett a Békés megyében végre­hajtott beruházásokból! (Úgy gondolom, abban nincs vita közöt­tünk, hogy a rendelkezésre álló anyagiakat nem normatív módon osztották el.) Ennek természetesen egyenes következménye, hogy Békéscsaba városának nem most egyszerre kell kezelnie azokat az akut problémákat, melyek a megye többi településén az évek során felhalmozódtak, s anyagiak híján megoldatlanok maradtak. Ará­nyaiban kevesebbet kell költenie kommunális célokra, felújításra és ezer más dologra, melyekre más településeken a képviselő-testüle­teknek a polgárok jogos elvárása miatt áldoznia szükséges. Hiszen mindenkiben él az igény arra, hogy emberibb körülmények között éljen. És mikor lehet erre esély, ha nem most? Vagyis, mindebből az következik, hogy a megyeszékhely kedvezőbb pozícióból indult, mint a többiek, ilyenformán valóban többet fordíthat szociálpolitikára. S ez még elégnek is tűnhet. Ez egy helyzet. Egy sajnálatos (a békéscsabaiak számára termé­szetesen örvendetes) helyzet. Ezt a helyzetet az ember elfogadja, mert mi mást tehet? (Az persze elgondolkodtató, hogy ilyen előzmé­nyek után ezzel kérkedni mennyire gusztusos dolog?) De ezt a jelenlegi kormánynak tulajdonítani, annak szociálpolitikai tevé­kenységét ezen az alapon megítélni meglehetősen önző álláspont. Égy aprócska tényről ugyanis nem szabad megfeledkezni, ha az ember nem hamis adatokkal akarja félrevezetni a lakosságot. Neve­zetesen arról, hogy hazánkban nagyjából harminc Békéscsaba na­gyságrendű város van. Talán száz-százötven település van még, amely különösebb megrázkódtatás nélkül „kijön” a normatív támo­gatásból így vagy úgy. De még akkor is van kettőezer-nyolcszáz olyan település, ahol a normatív támogatásból még a szinten tartás is megoldhatatlannak tűnő feladat elé állítja az önkormányzatokat. A legtöbb helyen most még van mit eladni, igazán reménytelenné akkor válik az ügy, ha felélték a vagyont. Gondolom, azt Kerekes Attila is elismeri, hogy több embernek fózni olcsóbb. Azaz hetvenezer emberre kapni a normatív támoga­tást nem ugyanaz, mint hétezerfőre! (Egy épület fenntartási, üzemel­tetési költsége közel azonos, függetlenül attól, hogy száz ember használja vagy nyolc.) Ezek a települések már korántsem olyan elégedettek a kormány finanszírozási politikájával, mint a doktor úr. Bár erről inkább őket kellene megkérdezni. A kormány politikájának megítélésekor véleményüket ugyan fi­gyelmen kívül lehet hagyni, valamilyen képet nélkülük is lehet alkotni, de ez a kép nagyon távol áll majd a valóságtól. És veszélyes politikai rövidlátásra vall arról megfeledkezni, hogy a következő választáson nemcsak a száznyolcvan elégedett település lakossága fog szavazni, hanem feltehetően a kétezer-nyolcszáz elégedetlené is. Az igazságról nem kívánok dr. Kerekes Attilával vitatkozni, hisz az relatív dolog. De végezetül engedtessék meg, hogy leírjam azt a talán meglepő gondolatot, ami írásának elolvastával eszembe jutott. (Jól tudom, a képviselő úr nem fog szobrot állíttatni ezért nekem!) Véleményem szerint abban, hogy ma Békéscsabán ennyi pénz jut szociálpolitikára, Antall Józsefnek összehasonlíthatatlanul kisebb érdeme van, mint Kádár Jánosnak! Danes László, Gyula város önkormányzati képviselője Ha a sógora, nem az apja Nagyon durva hibát találtam a Heti Délkeletben. Azért nem nekik küldöm az észrevételeimet, mert úgysem közlik (egyszer már kipró­báltam ,nem közölték, de még válaszra sem méltattak.) Azt írja Dányi László Sissi című jegyzetében, hogy Wittelsbach Erzsébet Habsburg Miksa kisebbik leánya volt. Kérem szépen, ha valaki Wittelsbach, akkor az nem Habsburg. Habsburg Miksa Erzsébet sógora volt, lévén férjének, Ferenc Józsefnek testvér- öccse. A másik tévedés, hogy ,,Mária Terézia óta nem volt olyan király­néja a magyaroknak, mint Erzsébet, Ferenc József felesége...” Királynő és királyné között óriási a különbség. Az egyik uralkodik, a másik feleségként ül az uralkodó mellett. Nem tudom, érzékelik-e a különbséget? Azt gondolom, ennyit illik tudni a történelemből. Ha jól tudom, az Önök lapjában olvastam, hogy Dányi úr Leninből doktorált. így aztán bizonyára jobban tudja, ki volt Krupszkaja, mint Erzsébet. Bár ez utóbbihoz nem szükségeltetik az egyetemi végzett­ség, csak egy ici-pici műveltség. M. Istvánná

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents