Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-24-26 / 301. szám
Jaj, a hit, az igaz hit! Az igaz hit védelmében vértanúságot szenvedni! Kiicsiik szívesen megtenné, ámbátor mostanában egyre kevésbé van hozzá kedve. Egyre többet álmodik asszonynyal. Asszonyi állatot kíván a palotájába. Amit kínál, igen tisztességes. Egy szem asszonyának akar valakit. S mivel török nincsen, nézzünk szét itten a környéken, Elég csinosak. És ha a kádi elé áll vele, Allah legyen neki irgalmas, ha aztán a gyermekünket a leigázottak hitére keresztelné. A vegyes házasságokban az uralkodó nemzet dönti el az utód hovatartozását. így aztán. Ha meg véletlen úgy hozná a sora, hogy megszedi magát, s igazi basa lesz, nemcsak dobozi. Hát szerez még hozzá néhány feleséget. Mert azért az az igazi. Egyelőre. Ideiglenesen. Mint ahogy itt vagyunk már lassan száz éve. Mohács, te fényes csillag, az igazhitűek diadalünnepe! 1526 nekik, nekünk 932. Hagyjuk rájuk, ha nekik 1526 kell, hát legyen, legyen meg az akaratuk. 1526! Üsse kő. Megszabadítottuk őket a magyar uraktól és a német komáiktól. Ha nem mi jövünk, jön á német, és az foglalja el az országot, mi csak megelőztük őket. Megmentettük őket a teljes német megszállástól. Szerencsétlenek. A hedzsra 932. évében, zilkade 21. napján, ezek szerint 1526. augusztus 29-én győztük le őket Mohácsnál. Ezek a szerencsétlen magyarok nem tudják, én olyantól hallottam, akinek az apja ott aprította őket: a csata utáni napon jó négyezer foglyot szabadítottak meg hitharcosaink a földi szenvedéseiktől. Padisah őfelsége, aki mindenható, mint a szerencse, és aki körül a világ forog, Allah tegye ragyogóvá győzelmét és hosszabbítsa meg uralkodását az ítélet napjáig, boldogsággal és dicsőséggel megtisztelve a trónt elfoglalni kegyeskedett, megparancsolja. Nem hagyják az embert békén. Biztos megint az istentagadó keresztény magyarok miatt van minden, miattuk nincs frigy a némettel. Ugyanezt mondja a német: a magyar miatt nincs békesség Magyarországban. Ha a várainkban német kapitányok, német zsoldosok lesznek, majd férni fognak a magyarok a bőrükben. A padisáh háborúba hív. — Szövetségeseink vagytok, gyertek! — ordít át a Körösön Kücsük, amikor egy alkalommal sarkadi hajdút lát a túlparton. — Mi? Szövetségesek? Ti hódítók, megszállók vagytok! — és mutatja a bitang hajdúja, mit ajánl a török anyjába. Megállj, ezért megfizetsz, ebadta magyarja! — átkozódik Kucug Jankó. így semmibe vegyék a hitharcos népek nemzetközi szövetségét. Megszegni az egyenrangú felek szent szövetségét. Egyenlők közt is lehet legnagyobb. A magyar szövetségesnek nem nagyon lehet hinni. Az erdélyiek mindig azt törülik az orrunk alá, hogy mi a szövetség jegyében gyakorta végigdúljuk országukat, s eleven nem marad hadaink után. — Rosszindulatú rágalom! A háború ilyen, nem a dicső hitharc! És ne hozakodjunk elő a régi dolgokkal, a szövetségünk szent és sérthetetlen. Aki kezet emel rá. Megint menni kell Erdélybe, a basa hívatja Kücsüköt. Rá istentelen Ardeli Országra. Meg se állunk Erdel-Belgira- dig! Csak szerzek valami toronyórát Tás Kálá—Kővár, Nikbán Ezsder— Nagybánya táján. Hohó, ezek úgy hívják: Kücsük-Szamos! Csaknem. Zibin- ben, pontosabban Zibin alatt egyszer már jártam. Azért Simandriáért kár volt. Azt mondják, amikor itt még Ün- gürüsz királyai voltak az urak, Simánd gazdag város volt. — Vigyázz, mert ez államellenes! Kücsük ezzel torkolja le Sámson bírót, amikor osztoznak. Mert Sámson arra biztatja, hagyja ott az urát, ne menjen katonának. Mert hogy Törökország fejletlen, előbb-utóbb elveszti minden hódítását. Csak idő kérdése. — Fejletlen?! Te nem láttad az ágyúinkat, milyen pontosan lőnek! Pontosabbak, mint a tatár íjászok! A mi fegyverzetünk a legkorszerűbb a világon! Ebben Európa előtt járunk. Látod, nem is Frengisztánt mondok, ebben is a kedvetekben járok. KARÁCSONY 1991. december 24-26., kedd-csütörtök Sarusi Mihály: Eszterberke (Regényrészlet Schéner Mihály rajzával) — A puska néma gazdagság jele. — Vigyázz, nehogy lefogjon a basa! Tudod, mennyire a begyében van minden államellenes dolog: kereszténység, a mohamedán hitharc becsmérlése! És a többi. Még összeesküvéssel vádol, és én nem tudlak megmenteni. Nem is akarja, de az más lapra tartozik. Cseleznek, kerülgetik egymást. Ebben az esztendőben pusztul el végleg a foki malom. Mivel a dobozi malom nemes emberé, Szabó nemzetes uramé, természetesen nem adja át a malmot a dobozi basának. Mert Kü- csüknek megtetszett. Erre a török szétnak valakit az emberek, arra mondják, hogy török. Mi muszlimok vagyunk! Mindenféle nép fiai, van köztünk éppen elég magyar, aki megértette az idők szavát. A padisah népe a sok nép ösz- szessége, nem érted? Te nem törökké lennél, hanem Allah katonájává. És hogy Allahnak vagy Istennek hívjuk, nem egyre megy? És beszélhetsz szabadon magyarul, megtarthatod a feleséged, házad, mindened! Sőt, kapsz tőlem. Az a bíró, aki átáll, külön díjat kap. Magasabb a tarifája, mint a magyarbarát magyarnak. Ugye, a hitharc jegyében. Sámson a minap maga látott egy ilyen esetet a Körös törökországi berkében. Fekető Imre ekkor lett árulóvá. — Ne bántsatok, kivezetlek benneteket a mocsárból. O megmaradt, csak az ő nyaka úszta meg. Az életéért tette! Őrá kevésbé haragszik a mi Sámsonunk, mint erre a minden hájjal megkent bégre. Kutya legyen, aki ekkora turbánt hord a fején, kutya legyen, aki nem Jézus urat imádja. Kutya legyen. — Insallah, ha Isten is úgy akarja, most végleg legyőzzük a németet. A tokosa elpusztítja Erdélyt, a ti Mara- dék-Magyarországotokat, mi: védjük! /©Oc jTnfjl rombolja a malmot: kövét vízbe veti, a vasakat elviteti. Többször elsüllyesztette már a molnár a vízbe a malmot, hogy törökvész múltával kiemelje. Ezt már nem fogja. Sámsonék uszítanak: a bíró jelenti a gyulai basának, mit művel a faluval az agája. Mit lehet tenni, a falu küldi. Nem jut a basa elé, az egyik fullajtárjának árulkodik, attól kér segítséget Kücsük ellen népének. Sámsont a basa elé vezeti. — Halljam, magyarocska bírácska, mi a bajod! Szóval te vagy Sámson, a furfangos dobozi bíró. Az igazat mondd, mert lekaplak a tíz körmödről! Sámson előadja, hogy s mint. — Ejnye, Sámson bíró, nem úgy van az! Mi itt az igaz hit védelmében szent háborúra készülődünk, te pedig nem férsz a bőrödben! Áskálódtok a hitharcosok ellen, legjobb emberemet állítanád a vádlottak padjára? Nem, nem, ez így nem lesz jól. Ti így polgárháborúba taszítjátok az országot! Magyar és magyar fogja egymást űzni! Mert vannak elegen a mi pártunkon. Tolvaj, gyilkos, lator magyar menekül a törvény elől, ál l közétek, mondaná Sámson. — Mióta polgárháború az, amikor a fegyvertelen magyart a tatár halomra gyilkolja, vaspatával legázolja? Nem mondja, csak villanásából érti a basa. — Túl bátor vagy, Sámson! Nem félsz, hogy karóban végzed? Háború van, és te itt is uszítasz. Indul az új sereg, állj közénk! Szultánod, Allah árnyéka, az egész földnek padisáhja szent háborút hirdet, mert ezerszázöt- venkét hitharcosunkat a gaz magyarok Erdélyben mártírrá tették. Ezekkel a gyilkosokkal okos ember nem tart! Te törvénytisztelő ember vagy. tudom, azért lehetsz bíró ebben a szép magyar tartományunkban. — Hogy állhatnék a törökök közé? — Ejnye, Sámson, azt hittem, okosabb vagy, többet tudsz! Hát ez a te híres nagy eszed? Nem tudod, hogy mi nem törökök vagyunk, hanem mohamedánok? Csak ha csúfolnak, gyalázLelkedben az ördögök úgy doromboljanak, mint a méhek a kasban. — Hu, Hu! — köszönt rájuk Csepa- novics aga, mert hogy mutatni akarja, mennyire ért a hivatalos és egy igaz nyelven. — Nem hallgatsz? Szóval nekem ne töröközz. Persze, vannak fanatikus mohamedánok, tudod, hogy van az, nálatok is akad elég szélsőséges elem. Csak dúlni, fosztogatni, erőszakoskodni! Fúj, undorító. A világvédő padisah- ra hivatkozó vad vitézeinkkel megesik, hogy aki nem lép át azon nyomban a mi hitünkre, leöldösik. Nem mondom, előfordul vérfürdő. De, és ezt jól jegyezd meg: nekünk más az álláspontunk. A mohamedán birodalom állásfoglalása, azt hiszem, szinte humanista. így mondanátok, ha átlátnátok a helyzetet, de ti mindent összezagyváltok. Nem mondtuk még: ez új basa, nem a régi. Nem az, aki Sámsont megbotoz- tatta. Gyulán néha évente két új basa mutatkozik be. Ennek most ez a beiktató díszbeszéde? Sámson úgy érzi, ez most azért mondja mindezt, hogy továbbadja népének, a Körös-köz valamennyi falva lakóinak. — Nem mondom, mindent megteszünk, hogy terjesszük az igaz hitet. Amely jóval fejlettebb a tiéteknél. Ez a jövő vallása, én mondom neked. Vagy győzünk, vagy a világ elpusztul. Nektek sincs sok választástok. De mi csakis szép szóval akarunk reátok hatni! Mézes madzag, így mondjátok? így van! Inkább méz, mint vér. — Nézd, nálunk. A mohamedán társadalomban igazi demokrácia van: mindenki egyenlő! Születési jogon se úr, se paraszt, ki-ki sorsának intézője, tehetségével szabadon irányíthatja a jövendőjét. Ellenben nálatok; dehát nem szaporítom a szót. Csak az egyéni önzés! Kutya legyen, aki magyart bánt, aki a magyar fogoly nyakába, hogy ne ja- jongjon, hogy az erdélyi portya észre ne vegye a bokorban lapuló barbárt, hogy mentse a bőrét: valamennyi foglyába kést üt. Sajnálja, pénz, de nincs mese! Ha igazi hazafi vagy, ha valóban, nem csak a szád jár, ha életed is fölteszed a néped boldogságára, hát itt az alkalom. Sámson lebeg a levegőben, mint Mohamed koporsója. Se a mennyben, se a földön. Se Európa, se Ázsia. Esetleg ha: Áfrika. Most jut eszébe, éppen a legjobbkor, Sámsonnak, mi lehet az oka, hogy Lip- pát annyira kívánja a pogány: mert úgy tartja, hogy ahol egyszer mohamedán istentiszteletet tartottak, arról a városról az igazhitű moszlim nem mondhat le. Ne féljetek. Dobozon nem épül mecset. Szelim basa téved, amikor azt hiszi, hogy Sámsont megnyerheti. Új ember, hallott már valamit róla, sok jót nem, de annyit igen, hogy érdemesnek tartsa erre a hittérítésre. Mondjad, csak mondjad, te kopasz. Sámson nagyon nem bírja a kopaszát. — Mi azt mondjuk rátok: tolvaj! Csavargó! Hajdú! Ti meg minket haramiának, betyárnak becéztek. Mi a ti szavaitokkal mondjuk, ti a mi átkozó- dásainkat veszitek át. Nem jobb lenne a békesség miköztünk? Ha összefogunk, a lábunk elé hull Európa! Ugass csak. Sámson jól tudja; a müzlim lenézi a máshitűt, magát mindenkinél különbnek tartja. Itt Gyulán is gőgösen elkülönül, a magyar egy-két kicsi, koszos külvárosban tudja még meghúzni magát. Ki tudja, meddig. Török a magyarral mindég érezteti társadalmi helyzetük különbségét. Hogy ő az úr, amaz meg a szolga. Űr, szolga. Ennyit a nagy egyenlőségről. A gyulai török társadalomnak a bizánci keresztény martalóc családja, a zsidó kereskedő sem tagja. A görögkeleti rác harcosként szolgálja a birodalmat, ám az igazhitű szemében, Gyulán is, csak idegen és megfizetett szolga marad. Társadalmi egyenjogúságot a martalóc bosnyákja csak akkor szerezhet, ha hitét elhagyva mohamedánná válik. Akkor aztán teljesen szabad! Csak állj közénk. A zsidó is hasonlóképpen jár. Hivatalnak, tisztviselőnek anyagi szolgálatot teljesít, kincstári bérlő is lehet, sőt, a kincstár, a bég hitelezőjévé is válhat. Politikailag a hatalom őszinte támogatója, a zsidó belső szövetséges, különösen a kereszténység ellen. Ennek ellenére a pogány nem bízik bennük, s a társadalom nem veszi be őket. így. És még nekem mondja. Otthon Eszter a kertben dolgozik. A falu már így hívja: Farkas-kert! Mert Eszter a zugot kertté varázsolta. Igaz, virágot ő visz neki innen Gyuláról. Most is megígérte, hogy ha végez, kimegy a virágpiacra. — Arról beszélj, hogy már itt is szedik a gyermekadót! Egyelőre csak akkor, ha mással nem tud a parasztja fizetni. Vészéről az elmúlt évi adó fejében nyolc gyermeket vitt el a török uraság. A falu árvagyermekekért járta be a környéket. Ha rajtuk múlik, ma én is janicsárként védem ezeket valahol a Kaukázusban. Vagy éppen itthon gyilkolom saját véreimet. Persze ezt Sámson hogy mondhatná. Csak úgy veszi: ezzel felel a basának. Sámson az adóról kezd beszélni. Hogy jön az emin, a vojvoda, majd ellenőrizvén a szubasi fosztja ki őket. A török uraság a tyúkok után is tizedet követel, adózni kell új ablak, új ajtó, lagzi, disznótor után, halotti tor után is. Van, aki a búza felét elviszi tizedbe. A defterdár összeírja a köleséri falvakat is, aztán hogy nem nagyon tudják tőlük beszedni az adót, rajtunk hajtják be az elmaradást. Hizir Éljász és Kászim napján, Szent Györgykor és Döme napján a föld alól is elő kell teremteni a harácsot, mert a falut ránk gyújtják az adószedő katonák. így aztán a nép inkább beveszi magát a nádasba, csak hogy békén hagyja az adóhivatal. Hogy aztán azokon vegye be az emin, akik maradnak. Nekünk különösen a disznóadó fáj: tízből egy a földesúré, de tizenháromból már kettő. Méh után, erdő, legelő után, vetemény után, halászvízért! Házasodni sem érdemes, a magyar lassan papi áldás nélkül köt házasságot, nehogy a gyulaiak behajtsák rajta: leány házasodási adója hatvan, özvegyé harminc török ezüst, legény a lányért negyvenöt, özvegyért hét-nyolc dénárt fizet. Ki bírja ezt? Ezt akarja a basa? Hogy az emberek úgy éljenek, mint a barom? Úgy, mint odahaza az ő hazájában. — Ne feledd, Sámson, a bíró, aki segít a harácsolóknak, fél, s ha nagyon jól viselkedik, negyed harácsot fizet! De úgy hallom, te inkább mind meg szoktad adni. Nem paktálsz velünk? . Elég türelmes az atyafi, más basa rég leköpte volna. — Ide figyelj, tetszik nekem a haragod. Ilyen leventék kellenek nekem! Ha mellénk állsz, neked adom Sarkadot. Nem akármi, Sarkad palánk hol a töröké, hol a magyaré, jó kis hely, szinte kisváros. Ha annak az ura lehetne. Persze: elébb el kell foglalnia. Sámson kapja magát, lóra pattan, beveszi Sarkadot, megőrzi, s már adózik is neki a kutya hajdú. Ez se fog már megőrülni. Aki török szolgálatot vállal, nem adózik. Úgyhogy tiszta haszon átállni. Még hogy Szent Györgykor meg Demeterkor a töröknek fizess, karácsonyra a magyar úr várja pénzünket és ajándékunkat. Ezt már nem mondja. Csakhát: ami igaz, igaz. Vagy meséljen arról, hogy aki nem fizeti a sarcot, a végrehajtó nyakon kötve a városba hozatja, testét megmetélvén végig besózatja? — A múltkor ránk tört egy csapat po, akarom mondani mohamedán katona. Megkérdeztem a főnöküket, mit akarnak? Azt válaszolta: harácsolunk, kedvesem, harácsolunk! És mindent elvittek. — Túl sok a panasz, effendi! Mert panasznap van, a basa sorra hallgatja a hajdani gyulai királyi várbirtok falvainak bíráit. Kezd elege lenni. — Te beszélsz? Zsák mákot rejtettél a templomba dugott kincsek közé, és amikor az állami adószedő bemegy, hogy elvigye, ami a szultáné, a sötétben, te gaz magyar bíró, fáklyával világítod meg a mákot. Hogy lássa az emberünk, puskapor. Ijedtében a szegény emin hazáig futott. Te beszélsz? Ajaj. — Húzzátok a vár fokára! Sámsont ijeszti, amaz hal bele. — Azt hitte a barom, hogy nem tudjuk meg. Babonás a török, hallott Sámson tál- tosságáról. Sámson hazamehet. Lehet, utoljára.
