Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-09 / 288. szám
1991. december 9., hétfő KÖRKÉP iBÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Milyen lesz a holnap magyar mezőgazdasága? Óriásfarmok és középgazdaságok Új fejezet kezdődik a magyar mezőgazdaság történetében. Olyan változások sora, amely alaposan átrajzolja a tulajdonosi rendszer térképét is. A napjainkban zajló jogalkotói folyamat fényében ugyanis meglehetősen nagy biztonsággal előrejelezhető az agrárgazdaságok fejlődésének néhány fő iránya. Egyfelől az, hogy a mezőgazdasági üzemrendszerben nőni fog a néhány tucat hektáron működő középparaszti gazdaságok száma és aránya, ez utóbbi azonban nemigen haladja meg a földterület 20 százalékát. Másfelől minden bizonnyal állandósul a részmunkaidős (háztáji és kisegítő) gazdaságok száma. Mintegy másfél millió ilyen földparcella lesz, amelyek a földterület mintegy 10-15 százalékát foglalják majd el. S harmadrészt: az agrárágazatban az óriásfarmoknak, a nagyméretű üzemeknek szintén fontos szerepük ' lesz, olyannyira, hogy felölelhetik a termőföldnek akár 50-70 százalékát is. A nagytáblás művelésben maradó föld azonban szintén elaprózott tulajdoni részekből épül fel. s a tulajdonosok egy része nem közvetlenül a mező- gazdaságban dolgozik majd. A fölvázolt mezőgazdasági tulajdonosi szerkezet a kárpótlási és a szövetkezeti törvény együttes hatására alakul ki. Az is látható, hogy — különféle okok miatt — a mezőgazda- sági üzemrendszer változása nem tudja teljes mértékben követni a tulajdoni rendszer változását. Mindenekelőtt a középparaszti gazdaságok újjászületése előtt tornyosulnak olyan akadályok, mint a tanyarendszer fejletlensége, illetve az agrár-kisvállalkozás nagy kockázatától való félelem. Az említett két törvény hatásaként megnő az olyan földtulajdon aránya—s elérheti akár a termőterület egyharmadát is —, ahol a tulajdonos nem vesz részt a termelésben. A termelőszövetkezetek nagyobb hányada olyan utódvállalkozásokká bomolhat, amelyekben a volt tsz-tagok zöme vagyoni betétként benthagyja a földjét, s a kárpótoltaktól bérbe veszi a kiadott földeket. Emiatt a következő időszakban a földtulajdon-koncentráció újabb erősödése várható. A „tsz-utód” földhasználó óriásfarmok igyekezni fognak az általuk használt, bérelt föld tulajdonjogát megszerezni. Minden bizonnyal sor kerül az állami gazdaságok széles körű privatizációjára is. Mohácsi Kálmán, a Pénzügykutató Rt. munkatársa A kopogtató zenekar Több mint tíz évvel ezelőtt alapította 16 lelkes zenetanár a Békéscsabai Vonós Kamarazenekart. Azóta szorgalmasan próbálnak, s ha nem is gyakran, de rendszeresen lépnek közönségük elé. Szívesen adnának több műsort is, ám úgy érzik, erre nincs igény. Az intenzívebb munkához, az új műsorok ösz- szeállításához több pénzre lenne szükségük. Még a vidéki tagok utazási költségeit is alig-alig fedezi az önkormányzati támogatás, nem beszélve a művészeti vezető, Gaál Tamás karnagy díjazásáról. Több országos zenei eseményre épp a pénz hiánya miatt nem juthattak el, s emiatt kellett lemondaniuk a külföldi fellépési lehetőségekről. — Nem maradt más hátra, mint hogy magunkat próbáljuk menedzselni—véli Tóth István, a zenakar vezetője. — Kopogtatunk minden ajtón; az idén minisztériumi pályázaton 150 ezer forintot, megyei pályázaton pedig 20 ezer forintot nyertünk. A művelődési központ ingyen bocsátja rendelkezésünkre hetente a próbatermet, s cserébe évente egy koncertet adunk. Szeretnénk külföldi fellépéseket szervezni, de csak a háromnyelvű prospektus ára több tízezerforint! — Ki támogatja manapság a komolyzenét? — Sajnos, nagyon kevesen. Időt, energiát nem kímélve végigjártam jó néhány nagyvállalatot, új vállalkozót, s elég rosszak a tapasztalataim. Kevés helyen kaptam ígéretet, de pénzt szinte sehol. — Milyen muzsikára van közönségigény? — Sokoldalú zenét játszunk, a hagyományos kamarazene mellett próbálkozunk a könnyedebb műfajjal is. Sajnos, Békéscsabán elég gyakran tapasztalunk érdektelenséget a komolyzenei programok iránt, de nem szeretnénk feladni! — Mire készül most a zenekar? — Karácsonyi koncertünk lesz december 9-én, hétfőn este fél héttől a Bartók Teremben. A bő egyórás programban Mozart, Boccherini, Handel műveit játsszuk, reméljük, telt házzal. G. K. Bambi, a háziőz. A debreceni Bacsadi család néhány hetes kora óta nevel egy őzgidát, amelyik az ember könyezetében kezes háziállattá vált MTi-fotó: Oláh Tibor K^MbésGYÉMÁNTl l - - gBn-=z--:.~-=■-. - ; (^Wj A békéscsabai vasútállomás restijében tanfolyamot szerveznek a vendéglátósoknak. A résztvevők előadást hallhatnak arról, hogy miként lehet a zsemlében ritka foltokban elhelyezni a vajat és átlátszósra vágni a szendvicsbe való párizsit. * Köröstarcsai nyelvészek beadvánnyal fordultak a tudományos akadémiához. Kérik, hogy ezentúl a település neve a magyar nyelv szabályainak megfelelően Köröstartja legyen. JÓ HÍR A JÚLIA KEDVELŐINEK! MEGJELENT A JÚLIATÉLI KÜLÖNSZÁMA! Kapható a hírlapárusoknál. Egyesület az óvodában? „A központi óvoda dolgozói és a szülők nevében kéréssel fordulok az önkormányzati képviselő-testülethez, járuljon hozzá óvodánknál egyesület alapításához... Kérem a képviselő- testületet, hogy az egyesület alapításához az engedélyezéssel egyetemben anyagi támogatással is járuljon hozzá.” A levelet, melyből idéztünk, Bertalan Károlyné, a vésztői központi napközi otthonos óvoda vezető óvónője írta. Az előzményekről kérdeztük... — A tarlódombi óvodában hallottam hasonló kezdeményezésről, s úgy gondoltam, érdemes itt is megpróbálni. Tudja a korlátozott költségvetési lehetőségek miatt az óvodába járó gyerekeket nem tudjuk megfelelően ellátni sem szakmai eszközökkel, sem játékokkal. A magúnk készítette dolgokkal pedig nem tudjuk pótolni a hiányt. — Megpróbálják? — Természetesen. Sőt. A pénzszűkén másként is próbálunk segíteni: a szülők közreműködésével ajándéktárgyakat készítünk, melyeket aztán eladunk, hogy ezzel is 2-3 ezer forinthoz jussunk. — Ez bizony nem sok, ha a mai árakat nézzük... — Ilyen körülmények között, mikor minden garast a fogunkhoz kell verni, ez is számít. — A szülők miben segítenek még? — Egy kis tarisznyát rendszeresítettünk, melybe tehetnek krétát, ceruzát, írólapot, ecsetet... Ki, mit gondol... Természetesen ez nem kötelező. — A helyzet javult vagy romlott a bölcsődés csoport beállításával? — Egy nevelői helyiséget kellett feláldoznunk, hogy el tudjuk helyezni a kicsiket, tehát a kérdésére úgy válaszolhatok, romlott a helyzetünk. — Ha már ekkora a zsúfoltság... Az óvónők bére is arányban van a megnövekedett feladatokkal? — A négy vésztői óvodában 13 ezer forint az átlagbér. Ez valamivel a megyei átlag alatt van. — Talán térjünk vissza eredeti témánkhoz, az egyesülethez... — Gondoltunk mi perselye- zésre vagy más adománygyűjtési formára, esetleg alapításra is... Végül az egyesület létrehozása tűnt a legjárhatóbb útnak. — A testület hogy fogadta kezdeményezésüket? — Engedélyt adott, de pénzt nem. Ezért úgy határoztunk, a további szervezéssel most leál- lunk s csak az ünnepek után hívjuk életre az egyesületet. N. Á. Olvasóink írják Expo vidéken is, de... Tetőfokához közeledik a világkiállítással kapcsolatos vita, melyben a politikai vezetés és a társadalom maga is erősen megosztott. Érvek, ellenérvek, vádak és indulatok sűrűjében nehéz eligazodni. Ilyen nehezen kézzelfogható érv számomra többek között Palotás Jánosnak a minap napvilágot látott egyik megállapítása: „Világ- kiállítás megrendezése Budapest központtal, de a vidék adottságait is figyelembe vevő és fejlesztő módon.” Állításának első része világos, viszont a ,,de” szócska utáni kijelentését nem tartom megalapozottnak és átgondoltnak. Valóban reális lehetősége van az 1995-ös vagy ’ 96-os világkiállítás megrendezésének? Mennyiben fedezné az erre a célra tervezett kb. 50—100 milliárd forint a felmerülő költségeket és ezen összeg előteremtéséhez a társadalomnak mekkora áldozatot kellene vállalnia? Mennyiben segítené az Expo az elmúlt évtizedek politikájának köszönhetően egymástól gazdaságilag, infrastrukturálisan, szociálisan eltávolodott főváros és vidék közeledését? Talán az Expo növelné az ország nemzetközi tekintélyét, talán vonzaná a beruházni kívánó tőkét, a fővárosban és vonzáskörzetében munkalehetőséget is biztosítana, egy szűk vállalkozói rétegnek profitot, esetleg extraprofitot hozna, és néhány politikai és gazdasági vezetőnek presztízsgyőzelmet jelentene. De tennénk ezt akkor, mikor piacgazdaságra átálló gazdaságunk még éppen csak tipeg, a vidék gazdaságilag, infrastrukturálisan a 30—40 évvel ezelőtti szinten áll, a gazdasági és a politikai rendszer- váltás csak épp hogy befejeződött, vagy még meg sem történt. Demokráciánk gyermekcipőben jár, hiszen generációk nem ismerhették meg ennek lehetőségeit, így ezzel igazán élni sem tudnak. Állami költségvetésünk gyakori toldozgatása, a forint már menet- rendszerű leértékelése, az infláció további emelkedése, az államkassza deficitjének duzzadása, a társadalom tűrőképességének és teherbírásának csökkenése mind olyan mutatók, melyek objektiven tükrözik gazdaságunk közérzetét. Tegyük rendbe előbb saját dolgainkat, hatékonyan működtessük piacgazdaságunkat, szüntessük meg a vidék további lemaradását a fővárostól, tanuljunk meg a demokrácia adta lehetőségekkel élni és politizálni. Zárkózzunk fel Európához, s ha mindezt már megtettük, akkor nyissunk kirakatot a világnak! L. Gy. A vevőnek mindig igaza van Mióta létezik kereskedelem, a boldogulás fő jelszava mindig ez volt, noha még más csínja-bínja is van a sikeres adásvételnek. S hogy mik, arról számtalan tudományos mű szól, de gyakorlati hasznosításra mégis legkapósabbak a hétköznapi nyelven írt, sok jó tanácsit és példát tartalmazó könyvek. Ilyen a nemrég megjelent Hogyan kell eladni? című írás, amelyet Herbert Casson írt, s legelőször nálunk 1926-ban adták ki. Hogy újból a könyvpiacra került, nemcsak azt jelzi, hogy a téma örökzöld, de azt is: a bennefoglaltak napjainkban is hasznosíthatók. Nem csoda, hiszen olyan kérdésekkel foglalkozik, mint például: hogyan lehet a vevőket megtartani; miként szerezhetünk új vevőket; mi a haszna az előnyös árnak; mit jelent a gyors áruforgalom és milyen az ideális kiszolgálás stb. A szerző, tapasztalat alapján, nagy súlyt helyez a kiszolgáló személyzet kiválasztására, kiképzésére, viselkedésére, mely utóbbi talán a legfontosabb az eladás nem könnyű munkájában. A jó és eredményes eladó—akár nő, akár férfi -—kellemes megjelenésű, nagyon udvarias jói tájékozott legyen és soha ne bocsátkozzon vitába a vevővel. Az üzleti elv legfontosabb szempontja ugyanis az, hogy mindig a vevőnek van igaza. De az sem mellékes, hogy a személyzet jól meg legyen fizetve, s érdeke fűződjön az üzlet hasznához. A könyv érdekessége, hogy hét példát is bemutat, melyben a jó kereskedői ötlet virágoztatta föl a vállalkozást. A 25 praktikus tanács között pedig ki-ki kedve szerint válogathat. V. M. BÚTORVÁSÁR! Még mindig vásárolhat előleg befizetése nélkül Orosházán, a bútorboltban. Orosháza, Belső Szarvasi u. 15—19. Telefon: (68) 11-006. Nyitva: szombat és vasárnap: 8—15 óráig, hétfőtől péntekig: 8.30—17 óráig.
