Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-07-08 / 287. szám
1991. december 7-8., szombat-vasárnap A HÉT TÉMÁJA Az üzlet beindult, csak egy kicsit későn Amikor a tehén rámegy Mint egy falat kenyér „Ilyen szégyenben még sosem maradtam” — sírdogált D-né, akivel még sosem fordult elő. hogy a hitelt ne fizette volna szépen, rendben. Hiába jött a mentőötlet! Időközben ugyanis felbukkant a horizonton egy újabb vállalkozás, EPAKER Kft. néven. Mondani sem kell, mint egy falat kenyér a sok giliszta után, úgy jött az újabb lehetőség. Az EPAKER-t már csak a csupasz állatkák érdekelték, és sorra kötötték az előszerződést a „túlélőkkel”. „Mindössze” 10 ezer forint beugró kellett, s a termelő öt éven keresztül biztos piacot érezhetett a gilisztái számára. A megállapodás kezdetén mindenki abban bízott, a felvásárlás idén tavasszal megkezdődik. Sőt. A kft. gilisztacsalogató technológiát is ígért, méghozzá árammal. D-nét a másodszor is átejtettek kétségbeesése kerítette hatalmába, amikor mindezek ellenére novemberben ott állt egymaga az át nem vett gilisztákkal és az OTP foglalást is kilátásba helyező fizetési felszólításával. Az üzlet ugyanis nem indult be. Újabb szélhámosok? Légből kapott ígéretek? Mi rejlik az EPAKER ajánlata mögött? Villára tűzött nokedli „Didergő” giliszták bemutatója. A hűtőládában most csak három csomag gyógyszeralapanyagot tárol Tóth Sándor odébbáll vagy elpusztul. A legtöbb termelőnek sajnos fogalma sincs a gilisztatartás fortélyairól, s talán arról sem, hogy Tóth Sándornál mindennemű tájékoztatást, tanácsot megkap. Minden rendben lenne tehát, ha most december helyett márciusáprilis lenne, amikor szorgalmasan lehetne „kibányászni” vackukból a gilisztákat. A föld azonban éppen mostanában fagy kőkeményre, a giliszták is téli álomba merültek. A Kétegyházi úti telep hűtőládájában is sok férne még a három csomag „didergő” gyógyszeralapanyag mellé. Perelni is érdemes D-nét nem tudtam megnyugtatni, még a legutóbbi találkozásunkkor sem. Éppen az OTP-ből jött. A pénzintézet január 31-éig adta meg a legutolsó határidőt, 100 ezer forintra. „Mondja meg, mit csináljak azzal a millió gilisztával tavaszig, ha nekem most kell visszafizetnem a hitelt meg a kamatokat?!" Attól tartanak, a még megmaradt három tehénből újabbat el kell adni a giliszták miatt, hogy pénzhez jussanak. Ördögi kör — mondhatnánk —, hiszen a gilisztákat tehéntrágyával etetik D-ék, s ha elmegy a boci, nincs táplálék... Sokáig biztattam D-nét, forduljon az érdekvédelmi szervezetükhöz, a tanácsadásért mindenképpen hasznos lenne. Sőt. Talán kevesen tudják, hogy Győr megyében 154 becsapott, kisemmizett kistermelő perelte be az egykori ügyeskedőket, és javukra dőlt el az eljárás. így az elveszett pénzük jó részét is visszakapták. * ** Számtalan tanulságát levonhatnánk most e sok szálon tekergőző ügynek, ám az érintettek — volt rá idejük bőven — nyilván többször is számot vetettek magukban. Egyet azonban ezúttal is illik megjegyeznünk: nem mind giliszta... pardon, nem mind arany, ami fénylik. Hitegetéssel, gazdagsággal manapság sokakat meg lehet szédíteni. Éppen ezért tanácsos minden ajánlat, lehetőség mögött alaposan megvizsgálni, mire is juthatunk, ha belevágunk valamibe. Saját boldogulásunkért. László Erzsébet hitelekkel nem foglalkozunk!” — vágott a szavamba Mazin Pál, akit hosszas próbálkozás után (a cég körül felforrósodott levePrizmák alatt, téli álomban a kincset érő giliszták. Kukoricatakarójuk a madarakkal szemben nyújt védelmet Fotó: Kovács Erzsébet a gilisztára Igazság szerint D-nének nem csak a tehene, hanem rengeteg pénze és az idegei is rámentek a gilisztákra. És sok más, boldogulni-gazdagodni akaró vállalkozónak. Amikor elolvastam D-né „S. O. S.” felségjelt! levelét, nem gondoltam, hogy a megyében és az országban szinte megszámlálhatatlan a gilisztáktól megkeseredett ember. Volt, aki felakasztotta magát, másoknak a színes tévéjébe, a lakásába került az ígéretesnek induló vállalkozás. gőről állandóan foglalt telefonjuk árulkodott) sikerült felhívnom az EPAKER dunakeszi központjában. Érvelése meggyőzött. A hitelekről semmit sem tehetnek, hiszen azokat egy egészen más szervezethez kötődve vették fel. Mások szélhámosságáért pedig miért vállalják a kötelezettséget? A beszélgetésből persze sok minden kiderült még; Mazin Pál többször is megerősítette, soha nem állították, hogy tavasszal elkezdik a felvásárlást. Most viszont — miután kapcsolatban állnak egy világcéggel —hosszú távú és gyümölcsöző befektetésnek tűnik a gilisztázás. A feldolgozó üzem is beindult, jöhetnek hát az értékes „földművelők”, csak legyen belőlük elegendő! Az elektromos szerkentyűre viszont eszük ágában sincs moccanni a gilisztáknak, az bizonyos! Mazin Pál állítását Tóth Sándor, a kft. Békés megyei kirendeltségének vezetője is megerősítette, amikor a következő híváskor az ő telefonját csöngettem. Merthogy immáron országosan kiépített hálózattal rendelkezik az EPAKER. (A giliszták természetéről annyit mindenképpen tudni kell, hogy télen egyáltalán nem, vagy csak nagy erőfeszítések árán lehet kiszedni őket a földből. A műveletre igazából a langyos és főleg a napfényes idő a legalkalmasabb.) Első beszélgetésünkkor Tóth Sándor kissé pesszimistán idézte a múltat, mondván: villára tűztük a nokedlit és bevettük. Elkeserítette a kft. hosszas hallgatása is, hiszen sokáig nem kötöttek vele szerződést, ráadásul a tároláshoz szükséges mélyhü- töládákat sem biztosították. „Nem szélhámosok!” Egv felvétel az archívumból. Nyáron könnyű (lenne) kitermelni őket, most viszont az áramra is fütyülnek Az ügy ettől kezdve vált izgalmassá, nevezetesen: hogyan kerültek családok ezrei a kétségbeesés végső stádiumába, miért vesztették el vagyonukat, s miként kerültek csődbe szinte egyik napról a másikra? D-né levele sok kérdésre választ adott, de nem mindenre. s Göncz Árpádig kígyózó humuszügy Néhány éve még bizony jó pénzt megért a giliszta és az általa gondosan megművelt biohumusz. Aztán néhányan — botrányszagot szimatolva — igyekeztek megszabadulni földbéli jószágaiktól, így jutottak — másod- vagy harmadkézből — D-ék is gilisztához, 200 ezer forintos hitellel a nyakukban. Mire azonban felszaporodott az állomány, az OTP nem adott hitelt az újabb vevőknek. Megfeneklett a „gilisztahajó”!. Az ügy mögött persze szervezett hálózat húzódott meg. Erről egy másik levél világosított fel, amit egyenesen Göncz Árpád köztársasági elnöknek címeztek az időközben egyesületté erősödött humusztermelők. A levél szerint 1987-től egyre-másra jöttek létre olyan mezőgazdasági társaságok, amelyek országos szervezeteket kiépítve, jelentős kistermelői tagságot toboroztak a biohumusz hatalmas bel- és külföldi kereslete hamis képének elhitetésével. Több milliárd forint hitelt vettek fel ily módon a termelők, hogy a törzsállományt szaporítsák, s a humuszt visszavásárolják. Akik elsők voltak a játszmában, jócskán meggazdagodtak, de később egy fityinget sem adtak a szaporodni igencsak szerető kis csúszómászókért. A kutyának sem kellett már a humusz meg a giliszta. A pénzintézetek pedig sorra kopogtattak a hitelekért, s menetrendszerűen jöttek a botrányok, még a bűncselekmények gyanúja is felmerült. A csabai „gilisztabegyűjtő” főnökének „neszé semmi, fogd meg jól érzülete” csak fokozódott, amikor a megye 248 szerződött gilis.ztatenyésztője közül egyre többen és dühösebben kopogtattak a telep kapuján. Tóth Sándor a lincshangulat tagadhatatlanjeleit vélte felfedezni a háborgók körében. Mindenki az OTP-tehertől készült ki, meg a kilátástalanságtól. A sok keserűségre éppen jókor jött a kirendeltségvezetők és a szakemberek nemrégiben szervezett dunakeszi „csúcstalálkozója”, ahonnan megnyugodva tért vissza Tóth Sándor. —Most végre megbizonyosodhattam róla, hogy érdemes csinálni, igenis van üzlet a gilisztában! — fogadott mosolyogva teleppé minősített hétvégi házában. — Szóval, nem szélhámosokkal van dolgunk! Alaposan megismertük az EPAKER rendeltetését, a gilisztatartás technológiáját, a felvásárlás tudnivalóit, sőt! Vizsgáznunk is kellett, úgyhogy mostantól gilisztaprofesszorok vagyunk! — tréfálkozott, miután asztalhoz ültünk. A hírek szerint az EPAKER-nél — a kezdeti nehézségek után — szeptembertől megindult a folyamatos felvásárlás, a gilisztákból készített szervezeterősítő gyógyszer és olaj pedig néhány héten belül megvásárolható a gyógyszertárakban. — Egyet azért el kell árulnom — folytatta Tóth Sándor. — Ölbe tett kézzel nem lehet meggazdagodni a gilisztákkal. Tudja, hogy van ez. A kismalac visít, a kisliba gágog, a giliszta pedig elmászik. Vagyis, ha nem kapja meg a kellő gondoskodást, táplálást, törődést,
