Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-07-08 / 287. szám
KORKÉP 1991. december 7-8., szombat-vasárnap €> Cimborák az antológián Az Országos Gyermek-szó- lótáncfesztiválon nyújtott szerepléséért (Szarvason rendezték a nyáron) a gyulai Cimbora Táncegyüttes két pár táncosát hívták meg a néptáncantológiára. Budapesten, december 8-án Dombóvári Dóra és Gyalog László, Gyalog Mária és Kardos István délalföldi, eleki, valamint szatmári táncokat mutatnak be. Csendes éji felhívás Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központ előtti téren, december 25-én 18 órakor szeretné megrendezni az intézmény, a szakszervezeti bizottság és a Sziget Szeretetszolgálat a Mindenki Karácsonyát. Ezért felhívással fordulnak a gyulai polgárokhoz, szervezetekhez, üzemekhez, aki tud valamilyen apróságot ajándékozni a városi karácsonyfa alá, juttassa el a művelődési központba, de személyesen is elhozhatja az ünnepségre. / A 1 • Kányádi-est Az Erdélyi esték sorozat decemberi meghívottja Kányádi Sándor erdélyi költő. A versszerető közönség Békéscsabán, a megyei könyvtárban találkozhat az ismert költővel december 10-én, kedden 18 órakor. Mikulástombolás Először szervezett Mikulásnapi programot pénteken a békéscsabai sportcsarnok, s maguk is meglepődtek a sikeren. A délelőtti vidám, zenés-verses műsoron több, mint kétezer gyerek vett részt, nem csak a megyeszékhely, hanem a környező települések óvodáiból, iskoláiból is. Délután hatszázan tomboltak, mikor Nagy Feró és Dolly megjelent a színpadon. A Kunság Fűszert, a Békés Szöv- ker, a Belanka Kft., a California Market, az Admirál Trans, a Bcs. Előre Kézilabda SE, a Hetes Kft., a Gyöngyhalász Kft., a Körös Volán, a Schweppes Üdítőipari Vállalat, a Máltai Szeretetszolgálat és a sportcsarnok jóvoltából ajándékcsomagot is kaptak a gyerekek. Támogatott oktatás Medgyesegyházán az állami költségvetésből kapott normatív támogatások oktatási intézményekre vonatkozó része ez évben 15 millió forint volt. Ezzel szemben az önkormányzat jóval többet, 24 millió forintot fordított oktatási célokra. Ezen kívül még 7 milliót adott a tornacsarnok építésére, amely szintén az intézmények munkáját hivatott segíteni. A tervek szerint 1992- től az oktatási intézmények önálló gazdasági. egységként működnek a településen. Megnyitották a hidat Ismét megnyitották a forgalom előtt pénteken délben a ti- szaugi közös közúti-vasúti hidat; az ideiglenes átkelést biztosító uszályhidat a téli időszakra elbontották. A téli szünet után március elején folytatják a felújítást, és a tervek szerint a jövő év szeptemberében végeznek azzal. Akinek nem lízingje, ne vegye magára! (Folytatás az 1. oldalról) velő.—A lízingelésnek és a vállalat vezetőinek gépkocsihasználatát azonban szigorú szerződések szabályozzák. A gépkocsik használói kötelezik magukat arra, hogy saját pénzükből fedezik az üzemben tartás összes költségét, a szervizelést. Vállalati célú használatért nem kapnak semmilyen költségtérítést, „benzinpénzt’’, kilométer-elszámolást. Az igaz, hogy az átvételtől számított egy év múlva a törlesztőrészletek kifizetése után az Agroker jelöli ki a tulajdonost, s az — ha a szerződésben vállalt kötelezettségeket betartja —, addigi használó lesz. Am a teljes költség megtérüléséig a már saját tulajdonú járműre nem kap semmilyen térítést a használó. A 14 kocsi lízingdíja 16 millió forint, ennyibe kerül az Agro- kemek. Ennyi számlát, illetve gépkocsihasználatot tanúsító menetlevél alapján igazolt költséget kell felmutatni az Opelt, Peugeot-ot használó vezetőnek. A gyakorlatban a hivatalos utakat 10 forint/kilométeres költségtarifával jegyzik, tehát sokat kell autózniuk, mire a több mint 1 millió forintos összeget összehozzák... Az üzletügylet jogilag teljesen szabályos, a közelmúltbeli APEH-vizsgálat sem talált benne semmi kivetnivalót. Az azonban erősen kérdéses, milyen hangulatot szül az ott dolgozókban, hogy az áruforgalmi osztályvezető, a kereskedelmi igazgatóhelyettes, a főkönyvelő, az igazgató és más, vezető beosztású alkalmazott nesztelenül suhan el a cég kocsijával a derék népet szállító rozzant busz mellett. S még egy mondat: nagyon remélem, hogy ennél a cégnél a valódi költségeket, a ténylegesen megtett kilométereket igazolják le és annak alapján jár le a milliós tétel, s lesz gazdája a Vectrának, Peugeot-nak. Kőhalmi Endre Sok „HOLLO postai Mercedesek A Roburoknál üzembiztosabbak, kényelmesebbek, gazdaságosabbak Fotó: Fazekas Ferenc Négy Mercedes 308D típusú tehergépkocsi érkezett a napokban a posta Békés megyei szállítási üzemébe, hogy lecseréljék a jó öreg Roburokat. Két autó Békéscsaba körzetében hordja a küldeményeket, kettőt pedig Gyomaendrődön „szállásoltak” el. Lukács Endrét, a szállítási üzem vezetőjét arról kérdeztük, milyenek az első tapasztalataik. — Természetesen a két típust össze sem lehet hasonlítani —kezdte. — A Mercedesek üzembiztosak, kényelmesek, jó bennük a fűtés és gazdaságosak. Utóbbit példázza, hogy amíg a Roburok 20 liter benzint fogyasztanak 100 kilométeren, addig a Mercedesek 11 liter gázolajat. Egyébként a tervek szerint a közeljövőben néhány Volkswagent is kapunk koros Barkasaink helyébe. Mindez része a postai gépjárműpark korszerűsítésének. Ny. L. „MINDEN DOLOG ANNYIT ER, AHOGY ÉRVÉNYESÍTIK” (Moliére) A költségvetésről nem tudnak semmit Bojkott a helyi adó ellen? Az MDF mezőkovácsházi szervezete nem ért egyet a helyi adók bevezetésével. Ezzel kapcsolatos írásos észrevételeiket tegnap juttatták el a képviselőtestülethez azzal a kéréssel, hogy vizsgálják felül az adótörvényt és rendeljék el a szükséges módosításokat. A felvetésben hivatkoznak arra, hogy Mezőkovácsháza hátrányos helyzetű körzet központja, kiemelkedően magas munkanélküliséggel. Kifogásolják, hogy a helyi adó a garanciális nycntes- ségen túl más mentességet nem biztosít, valamint nem egyértelmű az építményadó kötelezettségének a helyi adórendelet szerinti megállapítása. A kommunális adó indoklását sem tartják elfogadhatónak. „Az adótételek megállapítása csak a helyi gazdasági lehetőségek alapos feltárásával történhet. Ez a számbavétel nem ismert, és az 1992. évi költségvetésről sem lehet tudni semmit” — írják a levélben. Végül az MDF azt is kilátásba helyezi, hogy ha kérésüket nem megfelelő súllyal kezelik, úgy az adóbevallás és adófizetés bojkottjára szólítják a lakosságot, az adótörvényre hivatkozva pedig az Alkotmánybírósághoz fordulnak.-hmVendégkommentár A szemünk vágása Élő, eleven japánokkal voltam együtt — csaknem egy teljes napig —, ami nek kis dolog. Reméltem is, hogy megtudok majd egyet s mást a JAPÁN CSODÁRÓL. Ebbéli reményemből bizonyára több vált volna valóra, ha az összejövetelen nincs annyi magyar. De hát mindenki ott volt, aki számít — akit meghívtak. Két miniszter, fél tucat államtitkár, bankvezérek, vezérigazgatók, az ORSZÁG- GYŰLÉS Magyar—Japán Baráti Tagozatának tagjai, a Lakiteleki Alapítvány prominensei (egyébként ez az alapítvány és a parlament illetékes tagozata szervezte az összejövetelt), s \nem utolsósorban ott voltak a japán nyelv oktatásának magyar szakemberei is. így hát a japánok közül csak Elji Seki nagykövet úr szólalhatott fel — tolmács által homályosan. Amiért inkább magunkat kárhoztathatjuk, bár az is lehet, hogy a protokoll szerint a nagykövet szavait csak honfitársa fordíthatja. Mindegy na... Tolmácsolva nem lett a szöveg retorikai csúcsteljesítmény, de hisz a japánok egyébként is inkább tenni, dolgozni, alkotni szeretnek, mint szövegelni. Arra itt vagyunk mi! Számos hozzászólásból tudhattam meg — ha netán eddig nem sejtettem volna —, hogy a japán kapcsolatok nekünk most nagyon fontosak. Mert Japán ad nekünk kölcsönt, technikát, szakembereket, s talán még hitet és erőt is, hogy legyen kitartásunk feladatainkat megvalósítani. Mindez tényleg nagyon fontos! A japánok mindenesetre meggyőződhettek róla, hogy büszke, öntudatos fajta a magyar, hogy belénk aztán érdemes invesztálni, mert a munkában szívósak vagyunk, s mindenek fölött rend van bennünk és körülöttünk. Még akkor is, ha ez Japánból nézve nem egészen így fest. Mert ugye déli, északi, keleti határainkon... De nincs ok pánikra! A geopolitikai helyzetünknél sokkal fontosabb, hogy pluralista demokráciában élünk — ezt szimbolizálandó minden párt nevében lelkesen ettek a meghívottak a Gellért Szálló-beli fogadáson, s egyetlen frakció sem akarta kisajátítani a húsosfazekat — na meg van kultúránk, filozófiánk és múltunk. Ez a múlt természetesen sok szállal köt bennünket a Japánokhoz. Ahogyan figyelem a lelkes hozzászólásokat — és mint említém, nem akárkik voltak a résztvevők —, egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy a japánok rokon nép, sőt már mi is majdnem japánok vagyunk. „A szemünk vágásán kívül alig van különbség közöttünk” — fogalmazza meg tétova gondolataimat egyik államtitkárunk. A nagykövetre nézek. Furcsa, hogy ezeknek a japánoknak az arca nem árul el semmit. Mindazonáltal látom, hogy a diplomata feszülten figyel. Talán arra gondol, hogy a szem vágásán ma már egy plasztikai műtéttel könnyű segíteni, viszont az életmód, a szemlélet, egy nép kultúrája — küldetés- és azonosságtudata — aligha utánozható. Mert az a tény, hogy Japánban egy új gépkocsitípust gyorsabban fejlesztenek ki, mint bárhol másutt a világon, s hogy egy autót fele annyi idő alatt raknak össze, mint Amerikában, mindez nem a szem vágásán múlik. A japánok eredményesek, tehát rájuk akarunk hasonlítani — ez eddig érthető. Csakhogy korábban meg az oroszokat majmoltuk, még korábban pedig Mussolini Olaszországát... Miközben nem tanultunk meg se olaszul, se oroszul, s természetsen nem tudunk japánul sem. Pedig hát a nyelv ismerete nélkül egyetlen nép kultúrája sem sajátítható el. Természetesen (amennyire csak lehet) meg kell ismemi, el kell sajátítani a japán kultúra és gondolkodás beépíthető elemeit, mégse akarjunk a japánokra hasonlítani. Hát kire? Csakis önmagunkra. A kompországoknak nincs jövőjük. Jó ha tudjuk: A szemünk vágásán kívül az az „apróság” különböztet meg bennünket, hogy a japánok soha nem veszítették el önmagukat, míg mi az Istennek sem találunk magunkra. Gyarmati Béla, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója Milyen lesz a jövő iskolája? Új oktatás — áldozatok nélkül (Folytatás az 1. oldalról) Ezután a meghívott ország- gyűlési képviselők fejtették ki álláspontjukat. Az oktatás mindig egyik legfontosabb eszköze volt a politikai harcnak, s ezen a területen is érvényesül az állam leosztó szerepe — mondta Zsíros Géza. Bár a költségvetés igen szűkmarkú, a területi oktatási központokra — melyek ellenérzést váltanak ki a pedagógustársadalomból — mégis 450 millió fo- b rintot szánnak. Ugyanakkor a tanárok, tanítók messze nincsenek megfizetve — fejtette ki Futaki Géza, majd felolvasta Pelcsinszki Boleszláv levelét. A képviselő szerint a törvénytervezetnek nincs igazi stratégiája. A koalíció csak hangoztatja a művelődés fontosságát, áldozni már nem kíván rá többet, mint a pártállam. Végül a fórum résztvevői mondták el véleményüket, konkrét példákkal illusztrálva az iskolák, a pedagógusok már- már lehetetlen helyzetét. G. K. Elnézést, gyerekek, hogy hiába vártatok. Jobb dolgom támadt. Üdv.: a Télapó Saéokba szorítva s Útilapu Azt hiszem, minden kisebb- nagyobb állami munkahelynek, településnek vagy kerületnek megvan a maga Surányi Györgye. Miért? Mert a pártállami évtizedek kontraszelekciós gyakorlata ellenére számos esetben előfordult, hogy egy adott posztra mégiscsak a tegképzettebh, a legrátermettebb és a legtisztább erkölcsű ember került. Hirtelenjében eszembe jut például egy Antall József nevű múzeumigazgató. Az viszont mégis kétségtelen, hogy a nem kontraszelektált vezető ritka volt errefelé, mint a fehér holló. Érthető hát, ha a rendszerváltozás időszakában megnőtt hazánkban az útilapu iránti kereslet. Válogatás nélkül azonban talán mégsem kellene felkötni mindenkinek. Egyik településünk szakmailag elismert, köztiszteletnek örvendő kultúrház-igaz- gatóját például sorozatosan pártpolitikai indíttatású névtelen levelekkel zaklatták, követelve a távozását. Az illető bár rajongott a munkájáért, megfogadta a ,,demokrácia névtelenbajnokainak” tanácsát. Lemond(at)ása óta hónapok teltek el. Az új (ön)jelöltek közül valaki előbb, utóbb a helyébe lép, de nem a nyomába! Már csak azért sem, mert ő valóban az egypárti diktatúrában futott be karriert anélkül, hogy pályázott volna az állásra. Így aztán nem is kellett írásban számot adnia arról, hogy holfelyezte be a tanulmányait, hogy álltaidban mi a közművelődéssel kapcsolatos álláspontja, és hogy eggyeseket hogyan vonna be ebbe a nagyon fontos munkába. A demokrácia és a kultúra nagyobb dicsőségére, természetesen. Ménesi György
