Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-31-1992-01-01 / 305. szám
♦ 1991. december 31.-1992. január 1., kedd-szerda SZILVESZTER Az 1989-es év első (battonyai) jó híre volt Hazakerülnek a kincseink! „Attila kincse”, a híres nagy- szentmiklósi aranylelet végre méltó helyére, a battonyai helytörténeti gyűjteménybe kerül. Mint ismeretes, a 23 igen díszes aranyedényből álló leletegyüttest idáig a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban őrizték. A krónika kezdete című könyv megjelenése után azonban ország-világ előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az osztrák „sógorok” jogtalanul birtokolják a kincset: két nyeles aranycsészén ugyanis Battonya korabeli neve szerepel, igaz, csak rovásírással. Az aranytárgyakra bejelentette igényét az egyik szomszédos, baráti ország is. Lakói Nagyszentmiklós (Sinnicolaul Maré) községet elnöki dekrétummal 2500 éves ősi településükké nyilvánították. Döntöttek arról is, hogy a településrendezési program keretében „agráripari központtá” fejlesztik lakóhelyüket. Később ez az ország elállt a követelésétől. Az illetékes kormányszóvivő az aradi találkozó után így nyilatkozott: „Az újabb történelmi kutatások fényében ma úgy látjuk, hogy a leletegyüttes valóban Battonyát, a hun birodalom egykori központját illeti. Vendégszerető népünk annak idején menedéket nyújtott Attila király egyik főemberének, s a kincs ekkor kerülhetett Sinnicolaul Maré ősi földjébe.” Ezek után már valóban semmi akadálya sem volt az aranyedények hazaszállításának. Vagy mégis? Ausztriában még nem csitultak el a pápa látogatásának utórezgései, valamint az ország közös piaci tagsága körüli bonyodalmak. így az osztrák államelnök és a kancellár más irányú elfoglaltságai miatt sokat kellett vámunk arra a bizonyos pecsétre. S hogy végre megvan, ahhoz nagy mértékben hozzájárult Grósz Károlynak, korábbi miniszterelnökünknek, jelenlegi pártfőtitkárunknak a bécsi útja, melyre — mint ismeretes — 1988 novemberének első napjaiban került sor. A nagyközségi tanácsnál megtudtuk, hogy helyi lakosokból már szervezik azt a hivatalos küldöttséget, amely 1989. április 31-én Bécsbe utazik jogos történelmi örökségünk átvétele végett. És akiket nem választanak be a küldöttségbe? Azokkal mi lesz? Ok sem maradnak le a nem mindennapi eseményről. Az ünnepélyes ceremóniát — akárcsak annak idején a korona visszaadását — egyenesben közvetíti a Magyar Televízió az első műsorban. Azok számára pedig, akik nem érnék be a tévéközvetítéssel, és a küldöttségbe sem delegálták őket, a gimnázium felajánlota Mercedes autóbuszát, amit a közelmúltban a hollandiai Mikes Kelemen Kör ajándékozott az intézmény^ nek. Az utazásra a battonyai szerkesztőnél lehet jelentkezni. Mivel már három évvel ezelőtt is én voltam a „battonyai szerkesztő”, készséggel elmesélem olvasóimnak fenti írásom történetét. Miért nem Battonyán őrzik a nagyszetmiklósi kincseket? Nos, minden bizonnyal azért nem, mert Púja Frigyes újranyomatta a Battonyai Hírek 1988. december 25-ei számának a borítóját. Ha ezt akkor nem teszi, azóta már bizonyára értesült volna a világ arról, hogy mit forgatnak egyes battonyaiak a fejükben. S valakik talán méltányolták volna is az ötletet. A történet a következő. Elhatároztam, hogy megtréfálom szerkesztő kollégámat, aki a Battonyai Hírek nyomdai előállítását intézte Budapesten, valamint ellátta az én felügyeletemet is. Közeledvén szilveszter napja, a felküldött anyagba becsempésztem a Hazakerülnek a kincseink! című írásomat. Kollégám annyira megörülhetett a jó hímek, hogy az első oldalra tette. Baklövését Púja Frigyes vette észre — a megjelenés után. Azonnal raportra kellett mennem. Szerkesztő kollégámról szakadt a víz, Púja (az egykori nyomdász, a későbbi diplomata) mosolygott a bajsza alatt. — Mi ez. Ménesi elvtárs? — mutatta fel a Battonyai Hírek egyik példányát.. — Tréfa — mondtam én, mire kollégám felcsattant. —... meg! Mi ebben a tréfa!? Sajnáltam szegényt, de őszintén válaszoltam neki: — Az, hogy az első oldalon hoztad. Az újranyomás selejt papírra történt, kollégám a nyomdásznak adott egy 700 forintos Napóleon konyakot. Én meg egy táviratot kaptam tőle: „Remélem, tudod a kötelességedet.” Tudtam. Postán feladtam neki 350 forintot. Ménesi György <BflTTONYfll Battonya Nagyközség Tanácsa és a Battonyaiak Baráti Körének tájékoztatója «HÍREK I. évfolyam 4. szám ARA: 6,50 Ft 1988. december 25. Az új év első jó híre Hazakerülnek a kincseink! >TAttíla kincse”, & híres nagyszert t mik ló si arányidét végre méltán helyére, a battonyai helytörténeti gyűjteménybe kerülMint ismeretes, a 23 igen dísze* arany- edényből álló lelctcgyLittest idáig a bécsi Kunst historisches Múzeumban őrizték- A krónika kezdete című könyv megjelenése után azonban ország világ előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az osztrák ^sógorok” jogtalanul birtokolják a kincset: két nyeles tranycs<s?.én ugyanis Battonya korabeli neve szerepel, igaz,, csak rovásírássalAz aranytárgyakra bejelentette igényét az egyik szomszédos, baráti ország is. bakói Nagyszentmiklós (Sinnicolaul Maré) községet elnöki dekrétummal 2500 éves ősi településükké nyílvánították. Döntöttek arról is, hogy a településrendezési program keretében „agráripari központtá" fejlesztik lakóhelyüket. Később ez az ország elállt a követelésétől- Az illetékes kormányszóvivő az aradi találkozó után így nyilatkozott: újabb történelmi kutatások fényében ma úgy látjuk. hogy' a leletegyüttes valóban Battonyát, a hun birodalom egykori központját illeti. Vendégszerető népünk annak idején menedéket nyújtott Attila király egyik főembércnek, s a kincs ekkor kerülhetett Sinnicolaul Maré ősi földjébe/’ Ezek után már valóban semmi akadálya sem volt az aranyedények hazaszállításának. Vagy mégis? Ausztriában még nem csitultak el a pipa látogatásának utó rezgései, valamint az ország közős piaci tagsága körüli bonyodalmak. így az osztrák államelnök cí a kancellár más irányú elfoglaltságai miatt sokat kellett várnunk arra a bizonyos pecsétre. S hogy végre megvan, ahhoz nagy mértékben hozzájárult Grósz Ká - folynak, korábbi miniszterelnökünknek, jelenlegi pártfőtitkárunknak a bécsi útja, melyre — mint ismeretes — 1988. novemberének első napjaiban került sor. A nagyközségi tanácsnál megtudtuk, bogy helyi lakosokból már szervezik azt a hivatalos küldöttséget, amely 1989. ápri lis 31-én Bécsbe utazik jogos történelmi örökségünk átvétele végett. Ét akikéi nem választanak be a küldöttségbe? Azokkal mi lesz? ők sein maradnak le a nem mindennapi eseményről. Az ünnepélye» ceremóniát — akárcsak annak idején a Korona visszaadását — egyenesben közvetíti a Magyar Televízió az első műsorban. Azok számára pedig, akik nem érnék be a tévéközvetítéssel, és a küldöttségbe sem delegálták Őket, a gimnázium felajánlotta Mercedes autóbuszát. A közelmúltban Bckcs város ügyvédi munkaközösségének egyik tagja, dr. Csapó László, egy előzetes telefon beszélgetés után személyesen is felkeresi e középiskolánkat. Elmondta, hogy <3 a nemrég elhunyt Muesi József, békési pedagógus költő barátja cs a család ügyvédje. Ez utóbbi tisztségében ás szeretne a költő végakaratának teljesítését elősegíteni. Mucsi József, az egykori battonyai diák a feleségének egyetértésével és támogatásával úgy végrendelkezett, hogy halála után ösztöndíjként 250 ezer Ft évi kamatait kapja az a pedagógusképző intézményben továbbtanuló, volt battonyai középiskolás diák, aki a magyar nyelv és irodalom oktatását a jövőben élethivatásának tekinti. A feltehetően több pályázó amit a közelmúltban a hollandiai Mikes Kelem«» Kör ajándékozott az intézménynek. Az utazásra a battonyai szerkesztőnél lehet jelentkezni. közül a középiskola nevelőtestülete választja ki az erre legérdemesebb tanulóját. A számunkra eddig meg példa nélkül álló alapítvány felkavaró gondolatsort indított cl bennünk: Ki volt Mucsi József, aki személyes példájával még halála mán is nevel, és aki az ügy iránti elkötelezettségével pedagógusoknak is példát mutat? Mitől lehetnek ilyen mélyek a Tagyökcrek ”? Tudjuk, hogy pedagógiai és költői élei müvéből — hitvese segítségéve] választ kapunk kérdéseinkre. S azt is tudjuk, hogy a majdani, magyartanárokká váló diákjainkkal együtt Mucsi József továbbra is fellép a kátéd rára. Tiszta emberségre* hőségre, s a magyar nyelv iránti határtalan szeretet re tanít valamennyiünket. F.I. Boldog új esztendőt kívánunk lapunk minden kedves olvasójának! Alapítvány a középiskolásoknak QflTTONYfll Baltonya Nagyközség Tanácsa és a Battonyaiak Baráti Körének tájékoztatója «HÍREK I. évfolyam 4. szám ARA: 6,50 Ft 1988. december 25. RZ ÓU0DRK HEIVZETE Községünkben Összastn 6 óvoda van: 4 magyar, 1 sznb ót 1 román nyolvü. A magyar nyelvűi óvodák egy igazgatás alatt működnek. Köztudott. Hogy az utóbbi időkben az óvodákban is sakat javultak a munkakörülmények, a tárgyi és személyi feltételek. 1985-ben fejeződött be a 4. számú napközi otthonos óvoda felújítása. A régi, életveszélyes épület helyére korszerű, bárom csoportos óvoda épült. Erre igen nagy szükség volt mát, hiszen a IV. kerületben sok az óvodáskorú gyermek, & ez az óvoda fogadja az SOS-Gyer makfalu óvodáskorú lakóit is. Sajnálatos azonban, hogy az átadás óta állandóan beázik. a fala egyre jobban nedvesedik. Esős időbért mindenütt tócsák állnak, ez balesetveszélyes, a gyermekeket ilyenkor nem lehet a folyosóra kiengedni. Jobban kellene az illetékeseknek vigyázniuk « már meglévő értékekre, különösért a mai gazdasági viszonyok között. 1987-ben felújították és bővítették a 2. sz_ napközi otthonos óvodát is. Ma már itt is három korcsoportban nevelnek ös oktatnak az óvodapedagógusok. Ugyancsak 1987-ben korszerűsítették 4 3. «C. óvoda fűtését, s ez az intézmény is tágasabb lett: egy eb ód ló helyiséggel gyarapodott. Itt ossz svont csoporttal dolgoznak, Tehát egy teremben van a kis, középső és a nagy csoport is. Az 1. sz. óvodában nem végeztek az utóbbi időben felújítást! munkálatokat, bér időszerű lenne a fűtés korszerűntóse. Az óvodák feltöltöttság» 110K-os. A csoportok mindenütt 30, vagy afölötti létszámmal dolgoznak. Az ideális csoport létszám 20 fő lenne, így nagyabb lehető sóg nyílna a gyermekekkel való egyéni foglakozásra k Erre igen nagy szükség lenne, különösen a besxódhfeás és a gyengébb értelmi képességű gyermekek esetében. Az óvodai épületekben tehát többnyire bcrtosítQttak az oktatás ót nevelés tárgyi át személyi feltételei. Az udvar azonban a legtöbb óvodában rendezetlen, kialakításra vár. Mivel az óvodai nevelés egyik fő területe a testi nevelés és az egész séges életmód kialakításé, az elkövetkező időben nagy gondot kell fordítani a feltételek Javítására. {Játszóterek kialakítása, sportszerek, mászókák felállítása, parkosítás, fásítás, stbJ> Nagy segítséget kaptak és várnak az óvodák az úzomek szocialista brigádjaitól ás a szu Ifi i munkaközösségektől. Ezen kívül minden óvodai dolgozó segíti a jobb és szebb környezet kialakítását. Osxlár JJnomé tudósító Alapítvány a középiskolásoknak A közelmúltban Békés város ügyvédi munkaközösségének egyik tagja, dr. Csapó László, egy előzetes telefon- beszélgetés után személyesen is felkereste középiskolánkat. Elmondta, hogy 5 a nemrég elhunyt Mucsi József, békési pedagógus—költő barátja és a család ügyvédje. Ez utóbbi tisztségében is szeretné a költő végakaratának teljesítését elősegíteni. Mucsi József, az egykori battonyai diák — a feleségének egyetértésével és támogatásával — úgy végrendelkezett, hogy halála után ösztöndíjként 250 ezer Ft évi kamatait kapja az a pedagógusképző intézményben továbbtanuló, volt battonyai középiskolás diák, aki a magyar nyelv és irodalom oktatását a jövőben élethivatásának tekinti. A feltehetően több pályázó közül a középiskola nevelőtestülete választja ki •az erre legérdemesebb tanulóját. , A számunkra eddig még példa nélkül álló alapítvány felkavaró gondolatsort indított el bennünk: Ki volt Mucsi József, aki személyes példájával még halála titán is nevel, és aki az ügy iránti elkötelezettségével pedagógusoknak is példát mutat? Mitől lehetnek ilyen mélyek a .gyökerek”? Tudjuk, hogy pedagógiai és költői életművéből — hitvese segítségével — választ kapunk kérdéseinkre. S azt is tutink, hogy a majdani, magyartanárokká váló diákjainkkal együtt Mucsi József továbbra is fellép a katedrára. Tiszta emberségre, hűségre, s a magyar nyelv iránti határtalan szeretette tanít valamennyiünket. F.I. * * Boldog új esztendőt kívánunk X lapunk minden * kedves olvasójának! X * * * . ......................................................................................................................