Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-30 / 304. szám

SZEGHALOM ÉS KÖRNYÉKE 1991. december 30., hétfő © Jobb sorsra érdemesült tüzol- tókés/.ülékek a Sárréti Mú­zeum udvarán. (Most hó ta­karja őket!) Az oldalt írta és szerkesztette Nagy Ágnes. Fogadóóra: Szeghalom, városháza, csü­törtökönként ÍO és 12 óra között. Telefon: (66) 27-844 Beszélik... Tavasszal mi lesz? Szeghalom. -— Fekete János, volt tűzoltóparancsnok meg­szállott gyűjtője hivatása tárgyi emlékeinek, a régi kocsiknak, tűzoltókészülékeknek. Gyűjte­ménye 15 legszebb darabját — annak idején—a tűzoltók újítot­ták fel. Azóta, egy évtizede, a szeghalmi Sárréti Múzeum őrzi őket. A múzeum udvarán 15 ilyen „csodamasinát” fényképe­zett le fotóriporterünk (bal felső kép), amikor még szelídebb idők jártak. Hogy a tél mekkora kárt okoz a gyűjteményben? Majd élválik. Pénzt a giminek Vésztő. — A képviselő- testület tagjai a közelmúltban ar­ról döntöttek, hogy a békési Sze­gedi Kis István Gimnázium ál­tal, nyáron megrendezésre kerü­lő angol nyelvi táborra 10 ezer forint támogatást nyújt. Dönté­sét azzal indokolta, hogy a tá­borban vésztői fiatalok is részt vesznek. Hagyomány a koncert Szeghalom. — Karácsonyi „bulikban” nem volt hiány a szeghalmi művelődési központ­ban a napokban. Először az 1. Számú Általános Iskola diákjai mutatkoztak be nagy sikerrel, majd az Ifjúsági Fúvószenekar hagyományos karácsonyi kon­certjén tapsolhattak az érdeklő­dők. A Kiss Tamás karnagy ve­zényelte hangverseny bevételét a holland vendégek jövő évi fo­gadására kívánják fordítani. Kommunális adó Okány. — A képviselő-tes­tület a közelmúltban fogadta el a magánszemélyek és a vállalko­zók kommunális adójáról szóló rendeletet. A rendelet szerint —- amely január 1-jén lép életbe — magánszemély évi ezer forintot fizet épület és 500 forintot telek után, a vállalkozó pedig foglal­koztatottanként évi ezer forint kommunális adóra kötelezett. Érdemes részleteiben is megis­merni a határozatot, hiszen bizo­nyos esetekben adómentesség, más esetben adókedvezmény jár. Vitték a tévét is Szeghalom. — Hát kérem, nem a villanyszámlát mentek befizetni azok a még ismeretlen tettesek, akik a napokban a Ti- tász transzformátorállomására látogattak el. Sőt, nemhogy hoz­tak volna, de vittek is... Amit mozdítani tudtak. A pihenőhe­lyiségből a tévét, rádiót... De a színesfém kábeleket sem vetet­ték meg. Aztán mentek, ahogy jöttek: a felfeszített ajtón, s a bontott kerítésen át. A fotókat készítette: Kovács Erzsébet és Fazekas Ferenc Bedobta a törülközőt... A vésztői képviselő-testület ülésén az egyik képviselő, Mikó István lemondott tisztéről, vagy ahogy ő fogalmaz: „bedobta a törülközőt”. Hogy miért? A kér­dést természetesen neki tettük fel.,. — Ezt a döntést hónapok óta érlelem magamban, aztán az első falugyűlés után jeleztem az illetékeseknek, hogy nem kívá­nok a jövő évtől a testület mun­kájában részt venni. —Nem erre számított? — Amikor független jelölt­ként elindultam, még nem lát­szott ez a nincstelenség, ez a munkanélküliség. Megkaptam, élveztem a lakosság bizalmát, hiszen az első helyen jutottam be. De ahogy telt, múlt az idő, egyre több inzultus ért a munka­helyemen... — Miféle inzultusra gondol? —Tudja a legnagyobb baj az, hogy ami zárt ülésen elhangzott, az is kijutott a faluba. Hadd mondjak példát is! Egy állam­polgár segélyért fordult a testü­lethez. A zárt ülésen elmond­tam, hogy nem javaslom a kifi­zetést, mert játékautomatán lát­tam játszani az illetőt, s akinek erre van pénze, legyen tüzelőre, ennivalóra is. Hogy, hogy nem, az érintett fülébe jutott mindez. Képzelheti! Itt, az üzletben adta ki a mérgét. Ez az ABC a telepü­lés peremkerületén van, úgy­hogy nem egy ilyen inzultusnak ki voltam téve. Szóval betelt a pohár. — Más haj is volt? —Nézze! Ha akarja, megmu­tatom a jegyzéket, én egy hónapi munkámért 13 ezer forintot ka­pok.- Keményen megdolgozom érte, több millióért vagyok fele­lős. Egyszerűen belefásultam, hogy azok követelnek legjob­ban, akik semmit nem csinálnak naphosszat, és aztán röhögnek a markukba, joggal. így aztán döntöttem. Jogom ezentúl is lesz beleszólni a falu dolgaiba, csak egy székkel hátrább ülök: a sza­vazáson nem veszek részt. És ha már a döntésem háttere érdekli, még egy okot meg kell említ­sek. — Ha így teljes a kép, várom a folytatást. — Bizonyos visszásságokat tapasztaltam, ám ahhoz, hogy felléphessek ellenük, bizonyíta­nom kellett volna. Erre, mun­kám mellett egyszerűen nem volt időm, úgyhogy maradt min­den a régiben... — Ón tehát bedobta azt a bizonyos törülközőt. Ki lép a nyomdokaiba? —Tóth Lajos. — Köszönöm az őszintesé­gét. Diszkontraktár a bútorboltban ...Húsz lakószoba bemutatására alkalmas Ludens A cím magyarul annyit je­lent ,Játék, játékosság”. És, hogy a játékot is lehet komo­lyan venni, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy e néven alapított egyesületet a vésztői Tarlódombi Óvoda. Koráb­ban már hírt adtunk arról, hogy a Központi Óvodában próbálkoztak hasonlóval, ám a tarlódombiak életre is hívták egyesületüket. A cél szakmai anyagok, játékok vásárlása, illetve az ehhez szükséges pénz megteremtése. Eddig 18-an léptek be az egyesületbe — óvónők és szülők —, de számí­tanak további jelentkezőkre is. A tagok maguk döntik el, mennyi pénzt ajánlanak fel havonta, s bíznak abban, hogy mindazok, akik azonosulni tudnak céljaikkal, a Mező­bank 269 98923-7000207-es számlaszámán ezt adományok befizetésével bizonyítják. Igaz, végig egyesületről, egye­sületi tagságról beszéltünk, de írásunk végén hadd szögezzük le: a szerzeményeknek nem ők, hanem az a mintegy száz apróság örül majd, aki ebben az óvodában tölti hétköznap­jait. Szeghalmon, a bútorboltban három hónapja diszkontraktár nyílt. A termelők egyenesen ide hozzák portékáikat, hogy aztán a Szeghalom és Vidéke Áfész üzleteibe innen terítsék az árut. Az üzlet eredeti tevékenysé­ge természetesen nem szenve­dett csorbát, hiszen a bemutató­tér változatlanul 20 lakószoba bemutatására alkalmas. A válto­zás csupán annyi, hogy bútorok­ból csökkent a raktárkészlet, s az így felszabaduló helyet haszno­sították a diszkontraktár nyitá­sával. A forgalomról egyébként megtudtuk, hogy a korábbi évekhez képest jelentősen csök­kent (55 millióról 35 millióra), de az üzlet dolgozói nem adják fel. Kedvezményes árakkal, ak­ciók szervezésével próbálják növelni a vásárlókedvet. Férfiaknak való A károsult ismerőse jelentette a körzeti megbízottnak, hogy rablást követtek el az egyik szeghalmi italbolt előtt. A bejelentés este 9 órakor érkezett, a rendőrök forró nyomon indultak az elkövető után. Az ha­mar kiderült, hogy pórul járt emberünk, fi­zetésével a zsebében állt be délután 5 óra körül a söntés mellé felmelegedni. Pénze másnak is szemet szúrhatott, mert mikor kilépett az utcára, egy ba­rátságosnak éppen nem mondható legény igencsak csattanós nyo­matékor adott szavainak. így, félre nem érthető módon közölte igényét a károsult forintjaira... Am ez a nap a támadónak is kellemetlen emlék maradt, hiszen hamarosan elfogták a fiatalkorú F. A.-t, s rablás büntette alapos gyanújával eljárást indítottak ellene. A fenti történet sajnos valóban megtörtént, ám ilyenkor szilvesz­ter küszöbén talán megbocsátják nekem, ha a száraz tényeken túl a tanulságokat is megpróbálom levonni. Bizonyára hasznát veszik férfi olvasóink. Lássuk hát, mik történetünk szilveszteri tanulságai. Először is, hogy ha sok pénzt visznek magukkal a kocsmába, addig ki ne tegyék onnan a (négykéz)lábukat, amíg az utolsó fillérig el nem itták azt! Ha mégsem tudnának megbirkózni ekkora összeggel, ott a másik lehetőség: a cimborákat itassák le annyira, hogy ne tudjanak önök után menni. Persze e megoldások egyike sem tökéletes, hiszen bármelyik módját választják az önvédelemnek, a pénzük mindenképpen oda lesz. Vigyázat! Ha már így esett, akkor kerülnek csak igazán életveszélybe; mert akkor senki sincs, aki megállítsa önöket hazáig. S ott az asszony színe elé kell járulniuk! Üres zsebekkel! Bizonyára már a hideg futkos a hátukon kedves fétft olvasóim, de ne csüggedjenek, még ekkor is két lehetőség közül választhatnak. Az egyik: olyan kapatoson hazatérni — ha egyáltalán hazatalálnak —, hogy még bódult állapotban érje önöket a szörnyű csapás: alkoholos befolyásoltságuk hatására fe­leségük immár több példányban jelenik meg, minimum két sodró­fával a kezében... A másik: egy csendes zugban próbáljanak annyira kijózanodni, hogy ezen írás elejét ki tudják vágni oldalunkról. Pajzsként szorít­sák magukhoz, úgy járuljanak életük párja elé, mondván: lám, mekkora baj érheti azt, aki a lehető leggyorsabban nem teszi magáévá a pénzt, melyet verítékes munkával keresett... Hm. Micsoda megpróbáltatások várnak a férfi emberre óévbú­csúztatás idején. Legjobb, ha életük párját is magukkal viszik a szilveszteri kiruccanásra. A kockázat így minimális és a pénzük is garantáltan elfogy. Az utolsó fillérig... Jó szórakozást kívánok! Számítógépet az orvosoknak A háziorvosi szolgálatra való felkészülés jegyében a vésztői önkormányzat pályázatot nyúj­tott be a Népjóléti Miniszté­riumhoz. A településen négy körzeti, két gyermek- és két fog­orvos őrködik a vésztőiek egészségén. Hogy tevékenysé­gük a jövőben még hatékonyabb legyen, két számítógépre lenne szükségük. A kiadások 60 szá­zalékát a helyi önkormányzat magára vállalja, 40 százalékát pedig pályázaton kívánják el­nyerni. Rendkívüli is, zárt is... Nemrég bejelentés érkezett a vésztői képviselő-testülethez a helyi szociális otthon vezetője ellen. Az ügyben vizsgálat in­dult, s ennek befejeztével rend­kívüli, zárt ülésen tárgyaltak az ügyről a képviselők. A zárt ajtók mögött folyt eszmecseréről egyelőre annyit sikerült meg­tudnunk, hogy az igazgatói székre pályázatot írnak ki a kö­zeljövőben. A testület tagjai ar­ról is döntöttek, hogy 1992-ben minden intézményvezetői állást megpályáztatnak. írták, közreadjuk Embercsempész ufók? „A fekete ember a falon át érkezett...” Látják kérem? Nem egy Szeghalom környékén élő ol­vasónk érzi úgy mostanság, hogy gondolatait meg kell osz- sza mindazokkal, akik figye­lemmel kísérik a térség életét. Borbíró Lajos egyenesen fá­radhatatlan. Kövessék példá­ját bátran! Várjuk leveleiket! Amire már nincs pénz „Gondolom, hogy falvakban és városokban megújuló él­ményt jelent mindenkinek, illet­ve mindenki számára a rengeteg szép (de kevésbé tetszetős) új családi ház, a szinte a földből kinövő lakótelepek stb. Jól tu­dom, hogy az új „létesítmé­nyek” létrehozása rengeteg pénzbe kerül az egyénnek és a társadalomnak egyaránt. Nagy szükség is van rájuk, hiszen minden embernek alapvető igé­nye, hogy élvezze a korszerű lakás előnyeit és mindazt, amit az új épületek a szociális, a kul­turális és a társadalmi élet terü­letén nyújtanak. Éppen ezért szerényen és egyáltalán nem követelőzve, de a jó ügy igazában bízva szeret­ném szóvá tenni, hogy helytelen az a gyakorlat, amit számos „beruházó” folytat, amikor a szép, új épület mellől elspórol­ják a hozzáillő környezetet. Ismerősek az ellenérvek: az épület maga is rendszerint a ter­vezettnél később épül, készül el, és — tisztelet a kivételnek — többe is kerül az eredetileg ter­vezett beruházási keretösszeg­nél — áremelkedés miatt s ezért a parkosításra már nem j ut pénz! Ha jut is, de csak megkésve né­hány hónap, év után. Pedig a „parkot” egyszerre kellene megépíteni az épülettel, hiszen annak növényeit jó néhány évig még nevelgetni kell, amíg teljes szépségüket kibontják! Napjaink változásai, üteme és nagysága új igényként foko­zott terheket ró a környezetvé­delemre is. E tehertétel a „Sár­rét” viszonylatában annál is je­lentősebb, mivel e táj művelődé­si, szellemi, környezetvédelmi és gazdasági téren történelmileg és halmozottan — öröklötten — elmaradott... A jövőben, ha itt Füzesgyarmaton is felépül az új piactér, a régit zöldövezetté te­hetnénk a honfoglalás jubileumi ünnepség évfordulójára, 1996- ra.” Borbíró Lajos Talán emlékeznek még a Szeghalom környéki oldal ol­vasói, legutóbb a körösladányi K.-né szavait idéztük a titok­zatos lényekről, akik (ame­lyek?) el akarták vinni... Csak egy pillanatra látta a „fekete embert”, aztán mély álomba zuhant. 12 éves kislánya, K.­...s a „kopasz”-ok egyike — ahogy a 12 éves K. A. lerajzol­ta őket A. viszont mindenre jól em­lékszik. „Láttam, hogy a ház előtt egy fényes jármű száll le. MZOMZ7/964. Ez volt ráírva. Kialudtak a fényei, s akár a színpadon a függöny, ketté vált a szekrény, mögötte a fal és belibegett a fekete ember a szobánkba. Nyolcán voltak vele. Nyolc nagyszemű, ko­pasz ember, kezükben nagy, világító bot volt. Az anyukám érdekelte őket, nézték a nyakláncát, a gyűrű­jét... Meg is kérdezték, hogy ápolónő-e? Mondtam, hogy boltban dolgozik, mire ők azt válaszolták, akkor nem jó he­lyen járnak... A fal ismét meg­nyílt — egész kiláttam az ut­cára —, és ők ellibegtek. Nem bántottak minket, pedig a vas- cipős, a fekete bácsi homloká­ra oda volt írva világító neon­betűkkel: El visszük az anyu­kádat. Ne tessék azt hinni, hogy ál­modtam mindezt, hiszen mi­kor jöttek, épp kint voltam a WC-n. A tévé is ment addig, amíg le nem szállt az a jármű. Ettől kezdve aztán a kép is, a villany is elment. Azóta na­gyon félek. Esténként bariká­dot csinálok az ágyam mellett, hogy ne tudjanak még egyszer bejönni...”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents