Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-21-22 / 299. szám
Ißte MEGYEI HÍRLAPMŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1991. december 21-22., szombat-vasárnap o „A pásztoroknak jelent meg a fény öröme” Új nap született Gaspare Diziani (velencei mester, 1698—1767): A királyok imádása Jézus születésének történetét Lukács evangélista elbeszéléséből ismerjük, a napkeleti bölcsek hódolásának jelenetét pedig Máté evangélista szavai alapján. A szűkszavú evangéliumi elbeszélést a középkori irodalom bővítette színes történetté éppúgy, ahogyan az évszázadok során a jelenetet megörökítő festők és szobrászok. Karácsony ünnepét, azaz Jézus születését a IV. században tette hivatalossá a győzedelmes keresztény egyház, mégpedig az ókori Róma kedvelt ünnepnapját, „a legyőzhetetlen napot” helyettesítve vele, december 25ére helyezte az ünnepet. Jézus megszületésének bensőséges és átélt megünneplése Assisi Szent Ferenc nevéhez fűződik, aki 1223 karácsonyának éjjelén az erdőben helyezte el a jászolt, és a legenda szerint az eleven Jézus-gyermek jelent meg benne. Jézus születésének ábrázolása a IV. századtól napjainkig a művészet kedvelt témája. A jelenet színhelye a bizánci művészetben a barlang, a nyugat-európai művészetben pedig a romos istálló épülete. Korábban Máriát gyermekágyban fekve ábrázolták, majd a XV. század óta inkább a Gyermek előtt térdre borulva ábrázolták a festők. A többnyire aggastyánként megjelenő Szent József házias teendőket lát el, vagy a Gyermek imá- dásában vesz részt. Gerard David képén kezében egy gyertyát tart, pedig fényes nappal van. Szimbolikus ábrázolás ez is, azt jelzi, hogy az égi fény, azaz Jézus, elhomályosít minden földi fényt. Az újszülött az ábrázolások egy nagy csoportjában nem jászolban, hanem különös módon a csupasz földön fekszik, jelezve nemcsak a Szent Család földi szegénységét, hanem eljövendő életútjának szenvedését is. Angelo Bronzino képén különös motívumot látni, a Gyermek egy földbe süllyedő antik márvány oszlopfőn fekszik. Az oszlop az elmerülő antikvitás, illetve az ótestamentumi korszak letűnését jelzi, amely a Megváltó érkezésével a múltba süllyed. Lienhard von Brixeau tiroli mester képén az újszülött szorosan bepólyálva fekszik a vesz- szőkosárban, falusi gyermek módjára, de a testéből szétáradó aranysugarak jelzik, hogy ő az „új nap”. Az evangéliumi elbeszélés szerint a megszületett Jézust elsőként az egyszerű és szegény nép képviselői, a nyájukat legeltető pásztorok láthatták meg. így írt erről egy ferences szerzetes a XIV. században: „A pásztoroknak jelent meg a fény öröme, nekik mondatott meg elsőként, hogy a Megváltó megszületett. Nekik, a szegényeknek, akik keményen dolgoznak, és nem a gazdagoknak.” A XV. század óta ábrázolták a festők a pásztorok hódolatát; a flamand David képén a gyermekifjak együgyű sutasággal, megillető- dötten állják körül az újszülöttet, Bronzino képén az itáliai reneszánsz szellemének megfelelően erőteljes és szép ifjak. Egy idősebb társuk dudaszóval köszönti a Gyermeket. E híres képnek különleges varázst ad az alkonyati ég sötétkék fénye. A festők aránylag ritkán ábrázolták éjszakai jelenetként a Karácsony-éjt. A pásztorok után érkeztek a napkeleti bölcsek, akiket egy csillag vezetett Betlehembe. Ezért vélték őket csillagjósoknak, azaz mágusoknak is. Szent Ágoston értelmezése szerint ők jelentik a pogány világ meghódolását a Messiás előtt. A feudális középkorban a mágusokból világi uralkodók, királyok lettek, akik a világi hatalom hűbéri hódolatát fejezték ki az új király előtt. A XV. század óta a három király a három akkoriban ismert földrész, azaz Európa, Ázsia és Afrika jelképe, ezért ábrázolták mórként a harmadik királyt, például Diziani képén is. Gáspár, Menyhért és Boldizsár neve is csak a középkor végén vált általánossá. A három király nem csupán a három földrész, hanem a három életkor képviselője is. A királyok gazdag ajándékai ugyancsak szimbólumok, az arany a világ feletti hatalom, a tömjén Krisztus főpapi mivoltának jelképe, a mirha pedig a kereszthalál előrejelzése. A reneszánsz óta a királyok imádásá- nak és utazásának ábrázolása nagyszerű alkalmat adott a festőknek a gazdagság, a pompa, az egzotikus viseletek megörökítésére. A művészet történetében Jézus születésének számtalan nagyszerű ábrázolása született meg, melyek elsősorban az evangélium időtlen üzenetét fogalmazták meg, másrészt saját koruk és jelenük valóságát is. így lett ez a téma is az európai művészet örök megújulásának egyik jelképe. Urbach Zsuzsa Lienhard von Brixen (tiroli mester, működött Brixenben 1440 és 1476 között): Jézus születése Tömörkény István bölcsességeket ad át Az életértékek írója Jézus Japánban halt meg? Ausztriában marhanyelv, Kanadában pulykasült Vannak, akik szegényesnek, provinciálisnak tartják a magyar irodalmat, abból kiindulva, hogy nyugatod alig ismerik alkotóinkat. Mégis meggondolandó, hogy a kincs akkor is érték, ha el van zárva. S aki kellően olvasott, beláthatja, hogy annyi irodalmi értékünk van, hogy egy egész élet is kevés szinte a megismerésére. Meglehet, ezen értékek egy része csak számunkra fontos, de ilyesmi minden kultúrában megtalálható. Azon már aligha érdemes meditálni, hogy vajon Tömörkény István válhatott volna-e nemzetközileg is ismertté egy olyan Európában, ahol Arany János is lokális érték maradt. Azon viszont sokkal érdemesebb, hogy vajon mi lehet a magyarázata a klasszikus magyar epika mostoha utóéletének. A próza olvasásához valóban némi időmennyiség szükséges, kéttucatnyi elbeszéléshez talán még kétórányi is, de higgyék el, hogy megéri ez a ráfordítás. Tömörkény István az egyik legjobb magyar elbeszélő, válogatott kötetének mindenki könyvespolcán helye lenne, következésképp az iskolai tananyagban is. A ceglédi születésű író kétévesen került Szegedre, s néhány esztendőtől eltekintve mindvégig ott élt. A siker sem csábította a fővárosba, megmaradt szegedinek. O ott volt otthon a világban, s benne is az ottani világ fogalmazódott meg. A szegedi emberek, a szegények, a „célszerű szegény emberek” hiteles ábrázolójának mondják, s valóban, abban a nagy áttörésben, amely a magyar parasztábrázolásban Mik- száthtal kezdődött, s Móriczban ért el újabb, áttörés erejű változást, Tömörkény István az egyik legfontosabb láncszem. Mikszáth Kálmánhoz a jó palócok és a tót atyafiak világa kötődik. Tömörkényhez a szögedieké, s különbség elsősorban annyi, amennyi a két tájékban és az ott élő népekben található. Az erdők és a dombok a balladás romantikát is életben tartották, az Alföld porában, a folyami életben az életharcnak nemcsak a gyakorlata, de a szellemi háttere is kietlenebb józanságú. Ám a vereség itt is vereség, s győzelem a győzelem. Az ember nem elpusztulni akar, hanem megmaradni, s ehhez igazából nem is a csatamezőn keresi az utat, hanem a békében. Nagyon sok katonai témájú és világháborús története van az írónak, de itt is az a „célszerűség” mozgatja a szereplők gondolatait és cselekedeteit, amelyik békében is: megmaradni és embernek maradni. S mindezt úgy tudja Tömörkény megjeleníteni, hogy elkerüli mind a túlfűtött pátoszt, mind az érzelgősséget. Akár drámai, akár humoros, akár e kettőt vegyítő a hangneme, közlésmódja tárgyilagos. Az író követlenül alig érzékelhető, a háttérben marad, ám a lényeget, a világképet illetően nagyon határozottan jelen van, s a demokratizmusnak kétféle értelemben is következetes képviselője. írásai sugározzák meggyőződését arról, hogy minden ember egyenlő, s arról is, hogy ennek következtében minden emberi élet is egyenlő. S ha az élet a legfőbb érték, akkor azt óvni, őrizni kell, annál is inkább, mert békében és háborúban is elemi veszélyek fenyegetik. A század- forduló elbeszélője egy újabb századfordulóhoz jutva is élő és eleven, széppé formált bölcsességeket ad át a „célszerű szegény emberek” mai utódainak. Vasy Géza Üvegek Napjaink egyik leghétköznapibb használati, ugyanakkor műtárggyá, dísztárggyá, ékszerré nemesülő anyaga: az üveg. Időszámítás előtti görög, etruszk, egyiptomi sírleletek bizonyítják, hogy már a történelem e korai korszakában is használták, kedvelték és természetesen gyártották. Pannóniában az ásatások tanúsága szerint meglehetősen későn, csak az időszámítás utáni második század végén betelepült mesteremberek és rabszolgák közreműködésével kezdődött meg a termelés. Ilyen korai magyarországi leleteket is bemutat a Budapesti Történeti Múzeumban januárig nyitva tartó Korok és üvegek — kutatások és eredmények című kiállítás. Az egykori Savariában, Bri- getióban, Aquincumban, a Borostyán út mentén üveghutára utaló nyomokat tárt fel az ásatás. A XVI—XVIII. században az opálüveg a magyar üvegmű- vesség leggyakrabban gyártott terméke. Az első meghatározott helyről származó emlékeink a XVII. század elejéről valók. A kristályüvegek a XVIII—XIX. század termékei, jellegzetességük a köszörült vagy festett díszítés. Külön csoportot képeznek a pestbudai látképpel ékesített üvegpoharak. Az újkori üvegek magukon viselik a kor valamennyi jellegzetes művészeti irányzatának jegyeit. Roth Miksa üvegablakterve A téli napfordulót már a kereszténység előtt, az ősidőkből származó hitvilágban és népi szokáskörben megünnepelték a születés, az újrakezdés szimbólumaként. A pogány hiedelem- és szokáskört a megerősödő katolicizmus kellő mértéktartással keresztény ünneppé tette, s így lett a karácsony a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Hazánkban a karácsonyi ünneplés december 24- én este kezdődik. December 25-én és 26-án is a karácsonyt ünnepeljük, tájegységenként sokszor eltérő szokásokkal, hiedelmekkel. Hasonló eltérések tapasztalhatók más népeknél is, pedig ők is keresztényekként ünnepelnek. Már a karácsonyi ünnepi vacsora, illetve ebéd ételsora is országonként, vidékenként változik, ennek ellenére a történelmi és étkezési hagyományok következtében számos jellegzetességet megőrzött. A húsételeket a legtöbb helyen halból, sertésből, szárnyasokból készítik, gyümölcsök között az alma, a narancs és a dió vezeti a rangsort. A szomszédos Ausztriában a marhanyelv az ünnepi eledel. Zöldséges főzelékkel tálalják. Angliában a pulykapecsenye a fő étel, de Amerikában, Kanadában sincs karácsony pulykasült nélkül. Nevezetes és különleges étel Angliában a plum puding. Őrölt tésztából, mazsolából, aszalt szilvából, cukrozott gyümölcsből hónapokon át érlelt, konyakkal felöntött massza, amelyet tojás- vagy tejszínhabbal díszítenek. Állítólag senki sem szereti, de mindenki megeszi. Dániában a töltött liba és a kacsasült a hagyományos karácsonyi eledel, Uj-Zélandban báránysült és nyúígerinc kerül az ünnepi asztalra. Az utóbbi évtizedekben hazánkban változott az ételsor. A különböző népszokások, karácsonyi hagyományok legalább olyan tarka képet mutatnak, mint az ünnepi ebéd vagy vacsora fogásai. Statisztikai felmérés szerint az angolok 41 százaléka karácsonykor a templomlátogatás híve, míg 51 százalék—feltételezhetően a férfinép — kedvenc kocsmájában keres békét és oltalmat néhány korsó sör vagy wiskys üvegek társaságában. A lengyelek többsége otthon, családi körben, terített asztal mellett ünnepel. Csak néhány étterem tart nyitva, elsősorban a magányosok, egyedül élők vigasztalására. A terített asztal viszont az általános szegénység ellenére ételekben meglepően gazdag, mert hagyományosan 12 fogásból álló étrend várja az ünneplőket. Németországban sokfelé, már az advent első varásnapján kigyulladnak a karácsonyi lámpafüzérek. Ezek az ablakba rakott gyertyáktól, angyalkáktól díszes látványosságok január 6- áig, a három királyok napjáig jelzik a karácsonyi ünnepet. Berlinben a sugárutakon, a sétáló- és bevásárlóutcákban kilométernyi hosszan díszes lámpafüzérekkel varázsolnak fényt. A horvátoknál szokás a Luca- szék készítése, időjósló naptárak összeállítása. Faluhelyen a szenteste tiszteletére betlehemi színhellyé változtatják át a lakást, szalmával szórják be a szobát és a konyhát. Az éjféli mise után kocsonyát esznek, felébresztik és megetetik az állatokat is. Japánban a karácsony nem ünnep, mert a 120 milliós sziget- országban 1 millió a keresztény, és mindössze 800 ezer külföldi él. Ennek ellenére egy furcsa legenda ma is ismert az országban. Állítólag a Honshu-sziget északi részén fekvő Singomura nevű faluban nyugszanak Jézus földi maradványai. A faluban nincsenek keresztények, de az évszázadok mélyéből mind a mai napig fennmaradt az a szokás, hogy az újszülöttek pelenkájára Dávid-csillagot hímeznek, a csecsemő feje búbjára pedig keresztet rajzolnak. A sin- gomurai furcsaságokra 1935- ben figyeltek fel először a tudósok és a sinto vallás papjai. Állítólag a templom archívumában olyan ősi tekercseket találtak, amelyek Jézusról szóltak. Az ősi krónikás szerint Jézus kétszerjárt a szigetországban. Először Jamanasi prefektúra hegyei közt élt, és tíz évig tanulmányozta a sintoizmus filozófiáját, majd visszatért Palesztinába. Később, a keresztényüldözések idején Singomurában telepedett le. Tisztes kort ért meg, 106 évesen hunyt el, özvegyét és három lányát hagyta itt maga után. A tekercsek szerint Jézusnak volt egy fivére, Ishkiri, aki átvállalta a mártírhalált, a Megváltó pedig Szibérián és Alaszkán átjutott el Japánba. Érdekesség, hogy Singomurában ma is tisztelik Jézus emlékét, és minden év májusában megemlékeznek róla. Kiss György Mihály
