Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21-22 / 299. szám

Elsősorban a család kedvenceivel keresik fel az állatkórházat Az állatokon csak az ember segíthet „Nézd e szép, lelkes lényeket, A gyengét és erőset, E csudás teremtményeket, —Az JJr alkotta őket. ” Cecil Frances Alexander (1818-1895) Hagyomány a nagy ajándékozási ünnepeken (húsvét, karácsony, családi ünnep), hogy a jó szülők teljesítik csemetéjük óhaját és cicát, ku­tyát, nyuszit, aranyhörcsögöt, pintyet ajándékoz­nak nekik. Addig, míg az állat kölyök, maradhat békével, dédelgetik. Amikor nőni kezd, törődni kell vele, megunt teherré válhat, utcára csapják. Foglalkozzon vele tovább a Jóisten, vagy aki megszánja. Kérem, ne tegyenek ilyet! Az állato­kat szeretni, etetni, nevelni, gyógyítani kell. A gyógyítás nemes hivatás, akár embert, akár állatot, egyszóval élőlényt ad vissza egészségesen a világnak. Az állatorvoslás sajátossága, hogy a páciensek az embernél is kiszolgáltatottabbak. Panaszaikat elmondani nem, legfeljebb ugatni, nyávogni, nyeríteni tudják. Kórház a Bánát utcában Békéscsaba, Bánát utca 22. Júliusban itt nyílt a kisállatkórház. Példás rend, ragyogó tisztaság a váróban, a kezelőben, a műtőben. A hátsó helyi­ségben még kórházi elhelyezést is tudnak nyújtani a „bentfekvőknek”. Gyanakvóan várakozik sorára ez a gyönyörű németjuhász —Gödörben az állattartás — mondja a tulaj, dr. Botyánszki András, a vállalkozó állatorvos. Apait, anyait, nagyszülőit, saját anyagi erőt dúsítottak fel nagy kamatú kölcsönökkel, hogy ezt a kórházat így megnyithassák. — A haszonállat egyre keve­sebb, maradnak a kedvtelésből tartott, vagy te­nyésztésre kiszemelt hobbiállatok. Érzésem sze­rint, a kollégáim úgy fogják fel ezt az erőpróbámat, mint amikor egy változó korú hölgy nagyobbacska gyermekeit kistestvérrel lepi meg. Szinte az egész pályámat állatkórházban töltöttem, s mi ottaniak soha nem voltunk túlfizetve. A siker éltetett ben­nünket. Azért mertem vállalkozni is, mert vannak olyan pácienseim, akik hozzám ragaszkodnak. Az persze érthetetlen, hogy a „jogosítványom” kü­lönbözik a többi magánpraktizáló állatorvosétól. Én ugyanis csak valamelyik kollégám külön kéré­sére mehetek a helyszínre, egyébként a kórházon belül gyógyíthatok. II Ok meghálálják a gondoskodást... — Jó napot, főorvos úr! — gazdakabátos bácsi óvakodik az ajtón belülre. Inas, bütykös ujjaitól alig várható gyengédséggel bogozza a kosarat, csomagol ki egy „európai rövid szőrű” (még vélet­lenül sem nevezik itt korcsnak) macskát. — Gondoltuk, hogy tán belakott, azért nem eszik — mormogja. — De egyre szomorúbb, az asszony mondta, hogy hozzam a doktor úrhoz. Öt macskánk van odahaza, szeretjük őket. Nélkülük az egerek még a szobába is bejönnének, olyan a környék. Pandamaci (ilyen előkelő név viselője a szorgos kandúr) infúziót kap, otthonra gyógyszert javall neki a doktor. Viszlát egy hét múlva! — Hozhatom Armandot a védőoltásra? — kér­di köszönés után egy fiatal férfi. — Gyönyörű, hím dobermant vezet pórázon. A család kedvence félelmének terjedő tócsával adja tanújelét, de meg sem nyikkan. Ismerős számra ez a hely, mert nemrégiben igazította a fülét a doktor. A dober- mankörökben elegáns babérlevél alakúra. Gyenge porcú az állat, ilyenkor sokkal nagyobb gondosko­dást, figyelmet kíván az a fránya fül, amíg a végső alakját elnyeri. — Valószínűleg engem fogadott el falkavezér- nek — nevet a gazda. — Az én holmimat respek­tálja, de a feleségem legújabb blúzával „eljátsza- dozotf’. Bizony, az egész család életét megváltoz­tatta ez a négylábú. Kupaktanácsban döntöttünk a fajtáról, milyet válasszunk, de most már nálunk ő a világ közepe. Szükségünk van a védelmére, kertes házban lakunk. Hatalmas vemyogással tigriscsíkos bestia érke­zik. Nem csoda, nagy fájdalmai lehetnek, a lábán gennyes kötőszövet- és csontgyulladása van. — Nem is lány már ez, hanem asszony — magyaráz a gazda. — Miután kölykedzik, mindig elcsavarog, valahol megszúrta magát. Sorra nyílik az ajtó, beköszön Arminó, a 15 Mezőtúrról, Szentendréről is érkeznek a dobermanok babérlevél alakú fülért hetes angol cocker spaniel, védőoltásra hivatalos. Csöpit, az 5 hónapos palotapincsit égszínkéksze- *mű kislány dédelgeti, fáj a kutyus lába, száraz és korpás a bőre. Kezelést és jótanácsot is kapnak, keveset kell fürdetni és a sampon is okozhat bőral­lergiát. Fintorogva morog az elkényeztetett Lédi, gazdija mindene. Leereszkedőn tűri a szurkálást. Egy jóképű, barna srác remegő kicsi spánielt me­lenget. — A születésnapomra kaptam. A kölyköt a doktor úr segítette világra. Tessék már nézni a hasát! Mese nincs, a kis névtelent előbb utóbb műteni kell! „Nem veszélyes a sérv-operáció — vigasztal az orvos, — de a szopornyica és a parvó elleni védőoltást meg kell kapnia. Egyelőre az utcán se futkározzon, sok a fertőzött állat, megbetegedhet. A szakértelemhez a „szentlélek” a segítség Sikerek és kudarcok bizony előfordulnak ezen a balesetveszélyes pályán. Pali bácsi, a gyakorlott felcser főként a macskákat tartja kiszámíthatatlan­nak, Persze minden állatot szakértelemmel kell fogni, a doktor úr keze alá dolgozni. Az ő együtte­sük összeszokott, szavak nélkül is megértik egy­mást. Meséli Botyánszki doktor, hogy a fényesi csikótelepen nemegyszer lasszóval kellett meg­fogni a gyógyítandó állatot. „ Az egyiknek véletle­nül alácsúsztam, az orrom előtt rúgott el egy hatal­masat, csak a szentlélek mentett meg.” — A csincsilla, az csincsilla és nem nyúl — kezdi a következő történetet. — Ezen az apró állatkán végeztem egyszer császámetszést. Elal­tattam. hányát fektettem és négy egészséges kicsit vettem ki belőle. Amikor az utolsó öltést is befe­jeztem a hasán, felébredt, megfordult és lesétált az asztalról. Más. Néhány éve tehénelletéshez hívtak Pusztaföldvárra. Este 10-kor indultunk, hajnali kettőre itthon voltunk, három tehenet császároz- tam meg. Újkígyóson egy szűk falusi istállóban éjfélkor végeztem kancacsászárt. Nem sok filmet néztem én végig a televízióban. A kudarcokat nagyon nehéz átélni. Amikor mindenben a szakma szabályai szerint járok el, mégsem úgy végződik a gyógyítás, ahogyan szeretném. A biztonsághoz jó lenne néhány drága, korszerű műszer, például egy ultrahangos vizsgálókészülék. Jó tanács mindenkinek jár Gyűjtöttünk néhány megszívlelendő tudniva­lót, amelyeket leggyakrabban elmond Botyánszki András. A fotókat készítette: Gál Edit és Fazekas Ferenc — Gondosan kell kiválasztani, milyen állatot viszünk az otthonunkba. Nagy testű kutyának kín­zás a kis alapterületű bezárt lakásban élni. A tápláláshoz érdemes a hasznos szakkönyvek is­mereteivel élni. mert a fejlődő fiatal állatoknak éppúgy szükségük van vitaminokra, fehérjékre, ásványi sókra, mint az embereknek. Cicának, ku­tyának szüksége van az időben adott védőoltásra, ez a gazdát is védi. Féregteleníttessük négylábú barátainkat. Sok fiatal házaspártól hallom, meg­született a gyerekük, ezért elviszik a cicát a mamá­hoz. Nehogy megbetegítse a kicsit. Nem'a már megszületett gyerekre, hanem a magzatra jelent­het veszélyt az állat. Például terhes nő közelébe sem szabad engedni három hónaposnál fiatalabb aranyhörcsögöt. Kutyánál a galandféreg lehet ve­szélyforrás, ha a gazda elhanyagolja a gondosko­dást. Én is szűröm, vizsgálom a németjuhászku­tyák csípőízületi displaziáját, amely örökletes le­het. Magánkezdeményezésre, de végre Békéscsa­bán is van már kutyamenhely. A kóbor kutyák begyűjtése azonban nem megoldott. Márpedig az őrizetlen, gondozatlan, oltatlan állat veszélyes le­het az emberekre, főként a gyerekekre. Nem egy délelőttöt, napokat lehetne itt eltölte­ni. Botyánszki doktor gondosan őrzi a hálás gaz­dák levelét, köszönőlapjait, rajzát. Mahatma Gandhi mondását vallja ő is: „Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége abban is híven tükröződik, ahogyan az állatokkal bánik. Bede Zsóka Bizony, erre a cicára műtét vár Egy kóbor eb boldogsága, a császárral világra segített kölyök. A hat közül ez az egy élt már csak

Next

/
Thumbnails
Contents