Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-21-22 / 299. szám
Elsősorban a család kedvenceivel keresik fel az állatkórházat Az állatokon csak az ember segíthet „Nézd e szép, lelkes lényeket, A gyengét és erőset, E csudás teremtményeket, —Az JJr alkotta őket. ” Cecil Frances Alexander (1818-1895) Hagyomány a nagy ajándékozási ünnepeken (húsvét, karácsony, családi ünnep), hogy a jó szülők teljesítik csemetéjük óhaját és cicát, kutyát, nyuszit, aranyhörcsögöt, pintyet ajándékoznak nekik. Addig, míg az állat kölyök, maradhat békével, dédelgetik. Amikor nőni kezd, törődni kell vele, megunt teherré válhat, utcára csapják. Foglalkozzon vele tovább a Jóisten, vagy aki megszánja. Kérem, ne tegyenek ilyet! Az állatokat szeretni, etetni, nevelni, gyógyítani kell. A gyógyítás nemes hivatás, akár embert, akár állatot, egyszóval élőlényt ad vissza egészségesen a világnak. Az állatorvoslás sajátossága, hogy a páciensek az embernél is kiszolgáltatottabbak. Panaszaikat elmondani nem, legfeljebb ugatni, nyávogni, nyeríteni tudják. Kórház a Bánát utcában Békéscsaba, Bánát utca 22. Júliusban itt nyílt a kisállatkórház. Példás rend, ragyogó tisztaság a váróban, a kezelőben, a műtőben. A hátsó helyiségben még kórházi elhelyezést is tudnak nyújtani a „bentfekvőknek”. Gyanakvóan várakozik sorára ez a gyönyörű németjuhász —Gödörben az állattartás — mondja a tulaj, dr. Botyánszki András, a vállalkozó állatorvos. Apait, anyait, nagyszülőit, saját anyagi erőt dúsítottak fel nagy kamatú kölcsönökkel, hogy ezt a kórházat így megnyithassák. — A haszonállat egyre kevesebb, maradnak a kedvtelésből tartott, vagy tenyésztésre kiszemelt hobbiállatok. Érzésem szerint, a kollégáim úgy fogják fel ezt az erőpróbámat, mint amikor egy változó korú hölgy nagyobbacska gyermekeit kistestvérrel lepi meg. Szinte az egész pályámat állatkórházban töltöttem, s mi ottaniak soha nem voltunk túlfizetve. A siker éltetett bennünket. Azért mertem vállalkozni is, mert vannak olyan pácienseim, akik hozzám ragaszkodnak. Az persze érthetetlen, hogy a „jogosítványom” különbözik a többi magánpraktizáló állatorvosétól. Én ugyanis csak valamelyik kollégám külön kérésére mehetek a helyszínre, egyébként a kórházon belül gyógyíthatok. II Ok meghálálják a gondoskodást... — Jó napot, főorvos úr! — gazdakabátos bácsi óvakodik az ajtón belülre. Inas, bütykös ujjaitól alig várható gyengédséggel bogozza a kosarat, csomagol ki egy „európai rövid szőrű” (még véletlenül sem nevezik itt korcsnak) macskát. — Gondoltuk, hogy tán belakott, azért nem eszik — mormogja. — De egyre szomorúbb, az asszony mondta, hogy hozzam a doktor úrhoz. Öt macskánk van odahaza, szeretjük őket. Nélkülük az egerek még a szobába is bejönnének, olyan a környék. Pandamaci (ilyen előkelő név viselője a szorgos kandúr) infúziót kap, otthonra gyógyszert javall neki a doktor. Viszlát egy hét múlva! — Hozhatom Armandot a védőoltásra? — kérdi köszönés után egy fiatal férfi. — Gyönyörű, hím dobermant vezet pórázon. A család kedvence félelmének terjedő tócsával adja tanújelét, de meg sem nyikkan. Ismerős számra ez a hely, mert nemrégiben igazította a fülét a doktor. A dober- mankörökben elegáns babérlevél alakúra. Gyenge porcú az állat, ilyenkor sokkal nagyobb gondoskodást, figyelmet kíván az a fránya fül, amíg a végső alakját elnyeri. — Valószínűleg engem fogadott el falkavezér- nek — nevet a gazda. — Az én holmimat respektálja, de a feleségem legújabb blúzával „eljátsza- dozotf’. Bizony, az egész család életét megváltoztatta ez a négylábú. Kupaktanácsban döntöttünk a fajtáról, milyet válasszunk, de most már nálunk ő a világ közepe. Szükségünk van a védelmére, kertes házban lakunk. Hatalmas vemyogással tigriscsíkos bestia érkezik. Nem csoda, nagy fájdalmai lehetnek, a lábán gennyes kötőszövet- és csontgyulladása van. — Nem is lány már ez, hanem asszony — magyaráz a gazda. — Miután kölykedzik, mindig elcsavarog, valahol megszúrta magát. Sorra nyílik az ajtó, beköszön Arminó, a 15 Mezőtúrról, Szentendréről is érkeznek a dobermanok babérlevél alakú fülért hetes angol cocker spaniel, védőoltásra hivatalos. Csöpit, az 5 hónapos palotapincsit égszínkéksze- *mű kislány dédelgeti, fáj a kutyus lába, száraz és korpás a bőre. Kezelést és jótanácsot is kapnak, keveset kell fürdetni és a sampon is okozhat bőrallergiát. Fintorogva morog az elkényeztetett Lédi, gazdija mindene. Leereszkedőn tűri a szurkálást. Egy jóképű, barna srác remegő kicsi spánielt melenget. — A születésnapomra kaptam. A kölyköt a doktor úr segítette világra. Tessék már nézni a hasát! Mese nincs, a kis névtelent előbb utóbb műteni kell! „Nem veszélyes a sérv-operáció — vigasztal az orvos, — de a szopornyica és a parvó elleni védőoltást meg kell kapnia. Egyelőre az utcán se futkározzon, sok a fertőzött állat, megbetegedhet. A szakértelemhez a „szentlélek” a segítség Sikerek és kudarcok bizony előfordulnak ezen a balesetveszélyes pályán. Pali bácsi, a gyakorlott felcser főként a macskákat tartja kiszámíthatatlannak, Persze minden állatot szakértelemmel kell fogni, a doktor úr keze alá dolgozni. Az ő együttesük összeszokott, szavak nélkül is megértik egymást. Meséli Botyánszki doktor, hogy a fényesi csikótelepen nemegyszer lasszóval kellett megfogni a gyógyítandó állatot. „ Az egyiknek véletlenül alácsúsztam, az orrom előtt rúgott el egy hatalmasat, csak a szentlélek mentett meg.” — A csincsilla, az csincsilla és nem nyúl — kezdi a következő történetet. — Ezen az apró állatkán végeztem egyszer császámetszést. Elaltattam. hányát fektettem és négy egészséges kicsit vettem ki belőle. Amikor az utolsó öltést is befejeztem a hasán, felébredt, megfordult és lesétált az asztalról. Más. Néhány éve tehénelletéshez hívtak Pusztaföldvárra. Este 10-kor indultunk, hajnali kettőre itthon voltunk, három tehenet császároz- tam meg. Újkígyóson egy szűk falusi istállóban éjfélkor végeztem kancacsászárt. Nem sok filmet néztem én végig a televízióban. A kudarcokat nagyon nehéz átélni. Amikor mindenben a szakma szabályai szerint járok el, mégsem úgy végződik a gyógyítás, ahogyan szeretném. A biztonsághoz jó lenne néhány drága, korszerű műszer, például egy ultrahangos vizsgálókészülék. Jó tanács mindenkinek jár Gyűjtöttünk néhány megszívlelendő tudnivalót, amelyeket leggyakrabban elmond Botyánszki András. A fotókat készítette: Gál Edit és Fazekas Ferenc — Gondosan kell kiválasztani, milyen állatot viszünk az otthonunkba. Nagy testű kutyának kínzás a kis alapterületű bezárt lakásban élni. A tápláláshoz érdemes a hasznos szakkönyvek ismereteivel élni. mert a fejlődő fiatal állatoknak éppúgy szükségük van vitaminokra, fehérjékre, ásványi sókra, mint az embereknek. Cicának, kutyának szüksége van az időben adott védőoltásra, ez a gazdát is védi. Féregteleníttessük négylábú barátainkat. Sok fiatal házaspártól hallom, megszületett a gyerekük, ezért elviszik a cicát a mamához. Nehogy megbetegítse a kicsit. Nem'a már megszületett gyerekre, hanem a magzatra jelenthet veszélyt az állat. Például terhes nő közelébe sem szabad engedni három hónaposnál fiatalabb aranyhörcsögöt. Kutyánál a galandféreg lehet veszélyforrás, ha a gazda elhanyagolja a gondoskodást. Én is szűröm, vizsgálom a németjuhászkutyák csípőízületi displaziáját, amely örökletes lehet. Magánkezdeményezésre, de végre Békéscsabán is van már kutyamenhely. A kóbor kutyák begyűjtése azonban nem megoldott. Márpedig az őrizetlen, gondozatlan, oltatlan állat veszélyes lehet az emberekre, főként a gyerekekre. Nem egy délelőttöt, napokat lehetne itt eltölteni. Botyánszki doktor gondosan őrzi a hálás gazdák levelét, köszönőlapjait, rajzát. Mahatma Gandhi mondását vallja ő is: „Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége abban is híven tükröződik, ahogyan az állatokkal bánik. Bede Zsóka Bizony, erre a cicára műtét vár Egy kóbor eb boldogsága, a császárral világra segített kölyök. A hat közül ez az egy élt már csak
