Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-20 / 298. szám
Méhkerék, Balcescu-szobor Az oldalt írta és szerkesztette: Magyar Mária. Telefon: (66) 27-844. Ifjúsági fórum Újszalonta. — A közelmúltban Szabó Lajos polgármester ifjúsági fórumon találkozott a község fiataljaival. A fórumon a polgármester tájékoztatta az ifjúságot az önkormányzat eddigi munkájáról, kiemelten szólt az első lakáshoz jutók támogatásáról, a nevelési segély összegéről és az ifjúsági klub kialakításáról. Kérte, hogy a fiatalok döntsenek a klub berendezésére tervezett 40 ezer forintnyi keret felhasználásáról. Többféle javaslat után végül szórakoztató elektrotechnikai felszerelésre esett a választás. Dobi Erzsébet és ifj. Diószegi István személyében pedig megválasztották a klub felelőseit is. Rövidebb út Mezögyán volt a helyszíne nemrégen annak a találkozónak, ahol az Újszalonta és Mezögyán közötti 6 kilométeres útszakasz megépítésének feltételeiről, lehetőségéről tárgyaltak az érintett önkormányzatok, gazdálkodó szervek és hatóságok. A megyei önkormányzat pályázat útján kíván ehhez központi pénzforrást szerezni. A pályázatnak azonban részletes tanulmánytervet kell tartalmaznia, amelynek elkészítésével a Békés Megyei Tervező Vállalatot bízták meg. Ha minden a tervek szerint halad (vagyis elfogadják a pályázatot), akkor 1993-ban kezdhetik el a munkát a két község között. Ezzel azután körülbelül 30-40 ezer embernek biztosítanak rövidebb utat a nagyszalontai (leendő) határátkelő felé — mondta Szabó István, Mezögyán polgármestere. Farm Vátyomon Geszt. — Dr. Hrabovszky Já- nosné, Vátyom tanyai lakos (a gesztiek számára legalábbis) meglepő kéréssel fordult a Békés Megyei Munkaügyi Tanácshoz. Minthogy családja a Tisza gróf által épített egyik régi kúriában él, arra gondolt, némi munkahelyteremtő támogatással virágzó farmgazdaságot és a nyugati turistákat is vonzó kis panziót létesítene tanyájából. A farmon elsősorban birkát, szarvasmarhát tartana, de későbbi célja a sétalovaglásra alkalmas lovak beszerzése és (a közeli erdőket figyelembe véve) a vadásztatás is. Terveit a helyi önkormányzat támogatásra méltónak ítélte. Tiszavirág-élet Sarkad. — Szabados Csaba, a Bartók Béla Művelődési és Szervező Központ új igazgatója munkaviszonyának áthelyzéssel történő megszüntetését kérte a képviselő-testülettől. Bár a testület ehhez nem járult hozzá, az igazgató továbbra is ragaszkodott a munkaviszonyának felbontásához, így a testület ismét pályázat kiírására kényszerült. Az állás betöltéséig Sziics Tiborné, a művelődési központ munkatársa látja el az irányítási feladatokat. Az oldal fotóit Fazekas Ferenc készítette. SARKAD ÉS KÖRNYÉKE 1991. december 20., péntek / Az Ur Gesztre vezérelte A Hajdú-Bihar megyei Gáspár Katalin alig több, mint 20 éves. A teológia utolsó éves hallgatójaként október 1-jén érkezett Gesztre a nyugdíjba vonuló Váradi Jenő református lelkész helyére. Mindannyian jól tudjuk, Geszt nem éppen a világ közepe, ezért mindenekelőtt azt kérdeztem a tiszteletes nőtől: hogyan került erre a vidékre? — Már kislány koromban eldöntöttem, egy gyülekezetét szeretnék szolgálni — válaszolta. — Hogy hol, azt az Úristenre bíztam. Nos, január végén Váradi Jenő lelkész úr felkereste a debreceni teológia akkori dékánját, akitől azt kérte, ajánljon neki valakit, aki folytatni tudná az ő munkásságát Geszten. Rám esett a választás. — Már két hónapja él Geszten. Nem bánta meg, hogy elfogadta ezt a hivatalt? — A gyülekezet, a falu vezetői nagy szeretettel fogadtak. Semmi olyat nem tapasztaltam, ami elriasztott volna. — Ne haragudjon meg, de az ilyen korú fiatal lányoknak általában nem egy kis falu az álmaik netovábbja... — Azt hiszem, ez csupán azon múlik, ki mit tart értéknek „Itt rendben van a lelkészlakás, a gyülekezeti hely, ezért minden energiámat a lelki gondozásra fordíthatom’' az életben. Nálam első helyen a hit szerepel. A hitnélküliség nagyon sok csalódás forrása, és azt hiszem, sok a csalódott ember. Ugyan ilyen értéknek tartom a szeretetet is. Szeretetet adni és kapni egyaránt fontos. Ezekért az értékekért pedig nem kell városba menni, kis községekben is megtalálhatók. — A friss diplomás fiatalok mindig nagy tervekkel indulnak az életbe. Katalin is így van ezzel? — Könnyű helyzetben vagyok, mert itt rendben van a lelkészlakás, a gyülekezeti hely, s viszonylag a templom is, így minden energiámat a lelki gondozásra és a fiatalokkal való törődésre fordíthatom. — Mit tenne, ha meggyőzhetet len emberekkel találkozna? — Meghallgatnám a problémáikat, a szempontjaikat. így talán sikerülne rálelnem arra az akadályra, ami meggátolja őket, hogy Isten útján haladjanak. Karácsonyi ajándékaim Lehet, hogy az előző életemben sar- kadi voltam vagy mostanában járok túl sokat errefelé, mindenesetre időnként rámtör az érzés, miszerint végérvényesen és visszavonhatatlanul Sarkadhoz tartozom. S ha már ilyen szerénytelenül bevallottam lelki hovatartozásom, engedjék meg, hogy mint „bevándorolt családtag” letegyek néhány szóbeli ajándékot egy képzeletbeli Sarkad és környéke fenyőfa alá. Tudjuk, Geszten nagy a munkanélküliség, és a híres Tisza-kastély élet- veszélyes állapotban van. Ezért nekik azt kívánnám, hogy egy Gesztről elszármazatott amerikai olajmágnás az utolsó szögig hozassa rendbe a kastélyt, vezesse át Gesztre az olaját, s az olajkutaknál adjon munkát az embereknek. Mezőgyánnak crossbart kívánnék vagy több százezer postagalambot, hogy végre gyorsabban tudjanak kapcsolatot teremteni a külvilággal. Nagy- gyanté kapjon váratlanul egy levelet Budapestről, amelyben az áll: ,,Ne írkáljatok többet, mától kezdve a kormány áldását adja az önállóságotokra!”. Kisnyéket és Varsányhelyet körbeásat- nám, és egy-két kilométerrel közelebb húznám Sarkadke re sztárhoz, hogy a község ne legyen többé hátrányosan tagolt település. Kötegyánnak egy gyönyörű négysávos utat ajándékoznék, amelyet a sáros Kossuth utcában lenne köteles elhelyezni a képviselő-testület. Újszalontának azt kívánom, kapjanak egy levelet a Parlamenttől, amelyben minden országgyűlési képviselő felajánlja tiszteletdíja 10 százalékát egy újszalontai általános iskola fenntartására, hogy ne kelljen többé Kötegyánba utaztatniuk diákjaikat. Mivel Sarkad és Méhkerék sokat vitázott arról, melyikükről lenne célszerűbb elnevezni a Kötegyánnál megnyíló új határátkelőt, számukra briliáns ötletem támadt. Mit szólnának a Sarkkerék—Nagyszalonta elnevezéshez? , , , i . A sarkadi kisgazdák hívták fel a figyelmemet két tagjuk (Fésűs József és Kiss Lajos) a napokban tartott nagy családi eseményeire. Józsi bácsi és felesége ötvenedik, Lajos bácsi és neje hatvanadik házassági évfordulóját ünnepelte. „Az élet egy harc, amelyben keményen meg kellett küzde- nünk mindenért, amink van” — mondta találkozásunkkor a 83 éves Kiss Lajos. Képünkön öt és 60 éve hű társát, Róza nénit láthatjuk Egy (fenyő)fa, egy nóta — Szerb Jóskát? Hogyne üsmemém! Geszti gyerek — mondta egyszer egy társaságban valahol egy idős férfi. Ez az első emlékem Geszt volt társadalmi tanácselnökéről, akivel személyesen csak ez év áprilisában ismerkedtem meg. Szerb József ma a község alpolgármestere. Mint megtudtam, nem is indult a polgármester-választáson, holott ezt sok tanácselnök kollégája megtette. Vajon miért? — kérdeztem. — Én vagyok a helyi Általános Művelődési Központ igazgatója is, és az akkori szabályozók szerint ezzel összeférhetetlen lett volna, ha indulok a polgármester- választáson. Később feloldották ezt a megkötést, de akkorra már elálltam a dologtól. — Mint a község alpolgármesterének, milyen „jogosítványai” vannak? — Úgy érzem, több az energiám, mint amennyi a megbízásom. Szeretném, ha több feladatot kapnék a polgármestertől. — Tenne-e valamit másként, ha továbbra is Ön maradt volna a falu első számú vezetője? — A Tisza-kastély Geszt kulturális centruma. Rengeteg társadalmi, családi esemény helyszíne, és itt az iskola is. Mára a kastély életveszélyes állapotba került. Én például ennek rendbehozatalát tartanám elsődlegesnek. — Úgy tudom, sokan legalább ilyen fontos kérdésnek tartják a geszti határátkelő megnyitását. — Magam is fontosnak érzem, csak éppen nem látom hoz„Sarkad egyre több bajnokságot szervez, így mindig van mire készülnünk” zá a feltételeket. Még hosszú távon sem. Annyira infrastruktúraszegények vagyunk, és az út, víz, villany kiépítése olyan sokba kerülne, hogy véleményem szerint ennek mostanában nincs realitása. — Nemsokára itt a karácsony. Mit kívánna egy képzeletbeli geszti fenyőfa alá? — Egyetértést a testületben. Egy fa, egy nóta, ez sok mindent megoldana. — Ha azt mondom: szabadidő, feltehetően azt fogja válaszolni: sport. Eltaláltam? — Igen. S aminek külön örülök, az az, hogy Sarkad egyre több bajnokságot, sportversenyt szervez, így mindig van mire készülnünk. Ezenkívül pedig az információgyűjtéssel töltöm a szabad időm. Televízió, rádió, újságok... Megágyazott a polgármesteri hivatalban Egy november eleji délutánon Orgovánné Puj Brigitta, a cigány etnikum helyi képviselője három kicsi gyermekével megágyazott a geszti polgár- mesteri hivatal folyosóján. Azelőtt az édesanyjánál éltek, de az édesanyja élettársa, Birigitta férje, a három gyerek túlzsúfolták a szoba-konyhás lakást, állandóvá vált a veszekedés. Brigitta úgy érezte, most már csak a „sztrájk” segíthet, ezért fogta a legszükségesebb holmikat, és beköltözött a polgármesteri hivatalba. Hanzéros János polgármester a kritikus helyzetben rendőri intézkedést kért, ám a helyi KMB-s azt a visszajelzést kapta a főkapitányságról, hogy erőszakot nem alkalmazhat. Mit volt mit tenni, Hanzéros János saját hatáskörben nyilatkozatot íratott alá Brigittával, miszerint a „sztrájkoló” család november 6-ától egy hónapra megkapja az önkormányzat egy üresen álló szolgálati lakását, ám december 6-án onnan feltétel nélkül kiköltözik. Brigitta december elején telefonon keresett fel, hogy sajnos lakásgondja azóta sem oldódott meg, és néhány nap múlva ideiglenes lakóhelyükről is kilakoltatják. A december 6-ai „kilakoltatás” helyett azonban a polgármester december 31-éig meghosszabbította a lakhatást. — A lényeg azonban ugyanaz — magyarázta találkozásunkkor Brigitta. — Mikulás napja helyett Szilveszterkor vagy Újévkor kerülünk az utcára. November elején abban a reményben költöztünk ide ideiglenesen, hogy majd megveszünk egy 80 ezer forintért árult házat, amelyhez 50 ezer forint segítséget kaptunk az ön- kormányzattól. Az eladó azonban visszalépett. Több ilyen olcsó lehetőség nincs, az édesanyámhoz nem mehetünk visz- sza. Innen viszont ki kell költöznünk, mert már az egész falu haragszik ránk és a polgármesterre is, amiért megkaptuk ezt a házat. Pedig tudjuk, évekig üresen állt és feltehetően üres is marad. A megőldást Brigitta abban látná, ha az önkormányzat vásárolna számukra egy lakást, állami lakásra pedig fel tudnák venni a szociálpolitikai kedvezményt és abból visszafizethetnék a pénzi. Ha nem így lesz, vissza kell menniük Budapestre dolgozni, ahonnan négy éve eljöttek, ám oda a gyerekeket nem tudják magukkal vinni... Megkérdeztük Hanzéros János polgármestert és Szerb .1 rizse ' alpolgármestert, az önkormányzat részéről milyen lépésre számíthatnak Brigittáék. Hanzéros János: — Az önkormányzatnak nincs pénze házat vásárolni, és Brigittáék nem fognak annyi szociálpolitikai kedvezményt kapni, ami fedezni tudná a visz- szafizetést. És egyébként is, nagyon sokan jöhetnének még ezzel a kéréssel. December végével pedig kénytelen leszek megtenni a hivatalos lépéseket, ha Brigittáék nem költöznének ki. Szerb József: — Az igaz, hogy a ház üresen állt, de ha bárrr ilyen diplomás állást hirdetünk meg, ki jön el ide a világ végére, ha még egy szolgálati lakást sem tudunk neki biztosítani. Most éppen a pedagóguspályázatok kiírásánál lenne fontos, hogy fel tudjuk ajánlani ezt az üres szolgálati lakást. Kaukázusi üdülés útlevél és pénz nélkül — Kegyetlenül tűzött a nap. Megitattam az állatokat, utána beültem a hűvös szobába, és írni kezdtem — meséli a kötegyáni Ungvári Mihály bácsi, amikor a Lakiteleki Alapítvány paraszti önéletíró pályázatára beküldött munkájáról érdeklődöm. — Ha gyorsan belemegyek, írok, mint a vízfolyás. Vót is miről, hisz a 79-et tőtöm február 17-én — folytatja. Hamarosan megtapasztalhatom, hogy Mihály bácsi nemcsak írni, de beszélni is úgy tud, mint a „vízfolyás”. A történetet onnan kezdi, ahonnan önéletírása is kezdődik, az árván maradásától, s a katonaélet-választástól. — A legelső nagy élményem az volt, amikor Schweitzer altábornagy megparancsolta a felettesemnek, Kunéri alezredesnek, hogy szedjen össze 28 barna, hegyi levegővel megfútt katonát, akik magyar földre hozzák az 1848—49-es szabadságharc oroszoknál maradt zászlait. No, az emberek összeszedésének feladatát én kaptam. Úgy indultunk el, hogy vagy az oroszok A 79 éves Ungvári Mihály még ma is őrzi a katonai díszegyenruhájához tartozó extrakardot vagy a fasiszták robbantják fel a vonatunkat. Szerencsére a rádió minden órában híreket közölt rólunk, ránk figyelt az egész világ, így Lovosnyinál sértetlenül vehettük át a zászlókat és térhettünk haza Budapestre. Nem sokkal ezután Magyar- ország is bekapcsolódott a II. világháborúba, s Ungvári bácsit az orosz frontra vezényelték, ahonnan 6 év múlva (1948-ban) térhetett csak haza. A másik nagy „élménye” a hadifogságból származik. Kaukázus, tengerpart, pénz és útlevél nélkül. Azóta is úgy emlegeti, mint élete legemlékezetesebb „üdülését”. — Nem lehet azt leírni, milyen nehéz is a fogság — sóhajt, majd könnyedebben hozzáteszi: — De azért én mindig tartottam a lelket az embereimben. Utoljára olyan jó helyre kerültünk, hogy három korpagombócot is kaptunk a levesbe. Sőt, amikor működésbe hoztuk a novoro- sziszi cementgyárat és megalkottunk egy orosz hősi emlékművet, hazaengedtek bennünket... Itthon aztán B-listára kerültem, s reakciós fasisztának neveztek. Össze kellett húzni magamat... A szegény parasztgyerekből lett katona sorsát, történetét ma egy 60 oldalas, apró betűkkel írt önéletírás őrzi a Parlament irattárában. Ungvári bácsi 1000 forint tiszteletdíjat és erkölcsi elismerést kapott érte.
