Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-20 / 298. szám

Jóvátétel A kormány hozzájárult ah­hoz, hogy a Márianosztrai Fegy- ház és Börtön egyes részeit dr. Balsai István igazságügymi­niszter a Magyarországi Pálos Rend tulajdonába adja. Az erről szóló megállapodást december 23-án írják alá a helyszínen. Jövés-menés „Nemzetközi határsértő” csoportot fogtak el szerdán az orosházi határőrkerület domb­egyházi őrsének járőrei a ma­gyar—román határszakaszon. Zubek János szóvivő el­mondta, hogy a 81 tagú, hazánk­ba igyekvő csapat 43 Sri Lan­kad, 17 pakisztáni, 14 banglade­si, 3 libanoni és 2—2 iráni, illet­ve indiai állampolgárból állt. A határőrség valamennyiüket átadta a román hatóságoknak. Az idén már majdnem 30 ezer határsértőt fogtak el, több mint kétszer annyit, mint 1990-ben. Támasz — Vas A kárpátaljai magyarok tá­mogatására gyűjtést indított az MDF Vas megyei szervezete és a szombathelyi Éhen Gyula Vá­rospolitikai Kör. Eredményét, a mintegy félmillió forint értékű tanszert, tápszert, vitaminokat és gyógyszereket, továbbá hasz­nált ruhát és könyveket, folyó­iratokat pénteken hajnalban szállítják kamionnal Bereg­szászra, Munkácsára és Nagy­szőlősre. A kismamák és gyermekek részére összeállított segélykül­deményt főként a kistelepülése­ken osztják majd ki. Grazi bácsik Öt tonna déligyümölcsöt ajándékozott a Vas Megyei Mozgássérültek Egyesületének két, Vas megyéhez kötődő grazi üzletember, Stefan Gáspár és Fritz Gasler. Az ünnepekre kül­dött ajándékot az egyesület ve­zetői tovább osztották más fo­gyatékosokat tömörítő szerve­zeteknek. így fejenként mintegy 2 kiló narancsot, banánt kaptak a vakok szociális intézetének la­kói, az egészséügyi gyermekott­honban elhelyezettek, az értelmi fogyatékosok szervezetének tagjai, valamint a mozgássérült gyerekek szombathelyi óvodá­jába járók. Elkelt a VÍV Sikeresen befejződött az egy évvel ezelőtt megkezdett priva­tizáció a Villanyszerelő Ipari Vállalatnál, miután a Siemens AG 75 százalékos többségi ré­szesedést szerzett a részvénytár­saságban. A berlini és müncheni székhelyű cég mellett 15 száza­lékos tulajdonnal rendelkeznek a vállalat dolgozói, 10 százalék­kal pedig az önkormányzat. A VÍV Rt. Magyarország egyik legnagyobb energiaelosztó be­rendezések gyártásával foglal­kozó cég. A Siemens AG már a közeljövőben több mint 10 mil­lió márkát fog beruházni gépek­be és számítógépesítésbe. MÁRKABOLT Új motorkerékpárok, bukósisakok, motoros kellékek, autóápoló szerek. Békéscsaba, Szent István tér 8. KÖRKÉP 1991. december 20., péntek Több százan vettek részt kedden este Békéscsabán a karácsonyi misekoncerten, melyet második alkalommal rendeztek meg a sportcsarnokban. A műsorban a megye komoly- és könnyűzenei együttesei, néptánccsoportjai közreműködtek, valamennyien anyagi ellenszolgáltatás nélkül. A jól sikerült est bevételét jótékonysági célra fordítják. Képünkön a Balassi Néptáncegyüttes Fotó: Kovács Erzsébet Minden mindennel összefügg Markó István a költségvetésről (Foly tatás az 1. oldalról) téstől nem lehet elvonatkoztat­ni, mert a gazdasági termelőké­pesség eredményessége adja a költségvetés bevételi oldalát. Ez határozza meg alapvetően, hogy mennyi lehet a kiadás, a kiadás pedig a nagy elosztási rendszer­nek az alapja, tehát az oktatás, az egészségügy, a kultúra egyértel­műen függvénye a bevételi ol­dalnak. Vagyis ezek a dolgok szervesen összefüggenek. 1991. negyedik negyedévé­ben stabilizáltuk az inflációt, és minden jel szerint jövőre 20— 25 százalék közé levisszük, ami nagyon jelentős gazdaságpoliti­kai lépés. Ezzel sajnos a bér- és dologi automatizmus nem min­denhol van szinkronban, ma­gyarán mondva, a dologi kiadá­sok és a bérek nem fognak az inflációval arányos mértékben nőni. Ez évek óta tendencia, de hát a gazdasági szerkezetváltás­nak— hogy úgy mondjam — ez az ára. Ezt mindannyian szen­vedjük, de ezt egyszerűen nem lehet másképp csinálni. Reményeim szerint ez a költ­ségvetés „átmegy”. Természe­tesen finomítani kell rajta, de a fő számokon nem tudunk vál­toztatni, mert sajnos nincs több pénz. Ma sorsoljuk a Hírlap karácsonyfáját! Hangverseny és istentisztelet Békésen Egy város énekelt Ezüstvasárnap estéjén a bé­kési református templomban közös istentiszteletre gyűltek egybe a karácsonyi hangver­seny résztvevői. A városi műve­lődési központ szervezésében a helyi Szegedi Kis István Gimná­zium, a városi kamarakórus, az 1. Számú Ének-Zenei Általános Iskola, az állami zeneiskola hangszeres növendékei és taná­rai, Kovács Botond orgonista, a baptista gyülekezet ének- és zenekara, valamint a legkiseb­bek, a Teleki utcai óvodások is szinte egy emberként vettek részt az ünnepi eseménye. A nagyszámú hallgatóság, hívők és érdeklődők sokasága számára Beszterczey András re­formátus lelkész hirdetett igét, majd pergő tempóban követték egymást a szebbnél szebb kará­csonyi énekek, biciniumok, ká­nonok', szólóhangszeres és ka­marazenei számok, korálfeldol- gozások. A karnagyok: Gelléné Körözsi Eszter, Szudi Mária, Mészárosáé Liszkai Éva, Simon Attila, a szólisták: Kovács Bo­tond, Nagy Ivett, Bátori Zoltán, Bagoly László, Erdei Attila, Erdei Isnán, a zongorakísérő Laczkó Zoltánná és a műsorve­Póttámogatás az önkormányzatoknak Az Országgyűlés Önkor­mányzati, Közigazgatási, Bel­biztonsági és Rendőrségi Bi­zottsága csütörtöki ülésén meg­tárgyalta és elfogadta az önhibá­jukon kívül hátrányos helyzet­ben lévő önkormányzatok eluta­sított támogatási igényeinek helyszíni felülvizsgálatáról ké­szült állami számvevőszéki je­lentést. A javaslat szerint 62 te­lepülés 187 millió forint pótlóla­gos nettó támogatásban része­sülne a jövő évi költségvetés ter­hére. A bizottság megszavazta, hogy módosítsák az 1991. évi támogatásokról rendelkező tör­vényt. Ugyanis az ÁSZ vizsgá­lata fényt derített arra is, hogy több település jóhiszeműen, de jogalap nélkül jutott kiegészítő támogatáshoz, s ezért azokat vissza kellene vonni. Az önkor­mányzati bizottság támogatta, hogy az önhibájukon kívül hát­rányos helyzetű önkormányza­tok költségvetési támogatásá­nak felosztási elveiről a Pénz­ügyminisztérium 1992. február 15-ig készítsen elő törvényja­vaslatot. Értékesítés előtt a szeghalmi harisnyagyár... >yAz Állami Vagyonügynök­ség megbízásából a Budapesti Harisnyagyár a következő in­gatlanokat értékesíti: Gyula, Megyeház u. 1—3. Gyula, Zrínyi tér 1. Szeghalom, Kinizsi u. 12— 14... A vételi szándékot a megje­lenéstől számított 30 napon be­lül kérjük írásban bejelente­ni...” Egyik napilapunkból ol­lóztuk mindezt. Hogy mi van a hír hátterében? Erről kérdeztük a Szeghalmi Yielding Harisnya­gyár Rt. ügyvezető igazgatóját, Szlávik Sándort. — Másfél éve alakult rész­vénytársaságunk. 1989-hez ké­pest, szép eredményeket értünk el. Akkor, 4,6 milliós volt a saját kötésünk, most 50 százalékos termelési felfutásról számolha­tok be. Tőkés exportban nem kevesebb, mint 60 százalékos a felfutás az elmúlt esztendőhöz képest. — Akkor itt minden tökélete­sen működik? — Sajnos nem egészen. A legnagyobb gond, hogy nem tudtuk a létszámot megtartani. Az ok egyrészt a kooperációs kapcsolatok beszűkülésében, másrészt a belkereskedelmi piac összeomlásában keresendő. Körülbelül 50 embertől kellett megválnunk. — Talán térjünk vissza a hir­detésre, mely idehozott! — Vételi nyilatkozatot tet­tünk az ingatlan megvásárlásá­ra. — Szólna néhány szót ter­veikről is? —Tárgyalási szinten van egy vegyes vállalat létrehozása. Er­ről még csak annyit árulhatok el, hogy ha ez sikerül, ismét gon­dolhatunk a létszám felfuttatá­sára. N.Á. zető Csendes Lívia rangsorolás nélküli kiemelést érdemelnek. Mint ahogy az a sok, lelkes, éneklő kisgyermek, középisko­lás vagy felnőtt ember, kórustag és zenekari muzsikus, akiknek műsorát dicséretes együttműkö­dési szándék hatotta át. Talán mert megértették, hogy a zene örömforrás és lelki szük­séglet, melynek ápolása környe­zetünket és cselekedeteinket is harmonikusabbá teszi. A Révész László baptista lelkész által ve­zetett imádság után a közönség felállva énekelte a Bach-korált: „Itt állok jászolod felett”. A sze­retet ünnepének közeledtével egy város énekelt ezüstvasárnap estéjén hittel, odaadással, a ze­nét szólítva maga mellé igaz kí­sérőül. F. P. Zs. Sok-sok szép történet A múlt hónapban adtuk közre felhívásunkat, amelyben re­ményt keltő szép történetek írására és beküldésére biztattuk ol­vasóinkat. Ennek nyomán — zömében felnőttektől — érkezett „Karácsonyfa” jelzéssel összesen 111 boríték. A történetek írói, emlékek közreadói valamennyien részt vesznek a nyilvános sorsoláson, amelyet december 20-án, ma 14 órakor tartunk Bé­késcsabán, a sétálóutcában. Itt eldönti a szerencse, hogy ki viheti haza a Békés Megyei Hírlap feldíszített, és a helyszínen felállított karácsonyfáját, és kik nyerik az ajándékokat. A nyertesek név­sorát holnapi számunkban közreadjuk. A sok-sok szép írás közül néhányat lapunk karácsonyi számá­ban olvashatnak, de tervezzük: a közeljövőben folyamatosan többet is közreadunk. „NEKEM ÚGY TŰ­NIK, HOGY AZ ÉLET ELÉG HOSSZÚ, CSAK NEM ELÉG SZÉLES.” (Edith Evans) Retusálás nélkül 1 Parlamenti pillanatképek Tagadhatatlan: roppant erőfeszítéseket tesz a T. Ház, hogy még ebben az évben legyen törvénybe iktatott költségvetése az ország­nak. Ha ugyanis az államháztartás pénzügyi iránytű nélkül vág neki 1992-nek, komoly zavarok támadhatnak a közintézmények, a gaz­daság legkülönbözőbb ágazatainak működésében. Nem beszélve arról, hogy a szentesítés elmaradása kedvezőtlenül befolyásolhatja külföldi partnereink körében hazánk politikai-gazdasági stabilitásá­nak megítélését is. Sok igazság van azonban az ellenzék érvelésében is: több baj forrása egy sebtében összehozott, rossz költségvetés, mint egy később elfogadott, de az adott szűk keretek között a legjobb megol­dásokkal operáló gazdasági program. Nem tudni, hogy végül melyik szempont érvényesül. De a képvi­selők körében már fölmerült a gondolat: néhány üveg pezsgőt be kellene hűteni, hogy szilveszter éjjelén — a költségvetési vitát egy percre megszakítva — legyen mivel koccintani... **-*• Az erőltetett menetelés a fiatalabb honatyákat is alaposan igénybe veszi, hát még az idősebbeket. Fáradt Vörös Vince, a hetedik X-en jóval túljáró kisgazda képviselő is, ám a Szabad Györgytől átvett elnöklés lankadatlan összpontosítást, figyelmet kíván. Lám, megint vészesen foghíjasok a széksorok — a népszerű Vince bácsinak cselekednie kell... — Képviselőtársaim, foglalják el helyüket! — (A folyosóról néhányan előkerülnek.) Újabb, nyomatékosabb felhívás követke­zik: — Létszámellenőrzést tartunk! Lássuk, határozatképes-e az or­szág? (Élénk derültség.). Mire egy hang: országlétszám egy, hiányzó nincs... * * * Egy rókáról hat bőrt húznak le — háborog Borz Miklós kisgazda képviselő. A „róka” az autótulajdonos, a hat bőr pedig: az üzem­anyagár, a gépkocsiár, az alkatrészár, a kötelező biztosítási díj, az új Cascó-díj, s utoljára, de nem utolsósorban a gépjárműadó. — A költségvetési szervek, a hivatalok ugyanúgy adózzanak gépkocsijaik után, mint a maszek tulajdonosok—fordul a miniszteri bársonyszék felé a dühös honatya. A javaslat azonban egyelőre visszhangtalan marad. Csak a sajtó­páholyban fogalmazódik meg félhangosan az egymondatos kom­mentár: dögöljön meg a szomszéd tehene is... (bajnok) Ferenczy Europress Sarokba szorítva Felkészülni... Esett egy kis hó, havas eső, és máris komoly gondok je­lentkeztek a közlekedésben. Az útfenntartók nem voltak fel­készülve—szól a magyarázat, amitől még sem az utak nem lesznek tisztábbak, sem a köz­lekedők nyugodtabbak. De miféle magyarázat?! Nem Afrikában esett a hó, hanem itt, nálunk, és nem nyáron, hanem most, decemberben. Mi van hát ebben olyan külö­nös, amire nem lehetett felké­szülni? S pontosan ott, azok­nak, akiknek ez a dolguk. Leg­alább egy év volt hozzá, nem beszélve a mérsékelt éghajlati öv több évtizedes, évszázados téli tapasztalatáról. Érdekes egyébként, meny­nyire jellemző a szóhasználat, a nyelvi divat közhangula­tunkra, az egész mai magyar társadalmi légkörre. Itt van például ez a fordulat, amit oly gyakran lehet hallani manap­ság: nem vagyunk felkészülve. Az útfenntartó a havazásra, a honvédelem a háború közelsé­gére, a jugoszláv repülőgépek technikai fölényére, a határ­őrség és az ellátás a menekült- áradatra, az oktatás a nyugati nyelvek iránti igényre, a szo­ciális hálózat a munkanélküli­ségre és a szegénységre, egész társadalmunk a nagy politikai váltásra. Szavakat, kifejezése­ket lehet persze kedvelni, szí­vesen használni vagy kerülni; ez ízlés dolga, magánügy. Nem az viszont a mögöttük rej­lő jelenség. Nagyon zavar a „nem va­gyunk felkészülve”, mert egy­részt a szakértelem hiányára, másrészt a felelősség elhárítá­sára utal. Magyarázzuk a bi­zonyítványunkat, igen; de meddig mentesülünk még—és miért — a felelősségrevonás- tól? N.K.

Next

/
Thumbnails
Contents