Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-14-15 / 293. szám
jffEKES MEGYEI HIRIAPMŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM A festő felajánlása a menekülteknek ,,Szegény maradtam, de mégis gazdag” Molnár Antal Békéscsabán élő fesztömüvész grafikáiból ajánlott fel a jugoszláv menekültek megsegítésére. E nemes gesztus indítékáról kérdeztük a művészt. — Még 1979-ben, főiskolásként vettem részt egy dubrovni- ki művésztelep munkájában. Ott készültek a dubrovniki grafikák. S ma, amikor a tévében a szétlőtt óvárosról, a bombázásokról, a harcok áldozatairól tudósítanak, elszorul a szívem a szörnyűségek láttán. Úgy gondoltam, hogy ha csak egy morzsányit is tudok segíteni, megteszem. Ezért ajánlom fel a Dubrovnik sorozatot. A cél az, hogy a hazánkba menekült nők, gyerekek és a rászorulók életét megsegítsük. —Nyáron ünnepelte 50. születésnapját, s az évforduló tiszteletére kiállítást is rendeztek Dubrovniki kápolna . festményeiből, grafikáiból. Úgy tudom, hogy ez volt az első tárlata. — Igen, ez így igaz. Valahogyan mindig kimaradtam abból a bizonyos kosárból. Én évekig a lakásomon festettem, nem volt műtermem, nem kaptam megrendelést. Ezzel szemben . nagyon sokan* jöttek ide, kapták a megrendeléseket, megszedték magukat, majd elmentek. Én itt élek és itt dolgozom már hosszú idő óta, de a megbízások elkerültek. Miután rézzel is foglalkozom, így hozzájutottam egykét lehetőséghez — A Fiume Szálló, a kórház, a könyvtár feliratát készítettem. Ez tette lehetővé, hogy festhessek: a honoráriumból vásznakat, festékeket vásároltam. — Elégedett ember? —Én már beletörődtem a sorsomba, dolgozom, s csupán ez az egy dolog számít. Tulajdonképpen elégedett vagyok, hiszen elértem, amit akartam, festő lettem, s tudom, hogy magamból a maximumot adtam. Szegény maradtam, de mégis gazdag, mert tudok érezni. S ez a legfontosabb. Érzelem nélkül nincs művészet. — Milyen tervek foglalkoztatják? — Szeretnék felszabadultan dolgozni, festeni, s a grafikai anyagomból egy kiállítást szerA Telesport volt az álma Televíziós portré Bánó Andrásról Bánó András a televízió egyik vezető munkatársa, negyvenkét éves, jogi egyetemet végzett, sportriporterként kezdte. — A sport mindig nagyon érdekelt — kezdi beszélgetésünket Bánó András —, kiskoromtól kezdve sportoltam. De aztán mégis a jogi egyetemre felvételiztem. Első évesen jelentkeztem a Képes Sportnak a tévével közös sportriporteri vetélkedőjére. 3600 jelentkező közül kerültem a legjobb tizenkettő közé. Ezután viszont nem volt döntő, hanem azt mondták: ezen a pályán el kell bizonyos időt tölteni , aztán majd kiderül... A 12 embert „elosztották”, én a Képes Sporthoz kerültem. Öt évig dolgoztam ott. 1975-ben „beiskoláztak” az újságíró-iskolába, ahol találkoztam egy ismerős kolléganőmmel, aki Vitray riporterstúdiójába járt. Megkértem, hogy szóljon neki, mert én is szeretnék odajárni. — Milyen volt ez a riporterstúdió? — Teljesen kötetlen formában beszélgettünk, vitatkoztunk, jókat nevettünk. Igazi szellemi felfrissülést adott. Ebben a Jókai Anna: A töve és a gallya. Emlékszünk még József Attila nagy versére? A Favágó soraira? „Fönn, fönn a fagy baltája villog, / szikrádzik föld, ég, szem, a homlok, / hajnal suhint, forgácsfény röppen—/ amott is vág egy s dörmög közben: / tövit töröm s a gallya jut.” A folytatást ma már nem ildomos idézni, pedig néhány éve még nem a tőke B EH OZ AT A - LÉRT könyörögtünk, hanem József Attilával együtt szavaltuk: „Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz, / ne szisszenj minden szilánkhoz!” Manapság ezen már csak a farönköt illik érteni. Igen, ezek az értelmezési változások teszik életünket még zaftosabbá, izgalmasabbá. Jókai Anna meditációs kötetében is az értelmezés kap kitüntetett szerepet. „Nem líra, nem dráma, nem epika. Nem esszé” — írja a szerző saját könyvéről. Akkor mi a stúdióban nem volt semmi okta- tósdi. De az ember olyan szellemiséget és riporteri hozzáállást tanulhatott Vitraytól, amit alkalmazhatott is. Vitray nélkül nem lennék tévériporter. Bár éppen ő akart eltanácsolni, mondván, hogy beszédhibás vagyok; ugyanis akkor még erősen racs- csoltam. De én borzasztóan akartam riporter lenni, és ezért egy beszédtechnika-tanárnő segítségével, nagy akaraterővel leszoktam a raccsolásról. műfaja? Az írónő erre a kérdésre is megfelel: „Mégis: részben epika, mert a történet — az emberi szép- és rémhistória — beerőszakolja magát; líra, mert az ihletéért a felső világba kellett menni; dráma, mert katarzisa a mélylétben megmerülve született. S annyiban esszé, amennyiben a nyilatkozó személy rá jellemző gondolkodása az egészet átjárja.” Szellemi életünk eseménye ez a kötet, lelki tani könyv), a lapéleket először gyöngéden végigsimítjuk, amikor letesszük az olvasószekrényre. Ha Hamvas Béla élne, írna erről a könyvről valami nagyon szépet. De hisz él! E könyv által is feltámadott. (Szépirodalmi, 165 oldal, 150 Ft.) Marno János: A cselekmény — isten ha egyszer láb- rakap. Még lehet kapni a könyvesboltokban, pedig már régebben megjelent. Újszerűsége — De miért akart annyira tévériporter lenni? Hiszen a Képes Sportnál jól érezte magát. — Ez igaz, de nekem nagyon megtetszett a tévés légkör, és tagadhatatlanul Vitray hatása volt a legdöntőbb. A rajongás, amivel ő a televíziózásról beszélt, az engem teljesen „megfertőzött”. Az volt az álmom, hogy a Telesportban mellette dolgozhassak. Boldog voltam, amikor külsősként foglalkoztatott. — De végül is a Híradóban került státusba. — Igen, 1978-ban. Teljesen szabad kezet kaptam és rengeteget dolgoztam. A Híradóban én voltam az első önálló sportszerkesztő, miközben szinte minden rovatban dolgoztam, s a Híradó második meg harmadik kiadását szerkesztettem is. Fokozatosan „átcsúsztam” á belpolitikába. Majd jött Aczél Endre, és én még többet dolgoztam. —Aztán Aczélt hirtelen eltávolították... — Igen, és Pálfy G. Istvánt nevezték ki. O fölajánlotta az egyik főszerkesztő-helyettesi miatt érdemes fölhívni rá a figyelmet. Mamo János univerzális személyiség, kritikus és költő egyaránt. Perfekt versbeszédű, pontos és szép magyar nyelven beszél. Profi. A 11 soros metszetek (prózaversek) modalitása Gottfried Bennre emlékeztet, bár Benn etimológiai „hierarchiája” más gyökerű, a hasonlóság így is megvan. A kötet tulajdonképpen egyetlen vers, egyetlen robinzo- nád, amelyben ellehetetlenül a jó és a rossz közötti különbség- tétel. Nem tudni, hogy a versekben felbukkanó sofőr, az időnként Hermész alakjában megjelenő behemót melyik túl- világi hatalom hírnöke. A kötet tanulsága szerint a létezésnek egyetlen lehetősége maradt: a BESZÉDBEN való lét, a történések elmondásában való jelenlét. A szellemi kaland maradt már csak a tiszta. Az anyagi lét puszta működéssé romlott, az érzékek kiszakadtak a húsból. Az etikus lépés csak az lehet, ha a kobzos tudósít a lepusztult cselekményről. Aki szellemi élposztot. Ez nekem nagyon jólesett, mert mindig is úgy éreztem, hogy vannak olyan tulajdonságaim, melyek alkalmassá tennének egy kollektíva vezetésére. — Melyek ezek? — Például határozott vagyok, merek dönteni, alapvetően pedig nyugodt, higgadt és elég liberális. De olyan hangulat alakult ki, hogy ragaszkodnom kellett egy szavazáshoz, hogy valóban akamak-e a kollégák. Döntő többséggel megszavaztak. Talán másfél hónapig minden rendben ment, de aztán Pál- fyval egyre jobban eltávolodtunk egymástól, és én egyre inkább háttérbe szorultam. Végül tizenhárom emberrel együtt felálltam, és eljöttünk a Híradótól. Kaptuk a fizetésünket, és dolgoztunk a tévé egyéb műsoraiban. Csináltuk a pályázati híradókat, amit egyébként mindmáig nem bíráltak el... Végül fél év múlva Vitray, aki a Tévé 2 önálló műsorigazgatója lett, felajánlott a kettes csatornán egy hírműsort. Ez lett az Esti Egyenleg. Gyakorlatilag itt én vagyok a főszerkesztő, de főmunkatársi státusban dolgozom. Optimista vagyok, nagyon bízom a jövőben, hogy majd egyszer mi is megcsinálhatjuk a magunk igazi híradóját. Vagy itt, vagy másutt... Eöry Éva ményt szeretne, olvassa el a verseskötetet, ez az a könyv mégis, ami életkedvet ad nehéz időkben. (Holnap, 104 oldal, 65 Ft.) Niccolo Macchiavelli: A fejedelem. Macchiavelli szerint a legfőbb jó az állam. A politika nem etikai kérdés, hanem egyetlen célja a siker. A mérce: az eredmény. Mindenen keresztülgázolni a cél érdekében. Az érdekek útján. Mintha már írták volna ezt. A hatalom természete ez, mindörökké. Érdekes, hogy Nagy Frigyes: Antimachiavelli című cáfolatában a gonosz sátán művének minősíti Machiavelli főművét, mégis azon elvek szerint uralkodik később, mint ellenlábasa. Úgy tűnik, nincs más út a politikában. Azaz lenne, csak ez a könnyebb út. Ki tudja? T. B. Maculay: Machiavelli című könyvében elemzi a korabeli olasz miliőt, szerinte az akkori korszellem a hibás. Hamost megvizsgáljuk a korszellemet, juthatunk-e máshová, mint A fejedelem írója? (Kossuth, 120 oldal, 110 Ft.) Kántor Zsolt Könyvrevü 1991. december 14-15., szombat-vasárnap Magyari Barna versei: December Verslábak megrándult bokáját steril bokrokkal borogatja a táj az udvaron egy civil hóemberre felvigyáz a jégcsap-szuronyos hideg a köd szürke szoknyájába fogódzva eltotyognak mellettem áfák de a kerítésen tovább tanácskoznak a fehér anorákos zúzmarák a tél kinőtt ingével törölgeti csizmáját a fagy december éppen varr jégvirágot hímez a hajnal blúzára Naplótöredék ’91-ből amikor a költők belevizeltek a Dunába Budapestnél kilépett medréből a vers hétfő hajnalban a hasbalőtt horvátokat műtötték s még Léda is önkéntes véradásra ment gyorssegélyként nejlonzacskóba csomagolt békét küldünk Horvátországba a stressz tágas termében naponta titkos kompromisszumot köt az összedrótozott valóság meg a kilóra mért szívroham tulajdonképpen jól élünk nem osztják jegyre a rokonokat és akár két cukorral is ihatjuk a Trianonon zokniján átszűrt magyarságunk Korabeli híradás Mozart haláláról Minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője, Wolfgang Amadeus Mozart 1756. május 28-án született Salzburgban. Atyja, aki szintén zeneszerző volt, korán felismerte fiának tehetségét. Tanította, és már hatéves korától hangversenykörutakat szervezett részére, ahol kísérője is volt. Magyar vonatkozás, hogy Mozart — 1762- ben—gyermekkorában Pozsonyba járt hangversenyezni, hazai mágnások meghívására. Már öt és fél éves korában közreműködött Eberlin Sigismundus rex Hungáriáé című daljátékának előadásában. Az úgynevezett Kö- chel-jegyzék szerint Mozart 622 zeneművet alkotott, azonban az újabb szakirodalom már ezernél több műről ír. Az életében nem mindig a legjobb egészségnek örvendő zeneszerző fiatalon, harmincöt éves korában, a Requiemjét alig befejezve hunyt el Bécsben, 1791. december ötödikén. Halálos ágyánál juthatott csak tudomására, hogy a Szent István-dóm karnagyának nevezték ki. December 6- án volt a temetése. Egy korabeli magyar politikai hírlap, a Hadi és Más Nevezetes Történetek már egy nappal a nagy zeneszerző halála után híradást közölt elhuny tárói. íme a szomorú közlemény: „Ezen hónapnak ötödik napjára virradóra végezte rövid, úgy mint csak 35 esztendőkre terjedt életét amaz egész Európában nevezetes Mozárt Farkas; a’ Ts. ‘s K. Udvar Kompositora (Musika-szerzője). Tsudálták a’ leg főbb Mesterek is ezen nagy Musikusnak igen igen ritka tehetségeit. Mit hagyott ez a’ gazdag tálentumú Ember maga után? örökös nevet: de azonban egy gyámoltalan özvegyet két árvákkal; és sok adósságot. Már az árvákat fel fogta a’ nagy lelkű B. Svieten. Egyik ezen árva Gyermeketskék közül, ámbár igen kitsin: még is úgy veri már a’ klavicordiumot, hogy mindenek tsudálkozás- sal hallgatják.” Ezen híradás bizonyság arra is, hogy a korabeli magyar sajtó és olvasói a kor legjelentősebb zeneszerzőjét, Mozartot ismerték és tisztelték. Másrészt arra is figyelmeztet, hogy az adott időszakban egy magyar hírlap milyen gyorsan reagált egy fontos, az olvasókat érdeklő szomorú eseményre. Egyébként a híradásban megemlített fiú Karl Thomas Mozart, aki egy ideig szintén zenei pályán működött. Batári Gyula Wolfgang Amadeus Mozart Salzburgban született
