Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-14-15 / 293. szám
1991. december 14-15., szombat-vasárnap A HÉT TÉMÁJA Ünnepi fogás: Könnyű epe és vese Domier módra Kő kövön nem marad Miskolcon. Hál’ istennek, sóhajtanak fel görcseikre emlékezve mindazok, akik az AA— INVEST Befektetési, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Lithotherapiás Intézetében szabadultak meg kínjaiktól. Komfortjával, virágaival, fürdőszobáival, hordozható telefonjával, recepciójával és a személyzet mosolyával inkább szállodára, mint egészségügyi intézményre emlékeztet az a vadonatúj „osztály”, melyet a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház-Rendelőintézet területén magánvállalkozásban hoztak létre. De ki bírja ezt megfizetni? — legyinthetnek erre. Itt nem a pénz, hanem az eljárásra való alkalmasság tesz kiválasztottá. Szegények, gazdagok: a számlát a társadalombiztosítás rendezi! A már meggyógyult epe- és vesebetegek hálával és az utolsó fillérig megtakarított hálapénzzel hazatérve gondolnak arra az egy-két napra, melyet a Szent- péteri kapui „kőfeldolgozóban” töltöttek. Ha ez nem csoda, akkor mi lehet? Ezen a szélfútta decemberi napon hamar elénk jöttek a hegyek. A Békésből arra kanyargó úton útitársammal volt időnk meghányni- vetni vesekő-eltávolításának történetét. A filmsztár külsejű szociális és egészségügyi miniszter kisfiús mosolya egyre kevesebbeket vesz le a lábukról. Az egészségügy és a szociálpolitika rendszerváltása leginkább az Esti mese sugárzásának időpontjában jut eszünkbe. Az antidemokratikus kórházigazgató-választási rendszer bevezetése, a tisztifőorvosok'és tisztiorvosok kinevezési komédiája elég érvnek tűnik annak kimondására: a szervezetében, működtetésében, erkölcseiben és ellátottságában olykor középkori színeket felvillantó egészségügyben semmi sem változott. Hacsak az erőlködés hangossága nem... S akkor jön ez a kristálytiszta magánvállalkozás. A belépéséhez résnyire kinyitott ajtón valami frissítő tódult be az egészségügy lehetőségeiből. Némi pénz és fantázia birtokában — főként ha tehetséggel párosul — megteremthető az érdekek egybeesése. A beteg ingyen és a műtét hátrányai nélkül szabadulhat meg köveitől, a társadalombiztosításnak „fillérekbe” kerül egy beteg (legalábbis a műtéti eljáráshoz képest), a legkorszerűbb technika veti meg lábát, lehetőség nyílik a szakmai fejlődésre, s az orvosok egzisztenciája sem szenved csorbát. Sőt. A kezelésre berendezett helyiségben a tudományos híradókban látott kép fogad. Forgó, viliódzó berendezések, számítógép, monitorok. Az asztalon fekvő kislány veséjébe látok, ha a képernyőre nézek — morfondírozom, de kiderül: ez a kőmáglya, itt a vesében van. Éppen végeznek, a „lövések” kattogása abbamarad. A süldőlányt felültetik, riadtan meredező, fedetlen melleit eltakarják, s lesegítik a földre. A nyugtatótól kissé bódultán lépeget egy tolószékhez. Mára végeztek. Van egy makacs köve, majd holnap eltüntetik. Testes úr hasal a lány melegét őrző asztalra. Ilyen vastag derékhoz már fájdalomcsillapító sem jár. Két készüléken epéjének képe, a harmadikon EKG-ja jelenik meg. A dr. Nagy György előtti képernyőn egy célkereszt lassan az egyik kőre kúszik. Az orvos leadja az első kemény lövést, melyet még két-háromszáz követ. A beteg hasa alatt időnként valami kékesen villan. Mintha falak omlanának le... — Az ultrahang itt csak tájékozódni segít — avat be dr. Nagy György az eljárás rejtelmeibe. — A törést lökéshullám idézi elő. Háromféle készülék van. Az elektorsztatikusnál — akár a motorgyertyánál — szikrakisülés történik. Elliptoid terelővei egy pontba fókuszáljuk a sok száz, ezer irányból érkező hullámot. A fókuszpontot ráhelyezzük a beteg epetörési pontjára. Ötszáz bar nyomással — de akár ezret is elérhetünk — szétzúzzuk a követ. Ezt egy Domier típusú géppel végezzük. De van ultrahanghoz hasonló, elektromag- netikus, sőt piezzo elektromos energiaátvitel is. A legfejlettebb ma a nálunk alkalmazott módszer. — Nem veszélyes ez az emberi szövetekre? — Nem, hiszen a folyadékcseppeket e lökéshullámok nem bántják. A folyadék úgy ahogy van, továbbadja a rezgéseket. Mint a cápák, bálnák, delfinek és a tengeralattjárók által kibocsátott hullámok terjednek a tengerben. A kezelés előtti utolsó ellenőrzést végzik a betegen és a gépen — Mi történik, ha a lökéshullámok véletlenül nem a kőben összpontosulnak? —Folyamatosan ellenőrizzük egy képernyőn a műveletet. Látjuk a követ, s célkereszttel jelöljük meg a robbanási pontot. Minden egyes lövéshez újra meg kell nyomnunk a gombot. Ha a robbanás netán a kő körüli folyadékban történik, akkor sincs semmi baj. E mikrohullám-robbanásnak nincs káros hatása, sőt segít a kőrészecskék szétmosásában. Az eljárás abszolút veszélytelen. — Úgy tudom, az emberek csupán egyötödénél alkalmazható ez a módszer. Miért? — Akinek lezáródott az epehólyagja, hiába törjük össze a kövét. Ottmarad, nem tud kijönni. Van, hogy nem záródott el ugyan, de nem húzódik össze az epehólyag, mert sérült, petyhüdt, elveszítette rugalmasságát. Ilyenkor étkezés után elmarad az összehúzódás, e törmelék bennmarad. A fél centinél kisebb követ sem robbantjuk: oldani vagy műteni kell. A 3 centiméternél nagyobb követ azért nem robbantjuk, mert ott olyan sok törmelék keletkezik, amely később problémát okozna. Nem végezhetünk robbantást annál sem, akinek mész van a kövében, mert nem tudnánk oldatba átvinni. Ezek az epe szempontjából jelentenek kizáró okot. Általános okként előfordul, hogy valakinél olyan anatómiai rendellenességek vannak, hogy nem tudjuk a követ befókuszálni. Ez ritka eset, nálunk még elő sem fordult. De lehet a kő környezetében ciszta vagy más eltérés is. Megeshet, hogy a szívnél vezetési, ingerképzési zavar áll fenn, esetleg szívritmus-szabályozó található a betegben. — Általában nem szívesen fogadják a műtétet végző intézetek a máshol készült vizsgálati eredményeket. Önök pedig éppen erre alapozzák a tevékenységüket. — Természetesen megbízunk a kollégákban. Ha megcsinálják az előírt vizsgálatokat, annak nagyon örülünk. Ennek ellenére van egy ambulanciánk, ahol „átnézzük” a betegeinket. Egyeztetjük hogy megvan-e a szükséges röntgen-, ultrahang- és laborvizsgálat. Van-e a betegnek gyulladása, elzáródása, sárgasága. Ha minden szempontból megfelel, kőoldószert adunk számára, s a tizedik napra rendeljük be. A kőoldószert továbbra is adagoljuk törés után, hiszen ezzel nem szűnik meg a kőképződéshez vezető anyagcsere-állapot. Ezért legalább egy fél évig folytatjuk a gyógyszerezést. De az összes zúzalék eltávozása is eltarthat ennyi ideig. Láttunk már olyat is, hogy egy hét múlva eltűnt minden maradvány. — Ha a kő mégis újratermelődik, megismételhető a művelet? — Igen, epénél akár már másnap is. Vesénél valamivel ritkábban. A müncheni központ statisztikája szerint a betegek mintegy 10 százalékánál fordul elő az egy éven túli kiújulás. Ezt előzzük meg a kőoldó tartós alkalmazásával. Annak pénzügyi okai vannak, hogy e kőoldó nincs forgalomban. Jelenleg szinte csak a kőtörő helyeken lehet hozzájutni. A társadalombiztosítás a gyógyszer árának 80 százalékát fedezi. A beteg súlyától függően 25 kilogrammonként egy kapszulát kell beszedni naponta. Ez a betegnek napi 20-30 forintot jelent. —Minek nevezhetjük ezt az eljárást? Műtétnek? — Olyan kritériumokat tartunk szem előtt a kiválasztásnál, mintha műtétre készítenénk elő a beteget. Elvileg lehetnek szövődményei a kezelésnek, ezért az óvatosság. A nemzetközi irodalomban e műveletet testen kívüli, rázkódásos hullámkőzúzásnak nevezik. — A várakozókon nem észleltük azt a lelki terhet, amit a klasszikus műtétek előtt tapasztalhatunk. — A betegek látják, hogyan zajlik a beavatkozás. A szorongás leküzdésére a kezelés előtt nyugtató injekciót adunk. Akiknek hájasabb a hasfaluk, nem is éreznek semmiféle fájdalmat. Náluk a fájdalomcsillapítás el is marad. — Hány nap telik el a beteg érkezése és távozása között? — Ha hétfőn bejön előkészítve, akkor kedden reggel hazamehet. Ha a reggeli kontroll során azt tapasztaljuk, hogy fél centinél nagyobb kövek maradtak vissza, akkor még aznap újra kezeljük, s szerdán mehet haza. Már munkába is állhat. — Már az is öröm, ha elmarad a vágással járó beavatkozás. Orvosi szempontból mi a legnagyobb előny? — Nincs hasi műtét, s nincs varratszedés, sérv, hegfájdalom, műtét miatti 6-8 hetes táppénz. A kezelés olyan betegen is elvégezhető, aki általános állapota alapján nem lenne alkalmas műtétre. S ennek az eljárásnak — a műtéttel szemben — nincs halálozása. A műtéti halálozás egy ezreléktől egy százalékig terjedhet. —Eddig hány kezelést végeztek? — Október elsejétől 120 epe- és ugyanennyi vesebeavatkozást végeztünk. Vesekőrobbantást máshol is végeznek az országban, de ilyen színvonalú géppel csak mi. A mi gépünk alkalmas röntgen- és ultrahangcélzásra, a vesekő mellett tehát epekőzúzásra is. —Nem irigylik Önöket a kórházon belül? — Ezt a műveletet csak urológusok és gasztroenterológusok végzik. A kórházban mindkét osztály országos színvonalon dolgozik. Én mellkassebészként kezdtem, aneszteziológus, tüdőgyógyász, majd 10 évig belgyógyász voltam, s az elsők között lettem olyan gasztroenterológus, aki endoszkópos epevizsgálatokkal foglalkozik. Az osztályokról három-négy-öt hónapos időszakokban váltjuk egymást. Fizetés nélküli szabadságot veszünk ki, s az itt töltött időre ketten-ketten szerződéses munkaviszonyt létesítünk. — Az itteni tevékenység húzóerő-e az orvosok látásmódjának fejlesztésében, szakmai igényességük fokozásában? — Természetesen több fizetést kapok itt, mint az osztályomon. Nem tudom, mondjam-e vagy sem: ingyen is eljöttem volna ide, mert ultrahangvizsgálati metodikában jártasságot szerzek, s megismerhetek egy új eljárást. Dr. Argay László orvosigazgató szobájában izzik a levegő. Percenként csörren a telefon, időnként félszavas döntések zökkentik ki kerékvágásából beszélgetésünket. — Magyarországon kétféle Domier-gép van forgalomban — mondja dr. Argay László. — Az 1,3 millió márkás mobil különböző kórházak között vándorol. A Domier MPL 9000 fix készüléknek, amit mi is használunk, 2,3 millió márka az ára. Az előző géphez képest dupla kvalitású. Szakmai, etikai és hotelfunkció szerinti különbségek vannak közöttük. A mi gépünket a nagyobb és pontosabb célzóképessége miatt mindenféle vesekőtípushoz alkalmazhatjuk. Ez a gép epekő-eltávolításban Európa legjobbja. — A múlt héten egy rádióműsorban a kőeltávolítással foglalkoztak. Önökről nagyvonalúan megfeledkeztek. — A műsor nyilván azok szája íze szerint készülhetett, akik felkérték rá a rádiót. Én ebben semmi kivetnivalót nem látok. Ha valaki például egy Renault 5-öst akar eladni, nem a Mercedest reklámozza. Nálunk nagyon jó szakemberek indukálnak, s egyben zúznak. Valamennyiüket Németországban a gyártó cég képezte ki. Eddig semmilyen szövődményünk nem volt. Ä fix osztálynak előnyei vannak. Nem a mobil gép leszólása, hanem az általunk alkalmazott berendezés és eljárás előnyeinek ismertetése a célunk, amikor elmondjuk, hogy gépünk nagyobb energiájú, pontosabb a célzóképessége, s gyorsabb. így a beteg hamarább túljut a beavatkozáson. Mi egy helyen az év 365 napján dolgozunk, a mobil gép kéthetenként tűnik fel egy-egy kórházban. Ha valakit például háromszor kell kezelni, a mobil gép otthagyja. Ha nincs más, hát megoperálják a beteget. Az sem hátrány, hogy a sorozatos kezeléseket állandó orvosokkal tudjuk elvégezni. — Csak előjegyzésre vesznek fel beteget? — Berendezkedtünk az akut esetek ellátására is. Ha az országban bárhol bevisznek valakit kórházba görcsölő vesekővel délután, másnap — akár vasárnap is — megcsináljuk a kezelést. Harminc kórházzal kötöttünk eddig szerződést, így valamennyi honvédkórházzal, a Belügyminisztérium kórházával is. Tervezzük, hogy Észak- és Kelet-Magyarországról összegyűjtjük a betegeket. A begörcsölteket idehozzák a mentők. A többiekért, előre megbeszélt időpontban, elmegyünk mikrobusszal, majd a kezelés után visszavisszük őket. A fix gép árából két „országjárót” vehettünk volna. De a szakmai stabilitás miatt a többet tudó gép mellett döntöttünk. Ha valamilyen véletlen folytán szövődmény keletkezne, itt a kórházban azonos stílusban felnevelkedett orvosok a legcélszerűbben tudják ellátni azt. Nincs tehát felelősségmegosztás, egymásra mutogatás. A kivizsgálást, a zúzást és az esetleges szövődményellátást tehát ugyanazok az orvosok végzik. — Ezt a szemléletet a megcsontosodott egészségügyi igazgatásban nem lehetett egyszerű keresztülvinni. Ráadásul egy kórházban működő kft.-ről van szó. Hogyan fogadtatták el magukat? — Jó kérdés. Nehezen illeszkedtünk be. Két lehetőségünk volt, bérelünk egy villát vagy megvetjük a lábunkat egy kórházban. Az előző könnyebb lett volna. Mégis a konfliktusokat vállaltuk, azért, hogy tevékenységünk szakmailag stabilabb legyen. Egy ilyen osztály ingerlőén hat a környezetére. Az intenzív osztály, a sebészet és az urológia méterekben mérhető közelségben van hozzánk. Ez nagy háttérbiztonságot ad. A nyitottabb kollégák példaértékűnek tekintik vállalkozásunkat, sokan hazai és külföldi barátjukkal néznek itt szét. — Ki állja a beavatkozás költségét? — Vállalkozásunk alapkoncepciója az volt, hogy magántőkéből kell beszerezni a gépet. Akkor pedig a német módszer szerint kell működtetni is. A havi lízing nekünk is annyi, mint a németeknek. S nem olcsóbbak a szolgáltatásaink sem, tehát a bevételnek is egyezőnek kell lennie. Mégpedig úgy, hogy a társadalombiztosítás állja a költségeket. A németeknél 1250 márka a beavatkozás. Egy magán- vállalkozás nem alapulhat paraszolvencián: óriási költségeink vannak. Régen vett egy kórház valamit, s fél évig hozzá sem nyúlt. Netán a főorvos szabadságának megkezdése előtt elzárta a gépét. A mi gépünknek hasznot is kell hoznia. Négy-öt év alatt amortizálódik nullára a berendezés. Akkorra új generációja jelenik meg a piacon. Gazdaságossági számítást végeztünk: 1990. végén egy beteg egyszerűbb epeműtéte 290 ezer forintjába került az országnak, nekünk egy törésért 35 ezer forintot fizet a társadalombiztosítás. A gyógy- szerezéssel együtt 50 ezer forint jön ki. Az eljárásra alkalmas betegnek tehát ide kell jönnie. — Mit szólnak az eljárás színrelépéséhez a sebészek? — Nem sebészi megítélés kérdése, hogy ki alkalmas erre a beavatkozásra, s ki nem. Hozzánk eljön a beteg — s mert nincs hálapénz —, az orvos objektiven dönt arról, hogy alkalmas-e a kezelésre. A sebész — érthetően — ki van téve egyfajta kísértésnek. Idekerülésem előtt szülészként dolgoztam, tehát megértem e problémát. Mi kiválasztjuk a betegeinket, aki nem vethető alá az eljárásDr. Nagy György a képernyőt figyelve adja le „lövéseit” az epére nak, azt elküldjük a sebészhez. Ha majd egyszer megjelenik a magánbiztosítás, akkor ők sem fizetik meg a sebésznek, a kórháznak az indokolatlan, nagy költséggel járó műtétet. Eddig elválasztották a pénzt és a gyógyítást. Nem vagyunk ráutalva arra, hogy sarlatán módon gyógyítsunk. Nem vagyunk beleszorítva abba, hogy minél hosszabb ideig tartson a kezelés. —Említette, hogy nem fogadnak el hálapénzt. — Elvégezzük a vizsgálatokat, leszámlázzuk a kórháznak, nekik pedig kifizeti a társadalombiztosítás. Olyan ez mint a német szisztéma. A beteg fizeti a biztosítást, a társadalombiztosítás fizeti az orvost, az orvos pedig ingyen ellátja a beteget. Ideális kapcsolat. —Az így kapott pénz elegendő az itt dolgozók tisztes megélhetéséhez? —Ez ma még nem mondható el. A szisztéma jó, de a 35 ezer forint kevés. A reális összeg 60-70 ezer lenne. Mindenért fizetünk a kórháznak. Ha a mobil készülék otthagy a kórházban egy beteget műtétre, a kórház saját költségén műti meg. Nekünk ezt is leszámlázzák. De örülünk, hogy egyáltalán elindult ez a jó és becsületes szisztéma. Az urológiai és a belgyógyászati szakmai kollégium — a professzorok legmagasabb rendű testületé — már jóváhagyta, hogy a kőtörésre 70 ezer forint körüli árat látnak indokoltnak. — Az embléma két ,,A” betűből áll. Gondolom, az egyik az Ón nevének kezdőbetűje. Kit rejt a másik? — A német partneremet, akivel ugyanilyen intézetet kívánunk létrehozni a Dunántúlon is. Ezt követően kiépítenénk a magyarországi allergológiai hálózatot. Német partnerem bőrgyógyász. Rengeteg allergiás gyerek van nálunk, de nincs megoldva ellátásuk. Társaságunk filozófiája szerint a képződött nyereség felét minden évben visszaforgatjuk egy újabb beruházásba. — Várható, hogy Gyula és Békéscsaba a közeljövőben lehetőséget kap betegei itteni kezelésére? — A napokban utazom e két városba. Szívesen adnánk egy állandó napot e térség betegeinek. Egy elegáns mikrobusszal megoldható az utazás. Az ország összes körzeti orvosához — így Békés megyébe is — eljuttattunk vagy a közeljövőben eljuttatunk egy szakmai tájékoztatót. Dél körül indulunk vissza. Miskolc-Tapolcán megállunk egy ebéd erejéig. Friss hó borít mindent, vidáman ropog lépteink alatt. Ä „kőtörőkre” gondolok, meg egészségügyünk mozdíthatatlanságára. Vajha a megkövesedett szemléletet is ilyen egyszerű lenne szétrop- pantani... Kiss A. János Dr. Argay László, az intézet társtulajdonosa és orvosigazgatója
