Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-14-15 / 293. szám

Kohán-évforduló Huszonöt éve, 1966. decem­ber 16-án hunyt el Kohán György, Gyulaváriban született festőművész. Halálának évfor­dulója alkalmából egymást kö­vetik a megemlékezések. Hét­főn szülővárosa tiszteleg nagy fia emléke előtt, kedden pedig Szegeden nyílik kiállítás képei­ből. Lapunk hétfőn négyoldalas melléklettel emlékezik rá. Misekoncert Idén is megrendezik Békés­csabán, a sportcsarnokban a ka­rácsonyi misekoncertet decem­ber 17-én, este fél hétkor. A kö­zel kétszáz közreműködő — komoly-, könnyű és népzenei együttes, zenész, énekes, tech­nikai munkatárs — anyagi el­lenszolgáltatás nélkül vállalta a munkát. A közönségszervezők elvárják a megye nevelőottho­naiban élő gyerekeket, az értel­mi fogyatékosokat, a mozgás- korlátozottakat, a vakokat és a nyugdíjasokat, s tőlük nem kér­nek belépőjegyet. Sőt, a meghí­vott gyermekek a városi önkor­mányzat és a Jókai Utcai Általá­nos Iskola jóvoltából jelképes ajándékot is kapnak. A bevételt jótékonysági célra szánják. Este fél hattól fél hétig a Posta elől koncertbuszok indulnak, me­lyek díjtalanul szállítják oda- vissza a közönséget. / Ehe a szépnek A Végegyházi Általános Is­kola nevelőtestülete és techni­kai dolgozói, hogy segítsék a „Végegyháza Környezetvédel­méért Álapítvány” működésé­hez szükséges alapfeltételeket, az alaptőkéhez pénzbeni fel­ajánlást tettek. Á 19 dolgozó személyenként 1600 forint étke­zési hozzájárulásáról mondott le, annak érdekében, hogy a gye­rekek segítségével az ősszel megkezdett szabadidőpark ki­alakítása megvalósulhasson. A közösség háza Medgyesbodzás községben december 20-án délelőtt közös­ségi házat avatnak. A települé­sen régóta megoldatlan gond az ünnepségek, művelődési prog­ramok helyszíneinek biztosítá­sa. A nagyobb létszámú esemé­nyeket a volt pártház épületében tartották, de ez csak átmeneti megoldásként jöhetett szóba. Az önkormányzat úgy döntött, hogy a régi omladozó művelő­dési házat átalakítják többcélú, új létesítménnyé. Á terv megva­lósításának bizonyságául kerül sor 20-án (pénteken) a „házava- tóra”. Az ünnepi programban ját­szóház, fenyőünnep társastánc­bemutató és a Balassi néptánc­együttes műsora szerepel. Anna a pártja nyakán Ellenfeleim híresztelésével ellentétben nem emigráltam, a chilei utazáshoz szükséges pénzt viszont valóban a párt le­zárt páncélszekrényéből vettük magunkhoz — mondta Petraso­vits Anna, chilei útjáról való ha­zatérését követően. A posztjából sokadszorra fel­függesztett, ám ettől függetlenül a párt Dohány utcai székházá­ban továbbra is a párt elnöke­ként tisztelt Petrasovits Anna a beszélgetéskor azzal magyaráz­ta a páncélszekrény erőszakos felnyitását, hogy a trezort kezelő pártalkalmazott megtagadta a chilei utazáshoz, azaz a Szocia­lista Intemacionálé ülésén való részvételhez szükséges pénz kiadását. KÖRKÉP 1991. december 14-15., szombat-vasárnap Torgyán: „Kilopják az országot Nyugatra...” Talpalatnyi hely nem maradt résen a tegnap este a gádorosi művelődési házban, ahol a helyi kisgazdapárt vendégeként dr. Torgyán József, a párt országos elnöke tartott előadást a rend­szerváltásról. Beszédét a hallga­tóság több- alkalommal tapssal szakította félbe, különösen ami­kor arról beszélt a kisgazdák hí­res vezére, hogy nem fejeződött be a rendszerváltás, sem politi­kai sem gazdasági téren. — Amíg a volt kommunisták ülnek a miniszteri székben, és amikor az ügyészség emberei és a bírák a volt kommunista rend­szer kiszolgálói, addig nem be­szélhetünk rendszerváltásról. A Kádár-rendszer idején a Szov­jetunió érdekeit szem előtt tartva kilopták az országot Keletre, most ugyanezt teszik a hatalmon lévők, csak Nyugat felé viszik az ország legékesebb gyöngy­szemeit, a gyárakat, az üzeme­ket—jelentette ki a szónok. A kisgazdapárt az érzelme­ken túl nemcsak azért ragaszko­dik a parasztság érdekeinek vé­delmére, mert demagóg, hanem azért, mert mindig ez a réteg volt a nemzet húzóereje és a jövőben is csak ettől lehet várni, hogy kivezeti az országot e mérhetet­len válságból — állította Tor­gyán József, majd így folytatta: — A kisgazdapárt gondos­kodni fog arról, hogy február 29- én, a szökőév napján megtörtén­jen a teljes kártalanítás és min­denki visszakapja azt a tulaj­dont, amit a kommunisták elvet­tek tőle. Meg kell fontolni az adósság visszafizetését is, hi­szen a Nyugat pénzügyi sza­kemberei azért adtak hitelt Ma­gyarországnak, hogy fegyver­dörgés nélkül pusztítsák el a kommunista rendszert. Tehát a pénzt nem nekünk, a magyar népnek adták kölcsön, hanem megváltották a pénzükért politi­kai céljukat — mondotta Tor­gyán doktor. P.J. Egyet fizet, kettőt kap December 16-án Mini Galé­riát nyitnak Gyulán, a Hétvezér utcai IBUSZ-irodában. A galé­riában kiállításra kerülő festmé­nyeket Békés megyei alkotók, valamint a Mártélyi Képzőmű­vészek Baráti Körének tagjai készítették. A Mini Galéria megálmodói, szervezői úgy gondolták, ezzel a lehetőséggel mindenki jól jár. A képek esztétikussá teszik az IBUSZ-irodát, a festőművé­szeknek kulturált helyet biztosí­tanak a képeik bemutatására, és az érdeklődők a helyszínen ked­vező áron megvásárolhatják a nekik tetsző alkotásokat. A szer­vezők terve az is, hogy a későb­biek során a megyéből elszár­mazott művészek alkotásait is behozzák a galériába vagy telje­sítsék a festmények után érde­klődők sajátos megrendeléseit. Karácsonyi, illetve újévi megle­petésnek pedig azt találták ki, hogy aki december 16-a és 30-a között itt vásárol festményt, az sorsoláson vehet részt. A sze­rencsés kihúzottak egy-egy kép­zőművészeti alkotást kapnak ajándékba. —ria Beszélgetés Markó Istvánnal (Folytatás az 1. oldalról) — Nem lehet tudni. Ameny- nyire magam a tagság körében, itthon megfordulok, azt hiszem, a jelenséggel a többség nem szimpatizál, mert tart a széthú­zástól. Ehelyett sorra kellene kötnünk a kompromisszumokat a párton belül is. — Kritika érte a pártot, hogy a tagság tájékozottsága hiá­nyos, csekély. Ráadásul időn­ként bizonyos viselkedési és vé­leménymintákat vesznek fel, s a más nézeten lévőkkel szemben hamar kialakul az ellenségkép. —- A bírálat egy része igaz. Valóban, a tagság egy része — szervezettség híján — sokáig nem volt megfelelően tájékoz­tatva. Az a bizonyos „hírlevél”, amely a párt politikáját, belső ügyeit tartalmazta, nem jutott el mindenkihez. Két hónapja vi­szont az országos központból valamennyi MDF-tagnak heten­te eljuttatják a hírlevelet, s ez nem kis munka. A kérdésben szereplő másik gondolat a kire­kesztést foglalja magában, ami szerintem markánsan nem jele­nik meg. Akkor lenne igaz, ha mondjuk az országos gyűlésen zárnának ki több tagot is a véle­ménye miatt. A kérdés azért ér­dekes, mert a pártban is most alakul a belső demokrácia, az erők időnként ütköznek. — Ez az ütközés a mostani tanácskozáson nem vezet arra, hogy a különböző nézeteket val­ló csoportok távolodnak egy­mástól? — Politikusi válasszal fele­lek: nem. Nem féltem az egysé­get — nem ellentmondva az előbb említettekkel —, amely az MDF létéből fakad. Annak ide­jén, amikor pártról szó sem volt, megtalálta itt a helyét a liberális, a nemzeti, a keresztény, a kon­zervatív, sőt, a jobboldali gon­dolkodású ellenzéki is. — Talán éppen emiatt ebben a pártban lenne szükség a leg­nagyobb toleranciára, amiből ugye, nem sok van ebben az or­szágban. — Pontosan. Azt kell monda­nom azonban, hogy ebből a párt­ból senkit nem küldtek el. Beke Katának sem kellett volna el­mennie, nincs ennek értelme. A könnyebb megoldást választot­ta, holott a lehetőségei megvol­tak az MDF-ben. — Ön mit vár a hétvégi prog­ramtól? Mennyiben változik az MDF politikája, stratégiája? — Alapvető változásokra nem számítok. Úgy gondolom, nem az ellentéteket kell erősíte­ni. Ideje lenne viszont félre tenni az idealisztikus elképzeléseket. A jövő esztendő sorsfordító lesz. Fokozódnak a kormány szociális feszültséggel járó in­tézkedései, s nekünk ezt szor­galmaznunk kell, amivel együtt el kell mozdulnunk az érdekkép­viseletek felé. Nagyon nehéz lesz stabilizáló tényezőként po­litizálnunk. A tét annyira nagy, hogy nem túlzás: mindent meg­nyerhetünk, de mindent el is veszíthetünk. L. E. A névtelen művészet Az, hogy a megyeszékhely belvárosában és néhány utcáján manapság legeltethetjük a tekin­tetünket jó néhány míves épüle­ten, Katsányi Pál építész műem­lékimádatának, fantáziájának, támogató kapcsolatainak, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség figyelmének is köszönhető. A városháza, a Fiu­me Szálló, az Andrássy úti büfé (népies nevén, a Talpas), a Nem­zeti Bank, a régi posta és több más egyéb helyreállított, a szí­nek harmóniájával kibontott ar­chitektúrájú épület homlokzati tervei láthatók azon a kiállítá­son, amelyet a városháza újjá­született barokk istállóhelyisé­gében rendeztek be. „Művészet ez is, névtelen művészet, hiszen az építész' soha nem írja nevét az általa tervezett épületre” — mondta megnyitójában Schéner Mihály Munkácsy-díjas érdemes és ki­váló művész. Becsület illeti a műemlékeseket, hiszen amire gondot fordítanak, az már érté­ket képvisel a magyar építészet­ben. Katsányi Pál megvalósult tervei 20 esztendő munkáját di­csérik. A vendégeket köszöntő bé­késcsabai polgármester, Pap János nyilván eredeti szakmájá­nak hatására, építészek szellemi műhelyének, értékes gondolato­kat ébresztő és cserélő tanácsko­zónak is jellemezte a tegnap át­adott kiállítótermet. A fotótárlat (Latorczai János képeivel) ja­nuár 16-áig látható délelőtt 9-től 16 óráig a városháza II. udvará­Vendégkommentár Sisakhatáron Kétféle határral találkoztam életemben, ám lehetséges, hogy több is létezik. Az egyik az, amelyet magunk szabunk meg indulatainknak, rajongásunknak nagy dühünknek... A másik, amelyet valaki körénk, elibénk von. Szemmel látható a „belső” és „külső” határ közötti különb­ség, különösen a modemnek kikiáltott és jócskán túlbecsült nyolcvanas-kilencvenes években most, amelyek ott lapulnak a XXI. század hóna alatt, hogy azt vélt erejükkel magasra röpít­sék. Az egészséges ember természetéből fakad a reménykedés, a békés és boldog életre való vágy, a többet akarás... Csakhogy ami esetleg jó az egyik embernek, nem felel meg a másiknak. Most az egykor Jugoszláviának nevezett csonka országban harcoló felek mindegyike mégis mintha egyetértene valamiben: kéksisakosoknak kell megvonniok közöttük az ilyen vagy olyan határokat. Abban már kevésbé tudnak közös nevezőre jutni, hogy idébb vagy odébb, vagy egyáltalán hova is kerüljenek. A képzeletbeli sisakhatáron mit lehetne is felállítani, mint asztalok sorát. És székeket az asztalok köré a részletekbe menő és kimerítő tárgyalásokhoz, amelyek napjainkban a világ leg­több pontján jó alapul szolgálnak népek sorsának az eldöntésé­hez. Vajon miért itt, a földgolyó egyik legszebb vidékén értékte­lenedett úgy el az igaz szó, mint túlságosan bőséges esztendő­ben a gabona, gyümölcs vagy bor? A szó, amely a más-más délszláv nyelveken is annyira hasonlít egymásra. Egy széteső ország jövőjével sáfárkodik a világ. Rövidesen meglátjuk majd, hogy jól vagy rosszul. Már nem hétről hétre, hanem szinte napról napra a század egyik legfurcsább háborújá­nak tartott és alig értett egymásnak feszüléssel foglalkoznak az Egyesült Nemzetek Szervezetének testületéi, az Európai Kö­zösség tagországai... Az egyszerű ember pedig szinte óráról órára kíséri a televízió képernyőjén a véres eseményeket, a reményben, hogy egy ünnepi szép pillanatban a végükről szá­molnak be. Mikor és hol hangzik majd el a varázsszó: béke? Ami a teljes fegyvernyugvást, az egymás iránti toleranciát, a sértettek jogai­nak teljes visszanyerését, a lerombolt városok újbóli felépítését, s ha nem is a sajnálatos módon lejáratott testvériséget, hanem helyette az egymás megbecsülésén és tiszteletben tartásán alapuló demokráciát jelenti majd. Mert akkor — akár egészé­ben, akár darabjaiban — újjászületik ez az ország. Csordás Mihály, a szabadkai 7 Nap munkatársa Pályázat főügyészi munkakörök betöltésére Az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott törvény végrehajtására dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész pályázatot hirdet két legfőbb ügyész helyettesi, valamint 19 megyei főügyészség és a fővárosi főügyészség főügyés­zi munkaköreinek betöltésére. A pályázat nyilvános. A meghirdetett vezetői állásokra mindazok pályázhatnak, akik az ügyészi kinevezés feltételeinek egyébként megfelelnek és legalább ötévi, szakvizsgához kötött munkakörben eltöltött joggyakorlatuk van. A részletes pályázati felhívások a szakmai közlönyökben (Ügyészségi Közlöny, Igazságügyi Közlöny, Belügyi Közlöny) kerülnek közzétételre. A pályázatokat a legfőbb ügyészhez kell benyújtani 1992. január hó 31. napjáig. A kinevezésekre — az elbírálás törvényi rendjét követően —1992. április hó 1. napjával kerül sor.A jövő év elején folyamato­san meghirdetésre kerülnek a többi ügyészségi vezetői állások pályázatai is. Boy szolgálat Békéscsabán Házhoz szállítva is olcsóbbak áruik, mint a boltban Ezen a Wartburgon semmi sem profi. Ahogy a két 19 éves birtokosa — Kovács Zsolt és Farkas Zsolt — vállalkozása is éppen eredetisége miatt szem­beötlő. Néhány hete élelmisze­rek házhoz szállításához lát­tak Békéscsabán. Most, ami­kor minden fillérnek helye van egy háztartásban? — Nagykereskedelmi áron adjuk valamennyi árunkat — mondják. — A szállításért mini­mum tíz forintot kérünk. Ez az összeg a vásárolt érték arányá­ban nő, 500 forint után 50-et, de ezer után már csak 100-at kell fizetni. — Mezőmegyerre, Gerlára, Csabaszabadiba is házhoz szál­lítanak? — Az említett feltételekkel: nem. Nagy tételben, akciók so­rán keressük fel e helyeket. Más városrészekben viszont egysé­ges tarifát alkalmazunk. — Gondolom, nem az And­rássy útiak rohanták meg önö­ket? — Pedig így van, a nagyke­reskedelmi áraink miatt. Tejet hajnal 3-tól, péksüteményt 5-től tudunk házhoz vinni. Minden mással 3 és 22 óra között csön­getünk be. — Eredetileg telefonszerelők voltak. Hogy jutott eszükbe e vállalkozás? — Nyáron pincérkedtünk, majd kocsikat hoztunk be Svájc­ból. Most a boyszolgálatban lá­tunk lehetőséget. A napokban beöltöztünk Mikulásnak is. Nem ez volt az utolsó ötletünk. K.A.J. HALHATATLAN VA­GYOK. EGYELŐRE. (Graffiti) SarMa 020fiba „Adjál pízt!” Prágai Imrét, a kunágotai nyugdíjas asztalost gyermek­korom óta ismerem. Hosszú, szikár ember, hórihorgassá- ga jámbor természettel páro­sul. Felnevelt két leánygyer­meket, az egyik orvostanhall­gató a másik, végzett pedagó­gus. Régen láttam Prágai Imrét, mondják, felette is eljártak az évek. Fél vesével él és az egyik karja olyan vékony, mint a kisgyermeké. De azért meg­van, még mindig kézbe veszi a vésőt vagy a gyalut. Ennyit tudtam idáig róla, most meg azzal fogadnak otthon, hogy Prágai Imrét leütötték, kirabolták, fekszik nagy betegen. Meglátogatom. — Biciklivel voltam a lá- nyoméknál Dombiratoson — mondja. — Üvegezni mentem hozzájuk. Visszafelé—fényes nappal! — fékez mögöttem egy autó, valaki kiugrik belő­le, utánam szalad, azt mond­ja: adjál pízt, de már üt is. Két óra múlva tértem magamhoz, az út melletti másfél méter mély árokban. Összeverve, összerugdosva, törött bor­dákkal vonszoltam haza ma­gam. A kerékpárt vitték el meg a szer számostáskát. Én meg azóta a kórházat járom. Ha lett volna víz a csatornában, akkor nekem annyi! Rend­őrség? Semmilyen felvilágo­sítást nem tudtam nekik adni, mondom, hátulról jöttek. Adjál pízt! — hallom azóta is a hátborzongató felszólí­tást. Az í-ző nyelvjárás némi­leg útbaigazíthatja a rendőr­séget. Minket, többieket pedig e kétszavas mondat tartalma. Ménesi György

Next

/
Thumbnails
Contents