Békés Megyei Hírlap, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-14-15 / 293. szám
Kohán-évforduló Huszonöt éve, 1966. december 16-án hunyt el Kohán György, Gyulaváriban született festőművész. Halálának évfordulója alkalmából egymást követik a megemlékezések. Hétfőn szülővárosa tiszteleg nagy fia emléke előtt, kedden pedig Szegeden nyílik kiállítás képeiből. Lapunk hétfőn négyoldalas melléklettel emlékezik rá. Misekoncert Idén is megrendezik Békéscsabán, a sportcsarnokban a karácsonyi misekoncertet december 17-én, este fél hétkor. A közel kétszáz közreműködő — komoly-, könnyű és népzenei együttes, zenész, énekes, technikai munkatárs — anyagi ellenszolgáltatás nélkül vállalta a munkát. A közönségszervezők elvárják a megye nevelőotthonaiban élő gyerekeket, az értelmi fogyatékosokat, a mozgás- korlátozottakat, a vakokat és a nyugdíjasokat, s tőlük nem kérnek belépőjegyet. Sőt, a meghívott gyermekek a városi önkormányzat és a Jókai Utcai Általános Iskola jóvoltából jelképes ajándékot is kapnak. A bevételt jótékonysági célra szánják. Este fél hattól fél hétig a Posta elől koncertbuszok indulnak, melyek díjtalanul szállítják oda- vissza a közönséget. / Ehe a szépnek A Végegyházi Általános Iskola nevelőtestülete és technikai dolgozói, hogy segítsék a „Végegyháza Környezetvédelméért Álapítvány” működéséhez szükséges alapfeltételeket, az alaptőkéhez pénzbeni felajánlást tettek. Á 19 dolgozó személyenként 1600 forint étkezési hozzájárulásáról mondott le, annak érdekében, hogy a gyerekek segítségével az ősszel megkezdett szabadidőpark kialakítása megvalósulhasson. A közösség háza Medgyesbodzás községben december 20-án délelőtt közösségi házat avatnak. A településen régóta megoldatlan gond az ünnepségek, művelődési programok helyszíneinek biztosítása. A nagyobb létszámú eseményeket a volt pártház épületében tartották, de ez csak átmeneti megoldásként jöhetett szóba. Az önkormányzat úgy döntött, hogy a régi omladozó művelődési házat átalakítják többcélú, új létesítménnyé. Á terv megvalósításának bizonyságául kerül sor 20-án (pénteken) a „házava- tóra”. Az ünnepi programban játszóház, fenyőünnep társastáncbemutató és a Balassi néptáncegyüttes műsora szerepel. Anna a pártja nyakán Ellenfeleim híresztelésével ellentétben nem emigráltam, a chilei utazáshoz szükséges pénzt viszont valóban a párt lezárt páncélszekrényéből vettük magunkhoz — mondta Petrasovits Anna, chilei útjáról való hazatérését követően. A posztjából sokadszorra felfüggesztett, ám ettől függetlenül a párt Dohány utcai székházában továbbra is a párt elnökeként tisztelt Petrasovits Anna a beszélgetéskor azzal magyarázta a páncélszekrény erőszakos felnyitását, hogy a trezort kezelő pártalkalmazott megtagadta a chilei utazáshoz, azaz a Szocialista Intemacionálé ülésén való részvételhez szükséges pénz kiadását. KÖRKÉP 1991. december 14-15., szombat-vasárnap Torgyán: „Kilopják az országot Nyugatra...” Talpalatnyi hely nem maradt résen a tegnap este a gádorosi művelődési házban, ahol a helyi kisgazdapárt vendégeként dr. Torgyán József, a párt országos elnöke tartott előadást a rendszerváltásról. Beszédét a hallgatóság több- alkalommal tapssal szakította félbe, különösen amikor arról beszélt a kisgazdák híres vezére, hogy nem fejeződött be a rendszerváltás, sem politikai sem gazdasági téren. — Amíg a volt kommunisták ülnek a miniszteri székben, és amikor az ügyészség emberei és a bírák a volt kommunista rendszer kiszolgálói, addig nem beszélhetünk rendszerváltásról. A Kádár-rendszer idején a Szovjetunió érdekeit szem előtt tartva kilopták az országot Keletre, most ugyanezt teszik a hatalmon lévők, csak Nyugat felé viszik az ország legékesebb gyöngyszemeit, a gyárakat, az üzemeket—jelentette ki a szónok. A kisgazdapárt az érzelmeken túl nemcsak azért ragaszkodik a parasztság érdekeinek védelmére, mert demagóg, hanem azért, mert mindig ez a réteg volt a nemzet húzóereje és a jövőben is csak ettől lehet várni, hogy kivezeti az országot e mérhetetlen válságból — állította Torgyán József, majd így folytatta: — A kisgazdapárt gondoskodni fog arról, hogy február 29- én, a szökőév napján megtörténjen a teljes kártalanítás és mindenki visszakapja azt a tulajdont, amit a kommunisták elvettek tőle. Meg kell fontolni az adósság visszafizetését is, hiszen a Nyugat pénzügyi szakemberei azért adtak hitelt Magyarországnak, hogy fegyverdörgés nélkül pusztítsák el a kommunista rendszert. Tehát a pénzt nem nekünk, a magyar népnek adták kölcsön, hanem megváltották a pénzükért politikai céljukat — mondotta Torgyán doktor. P.J. Egyet fizet, kettőt kap December 16-án Mini Galériát nyitnak Gyulán, a Hétvezér utcai IBUSZ-irodában. A galériában kiállításra kerülő festményeket Békés megyei alkotók, valamint a Mártélyi Képzőművészek Baráti Körének tagjai készítették. A Mini Galéria megálmodói, szervezői úgy gondolták, ezzel a lehetőséggel mindenki jól jár. A képek esztétikussá teszik az IBUSZ-irodát, a festőművészeknek kulturált helyet biztosítanak a képeik bemutatására, és az érdeklődők a helyszínen kedvező áron megvásárolhatják a nekik tetsző alkotásokat. A szervezők terve az is, hogy a későbbiek során a megyéből elszármazott művészek alkotásait is behozzák a galériába vagy teljesítsék a festmények után érdeklődők sajátos megrendeléseit. Karácsonyi, illetve újévi meglepetésnek pedig azt találták ki, hogy aki december 16-a és 30-a között itt vásárol festményt, az sorsoláson vehet részt. A szerencsés kihúzottak egy-egy képzőművészeti alkotást kapnak ajándékba. —ria Beszélgetés Markó Istvánnal (Folytatás az 1. oldalról) — Nem lehet tudni. Ameny- nyire magam a tagság körében, itthon megfordulok, azt hiszem, a jelenséggel a többség nem szimpatizál, mert tart a széthúzástól. Ehelyett sorra kellene kötnünk a kompromisszumokat a párton belül is. — Kritika érte a pártot, hogy a tagság tájékozottsága hiányos, csekély. Ráadásul időnként bizonyos viselkedési és véleménymintákat vesznek fel, s a más nézeten lévőkkel szemben hamar kialakul az ellenségkép. —- A bírálat egy része igaz. Valóban, a tagság egy része — szervezettség híján — sokáig nem volt megfelelően tájékoztatva. Az a bizonyos „hírlevél”, amely a párt politikáját, belső ügyeit tartalmazta, nem jutott el mindenkihez. Két hónapja viszont az országos központból valamennyi MDF-tagnak hetente eljuttatják a hírlevelet, s ez nem kis munka. A kérdésben szereplő másik gondolat a kirekesztést foglalja magában, ami szerintem markánsan nem jelenik meg. Akkor lenne igaz, ha mondjuk az országos gyűlésen zárnának ki több tagot is a véleménye miatt. A kérdés azért érdekes, mert a pártban is most alakul a belső demokrácia, az erők időnként ütköznek. — Ez az ütközés a mostani tanácskozáson nem vezet arra, hogy a különböző nézeteket valló csoportok távolodnak egymástól? — Politikusi válasszal felelek: nem. Nem féltem az egységet — nem ellentmondva az előbb említettekkel —, amely az MDF létéből fakad. Annak idején, amikor pártról szó sem volt, megtalálta itt a helyét a liberális, a nemzeti, a keresztény, a konzervatív, sőt, a jobboldali gondolkodású ellenzéki is. — Talán éppen emiatt ebben a pártban lenne szükség a legnagyobb toleranciára, amiből ugye, nem sok van ebben az országban. — Pontosan. Azt kell mondanom azonban, hogy ebből a pártból senkit nem küldtek el. Beke Katának sem kellett volna elmennie, nincs ennek értelme. A könnyebb megoldást választotta, holott a lehetőségei megvoltak az MDF-ben. — Ön mit vár a hétvégi programtól? Mennyiben változik az MDF politikája, stratégiája? — Alapvető változásokra nem számítok. Úgy gondolom, nem az ellentéteket kell erősíteni. Ideje lenne viszont félre tenni az idealisztikus elképzeléseket. A jövő esztendő sorsfordító lesz. Fokozódnak a kormány szociális feszültséggel járó intézkedései, s nekünk ezt szorgalmaznunk kell, amivel együtt el kell mozdulnunk az érdekképviseletek felé. Nagyon nehéz lesz stabilizáló tényezőként politizálnunk. A tét annyira nagy, hogy nem túlzás: mindent megnyerhetünk, de mindent el is veszíthetünk. L. E. A névtelen művészet Az, hogy a megyeszékhely belvárosában és néhány utcáján manapság legeltethetjük a tekintetünket jó néhány míves épületen, Katsányi Pál építész műemlékimádatának, fantáziájának, támogató kapcsolatainak, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség figyelmének is köszönhető. A városháza, a Fiume Szálló, az Andrássy úti büfé (népies nevén, a Talpas), a Nemzeti Bank, a régi posta és több más egyéb helyreállított, a színek harmóniájával kibontott architektúrájú épület homlokzati tervei láthatók azon a kiállításon, amelyet a városháza újjászületett barokk istállóhelyiségében rendeztek be. „Művészet ez is, névtelen művészet, hiszen az építész' soha nem írja nevét az általa tervezett épületre” — mondta megnyitójában Schéner Mihály Munkácsy-díjas érdemes és kiváló művész. Becsület illeti a műemlékeseket, hiszen amire gondot fordítanak, az már értéket képvisel a magyar építészetben. Katsányi Pál megvalósult tervei 20 esztendő munkáját dicsérik. A vendégeket köszöntő békéscsabai polgármester, Pap János nyilván eredeti szakmájának hatására, építészek szellemi műhelyének, értékes gondolatokat ébresztő és cserélő tanácskozónak is jellemezte a tegnap átadott kiállítótermet. A fotótárlat (Latorczai János képeivel) január 16-áig látható délelőtt 9-től 16 óráig a városháza II. udvaráVendégkommentár Sisakhatáron Kétféle határral találkoztam életemben, ám lehetséges, hogy több is létezik. Az egyik az, amelyet magunk szabunk meg indulatainknak, rajongásunknak nagy dühünknek... A másik, amelyet valaki körénk, elibénk von. Szemmel látható a „belső” és „külső” határ közötti különbség, különösen a modemnek kikiáltott és jócskán túlbecsült nyolcvanas-kilencvenes években most, amelyek ott lapulnak a XXI. század hóna alatt, hogy azt vélt erejükkel magasra röpítsék. Az egészséges ember természetéből fakad a reménykedés, a békés és boldog életre való vágy, a többet akarás... Csakhogy ami esetleg jó az egyik embernek, nem felel meg a másiknak. Most az egykor Jugoszláviának nevezett csonka országban harcoló felek mindegyike mégis mintha egyetértene valamiben: kéksisakosoknak kell megvonniok közöttük az ilyen vagy olyan határokat. Abban már kevésbé tudnak közös nevezőre jutni, hogy idébb vagy odébb, vagy egyáltalán hova is kerüljenek. A képzeletbeli sisakhatáron mit lehetne is felállítani, mint asztalok sorát. És székeket az asztalok köré a részletekbe menő és kimerítő tárgyalásokhoz, amelyek napjainkban a világ legtöbb pontján jó alapul szolgálnak népek sorsának az eldöntéséhez. Vajon miért itt, a földgolyó egyik legszebb vidékén értéktelenedett úgy el az igaz szó, mint túlságosan bőséges esztendőben a gabona, gyümölcs vagy bor? A szó, amely a más-más délszláv nyelveken is annyira hasonlít egymásra. Egy széteső ország jövőjével sáfárkodik a világ. Rövidesen meglátjuk majd, hogy jól vagy rosszul. Már nem hétről hétre, hanem szinte napról napra a század egyik legfurcsább háborújának tartott és alig értett egymásnak feszüléssel foglalkoznak az Egyesült Nemzetek Szervezetének testületéi, az Európai Közösség tagországai... Az egyszerű ember pedig szinte óráról órára kíséri a televízió képernyőjén a véres eseményeket, a reményben, hogy egy ünnepi szép pillanatban a végükről számolnak be. Mikor és hol hangzik majd el a varázsszó: béke? Ami a teljes fegyvernyugvást, az egymás iránti toleranciát, a sértettek jogainak teljes visszanyerését, a lerombolt városok újbóli felépítését, s ha nem is a sajnálatos módon lejáratott testvériséget, hanem helyette az egymás megbecsülésén és tiszteletben tartásán alapuló demokráciát jelenti majd. Mert akkor — akár egészében, akár darabjaiban — újjászületik ez az ország. Csordás Mihály, a szabadkai 7 Nap munkatársa Pályázat főügyészi munkakörök betöltésére Az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott törvény végrehajtására dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész pályázatot hirdet két legfőbb ügyész helyettesi, valamint 19 megyei főügyészség és a fővárosi főügyészség főügyészi munkaköreinek betöltésére. A pályázat nyilvános. A meghirdetett vezetői állásokra mindazok pályázhatnak, akik az ügyészi kinevezés feltételeinek egyébként megfelelnek és legalább ötévi, szakvizsgához kötött munkakörben eltöltött joggyakorlatuk van. A részletes pályázati felhívások a szakmai közlönyökben (Ügyészségi Közlöny, Igazságügyi Közlöny, Belügyi Közlöny) kerülnek közzétételre. A pályázatokat a legfőbb ügyészhez kell benyújtani 1992. január hó 31. napjáig. A kinevezésekre — az elbírálás törvényi rendjét követően —1992. április hó 1. napjával kerül sor.A jövő év elején folyamatosan meghirdetésre kerülnek a többi ügyészségi vezetői állások pályázatai is. Boy szolgálat Békéscsabán Házhoz szállítva is olcsóbbak áruik, mint a boltban Ezen a Wartburgon semmi sem profi. Ahogy a két 19 éves birtokosa — Kovács Zsolt és Farkas Zsolt — vállalkozása is éppen eredetisége miatt szembeötlő. Néhány hete élelmiszerek házhoz szállításához láttak Békéscsabán. Most, amikor minden fillérnek helye van egy háztartásban? — Nagykereskedelmi áron adjuk valamennyi árunkat — mondják. — A szállításért minimum tíz forintot kérünk. Ez az összeg a vásárolt érték arányában nő, 500 forint után 50-et, de ezer után már csak 100-at kell fizetni. — Mezőmegyerre, Gerlára, Csabaszabadiba is házhoz szállítanak? — Az említett feltételekkel: nem. Nagy tételben, akciók során keressük fel e helyeket. Más városrészekben viszont egységes tarifát alkalmazunk. — Gondolom, nem az Andrássy útiak rohanták meg önöket? — Pedig így van, a nagykereskedelmi áraink miatt. Tejet hajnal 3-tól, péksüteményt 5-től tudunk házhoz vinni. Minden mással 3 és 22 óra között csöngetünk be. — Eredetileg telefonszerelők voltak. Hogy jutott eszükbe e vállalkozás? — Nyáron pincérkedtünk, majd kocsikat hoztunk be Svájcból. Most a boyszolgálatban látunk lehetőséget. A napokban beöltöztünk Mikulásnak is. Nem ez volt az utolsó ötletünk. K.A.J. HALHATATLAN VAGYOK. EGYELŐRE. (Graffiti) SarMa 020fiba „Adjál pízt!” Prágai Imrét, a kunágotai nyugdíjas asztalost gyermekkorom óta ismerem. Hosszú, szikár ember, hórihorgassá- ga jámbor természettel párosul. Felnevelt két leánygyermeket, az egyik orvostanhallgató a másik, végzett pedagógus. Régen láttam Prágai Imrét, mondják, felette is eljártak az évek. Fél vesével él és az egyik karja olyan vékony, mint a kisgyermeké. De azért megvan, még mindig kézbe veszi a vésőt vagy a gyalut. Ennyit tudtam idáig róla, most meg azzal fogadnak otthon, hogy Prágai Imrét leütötték, kirabolták, fekszik nagy betegen. Meglátogatom. — Biciklivel voltam a lá- nyoméknál Dombiratoson — mondja. — Üvegezni mentem hozzájuk. Visszafelé—fényes nappal! — fékez mögöttem egy autó, valaki kiugrik belőle, utánam szalad, azt mondja: adjál pízt, de már üt is. Két óra múlva tértem magamhoz, az út melletti másfél méter mély árokban. Összeverve, összerugdosva, törött bordákkal vonszoltam haza magam. A kerékpárt vitték el meg a szer számostáskát. Én meg azóta a kórházat járom. Ha lett volna víz a csatornában, akkor nekem annyi! Rendőrség? Semmilyen felvilágosítást nem tudtam nekik adni, mondom, hátulról jöttek. Adjál pízt! — hallom azóta is a hátborzongató felszólítást. Az í-ző nyelvjárás némileg útbaigazíthatja a rendőrséget. Minket, többieket pedig e kétszavas mondat tartalma. Ménesi György
